Emily tátott szájal meredt a falban rejtőző kőajtóra és leplezetlen türelmetlenséggel nézet a mellette álló Matt-re, mikor az ajtó kinyílt.

- Gondolom, be akarsz jönni – mondta a fiú halkan, mire Emily lelkesen bólogatott – hát gyere – indult be a klubhelyiségbe Matt mögötte a lánnyal, aki csillogó szemmel nézet körbe. Emily csodálkozva nyitotta ki a száját, mikor belépve meg látta a hosszú alacsony mennyezetű termet, aminek durva falain, láncokon lelógó zöld lámpák adták meg a nyomasztó, de ő számára tetszetős világítást. A szépen kidolgozott kandallóban vidáman pattogott a tűz és körülötte tanulók voltak és a könyveikbe mélyedtek. Matt megfogta Emily kezét és húzni kezdte miközben Emily széles mosollyal nézelődött.

- Gyorsan felmarkoljuk a dolgozatott aztán megyünk... - mondta a fiú és hirtelen lassítani kezdett és még a mondatát is félbe hagyta. Emily mikor ki kukucskált a válla felett észrevette az okát. Draco Malfoy jött velük szembe a két megtermett gorillájával együtt. Mikor elhaladtak mellette a fiú csak futólag biccentett Matt felé.

- Szia, Emily – mondta Draco és a két másodéves ereiben megfagyott a vér és csak pár lépés után esett le a fiúknak is, hogy valami nem stimmel. Draco úgy perdült meg a sarkán, hogy a köpenye szinte suhogott - te meg mit csinálsz itt? Kerekedett el Draco szeme.

- Matt segítségét kértem és én nem voltam hajlandó kint várni. Menő a klubhelyiségetek – villantott egy széles mosolyt a lány, majd a vállával megbökte Matt-et aki elindult. Emily kedvesen intett feléjük, mire Monstro felemelte a kezét és mosolyogva vissza intett. Draco gyorsan lecsapta a fiú kezét és morogva ingatta a fejét.

- Hülye vagy? Förmedt rá.

Emily legszívesebben felnevetett volna, mikor meglátta a szobát ahová mentek. Már messziről kiszúrta hol alszik a fiú.

- Kitalálom tied a szélső - bökött a szoba egyetlen egy ágyára, ami körül tökéletes rend volt.

- Honnét... oh, inkább nem fontos - felelete Matt, majd a ládájához ment és kivett belőle egy dossziét, mi közben Emily eldőlt az ágyán.

- Nagyon kényelmes ágyad van - sóhajtott fel a lány, milyen kár hogy itt nem tudunk együtt aludni.

- Még az kellene így is kellően zavarba ejtő a dolog.

- Azt ne mond, hogy te... kezdett bele Emily, mikor valami roppant nem messze tőlük. Ijedten nektek a hang irányába. A szoba túlsó oldalán, az ágyán törökülésben ülő fiú éppen kekszet csócsált. Emily látta már, de a fiú rendszerint a leghátsó padok egyikében húzta meg magát.

- Mark te mit keressel itt? Kérdezte döbbenten Matt.

- Hát ez az én szobám is - felelte bizonytalanul a fiú - szia, Emily - intett Mark a lánynak, aki vissza intett.

- Szia, Mark mond, hogy telik a délutánod? Kérdezte Emily, miközben Matt sietősen nézte átt a lapjait.

- Kösz egészen jól. De mond Emily te pontosan mit keressel itt pontosan? Gondolom nem azért jöttél, hogy megnéznéd milyen kényelmes Matt ágya - mosolygott a fiú és Emily elvörösödött.

- A dolgozatáért. De amúgy jóval kényelmesebb az övé, mint az enyém.

- Mindig a másé jobb - mosolyodott el - amúgy nagyon aranyos, hogy együtt alszotok. Én is a kishúgaimmal, mikor otthon vagyok bár ők még picik. Mutatott a falra a fiú ahol egy népes család fényképe volt - Maria, Jenny és Lorena a nevük. Az öcséim meg Carlos és Erick.

- Jó sok testvéreid vannak. Te vagy a legidősebb?

- Igen - mosolyodott el a fiú - jövőre már a két öcsém is itt lesznek már, mint a suliba, mert nem biztos, hogy ide jönnek ők is. Anya Mardekáros volt apa meg japán Mahoutokoro-ba járt

- Jó ha valakinek ennyi tesója van. Nekem sajnos egy sincs. Legalábbis vér szerinti. Ha ugy nézzük van egy bátyám Murdock.

- És most Matt.

- Nem a testvérem - mordult fel Emily.

- Nem vagyok a testvére - mordult fel ugyan olyan hévvel Matt is.

- Oh, szóval ti olyan viszonyba vagytok - emelte fel a kisujját a fiú - ez nagyon aranyos. A vörös fonál már megkötetett rajtatok.* Lelkesült fel Mark.

- Te valamit nagyon félre értelmeztél Mark. Mi nem vagyunk szerelmes párok - nyújtotta a dolgozatott Emily felé Matt - mi csupán jó barátok vagyunk.

- Hát igen ezért is olyan nehéz - kacsintott Mark és összegyűrve a kekszes zacskót kiment a szobából.

- Mi ez a vörös fonalas dolog? Kérdezte Emily.

- Semmi különleges csak másold, le aztán mennünk kell. De nekem aztán Ginny-nek is segíts.

- Úgy lesz, ne izgulj. De mi ez a vörös fonalas izé?

- Nagyon örülök, hogy segiesz neki és hogy fel keltette a figyelmedet Mark butasága. De most szépen vissza kísérlek.

- Nem muszáj - felelte Emily és elindult a szobából - oda találok én magam is.

- Pedig igen. Hogyan nézne ki, ha hagynám, hogy egyedül kószálj? Méltatlankodott a fiú - szóval nem fogadok el nemleges választ.

- Téged az anyám lefizetett? Kérdezte Emily háborogva.

- Szeretettből csinálom Emi és ahogyan ismerlek te egyszerű sétálásból sem vagy képes baj nélkül kijönni... még ilyen rövid távról sem - fogta meg Emily kezét Matt és kihúzta a klubhelyiségből nem törődve az őket figyelő Mardekárosokra.

- Roppant figyelmes vagy velem Matt - forgatta a szemét a lány - elmondod végre mi ez a vörös fonalas dolog, amit látványosan próbálsz ki kerülni?

- A végzet vörös fonala - állt meg Matt - régi keleti legenda. Azt jelenti, hogy mi egy pár vagyunk és egy nap egybe kellünk, mert a sors úgy rendeltette. Ezt jelenti.

- Oh - kerekedett el Emily szeme - na, ezt soha nem mondom el Jay-nek az is biztos - sóhajtott fel a lány.

- Most, hogy ezt megbeszéltünk megyünk tovább - húzta magával Matt a lányt. Emily-nek abban a pillanatban furcsa érzése támadt. A mindig komoly szinte koravén barátja látványosan zavarban volt és halvány pirulás vélt észrevenni az arcán. Kérges kezei, ami minden bizonnyal a munka miatt lettek érdesek, most kissé remegett. Nem értette soha igazából, hogy egy varázsló, mint ő miért vágyakozik mugli munka iránt, de mikor látta őt, fát hasogatni, kertészkedni és különböző dolgokat megjavítani rá kellett jönnie, hogy őt az teszi boldoggá, ha valamit az ön erejéből minden varázslás nélkül old meg. Matt mindössze 12 évesen annyira más volt, mint a korukbeli, hogy az szinte ijesztőnek hatott mások szemében. Ám Emily tudta az igazságot miért lett ilyen amilyen. Igazi szomorú múltja sem tántorította el a lelkét a jótól és a mosolya mindig őszinte volt. És ahogyan ott haladt előtte tudta, hogy rá mindig számíthat, bármi legyen. Lassan elmosolyodott, de megrebbent a szeme, mikor eszébe jutott a pár napja fülébe jutott kis szóbeszédét.

- Matt - szólalt meg Emily.

- Nem fogok vissza fordulni.

- Gondoltam - mosolyodott el Emily - mond ki az a Clara Vilson? Mondta halkan Emily. Matt megtorpant és vissza fordult.

- Ő az osztálytársam. Két padsorral mögöttem ül. Az a lány, akinek az arcát szeplők borítják és folyton a pennáját rágicsálja. Miért?

- Csak érdeklődtem - mottyogta Emily.

- Te nem szoktál csak úgy érdeklődni valami vagy valaki felőlöl. Na, ki vele. Nézet rá szigorúan a fiú és össze kulcsolta a kezét a mellkasa előtt. Emilynek csak akkor tudatosult igazából, hogy Ginny-nek igaza volt a fiú rengeteget, nőt a nyár folyamán - Emily!

- Hát jól van, legyen. Azt pletykálják, hogy kedvel téged.

- Nincs semmi bajom vele.

Úgy kedvele téged. Érted?

- Nem igazán. Ingatta a fejét Matt. Emily fáradtan sóhajtott fel.

- Szerelmes beléd te sügér - forgatta a szemét a lány. Matt felvonta a szemöldökét.

- Akkor miért nem ezt mondtad? Hát igazán sajnálom szegényt, mert nem érzek semmit felé. Roppant kínos - motyogta Matt - nem emlékszem, hogy adtam volna okot rá, hogy így érezem felém. Emily végig mérte, majd elhúzta a száját.

- Való igaz nem adtál rá okot - bólogatott a lány - és te?

- Mi én?

- Te nem vagy szerelmes valakibe? Kérdezte Emily.

- Nem foglakozom ilyenekkel. Le kött a tanulás és csak 12 vagyok, ráérek vele - felelte őszintén a fiú - és te? Mond te érzel valamiféle romantikus érzelmet valaki felé? Mosolyodott el a fiú és Emily oldalba bökte.

- Most ki gúnyolhatsz, de te is leszel még hős szerelmes. De azt hiszem, én érzek valamit valaki iránt, már ha az szerelemnek mondható - tette csípőre a kezét a lány.

- És ki a szerencsés? Végre Jay? Kérdezte Matt.

- Nem - ingatta a fejét elpirulva a lány - Charlie Weasley.

* Egy keleti legenda szerint a vörös fonál köti össze azokat, akik arra lettek rendeltetve, hogy útjaik találkozzanak. Ez a fonal megnyúlhat, összegubancolódhat, de soha el nem szakadhat, és bárhová sodorja, őket az élet mindig vissza találnak egymáshoz és messziről segíthetik egymást.

Hosszú hetem volt. Tényleg roppant fárasztó főleg az utolsó két nap, de végül a hétvégére vissza kaptam Levit az én világjáró laptopomat és arra ment rá a hétvégém nagy része, hogy vissza pakoltattam illetve én vissza rakjam a dolgaim. Rendszereztem és át csoportosítottam. De végre visszatért :) Így ha energiám, időm és az ihlet engedi jövök is. Most jóval hosszabb szösszel jöttem, mert jött a drága múzsa. Amúgy külön vicc a történetben, hogy pont elértem a füzetemben a 100 oldalig mikor visszatért Levi... XD

Remélem tetszett nektek a szösz és íme a bizonyíték, hogy bizony rendezkedtem rendesen :)