Suli után elmentünk Will-lel venni pár dolgot, chips, üdítő meg hasonló dolgokat. Mikor a házamhoz értünk rögtön a kanapéra telepedtünk.

-Mit szeretnél nézni?

-Ezt komolyan megkérdezted William Worren?

-Csak vicceltem – nevet fel hangosan a fiú és már el is indított egy horrorfilmet. Mikor vissza ült mellém kitárta a karjait. Vettem a lapot és rögtön cselekedtem. Fejemet kemény, de még is kényelmes mellkasára hajtottam, míg ő az egyik kezét hátamra tette. Kissé elmosolyodtam. Ezt is annyira imádom Willbe, mármint, hogy ő igen is tiszteli a lányokat és nem csak fogdosni akar, egy igazi úriember. Apa tuti kedvelte volna őt.

Ami a filmet illeti, nem tehetek róla. Már kiskorom óta imádom az ilyeneket. Apával folyton csak horror és akció filmeket néztünk.

-Hogy van anyukád? – nyom egy puszit a fejem búbjára.

-Nagyon sokat dolgozik. Felajánlottam neki, hogy ott hagyom az iskolát és keresek valami munkát, de hallani sem akar róla. Pedig láttom rajta, hogy mennyire fáradt és ez érthető is, de annyira makacs – fújom ki a levegőt hangosan.

-Mi a baj? – ül fel kicsit jobban. Én is követtem a példáját, így egymás szemébe tudtunk nézni.

-Azt hiszi, hogy nem tudok arról, hogy megjött az utolsó felszólítás. Ha nem tudja kifizetni, akkor kikapcsolják az áramot, de igazából nem is ez a baj... Minden egyes este hallom, ahogy zokog a szobájába, mikor azt hiszi, hogy már alszom és tudod ez nagyon szar érzés. Olyan mintha valaki apró tűket döfne a szívembe. Annyira utálom őt így látni. Pedig segíteni akarok neki, de még azt sem hagyja, hogy suli mellett dolgozzak – érzem, hogy az arcomon folyamatosan folynak le a könnyek. Hiába próbáltam erősnek mutatni magam nem ment.

-Hey, nem lesz semmi baj – kezdi el törölgetni az arcomat. – És tudod, hogy bármi van rám mindig számíthatsz. Én is segítek ha kell...

-Mindegy, felejtsük el. Tegyünk úgy mintha nem mondtam volna semmit – erőltetek magamra egy mosolyt.

-De Maya...

-Will kérlek – bólint egy aprót és újra kitárja a karjait és vissza kerültünk ugyan abba a pózba és tovább néztük a filmet. Majd mikor vége lett akkor még egyet, aztán még egyet. Ki tudja már hányadik filmnél jártunk mikor jött egy szex jelenet, amit kicsit sem takartak ki. Ekkor egy hirtelen megfogalmazódott kérdés jutott eszembe amit rögtön ki is mondtam nem gondolva a következményekre.

-Miért nem nyomulsz rám?

-Tessék? – nevet fel halkan a fiú és arca kissé elvörösödik.

-Miért nem próbálsz közeledni felém úgy? Tudod... szexuálisan? – célozgatok, mire egy elégedett mosollyal lenéz rám.

-Nos azért mert úgy voltam vele, hogy ha igazán akarod majd, akkor azt a tudtomra fogod adni. Nem szerettem volna nyomulni és rád erőltetni sem akartam ezt az egészet. Tudom, hogy a lányoknál ez nagy dolog és meg is értem, hogy egy páran félnek ettől hisz elég fájdalmas lehet... mármint az első alkalom.

-Honnan veszed, hogy még nem voltam senkivel sem?

-Csak tudom. Az ilyent megérzik a fiúk, akik nem tuskók – vonja meg a vállát vigyorogva. – Viszont ha már itt tartunk be kell vallanom valamit.

-Te is szűz vagy?

-Mi? Dehogy – rázza a fejét nevetve. – Mindig van nálam gumi, ha esetleg beadnád a derekad – nevet fel. Látom rajta, hogy nem vesz komolyan ezen a téren, ami kicsit rosszul esett.

-Rendben, csináljuk – kissé el bök magától, hogy szemembe tudjon nézni. Azt láttom a szemébe, mintha aggódna értem.

-Most? Mármint én benne vagyok, de most?

-Igen.

-Biztos? Maya én nem szeretném, hogy megbánd vagy valam...

-Biztos Will. Én ezt akarom, téged akarlak.

-Felmenjünk a szobádba vagy...

-Ne. Csináljuk itt – nézek mélyen a szemébe, mire bólint egy aprót.

Az ölébe ültem és megcsókoltam amit viszonzott is. Kezét a fenekemre vezette és kissé bele markol. Bele sóhajtottam csókunkba, mire a fiú elmosolyodik. Pólója aljához nyúltam és levettem azt róla. Ő lassan feláll velem a kanapéról, majd a hátamra fektet finoman. Lassan elkezd kihámozni a ruháimból, amit hagyok is neki. Mikor már csak melltartó és bugyi volt rajtam, magáról is lerángatta a nadrágját.

Végig csókolta a testem mindenhol ahol csak lehetett. Érzem, hogy testem libabőrös lesz és kissé össze is rezzenek, mikor a hasam alját csókolgatta.

-Jól vagy? Nagyon remegsz. Leálljak? Nem muszáj tovább mennünk – suttogja aggódva, mire kissé megrázom a fejem ezzel jelezve, hogy ne hagyja abba. – Szeretlek – mászik fel hozzám egy csókra.

-Én is téged – suttogom ajkaira.

Kikapcsolta a melltartómat és levettem azt rólam, majd végül az utolsó anyagot is. Lassan kezével elkezdett cirógatni.

-Ömm Maya – suttogja össze zavarodva.

-Igen? – nézek rá.

-Nem vagy...szóval nem indítottalak be vagy mi a baj?

-De, nagyon is – erőltetek magamra egy mosolyt.

-Akkor miért nem vagy benedvesedve?

-Will semmi baj. Lehet csak azért mert izgulok – próbálok kitalálni valamit.

-Rendben – simít végig az arcomon. – De ez így fájni fog neked, azt pedig nem szeretném.

-Csak csináld kérlek – nem kellett többet kérlelnem. Lassan belém helyezi magát, mire lehunyom a szemem és ajkamba harapok. Will lassan mozgott bennem, hagyta, hogy hozzá szokjak és egy idő után már nem is fájd annyira.

-Ez így jó? – nem válaszoltam csak bólintottam.

Elkezdte nyakam csókolgatni. Hallom, hogy Will egyre nehezebben szedi a levegőt és most már egyre gyorsabban mozog bennem. Arcomon végig folyik egy pár könnycsepp, de nem azért mert fájdalmat okozott. Hanem azért mert nem éreztem semmit. Nem éreztem semmi jót. Azt hittem, hogy élvezni fogom, hogy tetszeni fog, de nem nagyon tetszett.

Will teste hirtelen megrándul, majd lihegve mellém dőlt.

-Ez... ez jó volt – mosolyog rám. – Jól vagy? Neked is jó volt?

-Igen, persze – mosolygok rá és elkezdtem öltözni. – Will megtennéd, hogy most haza mész? – érzem, hogy szemeim égtek a könnyektől. Nem tudom mi ütött belém, de most nem akartam, hogy itt legyen.

-Tessék? Miért? – kezd el ő is öltözködni.

-Csak szeretnék most egyedül lenni.

-Nem megyek el még meg nem mondod, hogy mi a baj...

-Csak egyedül akarok lenni – ismétlem meg a mondatot, de most már indulatosabban.

-Sajnálom ha valamit rosszul csináltam – veszi fel az utolsó ruha darabot magára. – Még nem voltam túl sok lánnyal és lehet ezért bénáztam, de ha valami nem jó, ha valami nem tetszik akkor kérlek mond el. Nem fogok megsértődni, sőt még jól is jönne, hisz akkor tudnám, hogy mit szeretsz, akkor megpróbálok ezen az egészen javítani – láttom, hogy szemébe könnyek gyűltek.

-Will néz rám – fogom meg az arcát. – Minden jó volt, tökéletes volt és mint mindig, most is úri ember voltál. Nem veled van a gond – állok lábujjhegyre és egy csókot lehelek homlokára.

-Akkor miért akarod, hogy itt hagyjalak?

-Mert fáradt vagyok és szeretnék kicsit egyedül lenni – a fiú hangosan felsóhajt.

-Rendben, de csak hogy tudd...nem szívesen hagylak itt mert most mindennél jobban szeretnék melletted lenni, de tiszteletben tartom a kérésed. Viszont én is kérek tőled valamit. Később írj kérlek – nyom egy utolsó csókot az arcomra és már ki is ment az ajtón.

Vissza ültem a kanapéra és elkezdtem hangosan zokogni. Nem tudom mi ütött belém. Olyan fura érzésem van. Szeretem Willt, de ez a szex borzalmas volt. Olyan érzés volt, mintha szét akartak volna feszíteni oda lent. Pedig tudom és éreztem is, hogy Will nagyon vissza fogja magát. Láttam rajta, hogy végig oda figyelt rám. Figyelte a reakciómat és próbált gyengéd lenni.

Lehet, hogy velem van a baj. Annyira elcseszett vagyok, hogy még a szexet sem tudom élvezni.

Valaki csengetett, mire szipogva megtöröltem az arcomat gyorsan, de ez felesleges volt. Ugyan úgy látni, hogy sírtam, hála a vörös szemeimnek. Bár lehet, hogy azt hinnék be vagyok drogozva. Nem tudom melyik a jobb.

-Will, bármit hagytál itt, majd holnap elviszem a suliba – kiáltom és próbálom magam lenyugtatni, ami nem nagyon ment, hisz arcomon még mindig sorra folytak végig a könnyek.

Újra csengettek, mire szem forgatva mérgesen kifújtam a levegőt. Szomorúságom másodpercek alatt ment át dühbe. Szinte fújtatva indultam meg az ajtó felé. Szó szerint feltéptem azt és már épp kiabáltam volna, mikor is megláttam, hogy nem Will hanem három öltönyös férfi áll az ajtóba.

-Jó estét? – kérdem bizonytalanul,

-Maga Maya Stuart? – kérdi a barna hajú férfi.

-Igen.

-Bemehetünk?

-Nem – rázom meg a fejem. Látom, hogy a férfi kissé ideges lesz. Levette a napszemüvegét a szeméről és rám nézett. Pár centiméterrel volt csak magasabb nálam. Lép felém egy lépést, de én nem hátrálok. Kezem ökölbe szorul. – Ha a számla miatt jöttek, csak pár hetet kérünk és kifizessük!

A férfi kissé összezavarodva nézett rám, mire jobban szemügyre vettem. A negyvenes éveiben járhatott. Szinte száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy a haja festett, ami amúgy fel sem tűnne, hisz a testfelépítése olyan, mint egy harmincas éveiben járó férfié. Viszont a szeme mindent elárulta őt. A kék helyett inkább már szürkés színe volt és szeme körül látszott már a szarkaláb, pont mint anyának. Talán anyával lehet egy idős, maximum egy pár évvel idősebb.

-Jim Watson vagyok, az elnök jobb keze és a testőrök vezetője, kiképzőjük – nyújtja felém a kezét.

-Ja igen, én meg az elnök unokahúga vagyok – nevetek fel és rá csapom a férfire az ajtót.