Sirius maga elé meredt és figyelte a plafonon lévő repedéseket miközben a portól súlyos rogyadozó ágyon feküdt a Szellemszálláson. Nem hitte volna soha az életében, hogy egy nap itt kell, majd meghúznia magát ahol gyerekként Remus bujdosott kórságát rejtegetve. Ám most más volt a helyzet ő lett számkivetett a világban és szinte karnyújtásira voltak tőle a szerettei, akit nem tudod magához ölelni. Fájdalommal meggyötörten temette a kezeibe az arcát és még most is ott visszhangzottak a füleibe felsége penge éles szavai. Akármilyen fájdalmas volt hallgatni teljesen igazat adott neki, mert bizony már ő is eljátszott a gondolattal mi lett volna, ha nem a bosszú fűtve rohan előre, ha nem hallgat rá. Ott lehetett volna, mikor Emily megteszi az első bizonytalan lépést, kimondja az első szavát, mikor az első mugli óvodájának és iskolájának első napja miatt izgul és persze visszafogott türelmetlenséggel várta volna, vele mikor kapja meg a Roxforti levelét. Nem beszélve arról, hogy talán Emily-n kívül lehetett volna még gyerekük Liz-zel talán nem is egy. Már a gondolatra is bele sajdult a szíve és a lelke. De a múlton már nem tudott változtatni akármennyire is szeretett volna, ám a jövőn még alakíthatott. Igen, még élhetőbbé tehetné azok számára, akit szeret.

- Ígérem, nem kell bajba sodornod magad Emi én miattam - suttogta a férfi, majd lágy, de fájdalmasan mosolyodott mikor eszébe villant, mikor a lánya kutyává változva elrohant a kastély felé. Ahogyan ő is minden bizonnyal Emily is titkon lett animágus és pontosan ugyan olyan kutya, mint jómaga és ez büszkeséggel töltötte el. Liz nem bízta a véletlenre és úgy gondola az ő drága kicsi lánya már jóval az iskola előtt több mindent tudott, mint a kortársai. Bár ez a fajta paranoid viselkedés a feleségétől roppantul szokatlan volt, hogy képes volt a lányának megtanítani az animágiát. Sirius gyanakodva ráncolta a szemöldökét és felsóhajtott, majd hosszú szakállát kezdte pödörni.

- Mitől rettegsz Bells? Kérdezte csak úgy fennhangon, majd lehunyta a szemét - bárcsak beszélhetünk volna - sóhajtott fel és maga elé képzelte a feleségét, ahogyan ott áll az erdő szélén. Még mindig gyönyörűnek találta.

Liz a dolgozó szobájának homályában ült és a konyakját szopogatta és közben az asztalra dobott leveleit nézegette. Egyik irritálóbb volt, mint a másik és legszívesebben a tűzbe hajította volna a Minisztérium töketlen dolgozóinak szánalmas leveleit, de tudta, hogy ha nem válaszol több időbe telik utána rendet tenni. Gyűlölte a munkáját, mert rendszerint olyan beosztottak kapott, akik az ő megítélése szerint ostobák voltak... persze akadtak olyanok, akik rácáfoltak erre, mint Arthur Weasley és Joseph Lars. Fáradtan lötykölte a poharában az italát, majd lehúzta. Jó ideje nem ivott, de az nap történtek után nem igazán tudod volna nem a pohár után nyúlni. Már nyúlt volna az üvegért, aminek már csak az alján volt valamennyi a konyakjából, amikor kicsapódott az ajtó. Liz felvonta a szemöldökét és figyelte az ajtóban álló férfit, aki fésületlenül minden bizonnyal gyorsan magára kapott ruháiban állt a küszöbön.

- Késő van a látogatásra Rorik - mondta közönyösen Liz - és mi ez a trehány öltözködés. Három gombbal lejjebb gomboltad be az inged és az egyik lábadon cipő a másikon mamusz. Mi van veled? Kérdezte őszinte kíváncsisággal a nő és próbált nem laposakat pislogni. Rorik felhorkantott és három lépéssel át szelte a szobát és ki lökte a nő kezéből a poharat és rá csapot az asztalra. Már messziről látta, hogy a nő részeg.

- Heli kétségbe esett hívott, hogy valami baj van veled, mert a bárszekrényből kivettél nem egy üveg ital. És ahogyan látom jól el voltál - emelte fel a konyakos üveget a férfi, majd a válla felett eldobva dühösen nézet a nőre - mit mondtam én neked? Nem az ital a megoldás a gondjaidra, ha nem hívj bármikor és beszélgetünk.

- Sokra megyek vele - intett a nőé hátradőlt a bársonyszékében - ám az ital segít felejteni.

- Mi a franc? Ráncolta a szemöldökét a férfi.

- Gyűlöl a lányom, mert az apját megvettem és legszívesebben megfojtanám, ha a kezeim közé kerülne. Sőt az a mocsok nem képes legalább egy nyúlfarnyi jelet küldeni, hogy jól van - üvöltötte el magát a nő - semmi! Ennyit érünk neki. Kurva sokat, mert megszállottan keresi azt a patkányt! Dobta a férfi felé a Matt által adott újság kivágást - az ott Peter.

- Ha ő miért nem szólsz a hatóságoknak? Vagy nem biztos, hogy ő az?

- Persze, hogy ő - ingatta a fejét Liz - de nem fogok oda menni és bizonygatni, hogy él. Nem vagyok hülye az a nyomorult már rég nincs ott és csak annyit érnék el, hogy utánam koslatnának és nyomoznának a múltam felől az aurorok. Pont az hiányozna nekem, hogy vájkáljanak és kiderüljenek a piszkos kis titkaim.

- Jaj, Izi ne mondj ekkora marhaságokat. Mi a fenét találnának nálad? Azért mert a lányod apja Sirius nem ítélhetnek el. Nem tettél semmi törvénybe ütközött. Ártatlan vagy.

- Nem vagyok az. Forgatta a szemeit a nő és felállt, ám kissé neki esett az asztalnak. Kottyaggosan intett a feléje lépő férfinak - jól vagyok nyugi. Tudod igazán vicces, hogy a férjem auror volt és a sötét varázslókat kereste kutatta, hogy aztán sittre vágja őket mi közben a neje nem különbözött tőlük - kuncogott fel a nő, majd felsóhajtott - mindig is ostobaságnak és szánalmasnak tartottam az auror szakmát, hiszen nagy részük megvesztegethető szerencsétlen. Akik a szüleimre vigyáztak pontosan ilyenek voltak és meg is kapták később a méltó büntetésüket - mosolyodott el a nő - Tudod Rorik nem Siriusnak kellett volna mennie Azkabanba, ha nem nekem. Emily boldogabb lett volna vele ez biztosra veszem.

- Az ital beszél belőled - fogta meg a nőt Rorik, aki inogva állt előtte - és miért kellett volna neked börtönbe menned?

- Gyilkos vagyok Rorik egy lelketlen gyilkos. Nem egy halálfalóval végeztem vagy közvetve, vagy közvetlenül és nem egy aurort küldtem a pokolba, akik megvesztegethetően álltak az igazságnak nevezet hazugság oldalán... és tudott mit... nem bánom - suttogta a nő. Rorikot kiverte a víz, ahogyan belenézet a nő rideg szemébe - Rorik remélem, az orvosi esküdet be tartod - simította meg a nő a férfi arcár, aki beleborzongott az érintésbe - mert nem szívesen tennék semmi olyat veled, amit megbánnák.

- Úgy hiszem, rád fér egy kiadós alvás - bólintott a férfi és az ölébe kapta a nőt.

- Te is velem alszol? Kérdezte a nő mámorosan.

- Nem vagy az esetem... főleg most - morogta az orra alatt Rorik és Liz elhúzta a száját.

- Te vagy az első pasas, aki nem tart igényt rám... felháborítóan és bosszantóan becsületes vagy pedig azt hittem olyan fajta, vagy akit meglehet vesztegetni. Húzta el a száját Liz és a férfi vállának dőlt - kiábrándítónak tartom az ilyen embereket, akik ennyire jók.

- Szar érzés lehet ez - mondta a férfi és berúgta a nő szoba ajtaját, majd az ágyra dobta - figyelj ide cicám alud ki a mámorod és akkor el fogunk beszélgetni rendesen.

- Igen is apa - mosolyodott el Liz és pár pillanattal később lehanyatlott a feje. Rorik maga mögé nézet ahol Hopi állt.

- Bocsásson meg az úr, de nem bírtam már elnézni, hogy az gazdám úrinőhöz nem méltóan viselkedik és zöldségeket hord össze- szabadkozott a manó.

- Semmi baj. Reggel nagy macskajaja lesz és az talán rendbe teszi a hülye fejét. Takarta be a nő a férfi és kedveskedve megsimogatta a nő fejét, majd csókot nyomot a nő homlokára - mennyi baj van ezzel a nővel. Tette csípőre a kezét Rorik - fárasztó a jó fiút játszani.

- Ne mondjon ilyet uram. Tudom, hogy szereti az úrnőmet.

- Mintha egy bosszantó húg lenne. Szerinted egy nevelő célzatú tockos olyan bátyós nem ártana neki holnap? Kérdezte a manót Rorik.

- Szerintem a másnaposság elég lesz neki, de ha az sem nem ár majd neki egy testvéri regulázás - mondta lágy hangon Hopi.

- Rendben. Ült le a fotelba a férfi és a lába alá igazítva a zsámolyt kényelmesen elhelyezkedett - Hát jó éjt Hopi reggel találkozunk.

- Nem kívánja, hogy a vendég...

- Itt maradok ezek a kelekótyával és módfelett kényelmesek a foteljai... a hátamnak mindig jót tesz - takarta be magát a férfi mosolyogva.

- Hát legyen. Álmodjon szépeket - hajtotta meg magát Hopi és halkan eltűnt. Rorik fáradt sóhajtott fel és figyelte a szuszogó nőt és rá kellett jönnie, hogy igaza volt Bastianak a nő lelke öröké háborogni fog.

Nem lett  legjobb szöszöm és valahogy most ehhez volt hangulatom írni vagy is ilyen negatívra. Kicsit össze csaptak fölöttem a hullámok és valahogy most semmi kedvem vidámakat írni, amiért elnézését. De remélem egy kicsit tetszett nektek ez a kis szösz.