- Már nagyon régen játszottam szóval elnézést kérek előre is. Emelte fel a karjait Liz. Lyall, aki éppen egy sós kekszet csócsált felmordult.

- Sok a duma lányom pattanj a seprűre és mutasd meg miért rettegett töltetek a Mardekár.

- Apa!

- Most nem igaz? Mikor Jamie bevitt a csapatba nem gondolta volna, hogy jó hatása leszel az egészre és Siriussal rettegésbe tartjátok a többi csapatot.

- Jamie? Fordult érdeklődve Ron Emilyhez, aki csillogó szemel figyelte az anyját, aki a seprű felé tartott.

- James Potter – felelte Emily hanyagul – hajrá anya! Mutasd meg hogyan védted ki a gurkókat.

- Le nyugodhatnátok nem voltam olyan nagy szám – intett a nő a terelő ütőjével.

- Reg bácsi másképp emlékszik – nevetett fel Japer.

- És az apus is.

- A keresztapád csak félt attól, hogy megint fejbe verem az ütővel – vont vállat a nő – na fiúk, ha azt akarjátok csinálni mint hajdan én jobb egyensúlyra kell gyúrnotok – állt a seprűre Liz – fel! Kiáltotta a nő és a levegőbe emelkedett. George és Fred tátott szájal és mély csodálattal nézték a nőt, akinek a szeme sem rebbent, mikor a levegőbe emelkedett vagy négy métert – ilyen magasan most jó lesz, mert így láttok is engem. Mosolyodott el a nő és az ikrek egymásra néztek. Szavak nélkül is értették egymást és csupán a szemeik árulkodtak a csodálatról, amit kis barátjuk anyja felé éreztek.

- A terelő ütő olyan, mint a karuk meghosszabbítása ezt ne feledjétek.

- Wood is ilyeneket szokott mondani – Nevetett fel Fred – magának ki mondta?

- Egy számomra kedves valaki – pirult el a nő látványosan, majd idegesen köhintett egyet – apa küldjed a labdákat, de ha lehetne olyan ténylegesen gurkós legyen.

- Nem akarlak bántani kicsikém...

- Nem kapsz ma desszertet – vágott a férfi szavába Liz, mire az felgyűrte az ingét és az oda készített labdákra szegezte a pálcáját.

- Aztán ügyes legyél Elizabeth! Kiáltott fel Lyall, mire Liz felnevetett és feljebb reppent jó magasan. Élvezte ahogyan a szél belekap a hajába és abban a pillanatban úgy érezte újból gyerek aki szabad és semmi kötelezettsége nincs. Oldalra fordult és egy pillanatig úgy látta ahogyan Jamie rá nevetett a seprűjéről ahogyan az utolsó meccsük előtt. Látta maga előtt ahogyan, mint egy majom csimpaszkodott a seprűjébe és grimaszokat vágva próbálta elterelni a figyelmét, miközben Sirus harsányan kutya mód neveti ki kis híján majd nem leesve a saját seprűjéről. Liz több méter magasan állt és próbálta vissza fojtani a könnyeit.

- Mennek! Kiáltott fel Lyall és Liz nagyot sóhajtott és határozottan bólintott és szélesen elmosolyodott.

- Rettegj tőlünk – suttogta maga elé a jól ismert szöveget és lebukott nem kis ijedséget okozva a földön állóknak akik elhűlten figyelték ahogyan sorba üti ki a gurkókat vagy kerüli ki őket. George izgatottan gyűrögette testvére ruháját, mikor Liz elrugaszkodott a seprűjéről és ütötte meg a labdát és elegánsan érkezett vissza a seprűjére. Az ikrek tátott szájal figyelték a nőt és mikor leereszkedett a földre oda rohantak hozzá.

- Tanítson meg minket is erre kérem – kezdte Fred.

- Kérem, ha ezzel állunk elő biztosan nyerünk. Bólogatott George.

- Ezt nem lehet tanítani ezt meg kell érezni. Láttatok és innen már a ti feladatok tovább fejleszteni. Veregette meg a két fiú arcát kedveskedve Liz – Emi szerint tehetségesek vagytok.

- Ezt mondta volna? Kerekedett el az ikrek szeme és hálásan néztek a lány felé.

- Csak az igazat mondtam – vont vállat a lány.

- Ms. Arrow akkor maga ismerte Harry apukáját? Kérdezte Ron félszegen akinek a figyelmét nem kerülte el Emily elejtett mondatja.

- Igen. Osztály társak voltunk és a szülein jobban voltak. Jamie nagyon tehetséges varázsló volt, de folyton bajba került a csínyjei miatt. Ha azt mondanám, hogy nem volt minta diák és teljesen jó fiú remélem nem oszlatom el senkinek a tévképzetét arról, hogy James Potter tökéletes volt, mert bizony nem volt az. Ahogyan mi sem.

- Akkor az anyukáját is ismerte. Ő milyen volt? Kérdezte Ginny.

- Ő rendkívüli boszorkány volt és ő is tehetséges... jó barátnőm volt és a szívem sajdul abba bele, hogy elkellet vesztenem őket. Ám Harry életben maradt és ahogyan hallom sokban hasonlít az édesapjára, ami a legtöbb esetben nem a legjobb – ingatta a fejét Liz.

- Mire gondol? Kérdezte szemöldök ráncolva Ron.

- A szabályok be nem tartása, a Mardekár ház utálat csak úgy kezdésnek. Hidd el fiam nem minden Mardekáros romlott. Néz Matt-re ő jó fiú... és most hadd mondjam el, hogy minden ház termelt ki halálfalókat nem csak a Mardekár. A ház színei nem tesznek rosszabbá vagy jobbá csak a döntéseink és a tetteink. Mi döntünk, hogy jó vagy rossz útra térünk. Ezt ne feledjétek el, mikor valaki felett pálcát törtök. Simogatta meg Ron arcár Liz – egy nap erre magatok is rá jöttök, de úgy hiszem addig jó pár év telik el és sok minden lesz a hátatok mögött.

- Ms....

- Most mennyünk fagylaltozni. Csapta össze a kezeit Liz boldogan és elindult a háza felé Lyallal. A gyerekek össze néztek döbbenten, majd Emily belekarolt Ronba és húzni kezdte.

- Gyertek nyám-nyám-ok – nevezett fel Emily.

- Mi az a nyám-nyám? Kerekedett el Ron szeme, mire Emily harsányan kutya mód elnevette magát és ahogyan Liz hátra fordult úgy látta, hogy lánya abban a pillanatban szakasztott mása volt Siriusnak.

Íme egy kis friss. Volt időm leülni és gépelni szóval hoztam is egy újabb szöszt. Remélem tetszett nektek :) Emlékeztek ki mondta Liznek először, hogy nyám-nyám?

Közvélemény kutatás!!!

Kit szeretek eddig a legjobban és miért?

Kivel shippelitek Emily-t és miért?

Mit vártok a történet tovább folyatásában?