Mikor haza értem gyorsan lezuhanyoztam és elkezdtem anyát keresni. Elindultam a szobája felé, de abból egy mély nevetés hangzott fel, mire elmosolyodtam és inkább a saját szobám felé indultam. Kezembe vettem a telefont és dobtam Willnek egy üzenetet, hogy sikerült a vizsgám. Szinte csak pár másodpercbe telt és már csörgött is a telefonom, ahol Will feje villant fel.

-És már van fegyvered? – vág rögtön a közepébe ahogy felvettem a videohívást.

-Nos már lehetne, de Watson szerint még rám fér a lőtéri gyakorlat – mosolygok a fiúra.

-Mi az? – kérdi nevetve, mire kérdően rá néztem. – Pontosan így néztél, mint miután lefeküdtél az elnök lányával. Mi történt? – arcán megjelenik egy perverz mosoly.

-Azt hiszem, hogy feljebb akar lépni egy szinttel...

-Ez mit takar?

-Pár napja kimondta, hogy szeret és most... ma pedig nos... vett egy szemfedőt – érzem, hogy arcom kivörösödik, mire Will hangosan felnevet.

-Annyira mázlista vagy. Ha nekem volna ilyen csajom még azt is hagynám, hogy ki kössön! – látom, hogy elgondolkodik, majd elégedetten megnyalja az ajkát.

-Will – szólok rá nevetve. – Nálad mi a helyzet a csajjal?

-Alakulgat. Picit emlékeztet rád belsőleg. Hallgatag, aranyos, imádni való – annyira boldognak tűnt miközben róla mesélt. – Viszont még is az ellentéted, mert akaratos és szenvedélyes...mármint nem azt mondom, hogy te nem vagy az csak...

-Értem Will – nyugtatom meg, mire hajába túr és bólint párat. – Na és ti már...

-Nem, még nem. Láttom rajta, hogy még nem áll készen, de mindig van nálam óvszer ha meggondolná magát – mondja el a bűvös mondatát, mire egyszerre nevetünk fel. – Nem tagadom, próbálkozom. Egyszer nos hmm...elélvezett – a fiú mintha csak zavarba jött volna. – Annyira gyönyörű volt és olyan ártatlan.

-Szűz még?

-Nem. Előttem volt egy fiúja, de elég toxikus kapcsolat volt, aztán mikor egyszer megütött, rögtön elhagyta őt.

Láttom, hogy Arianatól jött egy üzenet messengeren, mire elmosolyodtam.

-Menj, láttom, hogy beszélgetni akarsz vele. Majd valamikor találkozunk? Be szeretnélek mutatni egymásnak titeket – mosolyog rám a fiú.

-Rendben, majd elküldöm, hogy hogyan dolgozok és akkor megbeszéljük – miután elköszöntünk egymástól rögtön letettem és bele mentem az üzenetbe, amit a lány küldött.

Még nem kértem bocsánatot azért a szemfedős dologért, szóval remélem, hogy nincs harag – elmosolyodtam az üzeneten és rögtön válaszoltam.

Semmi baj csak hirtelen jött ez a dolog, de bele gondolva elég jó dolog lehet.

Ne izgass Maya – tesz mellé pár nevetős, illetve egy perverz smilet.

Te szeretnéd?

Én csak téged szeretnélek. Felhívhatlak? – nem válaszoltam neki csak felhívtam.

Beletelt egy pár percbe, de végül felvette. Mikor megláttam halkan felnevettem, hisz a szemfedő volt rajta. Ő is felnevet majd feltolja a homlokár azt.

-Szóval nem haragszol? – harap ajkába és láttom, hogy vállai mozgolódnak, mire arcom elvörösödik ugyan is rögtön gondoltam, hogy mit csinál.

-Nem – érzem, hogy testemen valami fura bizsergés fut át. – Mit...mit csinálsz? – nem tudom miért, de reflexből összezártam a combjaimat és szinte megbabonázva néztem a lányt, aki lehunyja a szemét és halkan nyögdécsel. Mikor kinyissa a szemeit, halkan felnevet.

-Csak szívatlak – nevet tovább majd oldalra fordul és minden bizonnyal nekitámasztott a párnájának.

-Ez nagyon csúnya volt – forgatom meg a szemeimet és én is oldalra fordulok.

-Benedvesedtél? Szeretnéd, hogy átmenjek?

-Nem jöhetsz.

-Miért is?

-Mert nem engedlek be – játszom a durcást.

-Akkor bemászok. Ez nem gátol meg és utána úgy kényeztetlek majd, hogy két napig ki sem kelsz az ágyból – kacsint rám egy beképzelt mosollyal. – Holnap te jössz értem? – tér át komolyabb témára.

-Igen én.

-Sajnos jön az a két picsa is – forgatja meg látványosan a szemeit.

Épp beszélgettünk, mikor kopogást hallottam. Az ajtó felé néztem, ami lassan kinyílt.

-Ki az? – kérdi Ariana.

-Most mennem kell. Majd holnap beszélgetünk. Álmodj szépeket – rakom le rögtön a telefont és kérdően Watsonra néztem, de közben a telefonom folyamatosan remegett, gondolom Ariana írogatott.

-Gyere, megyünk edzeni – mosolyog rám kissé szomorúan, majd kiment a szobából. Gyorsan felöltöztem és lementem a nappaliba, ahol már várt.

A hátsó kert felé mentünk közben semmit nem szólt, ami elég zavaró volt. Mintha csak meghallotta volna a belső gondolataimat hozzám szólt.

-Ott lesz az elnök is.

-Oké és mit kell csinálnom?

-Amihez értesz. Harcolni...

Mikor oda értünk szinte rögtön elfehéredtem. Ott volt az elnök, Bruno és Fred. A két fiúnál egy-egy bot volt, mire idegesen megforgatom a szemeimet.

-Remélem nem zavartuk meg az álmodat – mondja az elnök.

-Nem...nem zavartak meg semmit.

-Tessék. Csak okosan – tartja felém Watson a botot, majd az elnök mellé áll.

-És most? – kérdi Fred, aki álmosan törölgeti a szemeit.

-Harcoljatok – mondja Watson.

-Nincsenek szabályok – vágja rá az elnök, mire mind össze néztünk. – Gyerünk vagy tán tapsra vártok?

A két fiú össze néz. Bruno biccent egyet, mire Fred elindult felém. Meglendítette a botot, de én védtem, viszont ekkor a bot másik felével megütött, mire felszisszentem.

-Jól vagy? – kérdi rögtön bűnbánóan.

-Nincs duma. Bruno te is – az elnök hangja mérgesnek tűnt. Bruno is elindult felém, mire kissé megriadtam. Ha nem volna a kezembe ez a hülye bot sokkal bátrabb volnék, de én ezzel nem tudok küzdeni.

Fred újra támad, amit újra védek, viszont Bruno ekkor ki üt láb alól, mire a botom elrepült. Fred a fejem mellé üt, mire a botra néztem. Elakartam tőle venni, de ekkor a másik fiú a kezemre üt, mire halkan felszisszenek és a kezemre nézek, ami elkezd vérezni a nagy ütés miatt.

-Ne finomkodjatok már – kiált újra a férfi. Bruno felém nyújtja a kezét, amit elfogadok. Felhúznak majd újra felvesszük mindhárman az alapállást, csak nálam most már nem volt bot.

Fred a jobb oldalamat támadta, még Bruno a bal oldalamat. Nem ütöttek túl nagyot, így tudtam blokkolni azt. Kezeimet a botok köré fonom és egyszerre rántom meg azokat, mire a két fiú előre lépnek pár lépést. Kihasználva, hogy elveszítették az egyensúlyukat lekevertem egyet ököllel Frednek, aki halkan felnevet és megnyalja a vérző ajkát. Megforgatja maga előtt párszor a botot, majd a szabad kezével int, hogy támadjak. Próbáltam megütni, de ő mindig eltalált a bottal, ami egyre fájdalmasabb, pedig látom rajta, hogy vissza fogja magát. Ekkor Bruno hátulról megütögeti a vállam a bottal, mire hátra néztem, ő pedig telibe arcon üt vele. Vért köptem majd mérgesen rá néztem.

-Bocsi – tátogja és most a testemre mér pár ütést. Rengeteget kaptam tőlük, fájt mindenem és szinte remegtem már. A ruhám, az arcom, a testem, mindenem csurom vér volt, akárcsak a fiúk botja.

Bruno hátulról megüti a térdhajlatomat, mire letérdeltem és lihegve Fredre néztem, aki az elnököt pásztázta.

-Gyerünk legyen már vége – mondja unottan, mire Fred lekever egy hatalmasat a bottal nekem pedig minden elsötétedik.