Elindultam haza felé és út közben a számba helyeztem egy cigi szállat, amit meg is gyújtottam. A sarkon Ariana megint berántott, de már szinte meg sem lepődtem ezen.

-Nem normális az az ember. Esküszöm, végig néztem az összes újonc kiképzését, de eggyel sem viselkedett így. Mintha élvezné, hogy szenvedsz – nevet fel és mélyen szemembe néz.

Megfogja a jobb kezem két kézzel és jól szemügyre veszi azt, majd elkezdi cirógatni. Kissé eltátom a szám. Annyira puha az keze és az érintésétől szinte olvadozom.

Kivettem számból a cigit, elfordítom a fejem és kifújom a füstöt. Már épp eldobtam volna azt, mikor is a lány kikapta a kezemből és mélyen bele szívott. Végig néztem rajta. Nem gondoltam volna, hogy cigizik, de látni rajta, hogy nem ez lesz az első neki. Hirtelen közelebb hajolt és az egészet az arcomba fújja. Halkan felnevetek és ajkamba harapok. Újra végig néztem rajta, most annyira máshogy néz ki, pedig ugyan olyan, de még sem. Én magam sem értem.

Hátát a falnak támasztotta, akárcsak az egyik lábát. Mikor elszívta a cigit, a földre dobta és rá gyúrt, hogy biztosan eloltsa azt. Újra megfogta a jobb kezem. Elkezdett ujjaimmal játszadozni és közben csak a szemembe nézett. Érzem, hogy szívem nagyon gyorsan ver, majd ki ugrik a helyéről. Élvezem az érintését, kár is volna tagadni.

Közelebb húzott magához. Mellkasunk össze ért. Mosolyogva szemembe nézett és ajkához emelte a kezemet. Egy apró puszit nyomott rá. Érzem, hogy fejem elvörösödik és nem bírom tartani vele a szemkontaktust. Lehunytam a szemem, de ő nem állt le. Apró csókokkal halmozta el az egész kézfejemet. Fura bizsergés fut át az egész testemen. Lassan kinyitom a szemem, mire kezét arcomra vezeti. Elfordítom a fejem és egy puszit nyomok az arcomon lévő tenyerére. Elmosolyodik és egyik ujját végig húzza ajkamon, mire kissé eltátom a szám. Keze le vándorólt nyakamra és közelebb húz magához. Homlokunk összeért és orrunk is. Még levegőt se mertem venni.

-Maya itt vagy? – hallom meg anya hangját, mire észhez tértem és léptem hátra pár lépést a lánytól.

Ariana halkan felnevet és felnéz a csillagos égre.

-Igen anya, csak egy perc. Épp cigizek – kiáltok vissza. – Mit csinálsz? Bruno miattad fog bajba kerülni – suttogom a lánynak.

-Látni akartalak – néz rám csábosan. – Na meg nem ő a testőröm – mosolyog rám.

-De most igen.

-Nyugi már megyek is vissza. Kár, hogy megint félbe szakítottak. Kezdem azt hinni, hogy melegebb vagy, mint gondolnád – mondja, mire nevetve megforgatom a szemeimet.

-Mit akarsz Ariana? – tárom szét a karomat.

-Ma ott leszel vacsoránál? Apa tegnap hiányolt és én is – mosolyog rám, mire bólintok egy aprót ezzel jelezve, hogy ott leszek.

Lezuhanyoztam és bedőltem az ágyamba. Miért játszik velem? És én miért gyengülök el mellette így? Mintha valami hipnotikus állapotba kerülnék, amikor hozzám ér, amikor rám néz. Nem is tudom elmagyarázni. Még soha nem éreztem ilyent. Ahogy az ajkamra néz, ahogy mosolyog rám. Ez nagyon fura érzés, de egyben nagyon jó is és élvezetes.

Átsétáltam a fehér házba és helyet foglaltam Ariana mellett, aki rögtön rám is mosolyog.

-Figyelj, ami a kertben történt az nem jelent semmit – mondom, mire halkan felnevet és bólint egy aprót.

-Rendben Maya, nyugtasd magad ezzel – nevet fel és közelebb hajol a fülemhez, mire össze rezzentem. Eltűrte a fülem mögé a hajama. – De láttam, hogy hogyan reagáltál. Szinte biztos vagyok benne, hogy kellően fel is izgultál rám – suttogja fülembe és egy puszit nyom rá, mire reflexből elhúzom a fejem. Újra felnevet és iszik a poharából.

Mikor megjött az elnök neki láttunk az étkezésnek.

-Maya tegnap nem voltál itt. Volt valami baj? – néz rám az elnök mosolyogva.

-Csak nem voltam éhes – magyarázom, mire bólint egy aprót.

-És minden rendben? Hogy mennek az edzések?

-Nehezek, de csak ebből tanulok és a tanárom is kitűnő – nézek Watson felé, aki megforgatja a szemeit.

Vacsora után visszamentem a házba és fáradtan az ágyba dőltem. Már épp csuktam volna le a szemem, mikor a telefonom jelzett, hogy sms-t kaptam. Felvettem az éjjeli szekrényről a telefonom és halkan felnevettem. Ariana írt, még hozzá azt, hogy / Jó éjszakát kedves hetero barátom/. Vissza írtam neki, hogy jó éjt és már le is tettem a telefont.

Másnap minden ugyan úgy történt. Edzés, tanulás és már mentem is a suli elé. Eléggé elcsodálkoztam, mikor Ariana egyedül indult meg felém. Átsétáltam az autó jobb oldalára és kinyitottam neki az ajtót, mire halkan felnevet és megrázza a fejét.

-Jó napot – köszönök, az ő arcán pedig egy hatalmas mosoly játszadozik.

-Szia Maya. Tudom, hogy sokszor mondta már, de nagyon jól áll ez az öltöny – kezd el játszadozni nyakkendőmmel, mire ajkamba harapok. – Köszi – suttogja és beül az autóba, majd én is.

-Hova vigyelek? – kérdem miközben beindítom az autót.

-Hmm volna pár ötletem – néz rám egy perverz mosollyal, majd ajkába harap és elgondolkodik. – Haza kérlek. Összecsomagolok és már indulhatunk is Watsonnal a kiképzésedre – forgatja meg a szemeit.

-Te tudod, hogy hova megyünk ugye? – kíváncsiskodok.

-Igen és el is mondom. Viszint annak egy csók az ára – fordul felém csábosan.

-Ariana...

-Csak viccelek. Igen tudom, de nem mondhatom meg. Viszont nagyon szép hely és szerintem neked is tetszeni fog. Én személy szerint imádom.

Mikor haza értünk Watson már a garázsba várt minket.

-Gyorsan csomagoljatok mert késésbe vagyunk. Most nem kell hoznod egyenruhát, csak edző cuccokat...

-És fürdőruhát – kacsint rám Ariana aki már el is tűnt mellőlem.

-Igen, azt is – forgatja meg szemeit Watson. – Ezen kívül még hozz kötszert, meg mindent mást amit kaptál Ivitől. Nagyon más nem fog kelleni. Van húsz perced. Igyekezz!

Miután én is és Ariana készek voltunk az autónál vártuk Watson, aki nem egyedül jött, hanem Brunoval. A fiú úgy nézett ki, mint akit épp most rángattak ki a zuhany alól. Vizes, fekete haja félig kék szemébe lógott. Felső testét semmi nem takarta, csak egy rövid nadrág volt rajta. Könyöke be volt hajlítva, mivel a hátán cipelt egy válltáskát.

-Szép napot hölgyek – mosolyog ránk és bedobja a táskáját a csomagtartóba.

-Bruno miért jön? – kérdi mérgesen a lány.

-Azért mert egy nap ő lesz az utódom és mint utód, tisztába kell lennie, hogy hogyan képezzük ki az újoncokat! Beszállás, el fogunk késni!

Ariana megragadja Bruno kezét és kissé arrébb rángatja. Watson mérgesen rám néz.

-Nekem ezzel nincs bajom! – mondom védekezés képen, mire a férfi kissé elmosolyodik és hitetlenkedve megrázza a fejét. Biccent a fejével az autó felé, mire rögtön beszálltam előre, ő pedig a sofőr ülésre.

-Sajnálom a múltkorit, az orrod – nem néz rám, szigorúan csak előre néz.

-Én pedig sajnálom, hogy tiszteletlen voltam. Többé nem fordul elő – fordulok felé, mire elmosolyodik és finoman megütögeti a vállam, ezzel jelezve, hogy szent a béke.

Egy repülőtérre mentünk. Igazából fogalmam sincs, hogy hova megyünk mert még csak a jegyeimet sem adták oda. Watsonnál volt mind a négyünké. A gépen Bruno és Ariana között ültem. Jöttek a légikisasszonyok, akik tájékoztattak minket mindenről. Hogy kell magunkat becsatolni, meddig kell becsatolva maradnunk stb. majd kellemes utat kívántak.

Jó hat-hét órás út után végre leszálltunk. Pennsylvániától, Nevadán át, egészen San Francisco-ig repültünk. Watson szinte rögtön hívott egy taxit, ahogy leszálltunk a gépről. Mikor az megérkezett gyorsan bepakoltuk a csomagjainkat és már mentünk is tovább.

...

Kiszálltam és rögtön elkezdtem nyújtózkodni. Soha nem szerettem sokat utazni, mindig elzsibbad mindenem.

Körbe néztem. Egy kikötőben voltunk. Watson, Bruno és Ariana nem szóltak semmit csak felkapták a csomagjaikat és már el is indultak, engem hátra hagyva. Gyorsan én is felkaptam a válltáskám, lecsuktam az autó hátulját. Utánuk futottam, mivel még csak hátra sem néztek rám. Egy nagyobb vitorlás hajó felé mentünk. Annyira szép volt, olyan modern. Ilyen még csak filmekbe láttam és most én is utazhatok egyen.

Mikor felszálltunk rá kissé körbe néztem. Volt három külön kabin. Kettőben két, kettes ágy volt, a harmadikba pedig egy zuhany felé. Ezen kívül volt még egy nagyobb rész, ami konyhaként funkcionált. A fedélzeten pedig pár napozóágy volt és egy férfi, aki gondolom a kapitány.

-Pihenjetek le egy kicsit. Úgy is vagy két napig ezen az átkozott óceánon fogunk menni – mérgelődik Watson, mire Ariana rögtön megfogja a kezem és elkezd húzni az egyik kabin felé.

-Még mindig nem mondod el hova visztek? – kérdem mikor befeküdt az egyik ágyba, én pedig ráültem a másikra.

-Még mindig nem adsz csókot? – egyszerre nevettünk fel.

-Jó éjt Maya – mosolyog rám és már el is fordult a hajó oldala felé.

-Jó éjt Ariana – követtem a példáját és szinte rögtön el is aludtam.