Mikor Ariana sulija előtt voltam elővettem a telefont és gondolkodás nélkül hívtam fel Willt.

-Szia hogy vagy? - szól bele rögtön.

-Szia szükségem van a tanácsodra. Nem tudom mit tegyek. Egyszerűen annyira össze vagyok zavarodva - sóhajtok fel.

-Mi történt?

-Mindenki Ariana ellen beszél. Mindenki szerint egy kétszínű dög, aki csak kihasznál és mikor megun akkor majd félre dob - érzem, hogy arcomon végig folyik egy könnycsepp, amit gyorsan letörlők.

-Hey, először is vegyél mély levegőt. Másodszor pedig válaszolj! Hogy viselkedik veled?

-Kedves, figyelmes, türelmes, de ugyan akkor akaratos és néha erőszakos is. Nem tudom mit csináljak Will. Akárhányszor azt hiszem, hogy ez igaz ami köztünk van mindig jön valaki aki befolyásolja az egészet - suttogom.

-Szerintem hadd, hogy történjenek a dolgok. Beszélj vele, beszélj vele nagyon sokat. Viszont most mennem kell mert becsöngettek - hallom meg a csengőt.

-Köszi Will, szia!

-Szia Maya.

Idegesen megforgattam a szemeimet mikor megláttam, hogy Ariana megint azzal a két libával jön. Magamra erőltettem egy kamu mosolyt és kinyitottam a hátsó ajtót.

-Jó napot! - köszönök mikor hallótávolságba értek.

-Neked meg mi lett az arcoddal? Ennél bénábban ki sem festhetted volna magad - mondja a barna hajú, mire a testem megfeszül és mivel alapból ideges voltam kevés választott el attól, hogy ne szóljak vissza.

Mivel még látszottak az arcomon a horzsolások, sminkkel próbáltam elfedni azokat, de ezek szerint teljesen felesleges volt.

Mikor beszállt mindkettő, szó szerint rájuk csaptam az ajtót, majd Ariannának is kinyitottam. Mielőtt beszállt volna, ujjait végig húzza a karomon és mosolyogva kacsint egyet. Mikor meglátta, hogy nem mosolygok kissé össze zavarodva nézett rám. Becsukta az ajtót és kissé odébb húzott az autótól.

-Baj van Maya?

-Nem nincs. Csak fáradt vagyok - erőltetek magamra egy mosolyt.

-Megint túl hajszolt az az öreg ember ugye? Esküszöm egyszer úgy is kirúgatom.

-Nem, nem. Watson figyelemmel volt a helyzetemre, csak vissza kell szoknom. Ez minden.

-Bizti?

-Bizti - mosolygok rá, mire rögtön beszálltunk az autóba.

-Hova vigyem magukat? - nézek Arianara, mire arcán megjelent egy huncut mosoly és már látom is, hogy gondolatai más felé keverednek, mire nekem is eszembe jutott a tegnap este és érzem, hogy testem felmelegszik és az összes vér az arcomba szökik.

-A mekihez. Mindjárt éhen halok - harap ajkába.

Ariana szemszöge:

-Te A, mikor jössz már össze Dylennel? - kérdi Hanna.

Mayara nézek, aki ajkába harap, de nem szól semmit. Látom, hogy a szeme sarkából rám néz.

-Nem jövök össze vele - vonom meg a vállam.

-De hisz folyton lefekszetek egymással és az órák alatt is szinte faljátok egymást - mondja vigyorogva Alice.

Maya olyan erősen szorítja a kormány, hogy ujjai elfehérednek. A fenébe.

-Az már ezer éve volt - mondom feszülten.

Csak nem mondjanak erről többet, csak ne mondjanak erről többet. Magamba végig könyörögtem, de ismerem őket. Tudtam, hogy nem hagyják ennyibe a témát.

-Ha az ezer év, ma délelőtött jelent akkor igazad van, tényleg ezer éve volt - mosolyog rám Hanna.

Látom, hogy Maya szemébe könnyek gyűltek. Leparkolt a meki előtt, mire a két lány kiszállt.

-Maya megmagyarázom - kezdek bele.

-Ariana gyere már - kiált Alice.

Maya elfordítja a fejét ezzel jelezve, hogy nem kíváncsi rám. Megfogtam kezét, de ő mérgesen elrántotta azt.

-Mi folyik itt? - áll az ajtóm elé a két lány.

-Nem tartozik rátok - mondom mérgesen.

-Hey te, nyisd ki neki az ajtót - kiált Mayara Hanna, mire a lány mélyen beszívja a levegőt.

-Ne, nem kell - akarom megfogni újra a kezét, de megint nem sikerült.

Kiszállt az autóból és én is követtem a példáját. Mikor meglátta, hogy kiszálltam nem szólt csak hátát az autónak támasztotta.

-Maya ne csináld már - suttogom könnyeimet nyelve.

-Nem tudom miről beszél. Nem csinálok semmit - mosolyog rám.

-Az nem úgy van ahogy ők mondták. Esküszöm nem csókolóztam senkivel. Vagyis igen, de ez bonyolult csak hagyd, hogy megmagyarázzam.

-Mi folyik itt A? Miért akarsz neki magyarázkodni? - kérdi Hanna.

-Kurvára nem tartozik rátok - akadok ki.

Ez mind az végett a két szipirtyó végett van. Ha ők nem pofáznak Maya nem tudja meg.

-Ó, szóval most vele baszol? - Hanna lesajnálóan végig néz rajtam.

Ennyi volt. Itt pattant el az a képzeletbeli húr. Ezer éve vártam erre a pillanatra.

Mérgesen neki rontottam a lánynak olyan lendülettel, hogy a földre estünk. Ő elkezdte a hajam tépni, mire lekevertem neki egy pofont.

-Csinálj már valamit - hallom Alice obégatását.

-Ariana szállj le róla - rángat le Maya a lányról. - Basszus a paparazzik - mondja Maya és betuszkol az autóba.

Ő is beszáll és gyorsan a gázra tapos. Már nagyon régen meg akartam ezt csinálni. Meg is érdemelte az a kis fruska.

Mayara néztem, aki a vissza pillantóba néz. Én is hátra nézek és láttom, hogy a két lány valamit beszél a kamerázo embereknek, mire mérgesen kifújom a levegőt. Egy újabb botrány, ami hetekig az interneten fog keringeni király.

-Maya...

-Nem érdekel Ariana, Watson megmondta, hogy ez lesz a vége - mondja szem forgatva.

-Ez semminek nem a vége. Igaz, hogy megcsókoltam azt a fiút, de búcsúcsók volt. Megmondtam neki, hogy van valaki, aki nagyon bejön ezért többet nem fogok vele viszonyt folytatni - mondom, mire felém néz, majd vissza az útra.

-És mi van Brunoval? – kérdi hirtelen.

-Brunoval? Semmi! Mi volna vele?

-Fél évig jártatok aztán meguntad és kidobtad.

-Oh szóval ezt mondta neked? – nevet fel idegesen.

-Miért mi az igazság?

-Nem azért dobtam ki mert meguntam hanem már nem éreztem iránta úgy ahogy kellett volna. Te is azért szakítottál a fiúddal mert már nem voltak ugyan azok az érzéseid iránta vagy talán tévedek? – nem válaszolt, mire hangosan felsóhajtottam. – Maya hinned kell nekem – hallom, hogy hangom elcsuklik és szemembe könnyek gyűltek. Maya hirtelen letér egy földes útra, amin ide-oda zötyögtünk, majd mikor elég messzire ment megállt.

-Akarok hinni neked Ariana, el sem tudod képzelni, hogy mennyire szeretnék hinni neked, de itt van ez a fura érzés, ami nem hagy nyugodni és nem tudom, hogy kéne viselkednem veled. Teljesen összezavarsz és képes volnék érted olyan dolgokat tenni, amit másokért sohasem érted?

-Tudod...azt hiszem ezt hívják szerelemnek. A szerelem őrülté tesz minket és nem mi irányítunk. Semmi mást nem akarunk csak boldoggá tenni a másikat nem számít, hogy ezért mit kell tennünk, kivel kell szembe szállnunk.

-Szóval szerinted szerelmes vagyok beled? – harap ajkába és idegesen felnevet. 

Sziasztok! Most hogy van egy kis időm olyan sűrűn fogok hozni részeket, ahogy csak tudok. Nos mit gondoltok erről az egészről?  Ariana hazudok vagy igazat mond? Lehet csak Bruno reagálta túl, mert összetőrt a pici szive?