Másnap reggel Bruno vitt be az egyetemre. A kapu előtt Hanna és Alice már várt rám. Oda mentem hozzájuk és idegesen megráztam a fejem.

-Bocsánat – mondom mérgesen.

-Hogy mondtad? – kérdi Hanna egy hatalmas mosollyal az arcán.

-Ne haragudjatok – mondom újra, mire felnevetnek. – Mit akartok? – tárom szét a karomat.

-Legyél őszinte és még talán pár dolgot – vigyorog Alice.

-Oké, mire vagytok kíváncsiak?

-Mióta dugod? – kérdi, mire állam megfeszült.

-Egy ideje, nem tudom – nyalom meg az alsó ajkam.

-Jó az ágyba? – kezd bele Hanna is.

-Tökéletes – egyre idegesebb leszek. – Mondjátok már, hogy mit akartok egy képért cserébe, hogy mindenki azt láthassa, hogy BFF-ek vagyunk – türelmetlenkedek.

-Mit szólnál, ha néha kölcsön adnád nekem? – kérdi Hanna.

-Nagyon feszegeted azt a képzeletbeli húrt...

-Miért kapod fel a vizet Ariana? Máskor is már adtál kölcsön testőröket – nevet fel.

-Ő más. Nem alku képes!

-Ez az ára a barátságomnak – nyújtja felém a kezét.

-Egyetlen egy alkalommal adom oda és nem tehetsz vele semmit, nem érhetsz hozzá, nem alázhatod meg. Kizárólag csak a védelmedet fogja szolgálni – nézek a lány szemébe, mire bólint párat.

Megráztam a felém nyújtott kezét. Lőttünk egy képet instára, ami alá oda írtam, hogy /mert a barátság örök/ és már posztoltam is, ők pedig megosztották.

-Mit csinálunk egyetem után? – kérdi Alice.

-Én haza megyek, ti pedig oda ahova akartok – forgatom meg a szemeimet és már indulnák is, de Hanna megragadja a karom.

-Vedd le rólam a kezed vagy megbánod – sziszegem idegesen.

-Nyugi csak dumálni akarunk – nevet fel és elenged.

-Én viszont nem akarok szóval sziasztok! – ezzel ott hagytam őket.

Egyetem után rögtön a parkolóba mentem, ahol Fred várt rám. A haját már az a kapuból kiszúrtam annyira kirikít a tömegből.

-Mizu csajszi? – tartja felém az öklét.

-Szia Fred – öklözök le vele.

-Még nem unod ezt a helyet? – kérdi miközben beülünk a kocsiba.

-Gondolj bele, ha kijárom akkor ingyen állhatok be akármikor – hangosan felnevet és bólint párat. – Maya mit csinál?

-Tanul ha jól tudom. Két nap múlva lesz a vizsgája.

-Mit gondolsz róla?

-Biztos akarod tudni?

-Akkor nem kérdeztem volna, ha nem.

-Szívesen dugnám, de veled van, így aztán tiltott gyümölcs. Biztonsági öv – szól rám mikor elindultunk.

-Na és mi miatt dugnád?

-Amiért te dugod – vonja meg a vállát. - Csak rá kell nézni. Ez hülye kérdés volt Garcia.

-Tudom csak...

-Az a csaj egy kibaszott Amazon. Ahh gondolj csak bele ha rá adnánk annak a Wonder Woman-nek a ruháját milyen fullos volna – mondja és hitetlenkedve megrázza a fejét.

-Mi van ha ő nem Woden Woman hanem Helené?

-A csaj aki miatt kitört a trójai háború?

-Még sem vagy olyan tudatlak!

-Oh kapd be García. Miért gondolod, hogy a mindig ártatlan Maya egy olyan lotyó, aki miatt az emberek háborúznak?

-Mert mióta itt van egyre több emberrel veszek össze. Az apámmal, Watsonnal, Brunoval, a dokival.

-Hallottam Watson papa bevitt neked egy jobb egyenest - nevet fel a saját viccén. – Komolyra fordítva a szót. Ha szerinted erről Maya tehet akkor engedd el.

-De nem tudom – mondom mérgesen.

-Bár a sok bogyó miatt az agyam nem a régi, de egy valamit tudok. Amitől a legjobban félünk egyszer bekövetkezik. Te rettegtél a szerelemtől azóta, hogy ismerlek, de most nagyon úgy tűnik, hogy megtalált téged Cupido nyila. Szaladj a szépséges Helenédhez – áll meg a garázs előtt.

-Ha ezt valakinek elmondod kiheréllek – a fiú halkan felnevet és bólint párat.

Fredben bízom a legjobban a három fiú közül. Lehet, hogy ez az miatt van mert életemben először vele lebegtem és ezt rengetegszer megismételtük. Ilyenkor minden hülyeséget bevallottunk egymásnak és soha nem derült ki semmi, de lehet azért, mert elfelejtettük, de szerintem nem. Fred nagy tag srác és ő az első, aki még csak meg sem próbált rám mászni, sőt mikor rá másztam azt sem viszonozta. Szó szerint ezt mondta mikor megpróbáltam /Haver, basszus ez gáz/.

Mikor Maya háza előtt voltam bekopogtam. Watson nyitott ajtót. Mikor meglátott kissé arrébb állt az ajtóból.

-Már vártalak. Beszélhetünk?

-Muszáj? – nézek a plafonra. – Szia Allison – köszönök a nőnek, aki a konyhába sütött valamit.

-Szia gyere beljebb, Maya már várt – mosolyog rám kedvesen.

-Nem muszáj, de szeretnék...

-Oké mond – tárom szét a karomat.

-Először is szeretnék bocsánatot kérni a pofon miatt. Másodszor ez neked jött – nyújt felém egy borítékot. Rögtön megismertem a kéz írást, csak egyetlen egy ember ír ennyire szépen, a lánya.

Rá néztem majd rögtön kinyitottam. Az esküvővel kapcsolatos dolgok voltak benne, a dátum és, hogy megkér, hogy én legyek a tanú illetve a lánya kereszt anyja. Szemembe örömkönnyek gyűltek.

Oliviánál jobban senki nem érdemli meg a boldogságot. Nála jobb embert nem ismerek és ő lesz a világ legjobb anyukája, erre a nyakamat teszem.

-Ez... ez nagyszerű. Gratulálok Watson. Szerencséd, hogy ilyen lányod van.

-Büszke is vagyok! – tart egy kis szünetet majd rám néz. – A másik lányomra is büszke vagyok.

-Még is miért? – forgatom meg a szemeimet.

-Mert bár ő nem látja, de én látom, hogy nagy változáson megy keresztül, ami jó hatással van rá. Bár még mindig egy beképzelt sznob, aki mindent magának akar...

-Hey!

-De a szíve végre kezd újra virágba borulni és szerencsére most végre partnert is jót választott. Ez mellett okos és intelligens lány. Egy apa nem is kívánhatna többet – bár próbáltam leplezni, de Watson szavai nagy hatással voltak rám. Gyorsan megtörlöm a szemem és próbálom vissza tartani a sírt.

-Miért kell mindig megsiratnod? – kérdem és lehajtom a fejem.

-Én nem is...

-De. Kis korom óta ezt csinálod. Mindig jössz itt a hülye apai dumáddal, amit apától soha nem kapok meg pedig jól esne és mindig megsiratsz – ölelem meg szorosan, mire elkezdi hátam simogatni.

-Azért mert bár vér szerint semmi nem köt hozzád, én még is úgy szeretlek mintha a lányom volnál. Az is vagy. Ott voltam az első karate meccseden. Ott voltam mikor először győztek le, aztán ott voltam a vissza vágón, mikor a magasba emelted a kezed amikor győztél. Ott voltam az első ütésednél, az első edzésednél. Mindent tudok rólad Ariana – enged el és gyorsan letörli a könnyeimet. – Na menj fel a lányhoz, de azért hadd kicsit tanulni is jó?

-Ígérem – kezdtem el szaladni az emelet fel.

Mikor a szoba előtt voltam minden előjel nélkül benyitottam. Maya az ágyán hasalt, mivel az ablak felé volt fordulva nem látta, hogy bejövök és hallani sem hallotta hisz fején fejhallgató volt. Elindultam felé, majd fenekére ültem, mire rögtön hátra néz. Mikor meglátta, hogy én vagyok elmosolyodott és rögtön levette a fejhallgatót. Egy puszit nyomat az arcára, majd legurultam róla és kikaptam a kezéből a papírt amin a kérdések illetve a válaszok voltak.