-Jaj, mi volt ez a szemforgatás. Ki mérgesített fel? – kérdi rekedtes hangon Ariana, mire mosolyogva elteszem a telom és lenézek rá.

-Senki csak egy cikket olvastam – hazudok valamit.

-Mi volt benne? – fordul a hasára, de továbbra sem száll le rólam, így aztán arcunk nagyon közel van egymáshoz.

-Már nem tudom – suttogom és bár nem akarom, de automatikusan gyorsabban szedem a levegőt.

-Nem foglak megcsókolni – néz mélyen a szemembe majd le az ajkamra. – Bár szívem szerint azt tenném, de nem fogom megtenni – simít végig az arcomon és legurul rólam. – Ma te vagy az éjszakás ugye?

-Igen – ásítok egy hatalmasat.

-Gyere akkor menjünk kérlek. Le szeretnék zuhanyozni – nem szóltam csak bólintottam egy aprót és rögtön utána indultam.

-Sziasztok lányok. Nem vagytok éhesek? – kérdi anya mikor meglátott minket.

-Jó estét Mrs. Stuart...

-Ariana megbeszéltük már, hogy Allison.

-Igazad van. Sajnálom. Én nem vagyok éhes köszönöm.

-Én sem. Majd reggel jövök anya – megyek oda hozzá és egy puszit nyomok az arcára és már megyek is Ariana után, aki valamin nagyon mosolygott. – Mi az?

-Csak olyan aranyosan viselkedsz anyukáddal. A legtöbben nem merik kimutatni így a szeretetüket.

-Sajnos hamar meg kellett tanulnom, hogy addig kell szeretni az embereket, amíg velünk vannak.

-Szóval ha lesz fiúd akkor őt is tiszta szívedből fogod szeretni? – próbál puhatolózni.

-Ha lesz valakim, akkor igen – újra elmosolyodik és ajkába harapva megy tovább.

Mikor felértünk a szobájához én a szoba előtti kanapéra ültem, még ő bement a szobájába. Egy idő után a pizsamájába nyitott ajtót, ami egy hosszú, kockás nadrág illetve egy fekete rövid ujjúból állt.

-Nem szeretnél bejönni?

-Jó lesz itt – mosolygok rá.

-Jó éjt Maya – néz végig rajtam.

-Jó éjt Ariana – ahogy kimondta az ajtót elkezdte becsukni, de résnyire nyitva hagyta.

-Hátha meggondolnád magad. Az ajtó nyitva áll – hallom meg a hangját a sötétből.

Nem szóltam csak a kanapéra feküdtem és lehunytam a szemem.

...

Reggel arra keltem, hogy valaki finoman rázza a vállam.

-Te aztán jó őr vagy – a nevetés miatt rögtön felismertem Brunot.

-Oh a fenébe. Hány óra? – ülök fel rögtön.

-Nyugi nem vagy elkésve. Szerencsére nem Watson jött személyesen hanem engem küldött, hogy leváltsalak. Azt üzeni, hogy menj haza, zuhanyozz le aztán menj a kertbe gyakorolni.

-Köszi, hogy szoltál.

-Legyen szép napod.

-Neked pedig kitartást – egyszere nevettünk fel ezután én mentem a saját dolgomra, Bruno pedig az övére.

...

Este mikor Ariana megérkezett az egyetemről, mind az asztalnál ültünk és csendben vacsoráztunk. A mellettem ülő lány gyanúsan halk volt, ami nem csak nekem tűnt fel.

-Baj van kincsem?

-Nincs csak lezsibbadt az agyam. Hétvégén a tengerpartra megyünk a többiekkel.

-Rendben... - az elnök hangosan felsóhajt, majd újra a lánya felé fordul. – Mi az?

-Szeretném, ha végre Maya is jöhetne. Nem akarom, hogy Bruno koslasson folyton ott – forgatja meg a szemeit a lány látványosan.

-Áucs – kap a szívéhez a fiú, mire mindenki felnevet az asztalnál.

-Watson, te mit gondolsz erről? Készen áll az ifjú tanonc?

-Ügyes lány, talpra esett. Adjunk neki egy esélyt – Watsonra néztem, de ő csak az elnököt nézte. Nem tudom miért, de annyira megnyugtattak a szavai és büszkeséggel töltött el.

-Maya volna kedved hétvégén dolgozni?

-Természetesen uram.

-Ez szuper. Josh írd fel Maya napjaihoz a hétvégét is, ahogy szoktuk – néz a férfi egy kockás inges tagra, aki már elő is kapta a táblagépjét és valamit bepityegett bele.

-Oh jut eszembe Watson... Tudod ki lesz még ott hétvégén a buliba? – Ariana hangneme azt sugallta, mintha direkt bosszantani akarta volna a férfit.

-Gondolom az elkényeztetett barátaid – vág vissza Watson gondolkodás nélkül.

-És a nővérkém!

-Hogy ki?

-Jól hallottad. Jaj, elfelejtette neked említeni? - Watson nem szólt semmit csak mérgesen nézett a lányra, aki úgy tűnt büszke arra, hogy így reagált a beszélő partnere. – Ne aggódj Watson...ez az élet rendje. A fiatalok buliznak, az idősekről pedig megfeledkeznek.

-Ariana elég – szól rá az elnök.

Watson szó nélkül felállt és elhagyta az asztalt, mire a lány arcára egy hatalmas mosoly kúszott.

-Köszönöm a vacsorát. Isteni volt – áll fel ő is, én pedig követtem a szobájába, ahova be is invitált. Leült a babzsákba és csak néztem magam elé 

-Köszönöm – suttogja, mire mosolyogva felé fordultam és biccentettem egy aprót. – Remélem tudod, hogy mondhattál volna nemet is a hétvégére Maya... – emeli ki a nevem és egy önelégült mosoly kúszott az arcára.

-Éppen rá érek!

-Hazudhattál volna – kacsint rám, mire megnyaltam alsó ajkam és elgondolkodtam, hogy hogyan vághatnák vissza, de semmi nem jutott eszembe, ezért csak nevetve megvontam a vállam. 

-Miért csináltad ezt Watsonnal?

-Mit? – játssza az ártatlant.

-Direkt felbosszantottad, sőt szerintem meg is bántottad. Még soha nem láttam őt ennyire szomorúnak.

Ajkába harap és végig fekszik az ágyán.

-Megérdemelte.

-Miért? Mit ártott neked?

-Majd egyszer elmondom, ha nagyobb leszel – ül fel nevetve, de mikor meglátta, hogy nem mosolygok ő is elkomorodott. – Hazudtam neki. Mármint Olivia tényleg jön ide holnap, sőt egész hétvégére, de Watsonhoz. Meglepetésnek szánta – tárja szét a karjait tehetetlenül. – Az öreg ember kifog csattani a bőréből örömébe ha meglátja őt.

-Így már kevésbé tűnsz rossznak...

-A fenébe, hogy már megint elrontottam a rossz lány imidzsem.

Másnap délelőtt:

-Szia anya – köszönök fáradtan és automatikusan a kávégép felé megyek, ahol készítettem is magamnak a forró ébresztőm.

-Szia – köszön két hang, mire már meg sem lepődtem.

-Itt aludtál Watson? – fordulok vigyorogva a férfi felé, akin csak alsó nadrág és egy trikó volt.

-Baj volna ha igen? – harap ajkába, mire mosolyogva megráztam a fejem.

A csengő hangja zavarta meg a pillanatunkat, mire mindhárman egybe néztünk, hisz egyikünk sem várt vendéget. Elindultam az ajtó felé és kinyitottam azt. Egy számomra ismeretlen, de még is nagyon ismerős lány állt ott.

-Szia, minden bizonnyal te vagy Maya Stuart, apa rengeteget mesél rólad és anyudákról – mosolyog rám a lány. Várjunk csak. Azt mondta, hogy az apukája mesél rólam. Akkor ez azt jelenti, hogy ő Watson lánya? Tudtam én, hogy ismerős. Kikopott apja.

-Szia Igen, te pedig ezek szerint Olivia Watson.

-Olivia? – kérdi a mély hang mögülem.

-Szia apa...

-Szóval még sem feledkeztél meg rólam? – láttom, hogy a férfi szeme kissé bekönnyesedik, mire elmosolyodtam.

-Szerintem én most nem is zavarok – lépek kissé el tőlük.

-Ki az? – jön oda anya is kíváncsian. - Olivia – megy oda a lányhoz és kissé megölelgetni, mire a lány arcát elönti a pír és esetlenül, de próbálja viszonozni a gesztust. 

-Szia Allison. Végre jó téged élőbe is látni és nem csak a monitoron. 

–Gyertek be, üljünk le gyorsan – ez tipikusan anyára vall. Ha valaminek nagyon örül teljesen bepörög.

Elég sokat beszélgettek, én pedig csak csendben hallgattam a történeteket hisz nem tudtam hozzá szólni a témákhoz.

-Miért gondoltad azt, hogy megfeledkeztem rólad? Csak miattad utaztam ide. Itt leszek egész hétvégén – nevet fel a lány.

-Ariana mást mondott – forgatja meg a szemeit Watson látványosan.

-Még mindig nem nőt ki a füllentésből? Mit adott be neked?

-Hogy mész velük bulizni.

-Te is tudod, hogy azok a bulik nem nagyon az én világom. Én inkább bálos típus vagyok. Viszont ami miatt jöttem...

-Szakítottál azzal a lütyővel?

-Apa... Igazából megvan az esküvő időpontja. Október 15.-én lesz.

-Október? De hisz addig már csak négy hónap van. Miért siettek ennyire? – kezd el pánikolni Watson.

- Nos jön a másik jó hír – a lány nyel egy hatalmasat és mind lélegzet vissza fojtva vártuk a hírt. Bár ahogy elnéztem anyát, szerintem ő is ugyan arra gondoltam amire én. – Nagyapa leszel – teli találat.

Watson kissé elfehéredik és arcán megjelenik pár izzadtság csepp a homlokán. A boros poharára néz és felhajtja az egészet. Mind csendben vártuk a reakcióját. Hirtelen elkezd nevetni.

-Azt hittem az a hippigyerek még gyereket sem képes csinálni, de végre lesz unokám – szalad alányához és szorosan megöleli. 

Sziasztok kicsit megkésve ugyan, de meghoztam a részt. Tudom picit lapos lett, de próbálok minden szereplőnek egy kis teret adni, így aztán most bele láthattunk Watson magánéletébe. Köszönöm, hogy olvastok. További szép napot, sziasztok🥰🥰