Két órával később:

-Feladom – kiáltom mérgesen, mikor újra a földre estem Watson miatt. – Ezzel nem tanulok meg semmit. Ez hülyeség, idő pocsékolás – kelek ki magamból és felállok a földről.

-Hülyeség? Rendben, akkor támadj meg – mondja Watson és felemeli a két kezét, mint aki verekedéshez készül.

-Mi? Nem fogom magát bántani. Ez nem volna fair küzdelem magával szembe. Mármint nem szeretnék tiszteletlen lenni, de maga már idős – vonom meg a vállam.

Megakart ütni, mire kikerültem az ütését. Elmosolyodik és int a kezével, hogy én jövök. Megindultam felé és megakartam ütni, de ő megelőzött. Telibe orron ütött, mire hallottam, hogy reccsent egy hatalmasat és csak úgy ömlött belőle a vér.

-A picsába – mondom és fájdalmamba térdre roskadok.

Gyorsan összeszorítottam az orr nyergemet és lehajtottam a fejem. Watson aggódva megindul felém, mire mérgesen rá néztem. Megállt egy helybe és újra felvette a semleges, póker arcot.

-Mára végeztünk a leckével. Holnap folytatjuk. Maradj itt, szólok az orvosnak – mondja és ott hagy az udvaron.

Hátam a fának támasztottam, lehunytam a szemem és próbáltam nem a fájdalomra koncentrálni, de az lehetetlenek bizonyult. Az egész arcom sajgott és lüktetett. Lehunytam a szemem és számon keresztül vettem a levegőt.

-Szia, Maya igaz? – kérdi egy hang, mire kinyitom a szemem. Egy negyvenes éveiben járó férfi térdelt előttem orvosi táskával. – Dr. Maron vagyok, az elnök házi orvosa. Te pedig az új testőr, akit Jim elég rendesen helyben hagyott. Ez picit fájni fog – nyúl az orromhoz és visszateszi a helyére, mire ajkamba harapok, hogy nehogy felsikoltsak, de még így is hallani lehetett az elfojtott kiáltást. – Oké ügyes lány vagy. Most kitisztítom. Ez se lesz túl kellemes érzés, eléggé csípni fog – magyarázza és leönti fertőtlenítővel a vattát, majd az orromba nyomja azt. Reflexből elkaptam a fejem, de ő megfogta az állam és kényszerít, hogy rá nézek. – Tudom, hogy rossz, de mindjárt kész vagyok – suttogja, mire lehunyom a szemem.

Mikor kifertőtlenítette a sebet, megfogta az állam és fejem ide-oda rángatta, hogy jobban szemügyre tudja venni az orrom.

-Nem lesz semmi gond, de szólok Jimnek, hogy pár napig ezt ne csinálja – mosolyog rám, felállt és ha jól láttam vissza ment a házba.

Már elég sötét volt. Megkerestem a pólóm és felvettem azt. A kis házikónk felé indultam. Már a ház hátuljánál jártam, mikor valaki hirtelen megragadta a kezem és berántott a sarkon. Felemeltem a kezem és ütéshez készültem mikor is megláttam, hogy az illető nem más, mint Ariana.

-Nem akartalak megijeszteni – mosolyog rám és hátát a falnak támasztaj. – Láttam, hogy mi történt. Elég sok vér volt ott és én aggódtam érted. Jól vagy? – néz végig rajtam.

-Megérdemeltem. Szemtelen voltam vele, pedig nagyon erős és okos férfi. Több tiszteletet érdemelne tőlem.

-Utána kérdeztem Brunonál, Jim nem nagyon bír téged – gondolkodik el és kissé ajkába harap.

-Bruno...

-Most ő vigyázz rám – magyarázza.

-És hol van? – nézek körbe, mivel azt hittem, hogy a közelbe van.

-A szobám előtt áll. Nem tudja, hogy eljöttem. Az ablakon keresztül másztam ki – néz mélyen a szemembe. – Na de én megyek is mielőtt feltűnik neki. Jó éjt Maya – löki el magát a faltól és szorosan megáll előttem.

Lenéz ajkamra, majd megharapja a sajátját. Végig simít arcomon, mire lehunyom a szemem. Egy gyors puszit nyom az arcomra és elszaladt, ha jól láttam a fehér ház felé.

Arcomhoz nyúltam a puszi helyére. Még mindig bizsergett és akaratom ellenére, arcomra egy hatalmas mosoly kúszott.

Halkan felnevetek és rágyújtottam. Ez a lány annyira őrült és annyira szép. A mosolya, a hangja, a nevetése, az illata, a kinézete, a makacssága, egyszerűen minden vonz benne, de nem lehet. Watson figyelmeztetett, hogy ennek mi lesz a vége. Távol kell magam tartanom Arianatól és nem szabad rá így gondolnom.

Eldobtam a cigi csikket, rá gyúrtam és haza mentem. Gyorsan lefürödtem és már be is dőltem az ágyba. Szinte rögtön elaludtam.

Reggel alig bírtam kiszállni az ágyból annyira izomlázam volt mindenhol. Viszont nem panaszkodtam Watsonnak és senki másnak sem.

Minden ugyan úgy ment, mint tegnap. Reggeli edzés Watsonnal, ezután óra a doki nénivel és már indultam is Arianaért a suliba.

Leálltam az egyetem előtt és kiszálltam a kocsiból. Megint azzal a két lánnyal jött, mire hangosan kifújtam a levegőt és magamra erőltettem egy mű mosolyt.

-Jó napot hölgyeim – köszönök udvariasan és kinyitom a hátsó ajtót.

-Elég gyorsan tanul, nagyon ügyes – dicsér meg a fekete hajú, mintha csak egy kutya volnék.

Arianara nézek, aki össze szűkölt szemekkel néz a lányra, de én nem szólta érte semmit csak rá mosolyogtam.

Viszont a szemem szerintem mindent elárult, ugyan is ha szemmel ölni lehetne ők már tuti nem élnének. Mikor beszálltak mindketten becsuktam az ajtót, majd Ariananak is kinyitottam azt.

-Szia Maya – mosolyog rám és végig simít karomon, mire egész testem megfeszül.

-Szia – tátogom mosolyogva és becsukom az ajtaját.

Én is beszálltam és már mentünk is a pláza felé, mivel a lányok megint oda akartak menni. Mikor ott voltunk a három amigo rögtön egy ruhás üzletet vett célba, én pedig tisztes távolból követtem őket. Néha hangosan felnevetnek valamin és már folytatják is a trécselést. Ariana elég gyakran hátra pillant rám és elmosolyodik, nem tudom miért, de én is folyton elmosolyodtam ha rám nézett.

Mikor megunták a vásárlást beültek a kávézni egy kávézóba. Türelmesen vártam a pláza folyosóján egy padon, ahonnan tökéletesen rájuk láttam. A telefonom hirtelen elkezd remegni, mire kivettem a zsebemből.

"Kár, hogy nem kettesbe vagyunk" írja Ariana, mire elmosolyodtam és vissza csúsztattam telefonom a zsebembe.

Ezek után haza vittem a két lányt, majd Arianat is. Mikor leparkoltam a garázsba egyszerre szálltunk ki. Elindultunk a szobája felé. Az ajtó előtt megállt és elgondolkodik.

-Bejössz? – kérdi, de nem néz hátra csak bemegy az ajtón és nyitva hagyja azt. Utána mentem, mire lassan megfordul a szoba közepén. – Csukd be az ajtót kérlek – mosolyog rám, mire tettem, amit kért.

Leült az ágyára és megütögeti maga mellett a helyet, mire leültem én is. Nem szólt egyikőnk sem. Mindketten csak előre néztünk és kínos csend uralta a szobát.

-Tegyük fel, hogy ha nem az elnök lánya volnék és te nem a testőröm volnál, akkor összejönnél velem? – kérdi félénken, mire ajkamba haraptam és elgondolkodtam a válaszon.

-Ariana én nem vagyok meleg, sajnálom – nézek rá, mire mosolyogva bólint párat.

-Nem? – kérdi és felém fordul.

-Nem – nézek a szemébe, mire bólint párat. – Mármint nincs semmi bajom a melegekkel, támogatom őket, de én nem vagyok az.

-Rendben. Ha nem, hát nem – harap ajkába. – Köszönöm, most kimehetsz – mondja, mire rögtön felálltam és kimentem az ajtón és őrt álltam.

Egy pár óra után szembe jött egy fiú. Ismerem őt. Állam megfeszült és az egész testem remegett. Ő volt az egyik a három közül, aki rám támadt.

-Szia, Bruno – nyújtja felém a kezét. – Nézd az az egész az elnök ötlete volt oké? – védekezik rögtön mikor meglátta, hogy kezem ökölbe szorul.

-Mit akarsz itt?

-Én is Ariana testőrei közé tartozom. Jöttem, hogy leváltsalak. Watson azt üzeni öltözz át és menj a hátsó kertbe. Figyelj, én tényleg sajnálom és ha rajtam múlt volna én nem bántalak. Olyan ártatlannak tűntél, aztán puff szét rúgtad a seggünket. Nem vagy semmi kislány – nevet fel és kínosan megvakarja a tarkóját.

-Maya – sóhajtok fel és felé nyújtom a kezem, amit mosolyogva el is fogad.

-Szerintem mi jó barátok leszünk – nyom egy csókot a kéz fejemre és elengedi azt.

Gyorsan haza mentem, átöltöztem és már mentem is Watsonhoz. Egy nagy, faragott bot volt nála.

-Mehet az egylábon állás – jelenti ki rögtön, mire tettem amit kért.

A jobb lábamra álltam és összpontosítottam arra, hogy ne dőljek el, de ez nem nagyon sikerült. Ahogy picit erősebben lökött meg Watson a bottal, rögtön a földre estem vagy jobb esetben még időben letettem a másik lábam. Hangosan felsóhajtok és újra próbálokozom.

...

-Ma valami újat is tanulunk. Hogy viseled a fájdalmat? – néz rám, mire elgondolkodtam.

-Fájdalmasan... nem nagyon bírom – ismerem be, mire elgondolkodik és aggódó arcot vág, majd rögtön újra felveszi a póker arcot.

-Meg kell tanulnod elviselni a fájdalmat. Harc közben nem szabad törődni azzal, hogy fáj. Ki kell bírni – mondja és a nagy tölgyfa elé sétál. – Ezen a fán fogsz gyakorolni. Üss bele – paskolja meg a fát majd mellém sétált.

-Ez most komoly? – kérdem és felvont szemöldökkel rá nézek.

-Soha nem viccelek. Addig ütöd, amig azt nem mondom, hogy leállhatsz – jelenti ki és leült törökülésbe a fűbe. Nagy levegőt vettem és elindultam a fa felé. Mikor ott voltam lehunytam a szemem és erőt vettem magamon. Bele ütöttem a törzsébe nem túl erősen, de így is nagyon fájt és a bőr rögtön felszakadt a ujj bütykömön. – Erősebben – szólt rám Watson azonnal.

Kissé megráztam az öklöm és újra bele ütöttem a fába. Ajkamba haraptam és folytattam. Olyan erősan haraptam az ajkam, hogy még az is fel szakadt, de nem akartam, hogy Watson lássa rajtam, hogy fáj.

Nem tudom mióta csináltam, de már teljesen besötétedett. Kézfejem tiszta vér volt, mivel a bőr teljesen felszakadt rajta, de már szinte nem is éreztem a fájdalmat, ha a fába ütöttem. Csak sajgott.

Épp emeltem fel a kezem, hogy újra bele üssek.

-Elég – kiált Watson, mire megrázom a csuklóm és kissé megmozgattam az ujjaimat. Letöröltem homlokomról az izzadság cseppeket majd hátra néztem a férfire. – Mára befejeztük. Csak, hogy gyakorold az orvoslást is, ápold le magad – mondja és elindul befelé, de megállt. – Ügyes voltál – suttogja alig hallhatóan és már ott is hagyott.

Elindultam haza felé és út közben a számba helyeztem egy cigi szállat, amit meg is gyújtottam. A sarkon Ariana megint berántott, de már szinte meg sem lepődtem ezen.

-Nem normális az az ember. Esküszöm, végig néztem az összes újonc kiképzését, de eggyel sem viselkedett így. Mintha élvezné, hogy szenvedsz – nevet fel és mélyen szemembe néz.

Sziasztok! Mit gondotok Watson és Maya illetve Ariana és Maya kapcsolatáról? Szerintetek igazat mondanak egymásról? Ariana tényleg mindenkit csak kihasznál? Watson tényleg nem bírja Mayat? Vajon mit akarnak elérni azzal, hogy egymás ellen hangolják Mayát? U.i.: köszönöm a vote-kat és az üzeneteket🥰🥰✌