Emily nem értette, miért van a folyóson az a hatalmas csődület így könyökölve előre tolakodott a társai között. Már éppen megkérdezte volna mi történt, mikor meghallotta Malfoy hangját.

- Az utód ellenségei reszkessenek! Ti következtek, sárvérűek! Mondta kárörvendően a fiú és Emily, akinek sikerült előre tolakodnia döbbenten meredt a falra.

- Mi ez? Kérdezte Emily, mire a mellette álló hollóhátas lány fitymálósan rá nézet.

- Kinyílt a titkok kamrája.

- Tudok olvasni – ráncolta a szemöldökét Emily – de ez milyen rossz vicc. Fred? Nézet ki a sorból a lány és a döbbent tekintetű Weasley fiúra nézet, aki a fejét ingatta a testvérével.

- Az ott Mrs. Norris? Szólalt meg valaki a tömegből és Emily a fáklyatartóra nézet ahol a farkánnál fogva lógott le a macska. Szemöldök ráncolva lépet ki és akkor vette észre, hogy el van árasztva a folyosó, de nem törődött vele csak sietve előrement, de Hermione elkapta a karját.

- Te meg hová mész? Kérdezte remegő hangon Hermione.

- Csak közelebbről akartam megnézni – mondta a lány.

- Megdöglött? Kérdezte halkan Ron és Emily felé fordult.

- Ne hiszem, de szólni kellene a tanár... kezdett bele Emily, mikor meghallották Argus Frics kiáltását, aki mind két kezét kétségbe esetten szorította a fejére.

- A macskám! Mit műveltettek Mrs. Norrisszal? Üvöltötte, majd Harry-re nézet és vicsorogva felé lépet – te voltál!

- Argus! Csattant Dumbledore hangja – jöjjön vele. Potter, Weasley és Granger kisasszony szintúgy. Miss. Arrow kérem térjen vissza a házába a többiekkel – nézet Emilyre, aki elhúzta a száját, de bólintott és mikor meglátta Lochart-ot felhúzta az orrát és királynői gőggel elment mellette.

Összefont karral ment a folyosón az ikrek mellett a klubhelyiségük felé. Miközben a feje fölött az ikre legjobb barátjukkal Lee Jordan-nal vitatták meg az egész történteteket nem figyeltek a szemöldökét elgondolkozva ráncoló lányra, aki maga elé hümmögött. Így észre sem vehették azt, mikor a lány megtorpant és visszanézet, majd hátra arcot vágva elindult vissza a folyosóra. Nagy léptekkel szelte a lépcsőket és a folyosókat mire oda érte hol a falra írták a feliratot. Csípőre tett kézzel állt meg előtte és figyelmesen nézte a falat.

- Itt valami nem stimmel... valami nekem nem kerek. Láttam én már valahol ehhez hasonló írást... de hol? Motyogta maga elé.

- Tisztában vagy azzal, hogy nem lenne szabad itt lenned? Szólalt meg Félig fejnélküli Nick.

- Igen, csak valami nem hagyott nyugodni. De majd csak kiderül... azt hiszem – vont vállat a lány és elindult vissza felé megfogadva magában, hogy kinyomózza ne, hogy minden babért a keresztfivére arasson le... egy Blacknek is jár valami. Már magában felkuncogott, mikor Nick szavai megállították.

- Hasonlítasz édesapádra.

- Ismerted az apámat? Nézet vissza Emily teljesen ártatlan döbbenettel.

- Igen, még ez az arckifejezés is az övé – mosolyodott el Nick – te is ugyan olyan csibész leszel, mint ő úgy hiszem. De csak remélni tudom, hogy te nem térsz rossz útra, mint ő. Pedig Siriusból néztem volna ki a legutoljára, hogy elárulja a barátait.

- Én nem vagyok olyan és nem is leszek olyan, mint az aki elárulta a nagybátyámékat. Felelte Emily és lassan elindult a klubhelyisége felé.

Nem lett a legjobb szóval bocsika tőletek. Tegnap nem volt netem, mert a közelben csinálnak valamit a vasútvonalon és sikeresen elbasztak valamit és elment a net a környéken. Mocskosul fel....a a fejem akkor így nem csináltam semmi ezen a kis vackon kívül. Szóval gyerekek bocsika.