Emily a fa alatt ült és a leveleit olvasta amit a nagybátyja küldött neki amiben részletesen ecseteli, hogy ne legyen olyan meggondolatlan forró fejű mamlasz, mint az apja. A terjedelmes levél roppant szórakoztató volt, Zoe nénikéje oda biggyesztett megjegyzéseinek hála. Imádta őket és bár belátta túlságosan szigorú volt az anyjával még is úgy gondolta az apjának illő lett volna valamilyen formábban velük fel venni a kapcsolatot. Miért van az, hogy őt nem hallgatják meg? Miért volt az a fura érzése, hogy az apja nem is ő miatta lépet meg Azkabanból, ha nem Harry miatt. Mert bizony, ha nem Harry miatt szökött meg a több évnyi fogságból akkor mi miatt? Ő miatta biztosan nem, mert akkor megtette volna előbb és talán igazából is apja lehetett volna nem csak a történetekből, képekről ismerte volna. Szomorúan nézte a szépen formált betűket, amiket a nagybátyja kanyarított a lapokra és emlékezet apja leveleire amiket neki írt. Azok koránt sem voltak olyan szépek mint a testvéréjé, de ő számára a legszebbek voltak. Az anyja szerint hasonló rondán ír, mint ő és ez büszkeséggel öntötte el. Vajon még miben hasonlít az apjára?

- Mi aggaszt? Huppant le váratlanul melléje Fred megijesztve kissé Emilyt.

- Nagyon fura fejet vágsz azért kérjük – huppant le a másik oldalára George – hol van Matt? Olyan üresnek tűnsz nélküle? Ginny?

- Mindketten még tanulnak bent a könyvtárban, de én már végeztem.

- És nem segítesz nekik? Kérdezte George és kivett egy süteményt Emily ölében lévő kis dobozból – ez piszok jó. Anyukád sütötte?

- Nem. Zoe nénikém.

- És miért nem segítesz a barátaidon? Vagy igazak a hírek, hogy át állsz a másik csapatba és a Merdekárnak szurkolsz? Hallattuk ám, hogy van egy új manuszod. Ráncolta a szemöldökét Fred.

- Ha segítek abból nem tanulnak ebben például Hermionéval értek együtt és ezt Matt és Ginny is helyeseli. Ami pedig a mamuszt illeti az ajándékba kaptam és nagyon tetszik.

- De te Griffendéles vagy Emi – húzta el a száját George – nem helyes.

- ez a felesleges ellenségeskedés nem jó fiúk.

- De ők a rosszak...

- Egy büdös francokat – vágta tarkón Fred-et – nem minden gonosz dolog mögött ők állnak ezt jól jegyezzétek meg. Az árulás és a rossz tettek bármely házból származó varázslót és boszorkány is megteheti.

- Hát nem igazán hallottam...

- Pedig ez így van. Az egyik nagy-nagy bácsikám egy ex auror és ő mesélt nekem ezekről, mikor anya rá bízott pár órát, mert nem tudod kire hagyni. Bár utána inkább vitt magával mindenhová. Nem értettem még most sem miért. Tök jól szórakoztam a szemével.

- Hány éves voltál akkor? Kérdezte rémülten Fred.

- Öt. Legyintett Emily – na, arra akarok kilyukadni, hogy a Griffendélből is származott egy igazi patkány alak, aki elárulta a barátait annak a mocsok kis kígyónak. Szorította ökölbe a kezeit Emily és fenyegetően felmordult – ha egyszer a kezembe kerül...

- Büdös szart sem tudnál tenni. Egy másodikos mit tehetne egy jól képzet varázslóval vagy boszorkánnyal szemben – forgatta a szemét George – azért mert nagyon vagány vagy Emi az nem tesz sebezhetetlené.

- De pénzem van bőven. Lefizetek valaki, aki be piszkolja a kezét értem.

- Ez is igaz – vonta meg a vállát Fred és neki dőlt a fának, majd Emily fejének és így tett George is.

- Mit szeretnétek? Kérdezte Emily bujkáló mosollyal mire a két iker szélesen elvigyorgott.

Oliver megragadta Emilyt és szorosan magához szorította miközben a csapat társ női halkan felkuncogtak.

- Annyira örülök, hogy eljöttél.

- Hoztak – bökött az ikrek felé Emily, akik éppen akkor tették le a holmiját és lelkesen falták a süteményét.

- Akkor megmutatod nekünk is, amit a fiúk tanultak az édesanyádtól, Mondták te is ügyes vagy.

- Jobb lenne, ha ezt le leveleznéd az anyukámmal...

- Már számtalan levelet küldtem neki... még rivalló is de semmi – Ingatta a fejét Oliver – nem hiszem, hogy eljutott hozzá, mert biztosan nem vett volna engem félváról – mondta a magáét a fiú és Emily már értette kire is célzott az iskolai zaklató címén az anyja és ki kergette az ideg összeomlás szélére szerencsétlen Josephet kis híján.

- Hát, akkor meg mutatom...

- De mikor anyukád eljön, hogy a cserediák programban részvevő lány iratait elhozza igazán szólhatnál neki. Csak rá ér egy két órára. Tette csípőre a kezét Oliver és Emily egy pillanatig úgy érezte lesápadt és úgy gondolta, hogy a kviddics csapat túlbuzgó kapitánya jobban tudja az anyja éves terveit, mint ő vagy Joseph.

- Feltétlenül – mondta halkan Emily – hát akkor kellene egy alkalmas seprű amivel felszállhatok. Harry kölcsön adott a tiedet? Kérdezte a lány és még mielőtt a fiú válaszolhatott volna nemes egyszerűséggel kivette a kezéből és elindult a pálya közepe felé. Valahol a lelátón Ron harsányan felröhögött és még az sem zavarta, hogy Ginny és Hermione oldalba könyökölte.

- Csak ügyesen Emi – motyogta maga elé Matt.

Emily meg állt a pálya közepén, majd le tette a földre a seprűt és rá állt.

- Igazán engedhetett volna neki, hogy át öltözzön Oliver. Szoknyában van – bökött Angelina Emilyre, de az csak legyintett.

- Nem vagyok szégyellős. Piros pettyes a bugyim és szerintem aranyos – nevetett fel Emily hangosan és a csapat tátott szájal meredt rá míg Matt fülig vörösödve bújt a kezei mögé és próbálta kizárni a gondolatokat – na akkor fel reppennek és rám küldhettek egy gurkót – pörgette meg az időközben a kezébe nyomott terelő ütött.

- Csak óvatosan Emily.

- Jaj, Georgei neked nem áll jól ez az aggódás – kacsintott fel a lány és egy pillanattal később felemelkedett a levegőbe. Harry tátott szájal figyelte a lányt, ahogyan a levegőt szelve állt a seprűn tökéletes egyensúllyal.

- És tényleg piros pettyes a bugyija – szólalt meg Fred, mire Katie tarkón vágta.

- Mit kukkolsz – rivallt rá.

- Ereszetek rá egy gurkót – intett Oliver és figyelte Emily-t – lássuk mit tudd.

- Remélem tudja mit csinál – szólalt meg Harry és aggodalmas arccal figyelte a lányt.

- Ügyes csaj meglátod te is. Árnyékolta be a kezével a szemét George és figyelte a Fred által szabadon engedett gurkót, ami Emily felé tart.

- Gyere te rohadék – kiáltotta el magát Emily és jó erősen megütötte a labdát és az majd nem kirepült a pályáról – ha nem kviddics lenne, ha nem Baseball ez gyerekek haza futás lett volna – nevetett fel Emily.

- Mi az a baseball? Kérdezte Oliver Harrytől halkan.

- Egy amerikai sport – suttogta vissza a fiúnak Harry és ámulattal figyelte a lányt, akiről annyi minden hallott és úgy gondolta tényleg igazán tehetséges.

- Nem értem, miért nem akarsz ezzel foglalkozni – ingatta a fejét Ron, miközben a Kastély felé haladtak.

- Mert sárkány kutató leszek, mit Charlie és én leszek a legjobb – húzta ki magát a lány – nem fogom elfecsérlni az életemet holmi labdákra, mikor annyi aranyos kis sárkány várja a segitségemet – sóhajtott fel a lány míg Ron csak felnyögött.

- és te Matt mit szeretnél csinálni? Kérdezte meg Hermione a csendben menetelő fiút.

- Író szeretnék lenni, de azt hiszem valami rendes állásba el kell helyezkednem. Értek a kertészkedéshez és a javításokhoz – tűnődött el a fiú.

- Te mugli melóra vágyol? Kerekedett el Fred szeme.

- Az is tisztességes munka meg aztán én nem szeretnék a Minisztériumba dolgozni.

- ha nem is látszik Matt roppant erős ám. Könnyen le és fel emelte a ládámat. Mosolyodott el Emily, mire a lányok élénk érdeklődéssel néztek Matt-re, aki halványan elpirult.

- Titkon edzel mi? Kérdezte George.

- Nem csak kertészkedtem – felelte őszintén – Emilyéknek sok szép viráguk van és segítettem a házi manójuknak úgy ahogyan otthon. A faluban ahol éltem sok idős lakót és nekik is segítettem és nagyon örültek neki – terült szét az arcán egy széles őszinte mosoly a fiúnak, ami meglágyította a lányok szívét.

- Nehéz meló tudd lenni a kerti munka – sóhajtott fel nosztalgikusan Harry bár az ő emlékei korántsem voltak vidámak mint Mattnek.

- De az eredmény gyönyörű. Mosolyodott el a mardekáros fiú.

- Matt ügyes én egy kaktuszt sem tudtam életben tartani.

- Mert túl öntözted. Mondtam neked, hogy nem szabad.

- a másikat nem is locsoltam – vágott vissza Emily a fiúnak.

- Ott meg az volt a baj. Győztem meg menteni szegénykét. Csoda, hogy Szélvész él még.

- Szélvész család tag és család tagot nem éheztetünk. Emlékezz Cuncira ő neki is jó dolga volt nálam.

- Jól el is hízott. Fortyant fel Matt.

- Hát az a sok szartól, amit megevett nem csodálom. Csoda, hogy nem kapott valami nyavalyát szegény Cuncikám.

- Ki az a Cunci? Kérdezte egyszerre a körülöttük állók.

- Egy moly – felelték.

- Miféle moly? Kérdezte Hermione kíváncsian.

- Egy szokványos kis molyocska csupán – füllentette a lány – menjünk mert már kezd lehullni a levegő. Mond Matt te megcsináltad a bónusz feladatot holnapra Binns-nek.

- Azt nem mond, hogy te nem – forgatta a szemét Matt.

- Ezek szerint te igen. Mit szólnál, ha elkísérnélek és te oda adnád nekem én meg gyorsan lemásolnám?

- Rendben - sóhajtott fel a fiú.

- Akkor hamarosan találkozunk – intett búcsút Emily és karon ragadva Matt-et elindultak a Mardekár klub helyisége felé. Ginny döbbenten nézet utánuk.

- Volt bónusz kérdés? Kérdezte magától félhangosan és Hermione gyanakvóan ráncolta a szemöldökét.

Kis kviddics volt és kicsit nyugi szösz, mert éppen ehhez volt ötletem :) Remélem tetszett nektek.  A fejemben már jóval előrébb vagyok és alig várom, hogy az idősebb Emilyékkel írjak xd Ott is lesznek cuki részek.

Kaptam egy újabb cuki kis fanart-ot és meg szeretném veletek osztani. Emily x Japer. Köszönöm :)

Alkotó: Vikka_Makka