Reggel egy rövidnadrágba és sportmelltartóba vártam Watson a hátsó kertbe. Két vödörrel a kezében jött felém.

-Hozz nekem vizet – nyomja a kezembe, mire már indultam is volna a házba, de ő megfogta a kezem. – A hegyről.

-Ez most valami béna vicc?

-Nem. A hegyi víz sokkal egészségesebb – vonja meg a vállát, mire kisebb morgással elindultam a hegy felé.

Úgy kábé fél órát kellett gyalogolnom, mire elértem a hegy lábához. Mérgesen felnéztem és elkezdtem felfelé menni. Nem tudom mióta mehettem, de már tiszta verejtékes voltam és a nap is nagyon égetett. Szinte biztos vagyok benne, hogy le is égtem. Mikor megláttam a kutat elkezdtem szaladni. Bele néztem, de mivel nagyon mély volt nem láttam le az aljára. Megfogtam egy kavicsot és bele dobtam. Mikor hallottam a csobbanást elmosolyodtam és rögtön elkezdtem leengedni a vödröt, ami a kúthoz volt erősítve. Mikor megtöltöttem mindkét vödröt megfogtam őket, de rá jöttem, hogy ez így nagyon nehéz és a háromnegyedét ki is fogom lötyögtetni. A vödröket ott hagytam és elkezdtem keresni egy erős, vastag faágat. Mikor végre találtam egy szerintem megfelelőt, rá akasztottam a vödröket és már indultam is vissza.

A kertbe annyit láttom, hogy Ariana és Bruno valamin nagyon veszekednek szokás szerint. Bruno mérgesen felemeli a kezét, mire Ariana kissé összehúzza magát. A kannákat gyorsan letettem és a lány elé szaladtam és böktem egyet a fiú vállán.

-Mi a fene bajotok van?

-Ne üsd bele az orrod Maya – sziszegi Bruno és lép egyet felém, de én újra megtaszítom kissé.

-De bele ütöm az orrom, mert a testőre vagyok.

-Ahogy én is – kiált rám, majd halkan felnevet. – Te még csak egy zöldfülű senki vagy. Fogalmad sincs róla, hogy mennek itt a dolgok.

-Igazad van. Viszont azt tudom, hogy a főnököket nem szokás megütni.

-Én nem is... Gratulálok Ariana. Tényleg nagyon ügyes vagy. Direkt felhúztál, hogy aztán te légy az áldozat, mire Maya ide ér, én pedig a rossz fiú. Esküszöm színésznek kéne menned – a fiú feje szinte lángolt, majd idegesen elsétált.

Ariana felé fordultam, akinek szeme elkezdett csillogni a könnyektől.

-Jól vagy? – nem szólt semmit csak szorosan megölelt. Esetlenül simogattam a hátát és próbáltam vigasztalni.

-Köszönöm – suttogja és fejét nyakhajlatomba fúrja. Érzem, hogy testem felforrósodik. – Sajnálom – lép el tőlem mikor észrevette, hogy nekem ez kicsit kellemetlen.

-Hamarabb visszaértél, mint gondoltam. Hmm te vagy az első, aki használta a fejét. Gyere, megyünk meditálni.

-Mehetek én is?

Watson rám néz, mire bólintok egy aprót. Így aztán hárman elindultunk az erőd felé. Egy jó tíz percet gyalogoltunk, mikor is megérkeztünk egy kevésbé fás területre. Watson leült a fűbe, mi pedig követtük a példáját.

-Rendben Maya. Most hunyd le a szemed és ürítsd ki az elméd. Ne gondolj semmire csak hagyd, hogy az elméd más világba szálljon – hunyja le a szemét. Arianara néztem, aki hasonlóan tett. Én is lehunytam, de egyszerűen nem bírtam egy helybe ülni. Kissé kinyitottam a szemem. Ők teljesen nyugodtnak látszanak.

-Maya – szól rám Watson. Ő hogyan lát engem ha csukva a szeme?

-Bocsánat – hunyom le rögtön a szemem.

...

Igazából elég gyorsan eltelt ez az egy hét. Szinte észbe sem kaptam és már a haza felé tartó hajón ültünk. Nagyon sok mindent tanultam Watsontól és ezt most nem csak az edzésekre értem. Mint az kiderült, ő is szereti a Japán kultúrát és rengeteget mesélt róla nekem. Bár Watson egy zsörtölődő öregember, aki folyton csak morog velem, a szíve mélyén jó ember és szerintem bír is engem. Aztán lehet csak én gondolom így és csak azért csesztet, mert utál. Ez az ő titka marad.

-Milyen volt? Mesélj el mindent – ölel meg szorosan anya, aki a ház előtt várt rám mosolyogva.

-Csoda szép volt. Egyszer elviszlek oda. Szerintem te is imádni fogod.

-Gyere, menjünk be. Jim te nem szeretnél kicsit bejönni egy teára? – kérdi anya és mintha zavarba jött volna. A férfi arcán egy hatalmas mosoly jelent meg, amit rögtön el is fedett egy semleges arckifejezéssel. Kissé rám néz, mire megforgatom a szemeimet és bólintok egy aprót.

-Elfogadom.

Mind bementünk a házba és Watsonnal szinte egymás mondataiba vágva meséltünk el mindent anyunak, aki izgatottan hallgatta végig az összes sztorit.

-Jaj Maya. Majdnem elfelejtettem. Nem kutakodtam csak a telefonod éppen csörgött és Will hívott. Felvettem...

-Anya – kezdek szenvedős hangot kiadni.

-Nagyon aggódik érted. Szerintem beszélned kéne vele.

-Ki az a Will? – kíváncsiskodik Watson, mint valami apuka.

-Maya fiúja.

-Volt – javítom ki anyát.

-Nem tudom olvastad-e a szerződést, de...

-Nem beszélhetek Arianaról. Tudom!

-Ne haragudjatok, de én most már megyek. Köszönöm a teát Allison. További szép estét, sziasztok – köszön el Watson udvariasan.

Mikor kiment fejemet az asztalra hajtottam. Anya elkezdte hátam simogatni, mire lassan felé fordítom a fejem.

-Beszéljek vele?

-Szerintem azt kéne. Szegényke nagyon szenved. Egy magyarázatott megérdemel.

-Aj - suttogom és a szobámba indultam. Felkaptam a telefonomat az ágyról és felhívtam Willt. Felvette, de egyikőnk sem szólt semmit pár másodpercig.

-Szia Maya – szól bele rekedtes hangon.

-Szia Will. Anya mondta, hogy kerestél.

-Igen.

-És mit szeretnél? – próbálom magam nem elsírni, de szemeimbe egyre több könny gyűlik.

-Csak beszélgetni.

-Holnap...holnap rá érek. Ha szeretnéd találkozhatunk a helyünkön – harapok ajkamba.

-Ez remek – hangja rögtön felvidult. – Mikor?

-Mondjuk reggel tíz körül?

-Ott leszek – szinte biztos voltam benne, hogy mosolyog, ami az én arcomra is mosolyt csalt. – Jó éjt Maya.

-Álmodj szépeket Will – teszem le. 

Másnap, reggel tízkor ott voltam az elhagyatott játszótérnél. A hintába ültem és vártam. Mikor megláttam Will boldog fejét, a szívemet melegség töltötte el. Felálltam a hintából és vártam, hogy végre elém érjen.

-Szia, ezt neked hoztam – nyújt felém egy csokit.

-Köszi. Megesszük?

-Pont, mint mindig – mosolyog rám és most már együtt ültünk vissza a hintába. A csokit felbontottam és ketté törtem. Nem szóltunk csak csendben majszoltuk az édességet.

-Hogy vagy? – nézek lassan rá.

-Hiányzol.

-Will...

-Tudom, hogy vége. Felfogtam – arcán végig folyik egy könnycsepp. – De barátként is hiányzol. Én csak szeretném tudni, hogy mi van veled és hogy mit tettem, amivel ennyire megsértettelek – hajtja le a fejét.

-Azt hiszem meleg vagyok – suttogom és szinte rögtön eltőrt a mécses nálam. Arcomon patakba folytak a könnyek.

-Ohh... Hely nézd a jó oldalát – mondja, mire kérőden rá néztem. – Nem kell félned, hogy terhes leszel – próbál megnevettetni, amiben kisebb nagyobb sikerrel járt. Ez ilyen közös vicc nálunk, ugyan is ő mindig gyerekekről álmodozott, én viszont mondtam, hogy nem nagyon szeretnék, maximum egyet és folyton ezzel húztuk egymást. – Őszintén... egy picit gondoltam. Vagyis éreztem. Viszont nem értem akkor miért akartál szexelni. Tudod, hogy én soha nem erőltettem volna rád.

-Tudom, de...nem tudom mit gondoltam Will. Vagyis az a baj, hogy nem gondolkodtam. Viszont mikor megtörtént a dolog...szinte...szóval én...

-Hey nyugi. Értem én – fogja meg a kezem és rám mosolyog. – Te csak...túl meleg vagy a hetero szexhez – viccelődik tovább, mire hangosan felnevetek.

-Annyira lüke vagy – ölelem meg szorosan.

-Szeretném veled továbbra is tartani a kapcsolatot, ha te is szeretnéd. Természetesen, mint barátok – simogatja a hátam.

-Az nagyon jó volna – engedem el magamtól.

-Mit szólnál ha meginnánk pár pohárkával?

-Azt, hogy benne vagyok.

Szinte rögtön elindultunk a kocsma felé, ahol mindig lógni szoktunk. Nagyon sokat beszélgettünk és egyik pohár után jött a másik.

-Itt a taxid – nyissa ki nekem a taxi ajtót.

-Köszönöm Will. Már nagyon régen éreztem magam ilyen jól. Majd hívj – ölelem meg.

-Vigyázz magadra szia – csukja be az ajtót, mikor beszálltam.

Mikor a taxi leparkolt kifizettem neki a pénzt és kissé bizonytalan léptekkel, de elindultam a kunyhó felé.

-Maya? – hallok meg egy hangot a kertből, mire rögtön oda fordítom a fejem.

Ariana állt ott egy faragott bottal a kezébe, gondolom edzet, hisz mint az kiderült nem csak a testőröknek, de magának Ariananak is vannak külön edzései.

-Szia – kissé megrázom a fejem, mivel mindent olyan furán láttam, hála az alkoholnak.

-Gyakorolsz velem egy kicsit? Egyedül már unom és a fa vissza sem üt.

-Nem hinném, hogy ez most jó ötlet volna – vakarom meg kissé a tarkóm.

-Kérlek – sétál közelebb, majd a földön lévő botot felém tartja.

Elfogadtam tőle és bizonytalan léptekkel elindultam felé, amit szinte rögtön észrevett és kissé elgondolkodott.

-Öm jól vagy?

-Igen persze. Gyere – legyintek a kezemmel, mire rögtön támadt, de nekem annyira zsibbadt a kezem, hogy az első ütésnél, amit a botomra mért, rögtön kiesett a kezemből. 

Letérdeltem érte és fel akartam venni, de Ariana rá állt és a botját az állam alá helyezte. Kissé felütöttem a fejem és mélyen szemébe néztem. Elkezdte a botot fel felé irányítani ezzel azt elérve, hogy nekem fel kelljen állnom.