-Jim Watson vagyok, az elnök jobb keze és a testőrök vezetője, kiképzőjük – nyújtja felém a kezét.

-Ja igen, én meg az elnök unokahúga vagyok – nevetek fel és rá csapom a férfire az ajtót.

Már épp leültem volna a kanapéra, mikor újra kopogtattak az ajtón. Mérgesen visszamentem.

-Ha nem tűnnek el innen kihívom a rendőröket... - mikor kinyitottam az ajtót elállt a szavam, pedig még folytattam volna. Jim helyett az elnök állt ott. Teljesen lefagytam és csak bámultam rá, mint egy idióta. Kitudja hány perc telhetett el, mikor is az elnök megtörte a csendet.

-Bemehetünk Maya? – mosolyog rám.

Honnan a fenéből tudja a nevem? Mi folyik itt? Annyi meg annyi kérdés fogalmazódott meg bennem, de egy szó sem jött ki a számon, így csak bólintottam egy aprót és arrébb álltam az ajtóból, hogy betudjanak jönni. A nappaliba mentünk és mindenki nagyon otthonosan érezte magát. Rögtön elfoglalták az összes ülőhelyet.

-Nos Maya – néz rám Bruce elnök. – Először is szeretnék elnézést kérni a tegnapi nap miatt – mondja mire elgondolkodtam. Mi történt tegnap? Mire gondol?

-Nem teljesen értem, hogy mire gondol...

-Miattam volt a támadás. Kíváncsi voltam, hogy nyersz-e és nem csalódtam benned. A három legjobb testőrt győzted le. Gratulálok Maya, elvégezted a próbát.

-Várjunk csak várjunk. Maga meg akart öletni? Most is azért jöttek? – nézek körbe idegesen.

-Nem, nem. Félre értesz Maya. Nem megölni akartunk csak próbára tenni, addig nem mentünk volna el, de figyelj rám lányom – próbál vissza téríteni a valóságba, ami nagy nehezen sikerült is.

-Egyáltalán honnan tudja a nevem? Honnan tudta, hogy hol voltam tegnap?

-Egy pár hónapja figyelünk, kémkedünk utánad mivel kaptam egy információt rólad. Vagyis arról, hogy nagyon jó vagy a harcban és ez nekem most mindennél jobban kell. Mit szólnál, ha ajánlanák neked és az anyukádnak egy nagyon jó munkát. Tudom, hogy milyen körülmények között éltek itt, de gondolj csak bele, hogy többé nem kéne így lennie. Az anyukádnak nem kéne napi 18 órát dolgoznia egy olyan helyen, ahol megalázzák és alul fizetik – kezdi mondani, én pedig nagyon elgondolkodtam a szavain. Annyira csábítóan hangzik ez az egész, de tuti van benne valami bökkenő.

-Miről volna szó?

-Az anyukád szakács lenne a fehér házba, te pedig az életem legnagyobb kincsére vigyáznál. A kislányomra. Viszont mivel nem hagyhatod magára, ezért kapnátok egy kis házikót az anyukáddal, ahol laknátok a kertbe – mondja mosolyogva és feláll a fotelból. – Bár elég kicsi, de nagyon otthonos. Két hete lett felújítva, a legmodernebb berendezések vannak benne.

-Wao, ez aztán a hír. Zavarná, ha gyorsan elszívnák egy szállat? Annyira izgatott vagyok és tuti, hogy anya is hátast fog dobni, ha ezt meghallja – mondom teljes extázisba.

-Csak nyugodtan. Nekem most indulnom kell, mert egy csomó dolgot el kell még intéznem, te pedig addig hívd fel az anyukádat és akár ma már jöhetek is oda. Majd küldök értetek egy autót, minden bizonnyal Watson fog értetek jönni és majd ő körbe is vezet benneteket. Üdvözöllek a testőrök között. Még találkozunk Maya – mondja mosolyogva és ezzel az elnök és az öltönyös tagos is elhagyták a házat.

Teljesen sokba voltam. Ez nem lehet a valóság, tuti csak képzeltem ezt az egészet. Valaki csípjen meg gyorsan, hogy elhiggyem, hogy ez a valóság.

Próbáltam lenyugtatni a gondolataimat, de folyton ugyan azok jártak a fejembe. Az elnök mióta figyel? Miért figyelt? Miért engem választott? Miért pont a lányára kell vigyáznom? Milyen lesz a lánya? Még csak képeken láttam, de ott nagyon szép volt. Várjunk csak. Mi van ha ez az egész csak kamu? Ha az a férfi nem is az elnök volt, csak valaki aki nagyon hasonlít rá? Ebbe a világba már bármi előfordulhat.

A kabátom zsebéből kihalásztam a cigis dobozt, majd kivettem belőle egy szállat. Kimentem a hátsó udvarba és a számba vettem a cigit, meggyújtottam majd izgatottságtól remegő kézzel felhívtam anyát.

Elég sokat kellet várnom, mire felvette.

-Maya mondtam, hogy ne zavarj munka közben. Ki fognak rúgni miattad – kiabál le anya rögtön.

-Mondj fel és gyere haza – fújom ki a füstöt.

-Maya ez rossz vicc. Leteszlek – jelenti ki, de én gyorsan közbe szóltam.

-Na anya, várj. Nem viccelek. Lehet azt fogod hinni, hogy megőrültem, de nem. Előbb itt volt az elnök és munkát ajánlott. Nekem és neked. Anya ha elválaljuk minden megváltozik, az egész életünk – mondom izgatottan.

-Beszedtél valamit már megint? Ha haza megyek kinyírlak Maya. Azt mondta a múltkori volt az utolsó. Emlékszel kislányom? Korházba kerültél túl adagolás miatt – nagyon mérgesnek hangzott és nem hitt nekem, ami kicsit fájt.

-Nem szedtem be semmi anya. Tiszta vagyok, pont ahogy megígértem. Tudom azt hiszed, hogy viccelek, de este jön értünk az egyik embere. Anya a Fehérház udvarára költözünk – ülök le a kertben lévő székre.

-Csak igyál sok vizet, pár óra és otthon vagyok – ezzel kinyomja a hívást.

Szem forgatva zsebre tettem a telefont és mérgelődtem magamba. Miért nem hisz nekem? Soha nem hazudtam neki még és amúgy sem viccelődnék ilyennel. Na meg tényleg nem szedtem be semmit. Három hónapja teljesen tiszta vagyok és ezt ő is tudja nagyon jól.

Megígértem neki, hogy több olyan nem lesz és én mindig betartom amit ígérek és mondok. Ennyire már bízhatna bennem. Igaz kissé felelőtlen vagyok, gyerekes meg hasonlók, de hazug az nem vagyok. Mindig mindenkinek megmondom ha valami bajom van még akkor is ha az az illetőnek nem tetszik.

Elnyomtam a cigi csikket és bementem a házba. Rögtön az emeletre mentem és lezuhanyoztam, majd már mentem is a szobámba. Elkezdtem össze csomagolni a bőröndömbe.

Nincs sok cuccom, így simán bele fértem egy bőröndbe. Mikor kész voltam az ágyba dőltem és csak bámultam a plafont.

Fogalmam sincs, hogy mióta feküdtem így, de a semmittevésbe az zavart meg, hogy az ajtó kivágódott és egy csúnyán néző anyuka állt ott.

Felültem az ágyba törökülésbe és csak néztem rá, ő pedig elindult felém. Leült velem szembe és megragadta az állam. Elkezdte ide-oda rángatni a fejem, majd mikor megunta kényszerített, hogy szemébe nézzek.

-Anya nem vagyok begyógyszerezve – mondom újra.

-Akkor mi volt az az elnökös izé? És miért ilyen az arcod? Megint verekedtél?

-Igazat mondtam anya, bármelyik percben itt lehet értünk az egyik testőr. Te a konyhán leszel, én pedig a lányának a testőre – magyarázom anyának és csak ekkor esett le, hogy ez tényleg elég hihetetlenül hangzik.

-Túl sok filmet nézel Maya – simítja meg az arcomat. – Kérsz valamit vacsorára? – áll fel mosolyogva az ágyról.

-Már ettem, köszönöm – mondom, mire felakart állni az ágyról, de én megfogtam a kezét.

-Baj van?

-Lefeküdtem Will-lel – suttogom.

-Oh és védekeztetek?

-Igen, de nem élveztem. Szerinted valami baj van velem? – kérdem és arcomon végig folyik pár könnycsepp.

Anya gyorsan megtörli az arcomat és mosolyogva megrázza a fejét.

-Nincs veled semmi baj Maya.

-Akkor miért nem élveztem? – kérdem kissé kiakadva.

Tudom ez elég ciki téma, de nekem nem. Anyával annyira jó a kapcsolatunk mintha csak barátok volnánk. Tudom, hogy bármit elmondhatok neki szégyenérzet nélkük, hisz ő soha nem ítél el.

-Tudod kincsem lehet, hogy neked más fog tetszeni, más fog bejönni az ágyba nem az amit ma csináltatok – gondolkodik el, mire bólintok párat. - Szeretlek – nyom egy puszit a homlokomra és már indul is az ajtó felé.

-Én is szeretlek – kiáltok utána és ő már ki is ment az ajtón.

Unottan vissza dőltem az ágyba és vártam. Már elég későre járt és halkan felnevettem. Te jó ég. Mi a fenét képzeltem? Tuti valami átverős show volt ez az egész én meg elég rendesen bekajáltam. Halkan felnevetek saját magamon.

Lehet át kéne festenem a hajam szőkére, hogy az tükrözze a valódi énemet, a belsőmet.

Elég szépen rá szedtek. Pedig milyen jó is volna. Én és anya a Fehér házba. Talán majd egy másik életbe összejön.

Hallom, hogy valaki csenget, mire lesétálok a lépcsőn. Anya a kanapén ült és a tv-t nézte.

-Vársz valakit? – kérdi anya, miközben bele iszik a gőzölgő teájába.

-Én nem. Te?

-Lehet az elnök az – kezd el heccelni.