-Sokat ittam és...

-Maya Stuart semmit nem csinál csak azért mert sokat ivott. Ő részegen pontosan ugyan azt csinálja, amit józanon is szeretne.

-Ne nehezítsd meg. Nem foghatnánk az alkoholra?

-Lefeküdtél azzal a lánnyal ugye? – kérdi egy hatalmas mosollyal és láttom, hogy fejébe egy csomó leszbikus pornó játszódik le.

Arcom elvörösödik és a párnába temettem, hogy Will ne lássa, de ő csak elkezdett nevetni a reakciómon.

-Ne már Will – nyöszörgök és még mindig nem nézek a kamerába.

-Maya – suttogja, mire lassan felé nézek. – Ezt teljes szívemből mondom. Örülök, hogy megtetted és most, hogy ezt elmondtam kötelességed válaszolni a kérdéseimre – fekszik az ágyába és egyik kezét a feje alá teszi a másikkal pedig a telefonját fogja.

-Mire vagy kíváncsi?

-Igazából csak egy dologra. Élvezted? – láttam, hogy kérdése most tényleg komoly volt.

-Igen – mosolygok rá.

-És szeretnél róla beszélni?

-Ez neked nem ciki?

-Nem. A barátom vagy. Az egyetlen barátom vagy és ahogy elnézem a dolgokat én is az egyetlen barátod vagyok.

-Annyira gyengéd volt és oda figyelt rám. Folyamatosan kérdezgetett, hogy jó-e ez így nekem, hogy hogy vagyok...egyszerűen tökéletes volt. Nem gondoltam volna, hogy Ariana Garcia ennyire gyengéd is tud lenni.

-Ariana Garcia? Bruce Garcia lánya? – kérdi csodálkozva, mire idegesen a homlokomra csapok. Basszus ezt nem szabadott volna elmondanom, de nem gondolkodtam, csak kicsúszott.

-Will, erről nem beszélhetsz senkinek – mondom ijedten.

-Nem fogok. Szép lány, de elég rossz híre van az újságokban. Vigyázz vele, nem szeretném ha össze törné a szíved.

Még egy ideig beszélgetünk és mivel elszóltam magam arról, hogy mit is dolgozok ezért Will elég rendesen kifaggatott. Bízok benne és tudom, hogy nem mondja tovább senkinek azt amit én mondok neki, ezért bátran beavattam mindenbe, a kiképzéseimbe, a napi rutinomba.

Miután kibeszéltük magunkat elköszöntünk és én már mentem is aludni.

Mikor felkeltem a telefonomért nyúltam. Már tizenegy óra volt. El is felejtettem, hogy mennyire jó érzés ilyenkor kelni.

Látom, hogy jött egy üzenetem Arianatól, mire megnyitottam.

"Beugorhatok hozzád suli után?" elmosolyodtam az üzeneten és rögtön írtam neki, hogy ha szeretne akkor igen.

Felálltam és lementem a konyhába. Watson és anya épp szokás szerint kávéztak. Oda köszöntem nekik, csináltam magamnak egy szendvicset és vissza is mentem a szobába.

Annyira fáradnak éreztem magam, hogy egész nap ki sem keltem az ágyból csak sorozatott néztem, ami közben bealudtam.

-Maya – hallok meg egy ismerős hangot, mire kinyitom a szemem. – Szia – ül le az ágy szélére Ariana. Felakartam ülni, de ő vissza nyomott az ágyba. – Hoztam neked virágot, oda adtam anyukádnak – rúgja le a cipőjét és mellém fekszik az ágyba.

Egy gyors puszit nyom az arcomra és minden figyelmét a sorozatnak szenteli. Egy idő után lassan felém néz, mire én is rá nézek.

-Jól vagy? – simít végig az arcomon.

-Igen – mosolygok rá.

-Lányok mennem kell. Ebéd az asztalon – kiált fel anya.

-Köszi – kiáltok vissza.

-Tudod, én tényleg nagyon bírlak – suttogja ajkamra, mire elmosolyodtam.

-Én is nagyon bírlak – megakartam csókolni, de mosolyogva elhúzta a fejét, mire halkan felnevetek. – Miért hoztál nekem virágot?

-Nem vagyok jó ebbe a bocsánat kérős izébe, de bocsánat. Én tényleg nagyon sajnálok mindent. Watsonnak igaza volt, minden az én hibám. A sérülésed, minden miattam van. És azért is bocsánatot akarok kérni, hogy tegnap este rád akartam erőltetni azt, jól tetted, hogy leállítottál - teszi kezét a derekamra, mire közelebb mászok hozzá és átölelem.

-Semmi baj, ez nem a te hibád. Ami a tegnapit illeti, én nem az akarok lenni akivel csak akkor vagy ha éppen szükséged van a kielégítésre vagy, hogy lenyugodj, én ennél több akarok lenni - nézek mélyen a szemébe, majd le az ajkára.

-Te ennél több vagy – nyom egy puszit az ajkamra, mire elmosolyodtam és megnyaltam alsó ajkát.

Rögtön elmélyítette a csókunkat, de mielőtt túl heves lett volna leállt. Nem szólt semmit csak végig simított arcomon.

-Jól vagy? – kérdem aggódva.

-Igen, csak most nincs hozzá kedvem, hosszú napom volt, ne haragudj – mondja, mire bólintok egy aprót. – Zavarna ha itt maradnák egy kicsit?

-Örülnék neki – nyomok egy puszit a homlokára és együtt néztük tovább a sorozatott.

Ez ment egy héten keresztül. Minden egyes nap Ariana iskola után feljött hozzám és együtt néztük a sorozatokat. Szinte nem is ment a fehérházba. Folyton nálunk lógott, aminek nagyon örültem.

...

-Hogy érzed magad Maya? – kérdi Dr. Maron miközben leveszem a felsőm.

-Jól, ezerszer jobban, mint múlt héten – mesélem neki, mire elkezdi a sebemet vizsgálni.

-Ennek örülök, viszont még minimum két napot szánj pihenésre. Majd szólok Watsonnak is. Szépen gyógyul, de mivel mély seb kell neki még ez az egy-két nap. Felöltözhetsz – mondja, miközben valamit ír fel a számító gépébe.

-Köszönöm doktor úr – mondom és már ki is mentem a teremből.

Kissé elcsodálkoztam, mikor Ariana állt az ajtó előtt. Nem ment be az egyetemre?

Megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni amit hagytam is neki. Annyira boldognak látszott. Felhúzott a szobájába és finoman a csukott ajtónak lök.

-Szia – suttogom és megsimítom az arcát.

-Szia – nevet fel egy-egy csókot nyomott a tenyeremre. - Jobban vagy? – húzza fel a felsőmet, hogy szemügyre tudja venni a sebet.

Letérdelt elém és felnézett rám, mire nyeltem egy hatalmasat.

-Igen – hunyom le a szemem, mikor elkezdte a sebet csókolgatni.

-Maya – hallom meg Watson mérges kiáltását, mire Ariana feláll. Egy csókot nyom az ajkamra, majd finoman ellök az ajtótól. Kidugja a fejét azon és úgy válaszol Watson kiáltásaira.

-Nincs itt!

-Ne szórakozz velem, nem érek erre rá – nyissa ki teljesen az ajtót Watson és erősen megragadja a karom.

-Mi a franc bajod van Jim? – kérdi Ariana mérgesen.

Már mindhárman a szobája előtt álltunk.

-Mivel hazudott miattad – mondja idegesen Watson, majd sóhajt egy nagyot - ezért apád azt mondta büntessem meg. Remélem jól fogsz szórakozni az ablakba, azzal a tudattal, hogy miattad sérült meg és ráadásul miattad kap még büntetést is. Ma este Bruno fog rád vigyázni - ezzel megragadta a karomat és elkezdett húzni maga után.

Nem szóltam semmit csak követtem. Láttam Watsonon, hogy nem akarja ezt tenni, de nem volt más választása. Parancsot kapott az elnöktől, amit teljesítenie kell, így nem lehetek mérges rá bármit is tartalmaz a büntetés.

Kint az eső szakadt és kissé fújt a szél is. A hátsó kertbe mentünk, mint mindig. Watson a kis fából készült épületbe ment, ami raktárkánt szolgált és egy puskával a kezébe tért vissza. Felém dobja, ahogy elakartam kapni kicsúszott a kezemből és a földre esett.

-Vedd fel - kiált rám, mirerögtön felveszem.