Emily lefordult az ágyáról pont a földön hálózsákban békésen alvó Japer-re. A fiú ijedten ébredt fel, míg a lány nyál csorgatva aludt tovább rajta.

- Emi – rázta volna fel Japer, de az semmi jelét sem mutatta, hogy ő bizony a közel jövőben hajlandó is felébredni. Emily szorosan hozzá bújt és úgy ölelte magához a megszeppent barátját, mint egy plüss játékot. Japer arca lángvörösre színeződött és a mellette alvó bátyját sípcsonton rúgva próbált segítséget kérni. Nicholas dühösen fordult öccse felé, majd döbbenten meredt rá, mikor meglátta Emilyt, aki alvó macikánt ölelte magához Japert.

- Te meg mit csinálsz? Suttogta a fiú.

- A következő Houdini, akarok lenni. Szerinted? Villogott a fiú szeme – szedd már le rólam.

- Jól van, na nyugodj meg – intette le az öcsét Nicholas.

- Nyugodt vaaaagyok – próbált a földbe simulni, mikor Emily még jobban hozzá bújt és nyaka vészesen közel került a fiú szájához – szedd le, szedd le! Kérlelte Japer és megvillant vörösen a szeme és megnyúltak az agyarai. Nicholas azonnal ott termett és egy gyors mozdulattal letépte Emily-t a testvérről és az ágyra dobta. A lány az orra alatt motyogva kiterült felcsúszva a hálóinge, amit Nicholas egy gyors mozdulattal eltakart a takaróval.

- Jól vagy? Guggolt le Nick az öccséhez, aki kapkodva vette a levegőt.

- Majd nem megharaptam.

- Nincsen mérged.

- De a vérét vehetem volna... bánthattam volna – mondta sápadtan Japer és messzebb kúszott az ágytól.

- De uralkodtál magadon.

- Igaza lehet apának Emily nem jó választás... az ő érdekében nekem...

- Beszélsz te itt butaságot – csapta fejbe az öccsét Nick – szereted Emit, és ha meg is rágicsálnád, egy kicsit nem lenne baja... meg aztán úgy sem hagyná. És amúgy is te nem szereted a vért – sóhajtott fel a fiú.

Miközben a vajas pirittóst rágicsálták a gyerekek a kakaójuk fölött, addig Lyall a kanapén ülve olvasta a Prófétát és fájó szível olvasta el az új édesség receptet, majd Liz orra alá tolta könyörgő szemekkel.

- Felejtsd el apa ez tiszta cukor – nézet a receptre Liz – lesz, édesség olyan, amit ehetsz.

- De cukor nélküli édességek nem érnek semmit. Duzzogta Lyall.

- Édesítőszerrel készítem apa. Reg küldött egy nagy doboznyival szóval nem kell félned édes, lesz a sütid – mordult fel Liz szem forgatva.

- Az nem ugyan az.

- Papa hallgass anyára, mert megharagszom rád. Ne feledd, mint mondott neked régen Sebi apa, hogy ha nem csinálod, a diétádat nagyon beteg leszel és TonTon is megdorgál megint.

- Ő könnyen beszél sárkánykám, mert tömi a fejébe a finomnál finomabb édességeket.

- De nem előtted – mondta teli szájjal Emily – akkor lett volna igazán tetű, ha előtted cuppogtatja.

- Emily, hogyan beszélsz? Csattant fel Liz.

- Teli szájal – felelte a lány hegykén és vissza fordult a reggelijéhez.

- Kicsim...könyörgött Lyall és neki dőlt Liznek.

- Remus – szólt a gyanútlanul álmosan kibotorkáló férfira Liz, aki ijedten rezdült össze – szólj rá apádra, mert nem képes felfogni, hogy cukorbeteg.

- Apa – mondta semmi megdorgáló hangsúllyal Remus, majd ment tovább a kávéfőző irányába – rá szóltam.

- Köszönöm a segítségedet.

- A kávé után bármit kérhetsz, ha kell kézen állva szólok rá, de amíg nem iszom, meg semmit sem teszek.

- Tényleg kézen állnál? Csillant fel Emily szeme, úgy ahogyan az asztalnál ülő fiúknak is. Remus felnyögött míg Liz kárörvendő vigyorral az arcán visszatért a leveleihez.

- Most már azt hiszem, kell – sóhajtott fel Remus – de előtte eszek pár kekszet.

- Apa egy kézen is tudd állni – könyökölt az asztalra Japer. Remus felvonta a szemöldökét és elhúzta a száját.

- Mert az apád egy vámpír.

- Te meg vérfarkas, vagy ami nem igazán különbözik tőle – vont vállat Japer - szóval megpróbálod?

- Nem, mert nincs kedvem a karácsonyt Rorik osztályán tölteni.

- Pedig biztosan adna neked csokit és cukorkát. Pislogott ártatlanul Emily és Lyall felkapta a fejét.

- Fiam mutasd meg, hogy egy Lupin-t nem győzhet le egy Valentine. Húzta ki magát a férfi és Remus megeresztett egy mosolyt a kávéja felett.

- Ha történetesen az illető egy nagyhatalmú vámpír akkor büszkén vállalom a verességet. De apa a te kedvedért nem fogom össze törni magam, hogy cukorhoz juss... és ha nem emlékeznél Rorik ismer engem.

- Hálátlan egy fiú vagy Remus. Most azt várod tőlem, hogy ilyen öregen, mint én parádézzak a sárkánykámnak és a kis vámpírkáknak?

- Bevallom én is megnézném, ahogyan próbálkozol. Dolgoz meg azért a nyamvadt cukorért – vett ki az egyik üvegből egy cukorkát és bekapta az apja előtt, aki csak hápogni tudott.

- Ha ezt szegény anyád megélte volna.

- Ő is velünk értett volna egyet – mondta Remus és Liz egyszerre – nincs cukor.

Rorik, mikor belépet az ajtón a mellette álló fiúval billentette egyszerre oldalra a fejét és úgy nézte a kézen álló társasságot.

- Valamiről lemaradtam? Kérdezte bizonytalanul a férfi és szemöldök ráncolva hajolt előrébb, mikor meglátta a szoba közepén elhelyezett süteményes tálcát.

- TonTon! Lelkesült fel Emily, aki a kanapén ült törökülésbe – én kiestem. A süti a tét - A férfi Lyall-ra nézet, aki elvékonyodott ajkakkal harci láztól izzó szemekkel tartotta magát, majd felsóhajtott.

- Ez komoly? Szólalt meg a férfi mellett álló sötét hajú zöld szemű fiú, aki eddig takarásban állt. Emily élesen felsikoltott boldogan és a fiú felé szaladt felrúgva a süteményes tálcát.

- Bátyó!!! Ugrott a fiú nyakába.

- Morry – Ugrott a lábára Liz és boldogan szaladt Murdock-hoz,

- Szia, anya – nyomott egy csókot a nő arcára és magához ölelte a nőt is, miközben Emily szorosan hozzá bújt.

- Azt mondtad nem jössz haza – nyomta meg a mostoha tsetvére arcát bosszúsan Emily – hazudtál.

- Meglepetést akartam Emi. Talán baj?

- Nem – ingatta a fejét a lány – örülök, hogy itt vagy. Jay és Nick is itt van csak kimentek behozni a fát, mert megunták a kézen állást. Segítesz díszíteni?

- Persze. Tette le Emilyt Murdock.

- Sok házi kaptál te is Durmstrang-ban?

- Persze hiszen készülünk az RBF vizsgára. Nem sumákolhatom el – simogatta meg Emily fejét a fiú.

- Ugye hasznodra voltak a jegyzeteim?

- Persze nagyon is. Köszönöm is – sóhajtott fel boldogan Murdock, miközben Rorik csipre tett kézzel ment beljebb a nappaliba.

- Remélem te csak heccből álltál kézen Lyall, mert ha megtudod, hogy nem tartod be az előírt diétát neked annyi – emelte fel az ujját fenyegetően Rorik és árgus szemekkel figyelte a süteményeket pátyolgató Lyall-t.

- Hogyan is mernék ellenszegülni neked – morogta a férfi és Lupin halkan felnevetett.

- Valaki segítsen már – kiáltott fel a hátsó ajtónál Japer a beragadt fenyővel.

- Megyek fiúk! Kiáltott Remus nevetve – ne hogy baja legyen az angyalfának, ha már kivágtátok.

Miközben ezt írtam a szomszédnál a gyerek leletrázó hisztibe csapott és a fejfájásom eddig köszönte szépen elvegetált, most csárdásba kezdett. Szóval nem lett a legjobb szösz bocsika.  De most végre felbukkant egy régi kis szereplőm, aki mindössze 2 évesen jelent meg de most már 15 éves nagy fiú XD. Aranyos jó fej karakter lesz, akinek a későbbiekben nagy szerepet kell felválnia :)