Liz a fejét ingatva olvasta Gilderoy levelét, majd az ágyán ülő Remusnak adta.

- A lányod büntetésben van és csak ilyen nyugodtan kezeled? – mikor elolvasta a levelet döbbenten nézet a nőre, aki kiemelt egy ruhát a szekrényéből – még egy hete sincs ott.

- Lochart küldte el büntetésbe, mert közölte vele a könyörtelen igazságot a lányom... szobrot érdemelne Emily nem büntetést, de azt hiszem ő így fogja fel, mert a rengetegbe megy Hagrid-al.

- Legalább teremtsd le, hogy ne legyen szemtelen egy tanárjával.

- Csak vele az a többivel, tisztelettel beszél. Legalábbis Minerva és Perselus ezt írta.

- Te levelezel Piton-nal? Kerekedett el a férfi szeme.

- Persze még is az egyik barátom. Szerinted a lila legyen vagy a kék? Fordult a férfi felé Liz maga elé emelve a ruhákat – nem tudom eldönteni.

- És még is miről levelezgettek? Ráncolta a szemöldökét Remus.

- Nem kell féltékenykedni mindig te, maradsz a legjobb barátom – cuppantott a levegőbe a nő – na, melyik legyen.

- Még is milyen alkalomra akarsz kiöltözni?

- Egy tárgyalásom lesz Londonban – felelte a nő – a befektetéseimről mielőtt megkérdeznéd.

- A kék válaszd az nem olyan hivalkodó. A lila túl szépen áll rajtad még a végén nem tudnak oda figyelni, mert téged bámulnak.

- Vagy is akkor lila - nevetett fel a nő és visszatette a kéket a fogasra – ami pedig Perselus-t illeti a kötelező köröket írtuk születésnapokkor és ünnepekkor. Most is azért írt, hogy elmondja, hogy a lányom tehetséges és kicsit sem hasonlít rám vagy az apjára – nevetett fel a nő hangosan.

- Mindig is béna voltam bájitalból – sóhajtott fel Remus és Liz felvonta a szemöldökét.

- Tudja, hogy Sirius az apja, mert felismerte benne az aljas Black vért. Rettentően átlátszó a hazugságunk főleg azoknak, akik Siriust gyerek kora óta ismerik, de az égnek hála senki sem tette szóvá. Szóval addig te vagy a lányunk nemzője eddig a köztudatban édesem.

- Rettentően elkeserít a gondolat, hogy úgy vagyok apa, hogy hozzád sem értem és olyan hitvány alaknak vagyok beállítva, hogy nem vettelek nőül, mikor meg lett Emi.

- Ez vegyem felkérésnek? Kérdezte a nő lágy hangon és a férfi felé lépet, aki kiegyenesedett ültében kitágult szemel - csak óvatosan a kijelentésekkel Remus, mert egyszer egy nő el fog téged kapni és magához láncol a házasság szentségével – ragadta meg a férfi ingét Liz és maga lé húzta – én azt a napot türelmetlenül várom.

- Ki akarna egy vérfarkast?

- Ki akarna egy gyilkost? Ült le a nő Remus mellé – mind ketten cipelünk terheket. Van, aki megkapja a jelét - érintette meg a férfi arcát gyengéden – és van, aki elébe megy és megszerzi magának a sorsának jegyeit.

- Soha senki nem mondta, hogy azzá a nővé váljál Beth.

- Tudom, de nem hagyhattam, hogy bántsák azokat, akiket szeretek ám mégis így is elvesztettünk mindenkit – dőlt Remus vállára a nő – de csak hogy tudd, én hiszek abban, hogy legalább te boldog leszel egy nap. Lesz egy szép felséged és gyereked.

- Jó gondolat – nevetett fel halkan a férfi – és mond Perselusal is ilyen jól elbeszélgetsz? Kérdezte halkan Remus és Liz szélesen elmosolyodott.

- Vele soha nem tudnák ilyen nyíltan beszélni, mint veled. Te pótolhatatlan vagy.

- Jó ezt hallani – sóhajtott fel a férfi – szóval vedd fel a kék ruhát inkább a kedvemért. Liz hangosan felnevetett és megölelte Remust.

Mikor a nő elment Remus a kanapéra dobta a Prófétát, amit olvasott és felszaladt az emeletre. A szobájába berohanva feltárta a szekrényt és megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy a hosszú kabát alatt a kék színű ruha lehetett, mert a lila a vállfán volt. Mosolyogva eligazgatta a mély dekoltázsú ruhadarabot, majd szemöldök ráncolva tolta el a többi női ruhát és megakadt a keze egy citruszöld talárban, ami hajdan Sebastian-é volt illetve a farmerkabátja is ott pihent a fogason. Bár nem ez keltette fel a figyelmét, ha nem a jól ismert bőrkabát. Óvatosan kiemelte és a maga elé emelte úgy vizsgálgatta tovább.

- Miért tartotta meg Sirius kabátját? Mondta halkan a férfi, majd jobban benézet a szekrénybe és döbbenten tapasztalta, hogy nem csak Sebastian pár ruháját tartotta meg a nő, ha nem Sirius talán összes ruháját – remélem, ez nem azt jelenti, amire gondolok – suttogta maga elé Remus és valahogy nem akarta elhinni, hogy Liz Sirius oldalán állt, mikor az elárulta a közös barátaikat és még mindig érez valamit iránta.

Kicsit késtem, de össze jött a meló és hulla fáradt voltam és erőm nem volt írni nem mintha most olyan sok lenne, de ez a kis szösz ott motoszkált a fejemben és feltétlen ki kellett írnom magamból XD. Nem lett a legjobb, de remélem tetszett nektek :)