-Baj van? - kérdi mikor abba hagytam az ingje ki gombolását.

-Szerintem beszélnünk kellene!

-Miről? - kérdi össze zavarodva és vissza gombol pár gombot majd felül, ezzel azt elérve, hogy én a combjára csúsztam.

-Miért nem szereted ha hozzád érnek? - teszem fel a kérdést szinte rögtön.

-Nem szeretnék róla beszélni!

-Muszáj tudnom.

-Miért olyan fontos ez? - kérdi és idegesen ellök magától. Felállt és az ajtó felé ment.

-Sajnálom, nem akartalak megbántani. Kérlek maradj - mondom miközben elkezdte kinyitni az ajtót.

Hangosan kifújja a levegőt. Felém fordul, hátát az ajtónak támasztja és lehunyja a szemeit.

-Mikor tíz voltam, szóval volt egy férfi. Mindig a sulink előtt állt és beszélgetett velünk, diáklányokkal. Folyton simogatott minket, csokikat hozott nekünk. Nem gondoltuk volna, hogy ez rossz dolog, hogy rosszat akar nekünk - teste elkezdett remegni csupán attól, hogy visszagondolt erre. Láttam, hogy mennyire nehéz ez neki. Felálltam az ágyról és felé indultam. Megfogtam a kezeit ezzel jelezve, hogy mellette vagyok. Kinyissa szemét és rám néz. Arcán lefolyik egy könnycsepp, amit gyorsan letöröltem. - Egyik nap, suli után egyedül mentem oda hozzá. Azt mondta, hogy vannak nyulai és ha elmegyek vele akkor... akkor megnézhetem azokat, játszhatok velük és én... én vele mentem - ezt már zokogva mondta el, mire szorosan megöleltem.

Nem szóltam semmit csak vártam, hogy kicsit megnyugodjon, ami jó tízpercbe bele telt, de nem bántam. Hirtelen kissé ellök magától és szemembe néz.

-Igazából nem történt semmi. Csak simogatott és elkezdett levetkőztetni és ekkor megjelent apa. Berúgta az ajtót és még időben elhozott. Ezután kezdtem el komolyabban foglalkozni a harcművészettel. Szerettem volna olyan lenni, mint apa. Bármit megtennék azért, hogy megvédjem azokat az embereket akiket szeretek - törli le durván a könnyeit. - Kérlek ne nézz így!

-Hogy? - erőltetek magamra egy mosolyt.

-Így, sajnálkozva - hajtja le a fejét.

Álla alá nyúltam és kényszerítettem, hogy rám nézzen.

-Tudod mit látok, ha rád nézek? - kezdem el arcát cirógatni, mire megrázza a fejét. - Egy erős, okos, gyönyörű és nagyon nagy szívű lányt - nyomok arcára egy puszit.

-Köszönöm - suttogja és magához húz egy csókra.

Valaki kopogtat, mire kissé ellököm az ajtótól Mayat, hogy ki tudjak nézni ki az. Bruno állt ott, mire megforgattam a szemeimet.

-Mit akarsz?

-Remélem nem zavartam meg semmit - mondja egy perverz mosollyal. - Egyébként Mayat keresem, vagyis Watson keresteti velem - mondja, mire Maya kinyissa az ajtót és kisétál mellettem.

-Most éppen nem ér rá - fogom meg a lány kezét, aki visszanéz rám.

-Edzenie kell.

-Még nem edzhet - mondom idegesen.

-Ariana semmi baj - mosolyog rám Maya és megsimítja a kezem ezzel jelezve, hogy engedjem el.

-De Maya, van baj. Ha annak az öregembernek valami baja van. Jöjjön ide saját maga, ne pedig közvetítőt küldjön maga helyett.

-Itt vagyok - hallom meg szinte rögtön a hangját. - És neked semmi közöd ahhoz, amit a testőreimmel teszek - sétál Bruno mellé.

-De van hozzá közöm, még hozzá jó sok - kiáltok az öregemberre. - Az én testőröm, én adom neki a parancsokat, hozzám tartozik - bököm meg a férfi vállát a mutató ujjammal, mire teste megfeszül.

-Ariana... - fogja meg a kezem Maya.

-Ne most Maya. Teljesen rád van indulva ez az öregember. Tuti este rád veri k... - Watson lekevert egy pofont, mire arcomhoz kaptam és megszeppenve rá néztem.

-A fenébe – sóhajt egy nagyot Watson és elkezd idegesen fel-alá járkálni. – Ne haragudj, de ezt megérdemelted. Nagyon fáj? – meg akarta simítani az arcomat, de én elfordítom azt. – Nézd Ariana, Mayara úgy nézek mintha a lányom volna, ahogy rád is. Hidd el, ha rajtam múlna akkor nem így bánnák vele. Viszont, ő az apád alkalmazottja akárcsak én. Ő adja a fizetést nekünk, ő mondja meg, hogy mikor, hogyan és mit csináljunk, Maya esetébe, hogy mennyit edzen. Tudod, mikor apád megtudta, hogy mit csináltok ti ketten együtt ki akarta rúgni őt. Viszont végül alkut ajánlott neki. Nem mesélte ugye? – kérdi, mire Mayara nézek, aki lehajtja a fejét és nem szól semmit.

-Milyen alku? – kérdem a lánytól.

-Igen Maya, meséld el, hogy milyen alkut ajánlott az elnök – noszogatja őt Watson is.

-Ahhoz, hogy itt maradhassak többet kell edzenem, erősebben és jobban. Akkor amikor ők mondják, kérdés nélkül.

-De ez... ez nem fair – akadok ki.

-Ha nem az elnök lány vagy, akkor sok olyan dolog történik veled, ami nem fair – veti a szememre Bruno.

-Fogd be Bruno – szólunk rá egyszerre Watsonnal.

-Csak én szólhatom le – mondja Watson, mire kissé elmosolyodtam. – De igaza van.

-Nem Jim, nincs igaza.

-De, te is tudod, hogy igaz. Ez az egész miattad van. Minden rossz dolog, ami valaha történt vele mióta itt van, az a te hibád Ariana. Pedig figyelmeztettelek. Mindkettőtöket figyelmeztettem, hogy ne csináljátok ezt – szid le minket. – Most pedig menünk kell – mondja és megragadja Maya kezét és elkezdi maga után húzni.

-Nem, nem engedtem – húzom vissza magamhoz.

-Ariana fejezd be, ezt a gyerekes viselkedést – kiált rám Watson.

-Mi folyik itt? – hallom meg apa hangját.

-Apa nem hagyhatod, hogy Maya így edzen, még pihennie kell – mutatok a lányra.

-Ariana, Mayaval megegyeztünk valamibe...

-Ahogy velem is apa – kelek ki magamból.

-Ariana figyelj – kezdi el cirógatni a kezem Maya. – Ez oké, ez a munkám. Nem lesz semmi baj. Rendben? – mondja a lány mosolyogva és már el is indult Watson felé.

Én is utánuk indultam, de apa megragadta a karomat. Mérgesen rá néztem és próbáltam kiszabadítani kezem a szorításából, de az nem akart összejönni.

-A mai nap folyamán nem jöhet ki a szobájából – néz apa Brunora, aki bólint egy aprót ezzel jelezve, hogy megértette.

Ahogy apa elment, Bruno rögtön betessékelt a szobámba. Egyből az ablakhoz szaladtam, de a létra, amin le szoktam mászni nem volt ott. Mérgesen megcsaptam a falat.

Látom, hogy Watson felnéz rám a kertből. Elkezdtem grimaszolni, mire elkapja a tekintetét.

Elkezdtem Mayat nézni, aki épp felüléseket végzett. Beültem az ablakba és onnan néztem az edzés további részét. Szerencsére nem volt olyan durva, csak ilyen alap feladatok, amiket én is szoktam csinálni, bár nem ennyi ideig. Már kezdett esteledni, mikor is végre abba hagyták.

Szinte rögtön befeküdtem az ágyamba és a telefonomat kerestem, amit a takaró alatt meg is találtam. Írtam Mayanak messengeren.

-Szia, látom végeztetek.

Egy fél óra után látom, hogy válaszolt, gondolom addig zuhanyozott. Tűkön ülve vártam a válaszát. Szívem hevesebben kezdett dobogni és arcomon levakarhatatlan vigyor volt.

Még soha nem fordult velem ilyen elő, mármint, hogy ennyire vártam volna valakinek az üzenetét, de Maya más. Ezt már azóta tudom, mióta megláttam őt az ajtómba. Direkt húztam az agyát már akkor is. Tudtam, hogy nem betörő, tudtam, hogy ő lesz az új testőröm, hisz apa előre szólt.

-Tudom, hogy élvezted a látványt. Láttam, ahogy csorgott a nyálad – három röhögős smile utána.

-Le sem tudtam róla venni a szemem – szívecske szemű smile.

Szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy arcát elönti a pír és elkezd mosolyogni.

-Komolyra fordítva a szót. Jól érzed magad? Nem fájt semmi miközben csináltad a feladatokat? – kérdem aggódva.

-Nem fájt semmi, jól vagyok. Alig éreztem és a doki szerint már edzhetek, szóval jól vagyok.

-Tuti?

-Nyugi Ariana. Formába kell magam hozni a hétvégére. Mégis csak a tengerpartra megyünk.

-És te kinek akarsz tetszeni a tengerparton? – kérdem kissé féltékenyen.

Látom, hogy valami nagyon pityeg, majd még sem ír, aztán megint. Vagy 5x eljátszotta ezt, végül egy képet küldött, amit rögtön megnyitottam.

A kidolgozott hasáról küldte a fotót, mire elmosolyodtam és én küldtem neki egy egész alakos képet magamról.

-Rajtad kívül senkinek – írja, mire elmosolyodtam.

-Persze, persze – kezdek el poénkodni.

Látom, hogy megnézte, de nem válaszolt. Szóval két opció van. Vagy nem tudja, hogy mit válaszoljon, vagy elaludt. Az utóbbira gyanakszom, mint azt kiderült Maya rengeteget bír aludni.

-Elaludtál? – írom, de ezt már meg sem nézte. Vártamegy tíz percet majd elmosolyodtam és egy utolsó üzenetet írtam neki. – Jó éjtMaya, remélem szépeket álmodsz – én is eltettem a telefont. Elintéztem az estirutinomat és én is mentem aludni.

Bár tudom a véleményteket előre a kérdésemre, de kedves leszek és megkérdem. Szerintetek megérdemelte Ariana azt a pofont? Vagy Watson most túlzásba esett? Az elnök fair volt szerintetek a lányokkal?