Maya szemszöge:

A vizsga napja:

-Hey, ne izgulj! Minden rendben lesz. Tudod az összes kérdésre a választ. Vagy szeretnél még gyorsan ismételni? – húz magához Ariana, mire halkan felnevetem és megrázom a fejem nemlegesen. – Menni fog! Én tudom, hogy menni fog.

-Nem jössz velem?

-Akartam, de apa nem engedi. Szerinte ki zökkentelek – forgatja meg a szemeit. – Viszont ígérem neked, hogy itt foglak várni és együtt ünnepeljük meg, hogy végre lesz fegyvered. Nem hittem, hogy lehetsz ennél szexibb, de most bele gondoltam, hogy a pisztoly itt fog lógni az oldaladon és teljesen beindultam – suttogja a fülembe. – Ha valamelyik kérdésre elfelejtenéd a választ mit kell csinálnod?

-Emlékezni tegnapra és a tegnap előtti napra – érzem, hogy arcom elvörösödik, mire Ariana elmosolyodik és magához húz egy csókra.

-Gyerünk Stuart, mert el fogunk késni – kiált Watson az autóból, ami mellénk parkolt.

-Ügyes leszel – nyom egy utolsó csókot az ajkaimra.

Beszálltam Watson mellé.

-Emlékszel, hogy mit mondtam Ariannáról?

-Hogy ne bízzak benne...

-Mióta kezd ez egyre komolyabb lenni köztetek, ő is kezd változni. Apró változások, de változik. Jó hatással vagy rá – mosolyog rám a férfi.

-Elmondhatok valamit?

-Persze.

-Nagyon félek a mai naptól. Nem akarok több csalódást okozni.

-Bármi is fog történi nem fogsz csalódást okozni oké? Figyelj csak... - láttom, hogy kissé feszült lesz, mire rá néztem. – Arra gondoltam, hogy elhívom anyukádat a lányom esküvőjére – nyögi ki nehezen, mire elmosolyodtam.

-Oké.

-Oké?

-Igen Watson, de ezt neki kéne elmondanod nem nekem.

-Igen tudom csak nem akarom, hogy neked kellemetlen legyen mert még is csak a te anyukád, én pedig a tanárod és...

-Watson – nevetek fel halkan. – Mindketten szinglik vagytok és bírjátok egymást. A ti dolgotok, felnőttek vagytok. Én csak azt akarom, hogy anya boldog legyen és tudom, hogy te boldoggá tudod tenni. Nem azt mondom, hogy eltudod vele feledtetni apát, de az űrt ki tudnád pótolni anya szívében.

-Nos megjöttünk. Menj be és tedd a dolgod – néz rám egy biztató mosollyal.

-Száz százalékos lesz ígérem! – szállok ki az autóból és rögtön bementem az épületbe. Páran már az asztalok mögött ültek és idegesen ismételtek. Én is leültem és az asztalra készítettem egy tollat, majd türelmesen vártam.

-Jó napot, ma én leszek a felügyelő a teszt írás alatt – jön be egy rendőr hölgy. – Ismertetnék pár dolgot mielőtt kiosztom a tesztet...

...

Próbáltam csalódott fejet vágni, mikor kisétáltam az épületből. Watson autója felé indultam majd egy hatalmasat sóhajtottam amikor bevágódtam mellé. Rám néz majd szomorúan elmosolyodik.

-Semmi baj, harmadjára már tuti meg lesz – vereget kissé vállon.

-Az lehetetlen.

-Ne legyél ennyire negatív – indítja el az autót.

-Az lehetetlen, hogy harmadjára legyen meg, hisz már most a kezembe van a száz százalékos teszt – lebegtetem meg előtt nevetve.

-Jól rá szedtél Stuart, elhittem.

...

Miután Watson leparkolt a garázs előtt rögtön kiszálltam és a ház felé mentem. Benyitottam. Anya a konyhába állt és épp sütöget.

-Szia, Ariana?

-Utoljára a kert felé láttam menni.

-Köszi – kiálltom félig az ajtón kívül. – Anya - fordulok vissza.

-Igen kincsem?

-Szeretlek és sikerült a vizsga. Egy hét múlva már a kezembe foghatom az engedélyt és elkezdhetem a lőtéri gyakorlatozást – mesélem izgatottan.

-Ez remek!

-Minden rendben van? – csukom be magam után az ajtót és elindulok anya felé. Leültem a konyha pult elé, hogy teljes rálátásom legyen. Épp almás pitét sütött, ez volt apa kedvence és anya, apa halála óta csak akkor süti ezt ha szomorú.

-Igen...

-Anya – nézek mélyen a szemébe, mire hangosan felsóhajt.

-Tényleg semmi gond kincsem csak Jim mostanában olyan furcsán viselkedik a közelembe, sőt olyan mintha kerülne. Pedig én azt hittem, hogy minden rendben van köztünk. Mármint jól meg voltunk – kissé elmosolyodtam és ajkamba haraptam.

-Nem szeretnék árulkodni, de higgy nekem anya, Watson nagyon is bír téged és amint összeszedi a bátorságát fel is tesz egy kérdést.

-Ugye nem kéri meg a kezem? Én arra még nem állok készen – mondja rögtön kissé félve.

-Nem, nem. Ez egy nagyon aranyos, de ugyan akkor komoly kérdés lesz. Ne aggódj anya, Watson fülig szerelmes beléd – anya arcán levakarhatatlan lett a mosoly, ami az én arcomra is mosolyt csalt.

-Szaladj, az elnök kis asszony már vár rád. Egy öt perce ment ki, nagyon sokat beszéltem vele.

-Miről? – nyelek egy hatalmasat.

-Megkértem, hogy máskor halkabban tanuljatok mert elég vékonykák a falak.

-Anya! – érzem, hogy arcom elvörösödik, mire anya felnevet.

-Igazából sok mindenről beszélgettünk. Sokat kérdezett a múltadról, hogy milyen gyerek voltál, hogy milyen voltál régen. Aztán ő is elég sokat mesélt nekem. Nagyon aranyos lány, de még mindig úgy gondolom, hogy bajos.

-Erre mire akarsz kilyukadni?

-Nagy lány vagy, csak vigyázz a szívedre, abból csak egy van – simítja meg az arcomat.

-Szerinted nem hozzám való?

-Bár ezt nem sok szülő vallja be, de mind úgy érezzük, hogy soha senki nem lesz elég jó a gyerekünknek, de én elfogadom a döntésed. Láttom, hogy szereted és kétségkívül ő is szeret téged.

Hirtelen valaki benyitott, mire rögtön oda fordultam. Watson állt ott egy csokor rózsával, mire elmosolyodtam.

-Én most megyek, megkeresem Arianat – szállok le a székről. Egy puszit nyomtam anya arcára és rögtön elindultam az üvegház felé. A lány a földön térdelt és éppen ültetett valamit, ha jól láttam. Elmosolyodtam, mire mintha csak megérezte volna, hogy ott vagyok felém fordult. Haja kontyba volt fogva és arca, illetve ruhája tiszta földes volt.

-Szia – köszön mosolyogva és feláll. Kissé leporolta magát, de ez nem sokat segített rajta.

-Szia – sétálok elé és megállok tisztes távolba.

-Néha unom, hogy ilyen úri hölgy vagy – húzz magához, mire egész testünk egymásnak feszült.

-Meg sem kérded, hogyan sikerült a teszt?

-Át mentél – néz mélyen a szemembe.

-Miből gondolod?

-Tudom Maya – simítja meg az arcomat. – Honnan tudod? – vékonyítja el a hangját, mire megforgatom a szemeimet. Hirtelen összeszorítja az arcomat, mire halkan felnevet, hisz ilyenkor olyan vagyok, mint egy hal. – Onnan, hogy nálad okosabb ember nincs a földön, ahogy nálam jobb tanár sincs – csókol meg és elengedi az arcomat, mire rögtön viszonzom. – Amit pár napja mondtál... - szinte rögtön tudtam, hogy mire gondol, így ki is javítottam.

-Mondtunk!

-Szóval te tényleg?

-Tényleg mi? – kezdem el húzni az agyát.

-Tényleg szeretsz? – össze támasztja a homlokunkat.

-Na és te Ariana?

-Én soha semmit nem mondok az nélkül, hogy ne lenne igaz, ugyan is a szavaknak súlya van. Ezért szeretném tudni, hogy komolyan gondoltad-e... - lassan füléhez hajoltam.

-Bár félek kimondani, de igen... szeretlek. Teljesen beléd zúgtam. Ezt akartad hallani? – lépek el tőle, hogy szemébe nézhessek.

-Egy picit szebben és kevésbé kikényszerítve belőled, de igen. Már azóta ezt akarom hallani mióta beléptél az ajtómon.

-Hazudsz! – öltöm ki rá a nyelvemet.

-Na jó, azóta, hogy azt mondtad nem vagy meleg!

-És most elégedett vagy? Megkaptad amit akartál – harapok ajkamra, mire hüvelyk ujját végig simítja alsó ajkamon ezzel megakadályozva az előbbi mozdulatom.

-Még nem kaptam meg amit akartam!

-Miért mit akarsz?

-Ne félj, majd megtudodegy tíz, húsz év múlva, mikor a kis Arianak és Mayak körülötted fognak szaladgálni– kacsint rám és egy lágy puszit lehel az ajkamra.