A három férfi nem volt valami nagyon képzett. Kábé öt perc alatt levertem őket és idegesen elindultam Nicol felé, aki Ariana fejéhez szegezte a pisztolyát, mire megálltam.

-Gratulálok Maya, ezt még nézni is lenyűgöző volt, de sajnos nem hagyhatom, hogy a fiú megszégyenülve maradjanak – körbe néztem. Lassan elkezdtek felállni, de én nem moccantam. – Elmondom apának, hogy nyertél. Ő is rettentően büszke lesz. Viszont mivel mi egy nagy család vagyunk a maffián belül...kénytelenek vagyunk megbosszulni, ha valaki bánt valakit közülünk – épp akartam volna ütni, de Nicol elkezdett *ccc* hangot kiadni, mire rögtön felé fordultam. – Ha csak megmozdulsz bele lövök – hirtelen Ariana lába mellé lő, mire nem mozdultam csak néztem rá.

Egy hatalmas ütést éreztem oldalról, mire az egész fülem elkezdett csengeni. Vért köptem majd megtöröltem az ajkam és újra Nicolra néztem. Egy újabb ütés, amit a fejemre mértek. Teljesen megszédültem és letérdeltem a földre. Kissé megráztam a fejem és felnéztem rá. Elmosolyodik, mintha csak élvezné a dolgot. Hátulról valaki bele tép a hajamba, mire hátra dőlök, ahol össze vissza rugdaltak. A végére már védekezni sem maradt erőm.

-Elég – a hangot már csak halkan hallom, minden kezd sötétülni. -A-a, nem ájulhatsz el – ütöget arcon, mire lassan rá néztem. - Először még tudnod kell az igazat. Figyelsz rám Maya? – nevet fel és lassan felültet. Nyeltem egy hatalmasat és zihálva vettem a levegőt. Nem szóltam csak bólintottam. – Tudod ki tervezte el ezt az egészet? Tudod, hogy ki tette ezt veled?

-Te...te voltál...

-Nem! Lehet, hogy gonosz vagyok, de én hiszek a fair harcban és ez nem volt fair. Nyertél és ezzel vége is kellett volna, hogy legyen, de az elnök megakart téged leckéztetni. Tudod miért?

-Nem...

-Gondolkozz Maya. Mi volt mára az egyetlen feladatod?

-Figyelni Arianara – nézek a lányra, aki teljesen összezavarodva áll.

-Pontosan. Bár nem mintha nagyon tudtál volna. Az egész el volt tervezve, hogy apa beszélget veled, hogy Bruno felkéri táncolni őt, hogy elrabolja. Tudod...én tényleg sajnálom. Kár vesztegetned az idődet náluk. A Garcíák csak ehhez értenek, hogy pokollá tegyék az életedet – engedi el a felsőmet, mire hátra dőlök a földre. – Én jobban vigyáznák rá a helyedben, bárki simán kapó lenne rá. Most már a tied. Segíts neki ha már miattad kapott ennyit – nem bírtam tovább. Minden elsötétedett.

-Kérlek Maya, muszáj felébredned. Nem bírlak el – hallok meg egy keserves sírást. – Watson...Watson segíts kérlek. Értünk kell jönnöd. Nem tudom...nem tudom mi van vele. Nem mozdul és nem szól...lélegzik! Kérlek siess – érzem, hogy fejét mellkasomra teszi, mire erőt vettem magamon és elkezdtem haját cirógatni. – Maya – nyom egy puszit ajkamra.

-Semmi baj, csak kellett egyet pihennem – próbálok felülni, de ő vissza nyom.

-Ne mozogj. Nagyon csúnyák a sebeid. Szerintem el is törhetett valamid – hallom hangján a bűnbánatot.

-Hey, nézz rám – fogom meg az arcomat, mire mélyen szemembe néz. – Ez nem a te hibád oké?

-Ez apa hibája – mondja idegesen.

-Ariana itt vagytok? – kiált Watson.

-Igen – kiált vissza a lány.

-Oh bakker! Gyere kislány, nem lesz semmi gond – nyúl be a háttam illetve a térdem alá és mennyasszony pózba felkap.

-Au, au, au – kiáltok fel fájdalmamba.

-Bocsánat, bocsánat – suttogja.

Itt megint elsötétedett minden.

Ariana szemszöge:

Miután bevittük Mayat a dokihoz, az rögtön kivizsgálta és nem mondott túl sok biztató dolgot. Agyrázkódás, törött borda, megrepedt ujjak. Ahogy elmondta ezeket szinte gondolkodás nélkül szaladtam apa irodája felé. Nem kopogtam csak mérgesen benyitottam. Nicol is ott volt apa irodájába.

-Szóval tényleg igaz – idegesen ajkamba haraptam.

-Azt hitted hazudtam?

-Fogd be a pofád és tűnj innen. Beszélnem kell apával!

-Ariana ne beszélj így a vendégünkkel.

-Tudod te mit tettek Mayaval?

-Pontosan tudom. Én kértem.

-Te kérted, hogy törjék el a bordáját, hogy okozzanak agyrázkódást, hogy...

-Nicol – néz apa a lányra kérdően.  Szóval erről még sem tud?

-Úgy tűnik az embereim erősebbek, mint gondoltuk. Megyek meglátogatom a kis betegünket.

-Nem mész sehova, főleg nem Maya közelébe – ragadom meg a karját, mikor az ajtó felé megy.

Hirtelen felém fordul, mire lépek hátra pár lépést. Elmosolyodik és elkezd felém sétálni. Kezét hirtelen nyakamra teszi, mire elfehéredtem és érzem, hogy pár verejtékcsepp végig folyik a homlokom.

-Nicol – kiált rá apa. A lány hirtelen elővesz egy pisztolyt és apára fogja azt, aki felemeli mindkét kezét.

-Elnök úr...épp beszélgetek a lányával – a lány elteszi a pisztolyt, majd a fülem mögé tűr pár hajtincset és oda hajol. – Még mindig nagyon dögös vagy, amikor így nézel...ennyire megszeppenve, hatalmas, ártatlan szemekkel – kezdi el arcom csókolgatni. Ellenkezhettem volna, de annyira megbénított a félelem, hogy csak álltam ott és tűrtem. – Megyek és meglátogatom Mayat, szerintem nektek van még mit megbeszélnetek. Jó legyél kedvesem – nyom egy puszit az ajkamra, amit rögtön le is törlök, ahogy kilépet az ajtón.

-Küldjek valakit Mayához? Szerinted bántani fogja? – mintha aggódna.

-Nem mintha ez téged nagyon érdekelne – ülök le a székbe.

-Persze, hogy érdekel. Ő legjobb testőr.

-Akkor miért bántod folyton? Nicol elengedte volna. Még Nicolban, a pszichopata maffia örökösbe is van annyi, hogy ha valaki nyer akkor az nyer. Te viszont megaláztad Mayát, még csak nem is védekezhetett – kiáltok a férfire.

-Mérges voltam rá. Csak egy dolgot kellett volna tennie...rád kellett volna csak figyelnie – ordít vissza.

-Amint felébred és jobban lesz elköltözünk.

-Szó sem lehet róla!

-Felnőt vagyok, azt teszek amit csak akarok – állok fel a székből.

-Több ilyen nem lesz. A szavamat adom – kiált utánam.

-Utolsó esély apa – csukom be az ajtót és rögtön a dokihoz mentem. Nicol szerencsére már nem volt ott.

-Hadd pihenni Ariana, holnap már több ereje lesz – néz rám DR. Maron.

-Jól van?

-Sok fájdalom csillapított kapott.

-Jó éjt – nyomok egy puszit a homlokára és a kis ház felé indultam.

-Ariana...te jó ég. Miért vagy véres? És hol van Maya? – kérdi aggódva Allison ahogy meglátott.

-Bejöhetek?

-Persze. Kérsz teát? – nem szóltam csak bólintottam egy aprót.

-Az...az jól jönne – ülök fel a pultra. Láttom rajta, hogy nagyon aggódik így nem is húztam tovább a dolgot. – Maya súlyosan megsérült, de jól lesz. Holnap már jön is haza.

-Mi történt?

-Bárcsak elmondhatnám, de nem akarlak ennél jobban bele keverni. Igazából az én hibám volt megint...

-Ariana...

-Tudom, megígértem, hogy több ilyen nem lesz és sajnálom, hogy nem tudtam betartani a szavam.

-Mióta veled van mindig csak baja esik.

-Tudom Allison. Hidd el, nálam jobban senki nem tudja.

-Akkor miért nem hagyod, hogy végezze a dolgát és az apád leszálljon róla?

-Mert szeretem.

-Ha igazán szeretnéd akkor elengednéd, mert tudod, hogy akkor sokkal jobb volna neki.

-De nem tudom elengedi. Szeretem őt Allison, régen kötöttem ennyire emberhez. Ő jobb emberré tesz és...és...

-És addig folyamatosan ez lesz a sorsa, amíg veled van!

-Apa megígérte, hogy több ilyen nem lesz.

-Te pedig olyan naiv vagy, hogy hiszel is neki. Tudtam én, hogy soha nem kellett volna ide jönnünk. Maya befejezte volna a sulit, elment volna tovább tanulni és minden jól alakult volna.

-Ő szereti ezt csinálni – kiáltok a nőre.

-Szereti – nevet fel. – Csak miattad csinálja – teszi elém a teát. – Nézd Ariana, nincs veled semmi bajom ezt te is tudod – simítja meg a kezem. – Viszont van egy dolog, amit nem tudsz Mayáról. Ha valakihez kötődik még a pokolba is leszállna érte gondolkodás nélkül. Nem kérem, hogy szakíts vele, mert ehhez nincs semmi jogom, de kérlek...úgy kérlek ahogy egy anya kérhet egy jövendőbeli anyát...vigyázz rá, mert ha rólad és rólam van szó nem tud tisztán gondolkodni – Allison letörli az arcomon végig folyó könnycseppet, miközben én hevesen bólogatok ezzel jelezve, hogy megígérem. – Vegyél egy forró fürdőt és pihenj le, nyugodtan aludj itt ha szeretnél – nyom a homlokomra egy puszit és már el is tűnt.