Matt felriadt az álmából és hideg verejtékben úszott. Minden normálisnak tűnt. Az ágyába volt körülötte a szobatársai és nem volt sehol konfetti körülötte. Emily és Liz ezek szerint szabadok voltak és nem rabok Azkabanba, hogy várják a vég ítéletet a Dementor csókot. Lassan vissza dőlt a párnájára és magához ölelte a kispárnáját. Igazán abszurd álomnak tűnt az egész, hogy Emily-t és Lizt azért dugták a börtönbe, mert egy állítólagos tömeggyilkos gyereke, illetve felesége. Rettegett attól a gondolattól is, hogy elvesztheti Emily és az anyukáját, akik beköltöztették számára azt a szerető családot amire mindig is vágyott. Éppen ezért kellett felvennie azt a szerepet, hogy keményen bánjon a lánnyal, mert a forró fejűsége több bajba tudta volna kavarni, mint bárkit az iskolába. Álmosan sóhajtott fel és hiányzott neki a folyton a fején héderelő Szélvész és mellőle Emily, aki folyton kitúrta az ágyból. Ám végül nagy nehezen elnyomta az álom és elaludt és az éjszaka folyamán már békések voltak az álmai.

Emily Arrow faltól falig osont miközben harci láztól éget. A kastély folyosóin mély sötétség honolt, de ő gond nélkül ment végig rajta sőt még akkor sem lett volna neki gondja ha valaki észreveszi mint például Mrs. Norris... ő minden bizonnyal rémülten menekült volna el ha meglátja. Legalábbis eddig minden tisztességes és magára adó macska ezt tette eddig. Hosszú lopakodás után elérte az úti célját és halkan belökte az ajtót. A szoba ahová ékezet félhomályban volt és csak az abból nyíló helyiségből szűrődött ki jobban fény. Óvatosan haladt arra és be kukucskált az ajtónak a résén. A szobában az asztalnál egy férfi ült. A gyertyának a fénye jobban hangsúlyozta beteges ábrázatát és mélyítette meg a ráncait a szeme környékén. Ősszülő haján megcsillantak a fények és még is Emily úgy gondolta még elég sármos ahhoz, hogy végre-valahára megnősüljön. Farkas kórság ide vagy oda.

Remus felkapta a fejét, mikor megérezte a húzatott és az ajtóban meglátta a mezítlábas hálóinges, de legalább zöld köntösbe bújt keresztlányát, aki csípőre tett kézzel meredt rá. Tekintette ádáz volt és szemei szürkesége szinte türkizessé váltak, ami azt jelentette nála, hogy éppen tombolnak benne a visszafojtott érzelmek. Akárhogyan is mérte végig apró keresztlányát és emlékeztette az apjára abban a dacos fitymáló arckifejezéssel szakasztott mása lehetett volna az anyjának. Ő is pontosan úgy tudod rájuk nézni diák korukba, mikor valami csibészséget követtek el.

Nem szóltak egymáshoz hosszúnak tűnő percekig csak figyelték a másikat ám végül a csendet, ami közéjük telepedet maga Emily törte meg.

- Miért nem mondat el? Kérdezte halkan és Remus úgy érezte, hogy a szívén megcsavartak egyet ahogyan kiolvasta a lánya szeméből a fájdalmat.

- Meglepetésnek akartam kincsem – felelte Remus és fel állt a székéből és Emily felé sétált – nem azért titkoltam, mert nem bízok benned Emily hanem csupán azért, hogy meglepetést szerezek neked.

- Együtt utazhatunk volna a kupéban – motyogta a lány.

- És eldicsekedtél volna azzal, hogy én vagyok a te apusod? Kérdezte mosolyogva Remus.

- Miért lett volna gond? Büszke vagyok a keresztapámra és ezt nem tagadhatom – lépet a férfi felé Emily – örülök annak, aki vagy.

- Én nem.

- Ember vagy, aki nagy tudású és sok mesét mondott nekem, aki régi legendák mögé rejtette a tudást. Te voltál az egyik aki jó felé terelt.

- Ehhez képest éjszaka flangálsz egy száll hálóingben, köntösbe és mezítláb. Mi lett volna ha valaki észre vesz? Ráncolta a szemöldökét.

- Nem is így jártam a folyosókon – mondta halkan Emily látványosan elpirulva és kerülte keresztapja pillantását.

- Azt ne mond, hogy anyád és az én tiltásom ellenére megtetted? Villogott Remus szeme.

- Gyorsabb volt ideérnem meg aztán hideg a kő.

- Vettél volna fel papucsot ahogyan azt illik.

- Nem találtam – felelte sértetten Emily és kihúzta magát.

- Anyád és a hülye ötletei – túrt a hajába Remus és idegesen járkált a szobában – nem lesz gond Remus mondta. Nem fog vissza élni vele mondta. Egy fenét! - Fordult vissza Emily felé aki büszkén somolygott a bajsza alatt – lányom megmondtam neked, hogy ha rajta kapnak nagyon megütheted a bokádat.

- Nem vagyok béna, hogy észre vegyenek. Kiszimatoltam volna, ha valaki olyan jön én eltűnök onnét. Soha nem használtam az animágus formámat rossz dologra ezt te is tudod szóval nem kell idegeskedned.

- Végtelen türelmű ember vagyok édes lányom, de te egy pillanat alatt feltudod tornászni a vérnyomásomat az egekbe.

- Az azért jó, mert anya mondta, hogy alacsony. Pislogott ártatlanul Emily belefojtva keresztapjába a szót. Remus fáradtan sóhajtott fel és a plafon felé nézet.

- Most szépen vissza mész a szobádba...

- De...

- ... és ott is maradsz reggelig...

- De...

- és lenyeled azt, hogy az éjszakai kirándulásod miatt 40 pontot veszített a Griffendél...

- MI VAN?! Bődült el Emily – de apus ez nem ér! Inkább büntető munka mint ez!

- Nem – ingatta a fejét Remus – ebből talán tanulsz.

- Na, persze, ha Harry lett volna, akkor csak ejnye-bejnye kapott volna, de én már más vagyok neked.

- Igen, Emily te más vagy – kopogtatta meg Remus Emily fejét, mire a lány elhúzta a száját – te a keresztlányom vagy és éppen ezért vagyok veled keményebb.

- Nem is szeretsz igazából – motyogta Emily.

- Dehogynem szeretlek Emi ne beszélj butaságokat – hajolt le Remus a lányhoz – de ez a fajta bűntudat keltés már rég nem jön be nálam. A nagybátyádnál, az anyádnál és az apádnál sem vált be szóval törődj ebbe bele.

- Egy próbát csak megért – szipogott Emily – de én is szeretlek akármilyen igazságtalan, hazudós simlis alak vagy.

- Emi ne feszegesd túl a húrt.

- Igazságtalan voltál velem, mert csak tégedet akartalak látni. Hazudós, mert nem mondtad el mi az új melód és simlis, mert úgy forgatott a szavakat, hogy neked legyen igazad.

- Te vagy simlis Emi. Szóval tűnés vissza. Tolta ki a szobájából Emily-t Remus.

- Vagy is nem tagadót az első kettőt?

- Jó éjt Emily! Morogta Remus.

- Most komolyan egyedül mennyek vissza? Fordult vissza Remushoz Emily.

- Egyedül jöttél ide is - tárta szét a karjait a férfi, majd elgondolkodott és a szemét forgatva megragadta Emily-t és húzni kezdte – komolyan még pár napja sem vagy az iskolába, de már most képes vagy bajt keverni.

- Oh, én csak kezdő vagyok Harryhez. Ha én bajt kevernék ügyesen tenném úgy hogy ne kapjanak el. Tudod nekem van eszem nem, mint az unkabátyámnak.

- Roppant szerény vagy.

- Hát mit tagadjam, ami nyilvánvaló? Vont vállat Emily, majd váratlanul megtorpantak – Piton professzor – villantott egy őszinte széles mosolyt Emily meglepve Remust.

- Miss. Arrow, Lupin – biccentett a férfi, majd a lányra nézet – megkérdezhettem mit keres itt az éjszaka közepén a folyosókon?

- Ő éppen a kony... kezdett bele a hazugságba Remus, de Emily félbeszakította.

- A keresztapámat vontam kérdőre, hogy miért volt olyan álnok, hogy nem avatott be abba, hogy itt fog tanítani – tette csípőre a kezeit Emily. Piton felvonva a szemöldökét nem várt őszinte választ a lánytól – a társaim előtt nem olvashattam a bűneit a fejére, mert akkor megtudták volna, hogy kim és ezt nem engedhetem meg... maga is tudja miért – húzta el a száját Emily

- Akkor sem ildomos a folyosókon járkálnia, ha ilyen nemes ügy miatt is járt el.

- Meg is kaptam érte a 40 pont levonást – legyintett Emily – és valahol el is hagytam a papucsomat vagy az nélkül indultam el, már nem tudom – nézet le a lábára Emily – de ne aggódjon nem fogok le betegedni. Már el készítettem a három tekercses házi dolgozatot amit kért.

- De azt ma kértem – ráncolta a szemöldökét hitetlenkedve Piton.

- Roppant érdekes volt – csillant fel a lány szeme.

- Valóban? Ennek örülök – biccentett a férfi, majd Remusra nézet, aki döbbenten figyelte őket – én majd vissza kísérem Miss. Arrowot a klub helyiségébe te nyugodtan vissza mehetsz a szobádba Lupin.

- De...

- Jó éjt... professzor úr – húzta össze a szemeit Emily és hátat fordított a keresztapjának, aki tátott szájal figyelte a távozókat, majd vissza fordult a fejét ingatva.

Emily őszinte csodálattal nézte a mamuszt, amit Piton varázsolt elő neki. Boldogan bújt bele és halkan felkuncogott.

- Nagyon jó meleg. És megy is a köntösömhöz. Nagyon vagány, hogy a Mardekár jelképe van rajta és a színei is. Köszönöm - Nézet fel a tanárra Emily – nagyon tetszik.

- Nem zavar?

- Azért, mert Griffendéles vagyok nem kötelező izomból utálnom a Mardekárt. Bár nem tagadom vagy egy kettő alak akinek beverném a képét, de van annyi a saját házamba is.

- Mint például?

- Valter Roys. Az a kis mocsok, akkor húzta ki nálam a gyufát, mikor azt mondta nem baj, hogy Matt is kővé dermedt. Meg persze Percy Weasley a sok okoskodásától hányingerem van. Oh, és Harry miért van, hogy körülötte forog a világ? Fújta fel az arcát Emily – ez a sok dementor is csak is ő miatta lehet itt.

- Ezt miből gondolod? Fonta össze az újait a háta mögött Piton.

- Black le lépet, Harry-t nem büntetik meg az engedély nélküli varázslás miatt erre itt van egy rakás dementor. Csak a hülye nem rakja össze a képletet – forgatta a szemeit Emily.

- Nem kedveled Potter-t? Pedig az unokatestvéred nem? Kérdezte Piton és Emily megtorpant.

- Harry mindig olyanba üti az orrát amibe nem kell és mindig keresi a bajt... élvezi ezt akármit is mond. Meg annyi esze sincs, hogy életben maradjon Hermione nélkül. Ugyan nem, olyan mint a bácsikám, de sok tulajdonságát örökölte tőle anya szerint. Amit az anyukájától örökölt talán az a jó szíve és a szeme színe aztán kész. A Mardekár utálata pedig valahogy a vérében van. Magát sem kedveli igazán. De én igen, mert hiszem, hogy magától sokat tanulhatok.

- A keresztapádtól?

- Hát biztosan többet, mint Lochart-tól – húzta el a száját Emily és Piton megeresztett egy mosolyt.

- Ez igaz – hagyta rá a férfi, majd meg álltak a festmény előtt. A Kövér Dáma döbbenten riadt fel és egy pillanatig szóhoz sem jutott.

- Nézd milyen menő mamuszom van – szólalt meg vidáman Emily.

- Bizonyára az – mondta a portré – de, mint Griffendéles nem volna...

- Aranytojás – mondta Emily határozottan és szigorúan, mire a klubhelyiségbe vezető ajtó feltárult, mikor a portré elmozdult. A lány fellépet és még vissza nézet a tanára – jó éjszakát tanár úr álmodjon szépeket – mosolyodott rá. Piton alig láthatóan biccentet.

- Ne legyen ennyire közvetlen – somolygott Piton és Emily felkuncogott és intett a férfinak, aki azonnal megpördült és eltűnt a lobogó köpenyével a sötétben.

Emily összefont karral állt az eredményüket mutató előtt. Matt meg állt mellette és a reggeliéből maradt muffinját ette.

- Mit nézel te annyira? Kérdezte és a lány felé nyújtotta az egyik muffinját, amit Emily elvett és elmosolyodott.

- Tegnap este a keresztapám levont a háztól 40 pontot, de nem látszik.

- Akkor csak füllentett?

- Nem. De tegnap este szereztem rejtélyesen 40 pontot – nevetett fel Emily és Matt kérdőn nézet rá, de a lány csak beleharapott a muffinjába – gyere Matt látogatottságuk meg Hagridot.

Megszállt a múzsa és ugyan hosszabb időbe telet, de megírtam egy jó hosszú szöszt, ami reményem szerint tetszett nektek :) Az első részletet remélem felismeri az akitől csentem az ötletet ;)