Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

70 szösz

Jay morogva ült a fűben és figyelte ahogyan Emi-vel beszélget Matt és úgy gondolta legszívesebben agyon ütné a barátnő tolvajt, de tudta ha ezt megtenné Emily vágná fejbe valamelyik kerti szerszámmal. Dühösen pöckölte le a levélre repülő katicabogarat és gyűlölettel nézet a mellette lévő kapára vagy mire. A fiúnak köszönhetően a kerti virág ágyást kellett rendbe tenniük és már most utálta az egészet.

- Ha a virágaimnak baja lesz... Jelent meg Liz és összefont karral meredt a gyerekekre.

- A hortenzia bokrok alatt fogunk éjszakázni – mondta unott hangon egyszerre Emily és Murdock és Matt le merte fogadni, hogy ez a fenyegetés nem egyszer hangzott már el. Liz felvonta szemöldökét, majd elmosolyodott.

- És nem fogtok kapni desszertet – húzta ki magát Liz, mire a gyerekek Matt kivételével elsápadtak és még a tornácon teázó Lyall is a szívéhez kapott.

- Te egy igazi szörnyeteg vagy kislányom. Dolgoztatod őket és utána nem kapnak enni?

- Enni kapnak apa csak édességet nem, ha kár tesznek.

- A rabszolgaságot régen eltörölték remélem tudod – fújta fel az arcát Jay.

- Én a helyedben meghúznám magamat fiam, mert még a végén brokkoli lesz az ebéded – emelte fel az ujját Liz mire a fiú megrázkódott – de ha jól dolgoztok, akkor megengedem Arturnak, hogy holnap ide hozza a kölykeit egy hétre – húzta el a lánya előtt a mézesmadzagot Liz és ahogyan számított rá Emily szeme felcsillant.

- Ginny ide jöhet? Kérdezte a lány.

- És az ikrek és Ron is? Lépet előrébb Matt izgatottan. Nem volt titok, hogy a Lochart-os esett után Ron hatalmasat nőt a két gyerek szemébe és az ikreket nagyon kevés diák nem szerette.

- Igen. Mondta Liz – itt lesznek egy teljes hétig de csak akkor, ha segítettek.

- Nagyszerű még több pasi – dőlt el a fűben Japer.

- Még több új barát – csillant fel Nicholas szeme, mire öccse felnyögött.

- Akkor mire várunk lusta banda tegyünk rendbe a virágokat – kiáltotta Emily és elindult a kis kert felé ahol már Matt és Morry már javában gazolt.

- Aljas módszer találtál kislányom – intett Lyall a nő felé, aki leült a férfi mellé a kerti székek egyikére.

- De roppant hatékonyat – kacsintott Lyallra a nő.

- Mi tagadás valóban. Tényleg ide jönnek Arthur gyerekei?

- Persze – bólintott a nő és öntött magának az asztalra kikészített kancsóból egy kis limonádét.

- Zajos lesz a ház. Most, hogy a kis Matt is itt fog lakni nem gondolod, hogy szűkösen leszünk? Nézet a nevető fiúra, aki a többiekkel kacagták ki Emilyt, aki hátra esett egy makacsabb gazzal a kezével.

- Sok jó ember kis helyen is elfér és hidd el jobb helyen lesz itt Matt.

- Abban nem kételkedek kislányom. Egyre nagyobb a családod és úgy gondoltam...

- Maradsz – emelte fel az újságot Liz – neked velünk a helyed apa és ez így is maradt, mert te is a család része vagy. Szeretünk téged.

- Tudom kincsem, de hát még is jobb lenne, ha keresnék magamnak egy kis otthont.

- Nem zavarsz apa sőt a jelenléted megnyugtat engem és a kölyköket is. Emily és Morry rajonganak érted és úgy gondolom Matt-et is hamarosan az ujjad köré csavarod. Pótolhatatlan vagy.

- Beszélsz te itt butaságokat – legyintett mosolyogva Lyall – ám legyen még egy ideig maradok, de csak egy ideig.

- Persze, apa – ingatta a fejét a nő.

- Te biztos vagy te ebben? Mármint a Weasley ikrek hírhedt csibészek. Terelte a témát Lyall.

- Persze. Ha Tekergőkkel elbírtam, akkor mi nekem az ikrek - nevetett fel Liz.


Molly Weasley, olyan szúrósan nézet a férjére ahogyan csak tőle telhető volt, de férje meglepő módon nem reagált rá, csak vidáman nézet rá. Gyerekeik izgatóan zsibongtak a konyhába.

- Arthur te normális vagy? Kérdezte Molly, mikor arrébb tudta vonszolni a férjét a gyerekeiktől – az a nő veszedelmesebb, mint maga a sárkány himlő. Nem szeretném, ha oda mennének a gyerekeink.

- Csak játszani mennek. Egy teljes hét nyugalom lenne itthon, amire már jó ideje nem volt példa és ugyan Percy itthon marad, de ő túl sokat nem zavar.

- De...

- Meg Ms. Arrow a felettesem és jó jobban lenni vele, amit azért megérthetnél Molly... meg aztán kedvelem is őt és a gyerekeit is. Jaj, Molly ne aggódj feleslegesen. Ingatta a fejét a férfi és az asszony percekig rágódott a dolgon és ahogyan elnézte az izgatott gyerekein nem volt szíve bánatot okozni nekik, meg persze az egy hét nyugalom neki sem ártott volna. Túlságosan is csábító volt.

- Rendben, de elkísérem én is őket. Meg akarom nézni, hogy ez a nőszemély milyen is otthon.

- Nagy vagy anya – cuppantott a levegőbe George.

- Sipirc pakolni – dörrent fel Molly, mire a gyerekek egymást lökődve a keskeny folyosó elindultak a táskájukba pakolni – most az a nő is megtanulja milyen az igazi gyerek nevelés.

A Weasley család összenézet, mikor megálltak a ház előtt, majd Arthur a lapjára nézet.

- Ez a cím – mondta a férfi – bevallom valami másra számítottam.

- Én is – húzta el a száját Fred – hol a vár árok meg a kínzó tömlöc meg az ilyennek. Nehéz elhinni, hogy egy aranyvérű itt él... ilyen mugliktól hemzsegő faluban.

- Elizabeth-hez jöttek? Kérdezte egy hang mögöttük mire a Weasley család egyszerre rezzent össze – Mrs. Cole vagyok a túlsó szomszéd mosolyogta a nő és a kezét nyújtotta a férfi felé.

- Arthur Weasley örvendek. Ő a nejem Molly és a gyerekeink Fred, George, Ron és Ginny – mutatta be a mellette állókat a férfi – és igen hozz jöttünk. Tudja kicsit elbizonytalanodtunk, hogy jó helyen vagyunk-e.

- Oh, nem maguk az elsők – legyintett a nő – mindenki tornyokat meg várárkot vár tőle.

- Hát mi tagadás...

- Jöjjenek szólok neki – intett a nő és elindult az ajtó felé – nem mondom én sem vártam volna tőle, hogy ilyen egyszerűen él. Mikor először találkoztam vele New Yorkba és elmondta hol él beleszerettem a helybe. Mondtam is Timothy-nak a férjemnek, hogy ide kell jönnünk és nézzék itt élem az angolok kisvárosias életét és imádom – kuncogott fel a nő, majd rá tenyerelt a csengőre és nem sokkal később Liz fel rántotta az ajtót vérbe forgó szemmel.

- Penny már mondtam, hogy nem szeretem, mikor a csengőmre tehénkedsz – villogott a nő szeme, majd uralkodott a vonásain amikor kiszúrta a Weasley családot, aki megszeppenve álltak a nő mögött – Arthur, Molly és a srácok gyertek csak be – tessékelte be őket a nő, majd az útját állta Penny-nek – oh, most nem érek rá ők fontos vendégek.

- Gondoltam – kuncogott a nő – majd, akkor még találkozunk addig is én sport sétálok, Viszlát Wetebery család – intett Pennyi és elsietett.

- Weasley te süket liba – morogta Liz, majd becsapta az ajtót – Üdv, nálam. Foglaljatok helyet kérlek a nappaliba – indult el a nő és intett a megszeppent családnak, hogy kövessék. Molly kikerekedő szemel nézet körbe és legnagyobb ámulatára a ház teljes egyszerűséget sugárzott pedáns rendel társulva.

- Az ott egy telvizión? Kérdezte izgatottan Arthur, mikor meglátta a nappaliban lévő számára roppant érdekes tárgyat.

- Televízió a neve. Felelte lágy hangon Liz és halványan elmosolyodott.

- Hogyan képes mugli dolgokat működtetni? Kérdezte Ron kíváncsi.

- Bekapcsolom – felelte Liz – de amúgy egy két egyszerű bűbáj használatával, már minden tárgyat képes vagyok a rendeltetésének megfelelően használni.

- És ezen néz is valamit? Kérdezte George és figyelte az időjós nőt.

- Híreket és dokumentum filmeket nézek én rajta, a srácaim meséket, az apám meg a főző műsorokat.

- Az apja? Kerekedett el Molly szeme, mikor leült a roppant kényelmes kanapéra, amit legszívesebben haza vitt volna, hogy a hálószobájukba rejtse el a kölykei elől, akik rendszerint tönkre tettek mindent.

- Emily keresztapjának az édesapját hívom így. Lyall mássz ki kérlek a kamrából és hozz ki a sütis dobozt, ha már benne van mancsod – kiáltotta el magát Liz és csípőre tette a kezét mire a kamrából - legalábbis abból az irányba lehetett a helyiség - ideges kotorászás hallatszott – mindjárt bemutatom nektek. Mosolyodott kedvesen a nő és Moly akkor mérte végig a nőt. Vendég látójuk egyszerű hosszított fehér inget viselt, amit könyökig felgyűrt és egy szakadt farmert. Lába pörén volt, amin csak virított a lila színre mázolt köröm. Valahogy nem emlékeztette a kosztümön viselő tekintély parancsoló nőre akit néha látni szokott, mikor be ment a férjéhez.

- Nem illik kiabálni napsugaram, mikor vendégeid vannak – jelent meg Lyall bajuszán és kecske szakállán süti morzsásan – Üdv Arthur – intett Lyall a férfinak, aki boldogan ugrott fel és rázott vele kezet.

- De régen is láttalak, hogy vagy?

- Cukorbetegen – vette ki Liz a férfi kezéből a sütis dobozt és az ikreknek nyújtotta – úgy egyetek, hogy vacsora is lesz. Amúgy hol tekeregnek a gyerekek? Az előbb még itt voltak?

- Az erődjükben vannak és tervet szőnek a vacsora ellen. Megjegyzem én sem szeretem a brokkoli krém levest – mutatott ki a kertbe Lyall – menjetek csak Emi hangja után gyerekek és álljatok elő valami jó ötlettel a vacsorát illetően... felőlem lehet benn csokitorta igen annak kell lennie benne - Nézet a férfi huncutul az egyenesen tartással ülő Weasley-k felé, akiknek nem kellett kétszer mondani, hogy menjenek kifele és rákacsintva Lyallra kisompolyogtak – Rendes gyerekek.

- A látszat csal – felelte Arthur – Elizabeth tényleg nem gond, hogy itt maradnak?

- De hogy – legyintett a nő – örülök, hogy Emi barátokat szerzet. Sátorozást tervezet és most vannak bőven, hogy igazi tábor hangulat legyen – ült le a nő.

- Oh, vannak még itt gyerekek? Nézet megszeppenve Molly.

- A három sajátom és a barátaim két fia.

- Hát akkor mi nem is hagyjuk... de magának csak egy lánya van? Kerekedett el a szeme Mollynak – Artur nekem azt mondtad, hogy csak egy lánya van! Rivallt a férjére az asszony.

- Való igaz egy lányom van, de van egy keresztfiam Murdock és most fogadtam örökbe Matthias-t. Rosenwoodék fiát – nézet Arthura Liz.

- Jó helyen lesz itt – bólogatott Arthur – de tényleg nem lesz sok ez neked?

- Mondom, hogy nem – nevetett fel Liz – sőt élvezni is fogom. Emily nagyon élvezhető programokkal állt elő.

- Mint például? Csillant fel Arthur szeme.

- Kviddics a fiúk miatt feltétlen lesz, fagylaltozás, tábortűz, hogy egy kettőt említsem. Ne aggodalmaskodj Molly úgy kapod vissza a gyerekeidet ahogyan hoztad. Nézet a nőre Liz – hidd el értek a vásott kölykökhöz az öcsém is az volt.

- Ha javítani tudsz rajtuk az nem bánnám. Tért át a tegezésre Molly is, ami megmosolyogtatta Lizt – nem is tudtam, hogy volt testvéred.

- A keresztestvérem volt de együtt nőttünk fel. Jamie roppantul szeretett baj keverni ha mondhatok ilyet a fiaid a nyomdokaiba léptek amire fene mód büszke lenne – nevetett fel Liz -amúgy meg Arthur beneveztelek a szerencse játékba, mert te elfelejtettél.

- És te? Kérdezte a nő kíváncsian.

- Én kihagyom Molly nem szeretem a sivatagot – nevetett fel Liz – limonádét? Intett az üdítőt hozó manó felé a nő.

- Köszönjük, de nem – emelte fel a kezeit Molly – de mi mennék is, mert sok a dolgunk. Ugye Arthur?

- Hát ez csudálatos – bámulta Lyall által kinyitott hűtőszekrényt a konyhában.

- ARTHUR! Csattan fel Molly, mire a férfi össze rezzent és hevesen bólogatott.

- Persze drágám. Hát Elizabeth öröm volt itt lenni és ha bármi baj van szólj és azonnal elvisszük a gyerekeket.

- Ne féljetek nem lesz semmi baj. Kacsintott Liz a szülőkre és mikor távoztak felsóhajtott és a szekrényhez lépve elővette az oda rejtett fegyvereket és egyiket Lyall kezébe nyomta – minden egyes leszedett egy gyerekért kapsz egy csokis sütit.

- Kettőt – mondta a férfi és felemelt a neki nyújtott fegyvert – Emilyért meg 5 jár.

- Rendben – bólintott a nő és kiléptek a teraszra és erősen fogták a vízipisztolyukat készen a csatára.


Hosszú ideje nem jelentkeztem, amiért bocsika, de nem volt időm és hát mi tagadás az asztali gépnek a billentyűjével még haverkodom. És, hogy mikor lesz laptopom vagy is Levi azt nem tudom, mert a fővárosban nem tudták megcsinálni így elküldték Cseh országba... így azt hiszem egy ideig még hiányolhatom a kis drágát. Ám az írást egy szép kis füzetbe teszem és úgy gépelem be ami kicsit idő igényes. Bár jelen pillanatban nem ehhez ha nem a hobbit ficemhez íróm a jegyzeteimet, amiért megint csak bocsika. De remélem azért vigasztal titeket ez a hosszabb szösz és nagyon remélem tetszett nektek :)

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro