-Szia – kissé megrázom a fejem, mivel mindent olyan furán láttam, hála az alkoholnak.

-Gyakorolsz velem egy kicsit? Egyedül már unom és a fa vissza sem üt.

-Nem hinném, hogy ez most jó ötlet volna – vakarom meg kissé a tarkóm.

-Kérlek – sétál közelebb, majd a földön lévő botot felém tartja.

Elfogadtam tőle és bizonytalan léptekkel elindultam felé, amit szinte rögtön észrevett és kissé elgondolkodott.

-Öm jól vagy?

-Igen persze. Gyere – legyintek a kezemmel, mire rögtön támadt, de nekem annyira zsibbadt a kezem, hogy az első ütésnél, amit a botomra mért, rögtön kiesett a kezemből.

Letérdeltem érte és fel akartam venni, de Ariana rá állt és a botját az állam alá helyezte. Kissé felütöttem a fejem és mélyen szemébe néztem. Elkezdte a botot fel felé irányítani ezzel azt elérve, hogy nekem fel kelljen állnom.

-Azt hittem részegen is ügyes vagy – dobja el a saját botját is és közelebb sétál.

-Csak szerencséd volt. Épp nem figyeltem.

-Bulizni voltál?

-Nem.

-Akkor miért ittál?

-Nem tartozom neked magyarázattal. Szabad napom van – nevetek fel, mire elkezd szaglászni.

-Ez férfi illatt. Brunoval voltál? – szomorodik el kissé.

-Will-lel.

-Azzal a Will-lel, aki az első napodon lehordott a telefonba?

-Megbeszéltük a dolgokat és...

-És újra összejöttetek? – a szomorúsága át ment haragba.

-Ha végig hallgatnál elmondanám, de te folyton közbe szólsz – indulok el a ház felé.

-Hé várj. Sajnálom, igazad van. Nem bírok csendben maradni és hallgatni, de csak azért mert annyira fura érzéseket váltasz ki belőlem. Ha a közelembe vagy én teljesen megbolondulok. Kérlek mesélj. Milyen volt újra találkozni vele? – fogja meg a kezem, mire lassan rá nézek.

-Nagyon hiányzott, szóval jó volt újra látni, újra magamhoz ölelni. Minden olyan volt, mint régen, még mielőtt összejöttünk – magyarázom gyorsan, mire mosolyogva bólint párat.

Elindultunk a kuckóm felé és közben meséltem Ariananak a napom, aki mosolyogva hallgatta végig az egészet.

Mikor megérkeztünk a házhoz kissé elmosolyodtam a lányon, hisz csak állt az ajtó előtt és lábújárról a sarkára hintáztatta magát, ezzel jelezve, hogy szívesen bejönne, de nem fog bekéredzkedni.

-Szeretnél meginni egy limonádét? – bólint párat és rögön bejött.

A nappaliba anya és Watson épp beszélgettek. Watson és Ariana szinte ugyan úgy reagáltak, mikor meglátták egymást.

-Te mit keresel itt? – kérdi egyszerre.

-Sziasztok lányok. Hogy sikerült a randi Maya? – jön oda rögtön anya és megölel.

-Anya... ez nem randi volt. Csak beszélgettünk és barátok maradunk.

-Örülök, hogy ezt mondod kincsem. Will nagyon jó hatással volt rád mindig is. Kérsz valamit Ariana?

-Igen...vagyis Maya limonádéra hívott meg, de bármi más is jó lesz. Nem válogatok.

-Hmm olyan fura vagy. Beteg vagy? – kérdi anya és rögtön a lány homlokához nyúl, aki kissé elmosolyodik.

-Csak Maya jó hatással van rám – néz rám mosolyogva, mire anya halkan felnevet.

-Az én lányom? Jó hatással? Ez a kettő dolog nem illik össze.

-Anyaaaa... - érzem, hogy a fejem egyre vörösebb.

-Mármint nem rossz lány, de neki kell valaki aki a jó felé vezeti, mert hamar letér a rossz útra.

-Ez nem is igaz.

-Hányszor hoztalak haza úgy, hogy azt sem tudtad ki vagyok?

-Anya megváltoztam. Megígértem és azóta is tartom a szavam – mondom mérgesen, mire Ariana kissé rám néz.

-Hozom a limonádét – lép el mellőlünk anya.

-Ariana neked nem edzened kéne? – néz rá Watson szúrós szemekkel.

-És neked nem felügyelned kéne? – vág vissza a lány.

Ez után nem szóltak egymáshoz. Arianaval kimentünk a hátsó kertbe és bele ültünk a napozó ágyakba és csak néztük a naplementét.

-Igaz amit anyukád mondott? – töri meg a csendet.

-Mind hibázunk, de megváltoztam. Mikor korházba kerültem túl adagolás miatt és majdnem meghaltam... megígértem anyának, hogy soha többé nem iszok vagy szedek be annyi cuccot, amitől ez újra előfordulhatna és, hogy meg próbálok tiszta maradni.

-Rossz társaságba kerültél?

-Eléggé. A menő gyerekek nem nagyon bírtak szóval mentem a másik társasághoz. A bulisokhoz. Viszont velünk heti többször és hmm elszálltunk – mutatok idézőjeleket.

-Tetszett?

-Imádtam azt az érzést – nevetek fel az emléken.

-Ha tehetnéd újra átélnéd?

Ajkamba haraptam és elgondolkodtam a válaszon, amit minden bizonnyal ő is észrevett. Felállt és leült az én napozóágyamra, a lábam mellé.

-Igen. Sajnos igen.

-Mióta vagy tiszta? – kezdi el sípcsontom cirógatni, ami miatt az arcom kivörösödött.

-Lassan felé éve. Valahogy így. Nem tudom pontosan.

-Annyira szeretnélek jobban megismerni téged. El sem tudod képzelni mennyire kíváncsi vagyok erre az oldalara is. A vissza fogott Mayat már ismerem, de kicsit kíváncsi vagyok a sötét oldaladra is.

-Nem. Azt nem akarod látni.

-Ezt hogy szerezted? – húzza végig az ujját egy ponton, mire felültem, hogy láthassam én is.

-Kocsmai verekedés. Az egyik lábon szúrt egy törött üveggel – nevetek fel halkan. – Nem mertem korházba menni szóval Will vart össze.

-Most csak viccelsz – kap szája elé a lány és fájdalmasan felszisszen.

-Komolyan mondom.

-Őrült vagy – nevet fel hitetlenkedve. – Viszont nekem lassan kéne mennem. Holnap találkozunk Maya. Szia – paskolja meg a lábam és már el is ment.

Bementem a házba, ahol anyuék még mindig tv-tek. Leültem a kanapé előtti szőnyegre és bele rondítva a romantikus pillanatba maradtam velük filmezni.

...

Az idő gyorsan telt. A heteket szinte már összefolytak. Watson mindenre megtanított. A fegyverek használatára, a közel harcra, a tácolharcra, a védekezésre, a taktikai dolgokra egyszerűen mindenre. Én pedig mint egy szorgalmas kis diák napról napra tanultam tőle és szinte nyeltem a szavait, a tanácsait. 

Ma írtam meg a fegyvertartási vizsgámat, amit el is rontottam. Annyira rá izgultam, hogy mindent elfelejtettem miközben írtam. Egész úton vissza felé azt hallgattam, ahogy Watson ki oktat, hogy ő megmondta, hogy ez lesz mert nem tanulok meg hasonlók... Pedig ez nem igaz. Rengeteg tanultam rá és nagyon szarul esik, hogy azt hiszi rólam, hogy nem tanultam rá.

-Menj és cseréld le Brunot. Ma nem lesz edzésed – rám sem nézett miközben mondta.

-Watson én tényleg...

-Csak menj – annyira idegesnek látszott, hogy inkább nem szóltam semmit csak elkezdtem keresni Brunot.

-Na mizus? Kinek lesz végre fegyvere? – jön szembe a fiú.

-Hát nekem nem – erőltetek magamra egy mosolyt.

-Oh, sajnálom. Ne lógasd az orrod ez miatt. Nekem is csak 3x-ra sikerült. Watson elintézi, hogy még egyszer megpróbálhasd – simítja meg a vállam.

-Köszi, hogy legalább te bíztatsz. Hol van Ariana?

-A medencénél – mondja, mire rögtön elindultam arra felé.

Ariana a víz felszínén lebegett, mire szinte rögtön levert a víz és gondolkodás nélkül a medencébe ugrottam. Gyorsan oda úsztam és megfordítottam őt, így a hátán lebegett. A medence széléhez húztam és gyorsan kinyomtam őt a partra, majd én is kimásztam. Nem törödtem semmivel, rögtön elkezdtem a szívmasszázst. Befogtam az orrát és szájába fújtam, mire hirtelen megfogta a torkom és egy puszit nyomott az ajkamra.

-Mi a fasz?

A lány hangosan felnevet, de én csak mérgesen felálltam és rögtön elindultam. Azt sem tudtam, hogy merre indulok. Néha úgy fel tud mérgesíteni ez a lány, hogy megfojtanám egy kanál vízbe.

-Ne már Maya. Ez csak poén volt – kiált utánam.

-Haha, kurva vicces vagy – mondom és visszaindulok hozzá mérgesen.

Felállt és továbbra is nevetett.

-Miért vagy ilyen morci? Hogy sikerült a vizsga? – nem válaszoltam, de ahogy meglátta az arcomat a kérdés után, szerintem nem is volt rá szükség. Elém sétált és szorosan megölelt, ami most nagyon jól esett, ezért nem böktem el, sőt én is megöleltem.

-Sajnálom. Béna vicc volt. Több ilyen nem lesz – nyom el kicsit magától és vizes hajamat kisimítsa az arcomból.

-Csak...megijedtem – ismerem be.

-Van kedved filmezni?

-Nincs...csak aludni szeretnék – mondom fáradtan, mire megértően bólint egy aprót. Felém nyújtja a kezét, mire kérdően rá néztem.

-Na, gyere!

Hangosan felsóhajtottam és megfogtam a kezét. Elkezdett húzni a házunk felé, mire elgondolkodtam és rögtön a kezén lévő órára néztem, amit idő közben tett fel. Még nincs otthon anya.

Ariana nem zavartatta magát. Otthonosan mozgott nálunk. Egyenesen a szobám felé húzott. Mikor beértünk becsukta az ajtót és elkezdte kigombolni az ingem, mire nyeltem egy nagyot és mélyen szemébe néztem.

-Ne haragudj. Reflexek – nevet fel és rögtön hátrébb lép. A fel felé fordul, de én továbbra sem mozdulok. – Na gyerünk, öltözz át. Nem fogok egész nap így állni.

Halkan felnevettem és gyorsan átöltöztem. Mintha csak megérezte volna lassan hátra fordult, majd az ágyam felé indult. A hátára feküdt és lehunyta a szemét.

-Mit csinálsz?

-Hát rám kell vigyáznod, viszont mivel aludni szeretnél ezért alszom veled – mosolyog rám.

-Mi a trükk? Amíg alszom elszöksz?

-Nem. Nincs több trükk. Szeretnék jóba lenni veled. Azt akarom, hogy barátok legyünk és ki tudja...talán egy idő után akár többek... - harap ajkába, mire lassan befeküdtem mellé.

Én is a hátamra feküdtem. Kezeimet bedugtam a fejem alá és lehunytam a szemem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de minden bizonnyal picit bealudtam, hisz arra riadtam fel, hogy valami a mellkasomra nehezedik. Kinyitom a szemem. Ariana volt az. Fejét mellkasomra hajtotta, kezeit pedig csípőm köré fontam. Már épp rá szóltam volna, de ekkor észrevettem, hogy most nem színészkedik. Mélyen aludt. Arca kissé piros volt, szája apróra tátva és halkan szuszogott. A látvány megmosolyogtatott. Annyira gyönyörű volt és olyan ártatlannak tűnt. Lassan felemelem a kezem és megsimítom arcát, mire álmába elkezdi orrát mozogtatni. A szívem hevesebben vert. Annyira jó illata van és olyan szelíd. Sajnálom, hogy ébren nem láthatom ezt az oldalát. Csak az akaratos, balhés, mérges Arianat mutatja olyankor és nem értem miért. Ha ketten vagyunk akkor annyira más, mint mikor társaságba vagyunk. Nem tudom eldönteni, hogy vajon melyik lehet az igazi énje.

A telefonomért nyúltam. Láttam, hogy Will írt, mire rögtön megnyitottam.

Hogy ment a vizsga?

Megbuktam...

Semmi baj. Következőre meg lesz.

Én is ebbe reménykedem, mert ha nem akkor Watson kinyír. Anya pedig Watsont, amit nem szívesen engednék hisz egyre jobban kezdenek össze melegedni

Összemelegedésről jut eszembe. Mi van a csajszival?

Semmi. Mondtam, hogy nem lesz semmi. Ő a főnököm

Bejössz neki és ő is neked.

Ajj Will ez nem ilyen egyszerű

-Jaj, mi volt ez a szemforgatás. Ki mérgesített fel? – kérdi rekedtes hangon Ariana, mire mosolyogva elteszem a telom és lenézek rá.