Arianat felrángatják a székről és az ajtó felé kezdik böködni, mire utána akartam menni, de Nicol ezt megint nem hagyta. Az egyik férfi kivitte őt, a másik pedig bent maradt velünk.

-Nem, nem kislány. Neked még bizonyítanod kell – kioldozza a kezem, mire rögtön megmasszíroztam azt kissé. A kezembe nyomja a kést, ami nála van, majd Sky felé néz. Rögtön tudtam, hogy mit akar, de nemlegesen megráztam a fejem. – Oh, drágám azt nem te döntöd el. Ha megölöd garantálom mindenki egészségét és még a szerelmed is meglátogathat nálam – suttogja fülembe hátam mögül és megbök a kikötözött lány felé. Sky hangosan sóhajt és lehunyja a szemét, mintha felkészült volna a halálra, de én nem akarom megtenni és nem is tudnám. Bármennyire is haragszom a lányra, attól még nem fogom megölni. – Máshogy fogalmazom – érzem, hogy egy pisztolyt szorít a hátam közepének. – Vagy te vagy ő!

Lassan megfordultam, mire Nicol elmosolyodik. A kést a földre dobtam és felmértem a helyzetet. Muszáj észnél maradnom és muszáj valahogy kimenekülnöm. Ha le is szerelem Nicolt, a srác akkor is könnyen meg lő. Viszont, ha magam elé tudnám fordítani, akkor lehet nem lőne ránk. Túl kockázatos. Okosabbnak kell lennem.

Az ajtó hirtelen kitárult, mintha a fentiek meghallották volna a kérésem. Bruno jött be. Sáros volt és véres. Szinte elborzasztott a látvány. A nadrágjából elő vett egy pisztolyt és lelőtte a férfit. Minden olyan gyorsan történt, de tudtam, hogy ez az én esélyem. Nicol elfordult, én pedig az arcom elé tettem a kezemet, majd áttörtem az üveg ablakon és rohantam, ahogy a lábaim csak bírtak. Hallottam még egy csomó lövést, de tudtam, hogy nem nézhetek vissza.

Ariana szemszöge:

Az őr vissza hurcolt a házba és ugyan úgy vissza kötött, ahol eddig álltam.

-Nicol azt mondta a hajóra visztek minket – kiáltok rá.

-Nicol azt mondta, amit a lány hallani akart – vonja meg a vállát, mire mérgesen elkezdtem rángatni a bilincset. A vas amihez hozzá kötött, eléggé mozog. Talán ha picit erősebben rántanám meg ki is jönne a helyéről. Lövéseket hallottam, mire a férfi kifutott.

-Mi történt ott kint Ariana? – kérdi Vanda sírva.

-Skyt...Skyt kínozzák – megfogtam két kézzel a vasat, majd mindkét lábamat a falra támasztottam és úgy rángattam a csövet, de az csak nem akart kijönni a helyéről.

-Itt fogunk meghalni – suttogja Addison.

-Nem fogunk. Ha ezt túléljük elveszlek feleségül és még a gyerekbe is bele megyek és az lesz amit te akarsz, de ahhoz túl kell élned, érted?

-Te komolyan most kéred meg a kezem? – hallom, hogy sír a lány.

-Hogy legyen, mit mesélni majd az unokáknak – Jack próbál nyugodt maradni, de hallom a hangján, hogy ő is fél, pont, mint mind.

Az ajtó kinyitódott és Nicol jött be rajta. Hasából csak úgy ömlött a vér. Megfogta a fertőtlenítőt és egy csipeszt, rongyokat meg minden egyebet és a kanapé felé indult. Levette a felsőjét és elkezdte lekezelni magát.

-Nem találjuk a lányt – jön be az egyik férfi, mire újra éreztem azt, amit már pár napja nem. A reményt. Mayának sikerült megszöknie. Vajon ő lőtte meg Nicolt? Remélem neki nincs semmi komoly sérülésre.

-És Bruno?

-Ő már nem okoz több problémát nekünk. Szeretnéd, hogy elküldjük apádnak a holttestét?

-Nem. Áruló volt. Vessétek csak a tengerbe aztán aludjatok. Holnap megkeressük Mayát – a lány leönti magát fertőtlenítővel és kissé felszisszen.

Maya szemszöge:

Próbáltam a vihar elől meghúzni magam, de nem találtam sehol menedéket, így aztán a partra mentem, hátha találok valami hajót, de semmi nem volt. Rettentően álmos és fáradt voltam. A lábaim szinte már alig vittek. Egész reggelig sétáltam, mikor is az eső csillapodott egy kicsit. Bebújtam a bokrok mögé. Muszáj néhány órát pihennem. Érzem, hogy szemeim egyre jobban csukódnak még nem elbóbiskolok.

Fogalmam sincs mennyi időre alhatam el, de mennydörgésre keltem. Rögtön kinyitottam a szemem és érzem is ahogy az első vízcsepp az arcomra esik, majd szó szerint leszakadt az ég. Felálltam és próbáltam kieszelni valamit. Láttam egy adóvevőt abba a kis épületbe, ha jól emlékszem akkor Ariana azt mondta vészhelyzet esetén azon tudunk szólni a hajó kapitánynak.

-Tudom, hogy a közelbe vagy Maya – hallom meg Nicol hangját a semmiből, mire össze rezzentem és jobban összehúztam magam.

Hideg volt és a vihar még mindig dúlt. Nem tudom mit tehetnék. Nincs fegyverem, nincs erőm, nincs semmim, ami segíthetne.

-Gyerünk kislány búj elő – kiáltja egy másik.

Nem tudom, hogy találtak meg, de most nem kaphatnak el. Muszáj segítenem a többieknek és azt csak úgy sikerülhet, ha szabad vagyok.

Remegő kézzel matattam a földön, mikor is találtam egy követ. Nagy levegőt vettem és eldobtam azt olyan messzire, amennyire csak tudtam.

-Arra van – kiáltja Nicol és már el is kezdtek szaladni.

Felálltam és lopakodva elindultam vissza a házhoz. A ház hátam mögötti kis kamrába mentem. Az adóvevő ott hevert az asztalon. Felkaptam azt és elkezdtem volna szaladni, de nyöszörgésre lettem figyelmes. Sky volt az. Egyáltalán nem kímélték. Kék lila volt mindenhol.

-A fenébe – suttogom és felé indulok. Mikor mellé guggoltam össze húzta magát és jobban a falhoz tapadt, szemeit nem nyitotta ki. Felálltam és elkezdtem keresni a bilincs kulcsát, de nem találtam, viszont egy drót darabkát igent. – Ez is megteszi – suttogom magamnak és próbáltam kinyitni a bilincset. Mikor az kattant egyet, meg könnyebbülve fújtam ki a levegőt.

-Kérlek ne – suttogja, mikor próbáltam felállítani.

-Sky, én vagyok az. Gyere, kérlek. Nem bírlak el, túl fáradt vagyok. Sétálnod kell – újra megpróbálom felhúzni. A falnak támaszkodik és láttom, hogy próbál felállni. Mikor ez sikerült hagytam neki, hogy rám támaszkodjon és sietősebbre vettük a dolgot. Visszavittem a bokrokhoz, ahol az éjszakámat töltöttem. – Sky húzd meg magad. Amint vége lesz enni vissza jövök érted rendben.

-Ne hagyj itt kérlek – kezd el zokogni.

-Visszajövök esküszöm, de muszáj segítenem a többieknek is rendben? Kérlek húzd meg magad és ha valaki jön meg sem mozdulj. Csak maradj fekve rendben? – kérdem. Elkezd bólogatni és jobban összehúzza magát. Láttom, hogy szinte vacog a hideg esőtől és a széltől, de ki kell bírnia.

Felálltam és tovább szaladtam. Mikor elég messze voltam lenyomtam egy gombot és bele szóltam.

-Se...segítség kell – dadogom, mire szinte rögtön jött a válasz.

-Miss Gracia?

-Nem, Maya vagyok, a testőre. Szóljon Jim Watsonnak. Veszélybe vagyunk...

-Igen ezt természetes az ilyen viharok esetén. Nincs semmi baj csak maradjanak a házba. Ha minden igaz, már csak két napig lesznek ilyen viharok, de Bruno azt mondta maguk tudnak róla...

-Nem, maga ezt nem érti. Megakarnak minket öl... – hirtelen recsegő hangot adott ki a ketyere.

-Hallottad ezt? Itt van – mondja Nicol és elkezdenek felém jönni, mire remegő kezemet a számhoz emeltem és próbáltam lelassítani a légzésemet. Hirtelen kutyaugatást hallottam, mire össze rezzentem.

-Érzi a szagát. Hallod Maya megfogunk találni – ordít őrültek módjára.

Sár, a sár elfedi a szagokat. Remegő kézzel fogtam meg a vizes földet és kentem be vele az egész arcomat és testemet, ahol csak tudtam. Egy nagyobb bokorba voltam, aminek ágai már felhasították a bőröm.

-Nincs itt, menjünk tovább...

Vártam egy pár percet és újra bele szóltam a készülékbe, de az teljesen néma volt, nem jött válasz. Teljesen magunkra vagyunk utalva.

Érzem, hogy testem egyre jobban kezd kihűlni. Felhúztam a pólóm és levettem az oldalamon lévő kötszert. Nagyon csúnya volt a seb és még mindig vérzett egy picit. Minden bizonnyal, mikor Skynak segítettem felszakadt a seb.

Kimásztam a bokorból és hátam egy fának támasztom. Annyira fáradtnak éreztem magam, csak aludni akartam. Lehunytam a szemem és próbáltam normalizálni a légzésem.

...

A nap kezd lemenni és a vihar is alább hagyott, bár az eső még néha elered. Felálltam a fától és elkezdtem a ház felé bicegni. Az ablak alá bújtam majd lassan bekukucskáltam. Nincs itt egyik barom arc se.

Ariana említette, hogy rosszak az ablakok, így kilehet őket nyitni kívülről is. Erőt vettem magamon. Felálltam és felfeszítettem az ablakot. Ajkamba haraptam és nagy nehezen befordultam a nappaliba, ahol a többiek is voltak.

Mindenki rám nézett.

-Jól vagy? – tátogja Vanda, mire megrázom a fejem és még mindig oldalam szorongatom. Arianara néztem, aki elszörnyedve néz rám. Eltudom képzelni, hogy nézhetek ki.

Bementem a konyhába és felkaptam egy kést. Lépteket hallok, mire nem tudtam, hogy mit tegyek. Félve kapkodtam ide-oda a fejem, hogy vajon hova bújhatnék el.

Vanda a kanapé felé biccent, mire olyan sebesen mentem ahogy csak tudtam, majd a kanapé mögé bújtam.

-Vacsora – hallok meg egy mély hangot, majd szó szerint mindenkihez hozzá vág egy szendvicset.

-Csak nem úszta át a kurva tengert – kiált Nicol miközben belép a konyhába.

-Képes volna rá? – kérdi a férfi, aki vele együtt jött.

-Szerinted?

-Bruno számításba vette.

-Te mit gondolsz szerelmem. Szerinted képes volna átúszni?

-Bármire képes. Nála erősebb lányt még nem láttam – hallom meg Ari hangját.

-Viszont vérzik a sebe, van annyi esze, hogy így nem megy tengerbe. Tuti a szigeten van csak a hülye kutyádnak rossz a szimatja...

-Ez a kutya az F.B.I.-nak dolgozik. Tuti valamivel elfedte a szagát, hisz ahogy mondtad okos lány – hisztizik a fiú.

-Mikor fogsz minket elengedni? Azt mondtad mindenkit elengedsz – suttogja Ariana úgy, hogy alig értem, amit mond.

-Sajnos szemtanuk mind... és van így is elég gondom.

-Ha csak egy ujjal is hozzájuk érsz – mondom ki hangosan gondolataimat, majd számhoz kapok.

-Maya hát mióta bujkálsz itt? – kérdi nevetve Nicol, mire a kést a hátsó zsebembe csúsztatom és felállok. - Maya gyere ide, át kell kötni a sebedet. Még a pólómat is átvérezted – nyújtja felém a kezét, mire lassan elindultam felé, de hirtelen Vanda elkapta a kezem, mire rá néztem.

Félt, szinte rettegett és ezt láttam a szemébe. Mielőtt felé fordultam volna észrevétlenül kivettem a kést a zsebemből és leguggoltam hozzá. A fal és a háta közé tettem a kést.

-Nem lesz semmi baj – mosolygok rá majd megölelem. – Emlékszel, hogy tanítottam a kés dobást? – suttogom fülébe, mire érzem, hogy bólint párat. – Háromra dobd el, egyenesen a szívébe az alacsonynak – elhajoltam tőle és megtöröltem arcán végig folyó könnyeket.

Lenéz a karjára és csak most látja, hogy kissé össze véreztem, hogy úgy tűnjön az az ő vére.

-Nicol azt teszel velem, amit akarsz, nem fogok ellenkezni, ha cserébe nem bántod a többieket. Komolyan mondom – emelem fel mindkét kezem.

-Bármit? – kérdi egy hatalmas viharral.

Gyomrom görcsbe rándult, ahogy eszembe jutott, hogy mit tett velem pár napja a testvére. Szinte rögtön összeszorítottam combjaimat és lehunytam a szemem.

-Bármit – nézek szemébe és lassan elindulok felé. – Viszont kérnék még egy szívességet. Vandára nagyon erősen tettem a bilincset és a csuklója már tiszta vér. Egy kicsit tudnátok rajta lazítani? – kérlelem és egyre közelebb megyek hozzá.

-Tom nézd meg a lány kezét – biccent a fiúnak, aki rögtön elindult Vanda felé.

-Három – kiáltok, mire Vanda elhajítja a kést.

Látom, hogy a fiú térdre rogy, majd oldalra dől és mozdulatlanul fekszik a földön, mire Vandára néztem, aki kissé eltátja a száját és egész teste elkezd remegni, majd szemei fent akadnak és elájul.