Miután oda értünk a hotelba rögtön elfoglaltuk a szobánkat. Mivel láttam, hogy Ariana nagyon fáradt így hagytam, hogy előbb ő vegye használatba a fürdőt. Miután végzett én is elmentem zuhanyozni.

Próbáltam sietni nehogy bealudjon a lány, de úgy tűnik sajnos túl lassú voltam, Ariana az ágy jobb oldalán fetrengett. Lassan bemásztam mellé ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel. Annyira aranyos volt és olyan nyugodtnak tűnt.

Egy ideg csak néztem, mint valami őrült kukkoló, mikor is feltűnt, hogy karja libabőrös lesz. Gyorsan betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára.

-Tudod máshogy is fel melegíthetnél – mondja fél álomba.

-Oh, azt hittem alszol!

-Tetszett a mai nap? – ásít egy hatalmasat és fejét a mellkasomra hajtja.

-Minden tökéletes volt – mosolygok le rá, mire felnéz és elkezdi arcom simogatni.

Lassan felé hajoltam, mire egy elégedett mosoly jelent meg az arcán. Megcsókol, amit rögtön viszonzok is.

-Én teljesen lemerültem – ismeri be az amúgy is látható helyzetet.

Halkan felnevetek és elkezdtem hajával játszani.

-Nem baj.

-Azért picit baj – néz mélyen a szemembe.

-Miért? Máshogy tervezted az estét?

-Igen, de nem baj. Majd hétvégén bepótoljuk.

-Még is mit? – játszom meg a hülyét.

-Sz-vel kezdődik és s-vel végződik – kacsint rám, mire elgondolkodtam.

-Ööm...

-Szeretkezés – mondja ki a szót mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.

-Én azt hittem mi csak...szexelünk – suttogom, mire mérgesen rám néz és teljes testsúlyával rám nehezedik.

-Maya Stuart jól vésd az agyadba amit most mondok – kopogtatja meg a halántékomat most már játékosan – veled már az első alkalom sem volt csak szex. Az annál több volt – szavain elmosolyodtam és most én csókoltam meg.

Szinte rögtön elmélyítette a csókunkat és keze felfedező útra indult miközben csókjai lassan elkezdtek egyre lentebb terjeszkedni. Mikor a nyakamnál járt kissé felütöttem a fejem, hogy nagyobb helye legyen.

-Azt hittem álmos vagy – suttogom mikor elkezdte kioldani a szállodai köntöst rajtam.

-De elképzeltem mi van a köntös alatt szóval rögtön felkeltem. Hülye volna az aki kihagyná ezt – nyom egy puszit az ajkamra. – Te szeretnéd Maya? – kérdi kissé aggódva és felül a csípőmre.

Nem szóltam csak elkezdtem a köntös kötőjével játszadozni. Mélyen szemébe néztem majd egy hirtelen mozdulattal kioldottam azt. Felültem, mire ő a combomra csúszott. Nem szólt csak nézett a szemembe, de én nem bírtam tartani sokáig a szemkontaktust. Tekintetem nyakára tévedt, majd kissé lejebb. Lassan vállához nyúltam és elkezdtem kibújtatni a köntösből. Ő is hasonlóan cselekedett. Nem siettük el a dolgot.
Végig simítok vállától egészen a kézfejéig mire rögtön libabőrös lesz. Finoman megragadja a csuklóm és ujjaimat szája elé vezeti, mire kissé eltátom a szám és a hasam bukfencezik. Érzem, hogy arcom kivörösödik. Ariana elmosolyodik és lassan szájába vezeti mutató és középső ujjam. Elkezdi azokat nyalogatni, játszadozik velük, az én szívem közben meg majd kiugrik a helyéről.

-Drága, ártatlan Maya...tudom, hogy már sokszor elmondtam, de te el sem tudod képzelni, hogy mennyi önuralom kell nekem ahhoz, hogy veled legyek, hogy vissza fogjam magam. Ha tudnád miket tennék veled legszívesebben... – suttogja fülembe és kissé megharapja azt, mire halkan felnyögök.

-Mutasd meg – suttogom, mire kezét hirtelen nyakamra teszi és az ágyba nyom.

-Te jó ég, ne haragudj én nem akartam csak... – kezd el magyarázkodni és rögtön leveszi rólam a kezét, de én megfogtam azt és vissza tettem azt oda ahol előbb volt. – Szólj ha valami nem tetszik – kezdi elcirógatni a nyakam.

-Szólni fogok!

-Nem! Még nem – suttogja és megcsókol amit viszonzok is.

...

-Néha el sem hiszem, hogy én vagyok neked az első lány – mondja lihegve, mire halkan felnevetem és mellé fekszem, majd egy puszit nyomtam az arcára.

Csak néztem őt. Türelmesen vártam, amig normalizálódott a lélegzet vétele. Lassan felém fordul és mosolyogva végig simít az arcomon.

-Annyira kibaszottul szép vagy!

-Megszólalt a Disney hercegnő – nevetek fel, de ő egy csókkal elhallgattat.

-Ez a nap...életem egyik legszebb napja volt. Köszönöm Maya! Ezt nézd – veszi elő a telefonját és a közös képeinket kezdi mutogatni, amiket ma csináltunk.

-Ez nagyon aranyos lett és annyira látni, hogy pillanat kép – tekerek vissza egyhez ahol egy kis majom épp a nyakamba csimpaszkodik miközben én Arianara vigyorgok. A lány pedig kissé riadt mosollyal vizsgálja a majmot.

-Megosztom Instán – mondja és már meg is jelölt a sztorijába.

-Várj! Mi van ha apád megtudja? – kérdem, mire elgondolkodik és már le is vette a napjából viszont már így is látták több, mint 10-en ezalatt a pár másodperc alatt.

-Utálom, hogy titokba kell tartanunk ezt a csodálatos dolgot és azt is utálom, hogy nem lehetek átlagos – kezd el hisztizni.

-Ha átlagos lennél lehet, hogy soha nem találkoztunk volna. Na meg nem olyan rossz néha ha kitűnsz a sorból.

-Én csak azért tűnők ki, mert apám az elnök.

Lassan felé fordulok, ami eléggé fájt így kissé felszisszentem és nemlegesen megráztam a fejem. Ariana szinte rögtön észre vette, hogy kellemetlen volt így feküdni, azért vissza fektetett a hátamra.

-Miért nem hagytad, hogy elvigyék a pénzt? Utána békén hagytak volna minket. Megnyomtam a vészjelzőt, ha egy kicsit vártál volna... – szóval tényleg nem hallotta azt amit Watson mondott, hogy azoknak a rablóknak nem a pénz számított, az elnök felbérelte őket, hogy támadjanak ránk. Bármit is tettem volna szinte 80%-ban biztos vagyok benne, hogy ugyan így végződőt volna.

-Bizonyítani akartam neked és mindenki másnak, hogy képes vagyok megvédeni bármilyen áron – nézek mélyen a szemébe, mire szorosan megölel.

-Öt embert vertél el egyedül, az volna a minimum ha apám előléptetne.

-Azért ők is szépen helyben hagytak engem – vonom meg a vállam, mire kitakar és a sebhelyemet kezdi vizsgálni.

-Be kell vallanom valamit – suttogja – én nagyon féltem. Viszont nem akkor amikor rám tartották a fegyvert, nem akkor amikor felrángattak a földről, hanem akkor, amikor mozdulatlanul feküdtél a földön ők pedig még mindig csak rugdostak téged és nem hagyták abba – szemébe könnyek szöktek.

-Ariana – törlöm le az arcán végig csorduló könnycseppet, mire elmosolyodott és egy puszit nyomott a tenyeremre. – Ugyan úgy cselekednél most is és ugyan így fogok cselekedni bármikor máskor is – hangosan felsóhajt és fejét a mellkasomra hajtja.

Elkezdtem csupasz hátát simogatni.

-Holnap jönnek haza Brunoék.

-Többes számba?

-Igen. Bruno, Albert és Fred.

-Ők is testőrök gondolom.

-Igen. Ők is ott voltak mikor megtámadtak téged az utcán.

-Igen, így már emlékszem – nevetek fel kínosan.

-Erről jut eszembe...mikor kezded az edzést?

-Holnap!

-Mi? De ez még nem korai? Mi van ha felszakad a sebed? – annyira mérgesnek tűnt és szinte rögtön a telefonjáért nyúlt, de én kikaptam a kezéből.

-Kérlek ne! Minden rendben lesz, majd vigyázok magamra oké? – bizonytalanul bólint egyet.

Vissza adtam kezébe a telefont, mire azt a helyére teszi. Egy utolsó puszit nyom az arcomra és mindketten lehunytuk a szemünket.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit késtem. Nincs jó kifogásom. Fáradt vagyok és nincs kedvem semmihez. Nem fogok panaszkodni a napjaimról, de nem így képzeltem a nyaram. Próbálom minnél hamarabb hozni a részt. Addig is vigyázzatok magatokra és ha addig nem jelentkeznék, mindenkinek sok új élményt, jó jegyeket kívánok a sulihoz.