-Még nem kaptam meg amit akartam!

-Miért mit akarsz?

-Ne félj, majd megtudod egy tíz, húsz év múlva, mikor a kis Arianak és Mayak körülötted fognak szaladgálni – kacsint rám és egy lágy puszit lehel az ajkamra, de nekem ez nem volt elég. Kezemet derekára tettem és közelebb húztam, miközben lágyan megcsókoltam.

-Nem szeretném megzavarni ezt a romantikus pillanatot, de az elnök hívat Maya – hallom meg Bruno rekedtes hangját. Kissé elléptem a lánytól, mire látványosan megforgatta a szemeit.

-Majd találkozunk – mosolygok a lányra – köszi, hogy szoltál – nézek most a fiúra mosolyogva.

Elindultam az elnök irodája felé. Mikor ott voltam illedelmesen bekopogtam és addig vártam, még nem kaptam jelzést, hogy beléphetek. Mikor ez megtörtént benyitottam az ajtón, majd kissé összezavarodva álltam ott, mikor megláttam, hogy Watson is az irodában áll és elég ideges.

-Jó napot – köszönök és becsukom az ajtót.

-Szia Maya, foglalj helyett – kissé kellemetlenül éreztem magam, de tettem, amit az elnök kért. – Had gratuláljak a vizsgádhoz, csak a tiéd lett száz százalékos az összes többi közül.

-Köszönöm.

-Hadd kérdezek valamit...Megbízhatok benned Maya? Azt már bebizonyítottad, hogy a lányomhoz hűséges vagy, de hozzám is az lennél?

Watsonra néztem, aki mérgesen nézett az elnökre. Mi folyik itt? Valami rosszat tettem?

-Természetesen elnök úr.

-Szerinted Maya mi kell ahhoz, hogy mondjuk valaki elnök lehessen?

-Sok tanulás – vágom rá az első dolgot, ami eszembe jut.

-De a legfontosabb...az emberek. Tudod Maya néha olyan szövetségeket kell kötni, ami nos hogy is mondjam, nem túl tiszta.

-Szerintem nekem erről nem kell tudnom – állok fel a székből, de Watson megfogja a vállam és vissza nyom. Szinte rögtön próbáltam vele felvenni a szemkontaktust, de ő továbbra is csak az elnököt kémlelte.

-De Maya, erről muszáj tudnod ugyan is szíveséget kérnék tőled.

-Sajnálom, ha tiszteletlen vagyok, de én nem szeretnék bele keveredni ilyen dolgokba.

-Drága ártatlan Maya – nevet fel az elnök, ami eléggé megriasztott, hisz eddig még soha nem halottam nevetni. – Már nyakig benne vagy – arca szinte pár másodperc alatt komolyodott el.

-És mit szeretne tőlem?

-Jövőhéten tartok egy bált, ahol te fogod kísérni Arianat.

-Csak ennyi? – teljesen össze voltam zavarodva.

-De nem, mint testőr hanem, mint partner. Ott fogsz az oldalán állni báli ruhába, kisminkelve meg mit én tudjam, hogy mit csinálnak ilyenkor a nők.

-Miért?

-Azért Maya, mert lesznek ott rossz emberek. Egy csomó maffia család, akik segítettek eljutni nekem eddig.

-Maffia? – fehéredek kissé el.

-Oh szóval te tényleg nem tudod. Minden bizonnyal nagyon tesszhetsz Brunonak, ha még nem mondták el neked a fiúk.

-Még is mit? – annyira össze voltam zavarodva, bár most már sejtettem a választ.

-Bruno, Albert és Fred a három leghatalmasabb maffia család fiai. Hagytam nekik, hogy a fehérházba legyenek, hogy tanuljanak, hogy azt csinálják amit akarnak...cserébe a családjaik segítettek nekem, hogy ide kerüljek – mutat szét.

-Ez valami rossz vicc? – nevetek fel.

-Bárcsak az volna. Ariananak erről egy szót sem. Ő nem tudhat semmiről és ha valami baja esik a bálon...ugyan az lesz neked is a sorsod! Most távozhatsz – szinte rögtön felugrottam a székről és haza indultam.

Tudom, hogy félnem kellene, de azt hiszem az a legdurvább, hogy nem éreztem semmit. Se meglepettséget, se félelmet, semmit. Út közben előkaptam egy cigit a zsebemből és meggyújtottam azt. Épp a háznál jártam, mikor valaki berántott hirtelen a bokrok mögé. Nem voltam meglepődve, csak egy ember csinálja ezt.

-Mit akart? – támasztja hátát a falnak, majd a kezemben lévő cigire néz.

-Csak beszélgetni. Gratulált a vizsgámhoz – erőltetek magamra egy mosolyt.

-Mi a baj? – sétál közelebb.

-Semmi – próbálok higgadt maradni.

-Akkor miért remeg a kezed? – néz mélyen a szemembe. Kiveszi a kezemből a cigit és hátát újra a falnak támasztja, majd úgy szívja ezt.

-Nagyon de ja vu érzésem van – nevetek fel a látványon, hisz ugyan ezt csinálta az első napokba. Lassan elindultam felé és egyik lábamat két lába közé tettem, mire halkan felnevet és arcomba fújja a füstöt.

-Mit mondott az apám?

-Csak megemlítette azt a bált, amiről te is beszéltél nekem. Megengedte, hogy veled menjek viszont nem testőrként – mondom, mire rögtön eldobta a cigit, rágyúrt és örömébe elkezdte ezer puszival elhalmozni az arcomat.

-Mikor megyünk ruhát venni? Foglaljak neked időpontot sminkeshez és fodrászhoz? Mit szólnál ha előtt elmennénk wellnessbe? – annyira boldognak tűnt. Ezt imádom legjobban Arianaba. Egyszerűen képes annyira elterelni a figyelmemet, hogy a rossz dolgok csak úgy elillannak a fejemből.

-Vegyél levegőt – simítok végig az arcán. Kezét hirtelen nyakamra vezeti és olyan közel húz, hogy orrunk és ajkunk is összeér.

-Hétvégén még áll az a tengerpartos dolog a többiekkel?

-Lemondtam valaha is? – kezdem el oldalát cirógatni.

-Ahh Maya – nyög fel, mire kérdően rá néztem, hisz nem tettem semmi olyant. Elmosolyodott a reakciómon. – Eddig is imádtam a szexet, de mióta megismertelek legszívesebben ki sem kelnék az ágyból. Nem tudod elképzelni, hogy mekkora hatással van rám csap az, hogy a kezed a derekamon van. Teljesen benedvesedek egyetlen érintésedtől – kezdi el fülem csókolgatni. – Ezért csinálom ezt, hogy ne csak én szenvedjek idézőjelesen – harapja meg az előbb említett területet, mire ajkamba haraptam és érzem, hogy arcom kivörösödik. – Van egy meglepetésem számodra – lép el tőlem, majd elindult miközben összekulcsolta az ujjainkat, így húzva maga után.

Mielőtt bementünk volna a fehérházba még megpillantottam Brunot és az elnököt. Valamin nagyon vitatkozhattak. Bruno idegesen a hajába túr, arca teljesen elvolt vörösödve és a nyakán az ér kidudorodott, pont mint mikor kiabálni szokott. Az elnök is hasonlóan nézett ki. Fenyegetően felemeli a mutató ujját és megböki vele párszor a fiú mellkasát. Többet nemláttam a jelentből, hisz Ariana nem lassított.

Épp az előbb történteken gondolkodtam, mikor is ajtó csapódásra lettem figyelmes. Annyira bele merültem a gondolataimba, hogy fel sem tűnt, hogy már Ariana szobájába vagyunk. A lány elvezet az ágyig ahova leült, majd vissza indul az ajtóhoz és kulcsra zárja azt.

-Mivel sikeres lett a vizsgád – ül le mellém és elkezdi combom cirógatni. – Gondoltam kapsz egy kis jutalmat gratulációm jeléül. Benne vagy? – fordul felém teljesen testével.

-Én...

-Inkább máshogy kérdem. Bízol benne Maya? – vesz elő egy szemfedőt. Nem tudom miért, de kissé megijedtem a gondolattól, hogy semmit nem fogok látni, hogy bármi történhet és ezt minden bizonnyal ő is észrevette, mert rögtön félre dobta a tárgyat.

-Én bízok benned, de... - kezdtem volna magyarázkodni, de szomorúan elmosolyodott és egy csókkal elhallgattatott.

-Még nem bízol bennem száz százalékosan, de ez nem gond Maya mert én mindent meg fogok tenni, hogy ezt kiérdemeljem – kezd el játszadozni a szemfedővel. – Gyere – fekszik be az ágyba, mire elé másztam így kis kifli, nagy kifli pozícióba bújtunk össze. Egy puszit lehelt a nyakam hátsó részére, mire elmosolyodtam és lehunytam a szemem.

Kopogásra keltem, mire rögtön kinyitottam a szemem és Ariana felé fordultam. Ő nem aludt, csak nézett rám, mire szégyenlősen elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az ajkára.

-Ki az? – kiált ki miközben arcom cirógatja.

-Lányok edzés van, nincs lazsálás – hallom meg Watson hangját.

-Többes számba?

-Igen, neked is Ariana. Mostanában úgy is kihagytál rengeteget. Kaptok tíz percet utána gyertek a hátsó kertbe.

-Jó! Nos akkor készülődjünk – még egy utolsó csókot lehelt az ajkamra, majd kiszállt az ágyból. Láttam rajta, hogy ő is előttem kelhetett fel pár perccel.

Mikor készek voltunk lementünk az udvarba. Arianan egy sport melltartó illetve egy fekete rövidnadrág volt, ami annyira rá feszült seggére és combjára, hogy bármennyire is próbáltam nem oda nézni, de néha nem bírtam ki. Haja pedig kontyba volt. Rajtam egy pántos volt és egy hosszú jóga nadrág, hajam pedig lófarokba volt fogva. Azt hiszem erre mondják, hogy tűz és víz páros.

Watson elég rendesen megizzasztott minket. Szinte csak erősítettünk. Épp a hasi feladatokat csináltuk, mikor a férfi elment a jól ismert szertár felé, majd két hanbo bottal tért vissza, mire szenvedő arccal az égre néztem. Utálom ezeket a hülye botokat, annyira fáj ha eltalálnak vele. Watson int, mire egyszerre hagytuk abba a feladat, majd felé indultunk. Ariananak dobja a botot, aki egy kézzel elkapja majd egyszer megpörgeti maga előtt, majd a földre teszi és támaszkodik rajta. Most rajtam volt a sor. Watson felém dobta, már éreztem az ujjaim között, amik roppantak is egy nagyot, de végül nem sikerült elkapnom. Fájdalmasan felszisszenek és megrázom párszor a csuklóm, majd leguggoltam a segédeszközért és gyorsan felvettem.

Watson nagyon jól tudja, hogy nem tudok ezzel küzdeni, ahogy azt is tudja, hogy Ariananak ez az egyik erőssége. Egyszer láttam, ahogy simán leverte Brunot és Fredet egyszerre.

-Rendben lányok. Fair küzdelmet szeretnék, semmi piszkos játszma – mondja Watson és kissé arrébb sétál.

-Ne félj, nem foglak megalázni...annyira – vigyorodik el a lány és felveszi az alapállást, akárcsak én.

Elkezdtünk körözni. Ariana hirtelen felemeli a botot, mire védekezően én is ezt tettem, de ő nem ütött csak halkan felnevetett és ajkába harap.

-Ne játszadozz Ariana – kiált Watson.

A lány halkan felsóhajt, megforgatja a szemeit majd újra rám mosolyog.

-Bocsi baby – vonja meg a vállát és hirtelen nekem támad. Próbáltam védeni az ütéseit, de volt egypár ami eltalált, ahogy a végzetes ütése is kábé 3 perc védekezés után. Ráütött a kezemre, amiben a bot volt, mire reflexből elengedtem az. Leakartam érte hajolni, de ő újra felemelte a botot. Ha nem bukfencezek odébb telibe eltalál. Mivel már nem volt nálam a bot sokkal komfortosabban éreztem magam. Rögtön a bukfenc után elakasztottam a lányt, aki halkan felszisszen mikor a földre kerül. Csípőjére ültem és lefogtam a kezeit, mivel a földön fekve két kézzel tartotta a botot nem volt nehéz.

-Maya csaltál, veszítettél – jön oda Watson, mire leszálltam a lányról és kérdően rá néztem miközben verejtékes homlokomat törölgettem.

-Én csaltam? Elveszítettem a botomat, le kellett volna állni – mondom mérgesen.

-Visszaszerezhetted volna a botot – tárja szét a karjait. – Mára vége az edzésnek. Menjetek haza – ahogy kimondta idegesen a kis ház felé indultam.

-Maya várj – kiált utánam Ariana és meg is ragadja a kezem. – Ez csak egy hülye edzés volt, ne húzd fel magad – próbál megnyugtatni.

-Tudom, csak nem voltál fair. Ha nem gurulok odébb megütsz?

-Te jó ég, persze hogy nem. Te is tudod, hogy megálltam volna – suttogja fáradtan.

-Sajnálom, hogy kiakadtam csak fura egy nap volt – nézek mélyen szemébe.

-Semmi baj. Figyelj, ha szeretnéd én szívesen gyakorlom veled ezt.

-Ez jól hangzik. Köszönöm – mosolygok rá.

-Holnap találkozunk?

-Hát persze. Szia – nyomok egy búcsú csókot az ajkára és mindketten elindultunk a saját szobánk felé.

-Maya – kiált valaki utánam, mire rögtön felismertem a hangot.

-Bruno hagyj.

-Kérlek csak hallgass meg. Tudom, hogy elmondta az elnök...

-Én ebbe nem szeretnék még jobban bele keveredni.

-Azt hittem barátok vagyunk – megtorpantam, majd lassan felé fordultam.

-De te egy maffia fia vagy.

-Ezt felejtsd el. Attól még ugyan az a Bruno maradok.

-Nem. Nézd nem szeretnék bajba kerülni, nem szeretnék ennél is jobban bele mászni ebbe a maffia dologba érted? Szóval csak hagyj békén.

-Elítélsz csak azért mert apám egy maffia vezér, de én soha nem leszek az Maya. Nem én tehetek róla, hogy ebbe a családba születtem. Én soha nem akartam ennek a részese lenni azért is vagyok itt – mutat a fehérházra. – Én olyan ember akarok lenni aki életeket ment, nem pedig elvesz. Én vagyok az...Bruno. Kérlek csak maradjon minden olyan köztünk, mint eddig.

-Igazad van – gondolom végig amit mond. – Én sajnálom csak olyan hirtelen jött ez az egész dolog, hogy ti hárman...és az elnök...és minden olyan zavaros.

-Tudom...figyelj. Ma kábé éjfélkor kezdődik a kiképzésed – kezd el suttogni miközben közelebb sétál.

-Milyen kiképzés?

-Emlékszel mit ígértél az elnöknek? Keményebb és több edzés – körbe néz, mintha csak valaki figyelne minket. – Ki akar majd csinálni idegileg. Tudom én is túl estem ezen, mikor Arianaval jártam. Minden egyes este felriasztott és edzetett. Ez az ember nem normális, mintha élvezni, hogy szenvedünk. Watson majd próbál finomkodni, de ez sajnos az elnök parancsa.

-Miért szóltál erről?

-Mert barátok vagyunk. Nem fogok hazudni Maya...életed legrosszabb napjai fognak kövezkezni. Kiváncsi arra, hogy mennyi bírsz, hogy mi az a pont, mikor feladot, de te nem fogod feladni érted? Bármi történik a következő időszakba csak jusson eszedbe, hogy mi mind melletted vagyunk...

Sziasztok! Kicsit késtem megint a résszel, így aztán kárpótlás képpen próbáltam hosszabbat hozni. Mit szóltok ehhez az egészhez? Hogy tetszik? Szerintetek túl van húzva az egész és téjek a lényegre vagy mehetünk ilyen szépen lassan?