1981. november 3.

- Mi az, hogy nem kapom meg a keresztfiamat? Mi az, hogy a kérvényemet megint elutasították? – üvöltött torka szakadtából Elizabeth Arrow és a miniszteri székben ülő Millicent Bagnold lehunyt szemekkel dőlt hátra a székében. Eddigi élete során sok mindenen keresztülment, de az előtte üvöltő nőszemély mindenen túltett.

- Nyugodjon meg Ms. Arrow a kiabálásával nem fog megváltozni a hivatalos álláspontunk arról, hogy Harry James Potter jó helyen van a nagynénje családjánál.

- Mi az, hogy jó helyen van? Ők muglik még hozzá a legrosszabb fajtából. Én voltam kijelölve a gyámszülőnek és nem Petúnia Dursley.

- Azért mert muglik nem biztos, hogy rosszak nagy az esélye, hogy a Dursley házaspár...

- Nem merje azt mondani, hogy jó szülei lesznek Harrynek – vicsorogta a nő és rá ütött az asztalra – ismerem őket személyesen és tudom, hogy milyenek – tagolta veszedelmesen Liz – szóval addig járok a nyakukra, míg a Harryt nem kapom meg.

- Őszintén sajnálom, de ebben az ügyben már nincs mit tenni. Dumbeldore szerint helyes, hogy ott nő fel a gyermek.

- Nem érdekel Dumbledore! Nem érdekel maguk. Ha kell, elviszem ezt az ügyet Wizengamot elé is.

- Akkor vigye – intett neki a nő – de meglátja, hogy ugyan erre a döntésre fognak jutni, mint mi. Így hát könyörögve kérem, az energiáját fordítsa a mostoha testvére és felesége méltó búcsúztatására és a kislánya nevelésére. Szóval, ha nem gond én folytatnám a munkámat – ripakodott a nőre a miniszter asszony. Liz dühösen újra rá csapott az asztalra és kiviharzott az irodából maga után becsapva az ajtót, mire a falon lévő festmény lesett a falról és a benne lévő férfi méltatlankodva hördült fel.

Rövid kis szösz, de gondoltam felrakom nektek. Remélem tetszett nektek és majd maga a történet is annyira szeretni fogjátok mint az előzményét. Bizakodom :)

Amúgy meg nagyon boldog húsvéti ünnepeket kívánok nektek ezzel a kis Emily babával :3