-Hova lesz a fuvar asszonyom? – nézek Arianara, mire kissé elmosolyodik, mintha tetszene neki a megszólítás.

-A plázába – jelenti ki egyszerűen, mire lekötöttem magam és már indultam is az említett épület felé.

Mikor megérkeztünk leparkoltam és bementünk. Tisztes távolból követtem őket. Látom, hogy a mozi felé indulnak, én pedig mentem utánuk.

-Te még is hova mész? – nyávogja az alacsony barna, mire kérdően rá néztem.

-Miss Gracia testőre vagyok, így hát ahova ő megy, én követem – próbálok kedves lenni, de érzem, hogy nagyon feszül az a bizonyos húr.

-A, mond már meg neki, hogy nem jöhet be – fordul a fekete hajú Ariana felé.

A lány sóhajt egy hatalmasat és rám majd a másik két lányra.

-Maya maradj kint. A film végén találkozunk. Várj minket a másik oldalon – mondja Ariana.

-Ha ez a parancs... – mondom és át sétálok a pláza másik felébe, ahonnan kifognak jönni a mozi után.

Leültem az egyik padra és vártam. A telefonom elkezd csipogni ezzel jelezve, hogy üzenetem jött. Lenéztem a képernyőre. Ariana írt. Feloldottam a telefonom. /Kérlek ne haragudj. Majd elmagyarázom/ állt az üzenetbe. Megforgattam a szemeimet és visszatettem a nadrágom zsebébe a készüléket.

Egy óra után megéreztem, hogy valaki néz, mire hátra fordultam. Egy fekete hajú lány nézett rám miközben a barátnőjével beszélgett. Rám mosolyog és biccent egy aprót, mire felemelem a kezemet és intettem.

Lassan elindult felém, mire elmosolyodtam és visszafordultam.

-Szia – jön oda hozzám, arcán egy magabiztos mosollyal. – Leülhetek?

-Szia, persze – mondom és kicsit arrébb csusszanok.

-Ne haragudj csak, azta – néz végig rajtam, mire halkan felnevetek és érzem, hogy arcomat elönti a pír. – Vársz valakit?

-Igen. Testőr vagyok – mutatok végig magamon, mire elégedetten bólint párat.

-Tina – nyújtja felém a kezét.

-Maya – rázom meg a kezét finoman.

-Nincs kedved valamikor meginni valamit? – tekintete szemem és szám között cikázik.

-Elég fura a munka beosztásom – magyarázom, mire bólint párat.

-Oda adod a telefonodat? – kérdi, mire halkan felnevetek és felé nyújtom azt. – Beírom a számom. Ha van szabad időd írj vagy hívj – nyújtja vissza a telefonom.

Egyre több ember jött ki a moziból ebből arra következtettem, hogy a filmnek vége. Látom, hogy a három lány valamin nagyon nevet, mire felálltam a padról akárcsak a lány.

-Figyu most mennem kell. Kijöttek a moziból – mutatok a három lány felé.

Látom, hogy Ariana álla megfeszül, mire elkaptam a tekintetem és a lányra nézek.

-Rendben. Örülök, hogy találkoztunk – nyom egy puszit arcomra és már el is szaladt, mire kissé eltátom a szám.

Az arcom még mindig bizsereg a puszija miatt. Mikor észbe kaptam gyorsan a három lány után mentem és tisztes távolba követtem őket. Az autónál kinyitottam nekik az ajtót és én is beszálltam.

-És most hova tovább? – kérdem mikor beindult az autó.

-Haza visszük Alicet és Hannat. Majd mondom az utat – mondja Ariana, mire kimentem a parkolóból.

...

-Sziasztok, holnap találkozunk – köszönt el Ariana a lányoktól, mikor oda értünk a házuk elé.

A két lány kiszállt, mire Ariana felé fordultam. Hangosan kifújja a levegőt és elég mérgesnek tűnik.

-Kérlek vigyél haza – mondja, mire rögtön elindultam a fehér ház felé.

Mikor ott voltunk ki akartam szállni, de megfogja a kezemet, mire rá nézek.

-Ki volt az a lány? – kérdi és elkezdi halántékát masszírozni.

-Nem ismerem. Csak úgy oda jött – nézek mélyen a lány szemébe.

-Akkor miért adott puszit? – egyre mérgesebb lesz, mire megforgatom a szemeimet.

-Most merre szeretne menni asszonyom? – emelem ki az utolsó szót vissza vágás képen.

-Ugyan Maya, hisz megbeszéltük, hogy tegezhetsz. Azt hittem ezen már túl vagyunk – mosolyog rám.

-Miss Garcia nem értem magát – mondom és kínomba felnevetek.

-Miért? Nem vagyok annyira bonyolult.

-Nem? Először azt kéri tegezem, rendben. Aztán ma azt kéri magázzam, rendben. Most pedig megint tegezzem?

-Sajnálom Maya...

-Ne sajnálja. Csak döntse el mit akar. Vagy ha azt szeretné, hogy a barátai előtt magázzam akkor máskor szóljon előre, mert nagyon megalázó volt – mondom és idegesen ajkamba harapok.

-Rendben – fogja meg a kezemet, mire mélyen szemébe néztem. – Ne haragudj. Máskor figyelmeztetlek – hajol kicsit közelebb. – Elkérhetem a telefonodat? – kérdi, mire gondolkodás nélkül oda adom neki. Elkezd valamit kutatni, majd halkan felnevet és idegesen megrázza a fejét. – Tina... - Elkaptam tőle a telefonom, mire felnevet. – Azt hittem nem vagy leszbi – nevet fel.

-Nem is.

-De ez a lány minden bizonnyal az és szerintem te is tudod, hogy mit szeretne tőled – néz rám vigyorogva.

Kiszálltam az autóból és gyorsan át siettem az autó másik felére, hogy kinyissam neki az ajtót, de ő megelőzött és kiszállt magától. Hátát az autónak támasztja én pedig ott állok előtte pár lépéssel.

-Maya erre semmi szükség – mondja lehajtott fejjel.

-Pedig a barátai előtt nagyon is szükség volt erre – mosolygok rá, mire ajkába harap.

-Mit akarsz? Mit tegyek? Tényleg sajnálom, hogy nem szóltam előre.

-Nézze...

-Maya – szól rám most már mérgesen.

-Nézd, nekem ez a munkám. Azt teszem amit te mondasz, akkor amikor mondod, kérdés nélkül és.. és ennyi – tárom szét a karomat tehetetlenül.

-Azt akarom, hogy ne haragudj rám – fogja meg az állam ezzel kényszerítve, hogy csak rá nézzek és közelebb húzz magához. Tekintete szemem és szám között cikázik. Mellkasunk összeért és az enyém extra sebeséggel emelkedett fel majd süppedt le, míg az övé egyenletes volt.

Közelebb hajolt. Már szinte éreztem az ajkát az ajkamon. A kezét, ami az államon volt levezette nyakamra és azt kezdte el cirógatni, mire lehunytam a szemem. Másik kezét derekamra vezette és még közelebb próbált húzni, de ez lehetetlennek bizonyult. Érzem ajkát az ajkamon, de nem tesz semmit, csak rajta tartja. Annyira puhák voltak az ajkai.

-Stuart – hallom meg Watson hangját, mire oda kapom a fejem és kissé hátrébb lépek a lánytól. – Jön a váltás. Öltözz át, 10 perc múlva várlak a hátsó kertbe – néz rám szigorúan.

-Értem – kiáltok oda neki és lassan Ariana felé fordulok.

-Kár, hogy megzavartak. Majd legközelebb – néz rám mosolyogva a lány és végig simít az arcomon.

Lehunytam a szemem érintése miatt. Erőt vettem magamon és elsétáltam onnan.

...

-A helyedbe nem tenném Maya – mondja Watson miközben épp a fekvőtámaszokat csinálom a kertbe.

-Mit? – kérdem lihegve.

-Az a lány csúnya játékot űz. Tudod miért mondtak fel a testőrök? – kérdi, mire abba hagyom a fekvőt. A fűbe térdelek és megrázom a fejem, ezzel jelezve, hogy fogalmam sincs. – Szeret veszélyesen élni és játszadozni. Legtöbbször az emberek érzelmeivel. Úgy használja őket ahogy csak ő akarja. Először kedves meg minden, de egy idő után maga a sátán. Úgy bánik a testőreivel, mintha a kutyái volnának. Nem akarom, hogy a te szívedet is összetörje, mint a többiét. Mehet a felülés – mondja a semmiből, mire elkezdtem azt csinálni.

Mivel június volt és nagyon meleg, levettem a rövid ujjút és úgy csináltam a felüléseket. A fehér ház felé néztem. Észrevettem, hogy az egyik ablak nyitva van és Ariana ül az ablakpárkányba és engem néz mosolyogva.

-És azt tudod, hogy miért rúgatja ki a testőreit?

-Nem... – nyögöm ki nehezen a szavakat felülés közben.

-Mert nem teszik azt amit Ariana akar, hogy tegyenek. Például nem fekszenek le vele. Nálad is bepróbálkozott már? – néz rám kissé aggódva, mire lihegve megrázom a fejem, de egy másodpercre sem hagyom abba a felülést. A hasam már ég, az izzadtság cseppek szépen lassan folynak le rajtam. – Maya, láttam, hogy nézz rád. Én a helyedbe vigyáznák vele, bár tudom, hogy nem az én dolgom. Figyelj rám kis lány – mondja, mire leálltam. – ha valami baj van csak szólj nekem. Nem kell olyant tenned, amit nem akarsz rendben? Nem kell vele lefeküdnöd, nem kell érte semmi ilyent megtenned. Téged nem tud kirúgatni még ha ezzel is fog zsarolni. Tudod miért?

-Miért?

-Mert az elnök téged akart, kocsiba szállt érted. Még soha nem tett ilyent szóval nem rúg ki, ha nemet mondasz Ariananak. Állj fel és vedd fel az alapállást – nyújtsa felém a kezét, amit elfogadok és hagyom, hogy felhúzzon.

Felvettem a szerintem helyes alapállást, mire megrázza a fejét. Egyik kezét a vállamra teszi, majd hirtelen kirúgja alólam a lábamat. Kissé felszisszentem és fejemhez kaptam, mivel eléggé megütöttem.

-Túl lazán állsz. Ezért ilyen egyszerű kibillenteni az egyen súlyodból – magyarázza és újra felhúz a földről. – Mivel nem megy az alapállás sem más gyakorlattal kezdünk. Állj egy lábra – mondja, mire meg is teszem, amit kért.

A bal lábamon próbáltam egyensúlyozni, de még magamtól sem ment. Össze vissza dölöngéltem és a térdem remegett alattam. Watson mutattó ujját a vállamnak nyomja, mire rögtön kibillentem egyensúlyomból és kénytelen voltam letenni a jobb lábamat is.

-Újra, addig amig teljesen stabilan nem fogsz állni – kiált rám.