Reggel mikor felkeltem Ariana nem volt mellettem. Felültem az ágyba és riadtan körbe néztem.

-Ariana hol vagy? – kérdem kétségbe esetten.

Felkaptam a szállodai köntöst és rögtön a fürdő felé indultam. Nem hallottam a vizet folyni. Bekopogtam és be is nyitottam, de a lány nem volt ott.

Épp akartam vissza fordulni, mikor két kezet éreztem meg a derekamon. Megkönnyebbülve kifújtam a levegőt.

-Ezt soha többé ne csináld! Megijedtem – suttogom és lassan hátra nyúlok, hogy megsimíthassam combját.

-Jó reggelt – kezdi el fülem mögötti részt csókolgatni, mire rögtön megenyhültem és elmosolyodtam.

-Jó reggelt – fordulok lassan felé. – Hol voltál? – látom, hogy homlokáról lecsordul pár izzadtság csepp.

-Az ágy mellett és felüléseket csináltam!

-Ohh a fenébe. Hány óra van? – engedem el a lány derekát és elszaladok mellette.

-Még csak 7 óra – tárja szét a karját.

-Van egy órám, hogy vissza érjek mielőtt Watson kinyír – kezdem el magamra rángatni a ruháimat.

-Ez most komoly Maya? – néz rám mérgesen.

-Ne haragudj! Nagyon jó volt az éjszaka és a randi is. Remélem egyszer én is elhívhatlak majd egyre vagyis többre. Szerintem én megyek érted az egyetemre szóval majd ott találkozunk. Sajnálom és legyen szép napod. Szia – nyomok egy puszit az arcára, de ő mérgesen megragadja a karom.

-Maya Stuart nem hagyhatsz csak így itt megértetted? – még soha nem láttak ilyen mérgesnek. Épp megszólaltam volna, mire elmosolyodott. – Minimum hogy egy búcsú csókot kérek – teszi kezét a tarkómra és magához húz.

Megcsókoltam, amit rögtön viszonzott, majd mikor elváltunk kinyitotta nekem az ajtót. Mikor kiléptem éreztem egy csapást, amit a hátsó felemre mértek. Vörös fejjel vissza fordulok, mire a lány hangosan felnevet.

-Ezt már rég ki akartam próbálni. Legyen szép napod – csukja rám az ajtót.

Gyorsan hívtam egy taxit és már száguldottunk is a Fehérházhoz. Mikor ott voltam sprintre váltottam és hazáig meg sem álltam. Az órámra néztem. Már csak 10 percem van 8-ig. Szinte betörtem a kisház ajtaját. Kezeimet térdemre tettem pihenés képpen és körbe néztem. Anya és Watson épp reggeliztek az asztalnál. Mindketten egyszerre néznek rám.

-Sz...sziasztok!

-Milyen volt az estéd? – kérdi anya egy mindent tudó mosollyal.

-Majd elmesélem – látom anyán, hogy nagyon megörül ennek a mondatnak. – Gyorsan átöltözőm és már mehetünk is – nézek most Watsonra.

-Rendben, de előtte majd beszélnünk kell – szinte ezer meg ezer gondolat járt a fejembe, hogy miről akar beszélni.

Kirúgnak? Valamit tettem? Az elnök megtudta, hogy Ariannával járok? Lehet megint büntetést kapok?
Szinte 0 perc alatt átöltöztem egy egyszerű edző cuccba, ami egy jóga nadrágból és egy sport melltartóból állt. Hajam copfba fogtam és már vissza is mentem a nappaliba.

-Anya? – nézek Watsonra.

-Ment dolgozni. Hogy vannak a sérüléseid?

-Jól – mosolygok rá.

-Szarul hazudsz Stuart – bök meg egy ujjával, mire rögtön felszisszenek.

-Már sokkal jobb, mint múlt héten, de még csak 60%-os. Miről szeretnél beszélni?

-Kaptál új idő pontot a fegyvertartás miatt.

-Oh, már megijedtem, hogy valami történt – nevetek fel kissé.

-Ez még nem minden. Én szeretnék bocsánatot kérni, hogy múltkor olyan mérges voltam rád. Anyád elmondta, hogy tényleg rengeteget tanultál rá, hogy még Ariana sem volt itt az alatt az idő alatt.

-Nem gond Watson – vonom meg a vállam.

-Várj még nem fejeztem be. Nem azért voltam mérges mert megbuktál vagyis, de – kezd el össze vissza beszélni és leül a kanapéra. Követtem a példáját.  Mellé ültem és rá néztem. – Én is megbuktam rajta, 2x is és azt hittem, hogy te jobb leszel nálam. Akár hiszed, akár nem, de nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a tanítvány felülszárnyalja a mestert.

-Szóval te vagy a mesterem? – nevetek fel.

-Igen – forgatja meg a szemeit. – A lényeg, hogy sajnálom. Nos bár sokat javult az alapállásod, de még nem az igazi ezért ma edzés képpen filmeket nézünk erről – a számítógépet rákötötte a tv-re és beírta a keresőbe, hogy Jackie Chan filmek, mire halkan felnevetek. – Valami gond van? – elkezdem fejem rázni és próbálok komoly fejet vágni. – Már rendesen fura, hogy egy ideje nem pofázol vissza. Mikor ide kerültél akkora volt a szád, mint a bécsi kapu – mosolyog rám, mire fura melegség járta át a szívem.

Ez volt az első őszinte mosolya felém, ahh de édes.

-Nos megtanultam, hogy ha nem beszélek vissza pár pofonnal kevesebbet kapok.

-Túl gyorsan tanulsz Stuart – indítja el az első filmet.

                               ...

-Lassan jönnek Brunoék. Nem akarsz eléjük menni? Aztán úgy is kell menned a lányért!

-De, már úgy is régen győztem el. Kell ennyi az egomnak. Te Watson, kérdezhetek valamit?

-Már megtetted – megforgatom a szemeimet és mit sem törődve a férfi beszólásával kérdeztem.

-Miért utálod ennyire Ariannát?

-Én nem utálom őt csak túl jól ismerem. Születése óta mellette vagyok. Láttam ahogy szépen lassan felcseperedik, ahogy lassan, de ugyan akkor egyre magabiztosabban használt ki embereket. Tudom nincs bele szólásom ebbe az egész dologba ami köztetek van, de egy valamire megkérlek. Okos lány vagy Maya, de a szerelem még a legokosabb embereket is hülyévé teszi, így vigyázz vele. Hidd el, nem te leszel az első testőr aki bele szeret aztán koppan és vágyakozik.

-Ezt hogy értsem?

-Gondolom hallottál Ariana és Bruno kapcsolatáról...

-Kapcsolat? Én úgy tudtam csak néha lefeküdtek.

-És ezt még is kimondta? Ariana? – elkezdtem az ujjaimat ropogtatni idegeségembe.

-Igazából Bruno mondta. Azt mondta a lány folyton próbálkozott, de ő vissza utasította.

Watson halkan felnevet és nemlegesen megrázza a fejét.

-Kérd meg, hogy mesélje el az egész történetet. Ariana úgy sem fogja.

-Rendben megyek is – indulok meg az emelet felé, majd kissé megálltam. – Watson...vigyázni fogok ígérem – szomorúan bólint egyet.

Felmentem az emeletre és gyorsan bele bújtam az öltönyömbe majd a kertbe vártam Brunot. Egy pár perc után a kapu elkezdett kinyitódni és három fekete autó gurult a garázsok felé. Rögtön arra indultam és türelmesen vártam.

Mikor Bruno meglátott rögtön elém sétált és megölelt amit nem viszonoztam.

-Szia! Ennél azért jobb üdvözlést vártam. Kábé olyan jót, mint a búcsú volt – mutat a jobb arcára ahova az utazása előtt adtam egy puszit. – Gyere bemutatom a srácokat. Kiskorom óta legjobb barátok vagyunk, mivel a szüleink elég közel állnak egymáshoz. SRÁCOK – kiált oda nekik, mire a két fiú elindult felénk.

-Szia Maya. Sok jót hallottam már rólad Albert vagyok – mutatkozik be az alacsonyabb fiúcska. Szeme és haja olyan sötét barna volt, hogy szinte már feketének mondanám.

-Én pedig Fred – int a fiú akinek haja tűsísre volt zselézve és a végei liba zölden rikítottak. A szem színét sajnos nem tudtam megállapítani, mivel biztos vagyok benne, hogy kontaktlencsét hord, ami színes.

-Sziasztok. Örülök, hogy végre arc is tartozik a nevetekhez. Rengeteget beszéltek rólatok. A három fiú így, a három fiú úgy – mondom és nevetve megforgatom a szemeimet.

-Nos igen. Mi vagyunk a három muskétás – mondja lazán Fred.

-Ne haragudjatok, de Bruno szeretnék veled négyszemközt beszélgetni ha lehet.

Albert elkezd úú-ni, mire Bruno kissé megböki őt. Mikor odébb sétáltunk rögtön a fiú szemébe néztem.

-Baj van? Olyan komoly vagy.
-Szeretném tudni az igazat – teszem csípőre a kezem.

-Mégis miről? – látom, hogy a fiú tényleg össze van zavarodva.

-Rólad és Ariannáról. Azt mondtad, hogy csak párszor feküdtetek le és ennyi – akadok ki. A fiú hangosan felsóhajt és bólint párat.

-Mit szeretnél tudni? Hogy fél évig jártunk? Hogy teljesen bele habarodtam? Hogy mikor azt hittem ő lesz az igazi akkor kiröhögött és szakított velem? – látom, hogy a fiú szeme megtelik könnyekkel.

-Mit mondott? Miért szakított?

-Nem hinném, hogy...

-Bruno!

-Azt mondta megunt, már nem tudok neki semmi ujjat nyújtani. Igazából – törli meg a szemeit – örülök, hogy kidobott. Bár tényleg fantasztikus volt vele lenni, soha nem éreztem magam elég jónak mellette. Folyton azt kellett csinálnom amit ő akart, akkor amikor ő akarta. Egy szóval nagyon toxikus kapcsolat volt. Ezért is mondtam, hogy vigyázz vele és ne hagyd, hogy folyton az legyen amit ő akar.

-Nekem...nekem most mennem kell. Majd...majd még beszélünk – annyira összezavarodva éreztem magam. Nem tudtam kinek higgyek, nem tudom ki mond igazat.

Sziasztok! Nos mit gondoltok erről az egészről? Szerintetek egy ember képes megváltozni a másik miatt?