Emily felnézet a szürke égboltra ahonnét nagy pelyhekkel hullt a hó, miközben az egyik padon ült és élvezte a tél hűvösét, tiszta illatát és nyugalmát. Valahogy már hosszú ideje vágyott a csendre. Kifárasztotta a DS edzések, a tanulás és hogy ne akarja meg átkozni Umbridge-t nem beszélve arról, hogy az éjjel, mindenki elment és neki várnia kell a vonatra, hogy ő is utánuk menjen. Vágyott ara, hogy a családjával legyen és ne csak a tükrön keresztül lássa őket. Fáradtan sóhajtott fel és kifújta az elvarázsolt apró hógolyót a kezéből, mely a levegőben balerina alakot öltve végig táncolta az udvart, majd szertefoszlott. Vágyakozva nézte a szanaszét szálló pelyheket, majd felállt és óvatosan lépkedve megismételte a balerina mozdulatait miközben halkan énekelt. Az utolsó lépésnél vette észre, hogy valaki figyeli. Megdermedt és az egyik kiugró felé tekintett, de nem volt ott már senki. Rémülten borzongott meg és ismeretlen rettegés kerítette hatalmába. Beleszimatolt a levegőbe, de nem érzet semmit, de érzékei bajt jeleztek. Sietve a táskájához rohant és felkapva úgy gondolta ideje lenne visszatérnie a kastélyba.
- Hová ilyen sietősen kis táncos? Búgta egy a hang mögüle és Emily érzékei egyenesen felsikoltottak.
- Maga? Suttogta döbbenten Emily és mielőtt felsikoltott volna, már elsötétült előtte a világ.

Matt a nyakát nyújtogatva nézelődött a peronon Hermioneval és Nevillel.
- Lehet már felszállt a vonatra – motyogta a fiú.
- Nem hiszem, Neville. Nem vallana rá, hogy nem vár ránk. Ráncolta a szemöldökét Matt és az ajkába harapva újra körbe nézet.
- Nekem azt mondta, hogy foglal helyet – nézet fel Hermione Mattre – keressük meg, és ha nem találjuk, szólunk valakinek. A vonat még nem indul egy ideig.
- Igazad van – hagyta rá Matt a lányra – keressük meg.
- Rendben – bólintott Neville – remélem nem csinált semmi butaságot.
- Csak nem. Rorik szíjat hasít a hátából, ha megtudja, hogy valami butaságot csinált és ezzel felzaklatja az anyját. Elég a bajunk most Mr. Weasley a Mungóba került. Lépet fel Matt segítségével a vonatra a lány – köszönöm – biccentett oda Hermione a fiúnak miután elengedte a kezét.
- Nem hiszem, hogy ostobaságon járna az esze. Alig várja, hogy lássa a kis testvéreit – ugrott fel a vonatra Matt – aggódom érte. Rossz érzésem van, ha nincs mellettem.
- Nem lehetsz folyton vele Matt főleg mert nem is vagytok egy házban, de még is miféle baj érthetné? Kérdezte kíváncsian Neville – én hátra felé keresem, ha megtalálom, azonnal szólok.
- Köszönöm – bólintott Matt – te kérdezd ki az évfolyamtársainkat és a tiedet talán látta valaki. Én előre megyek.
- Jó. Matt – ragadta meg Hermione a fiú kezét – nincs, baja hidd el csak szétszórt manapság.
- Remélem is, hogy csak ez... Matt megtántorodott és kis híján fellökte a mellette álló Hermionet, amikor a vonat elindult. A két gyerek ijedten nézet össze és figyelték a vonat után szaladó iskolatársaikat és a döbbent vadőrt – valami nem stimmel.
- Még is mi a fene történhetett?
- Nem tudom, de te prefektus vagy nyugtasd meg a többieket én addig meg keresem Millyt.
- Mindenki maradjon a kupéjában nincs ok a pánikra – hallotta még Matt a lány hangját, mikor behúzta maga mögött a kocsikat elválasztó ajtót. Élesen füllelt és szimatolt, de nem érzet semmit csak erős ijedelmet. Szemei lassan aranyzöldre színűre színeződtek, ahogyan elhaladt az iskola társai mellett, majd megdermedt, amikor meglátta Markot, aki szemöldök ráncolva nézet ki az ablakon, majd rá.
- Valami gonosz dolog tart felénk. Hol van Emily? Kérdezte gondolatban a fiútól, miközben utat tört át pár diák között – valami nincs rendjén!
- Nem tudom – ingatta a fejét Matt – szóval nem láttad Millyt?
- Nem. Utoljára a kastélyban láttam azt mondta mindjárt jön ő is. Ezek szerint nem érte el a vonatot. Nézte az elsuhanó tájat Mark – vagy nem volt módjába.
- Ezt, hogy érted? Kérdezte Matt gyanakodva.
- Ms. Arrow miatt – nézet Mark a barátjára sötéten – te is tudod, hogy nem a legkedveltebb személyiség nem beszélve arról, hogy nyíltan szembeszállt a Minisztériummal és igazat adott Harrynek. Megjegyzem, a szüleim is elhiszik, hogy Tudjukki visszatért. Meg ott van a merénylet is ellenetek a Kviddics világ kupán.
- Honnét tudsz erről?
- Japer pletykás, még ha ő maga nem is veszi észre – vont vállat Mark – lehet, hogy nem szeretettem a nagyapámat, de a kihallgatási módszereit igen jól kitanultam.
- Mi az aurornak készülsz? Háborodott fel Matt és Mark lustán vállat vont.
- Igen – villantott egy széles mosolyt Mark – szóval szerinted most mit csináljunk?
- Érdeklődjünk a mozdony vezetőjétől, hogy mi a fene folyik itt. Sőt, hogy az egyik diák rejtélyesen eltűnt. Rólam előbb elhiszik, hogy prefektus vagyok.
- A folyton becsületes Rosenwood hazugságon kapni? Dugta zsebre a kezét Mark és Matt megtorpant és rá nézet.
- Valter.
- Tessék.
- Az igazi nevem Matthew Jeremiah Valter.
- Jobban is hangzik – bólintott Mark – szóval örökbe fogadtak?
- Nem. Elraboltak – vont vállat Matt és Mark elhúzta a száját és újfent bólintott – nem is lepődsz meg?
- Nem igazán. Láttam képet a családodról és egyikre sem hasonlítottál, sőt én már igazán nem lepődök, meg semmin mióta ismerlek benneteket.
- Ebben van valami – adott igazat a barátjának.
- Rosenwood te meg hová tartasz – húzta el a kupé ajtót Draco, mikor el akart menni előttük. Matt rá meredt olyan ridegen és fagyosan, hogy a fiút és a kupéban tartózkodókat meghátrálásra késztette.
- Pont oda – csapta be az ajtót Matt és tovább indult, de nem jutott messzire, mert Draco utána szólt:
- Ha Arrowot keressed nincs a vonaton. Egy pasassal láttam utoljára az iskolánál.
- Egy pasassal? Fordult meg Matt és veszedelmesen a fiú felé lépet – miféle pasassal? Ragadta meg az ingénél fogva Dracot Matt.
- Nem tudom, de nem sokkal később már ott sem voltak. Gondolom valami ismerőse lehetett.
- Hogyan nézet ki?
- Mit érdekel téged?
- Válaszolj a kérdésemre Malfoy és ígérem nem foglak kilógatni az ablakon a bokádnál fogva, de ha elfogy a türelmem és te nem válaszolsz, az égre esküszöm megteszem és lehet el is engedlek. Sziszegte Matt és Malfoy lassan bólintott. Tárasai meg sem mertek mozdulni, mert Mark rájuk szegezte a pálcáját – szóval hallgatlak.
- Nem ismertem, de citruszöld talárja volt, mint Tonkinak. Ám ennek a férfinak sötét volt a haja és olyan kék a szemei, mint Ms. Arrownak. Ha nem tudnám, hogy Ms. Arrownak nincs testvére azt hittem volna, hogy a bátyja. De Emily nem tiltakozott minden bizonnyal ismerte, de azért furcsa is volt egy kicsit, hogy nem a mostohaapja jött el érte. Engedj már el – rángatózott Draco és Matt elfehéredve a barátaira dobta a fiút és kitántorodott a folyosóra.
- Matt jól vagy?
- Elkapta – suttogta Matt bele mélyesztette a körmeit a vonat oldalába és szemei vöröses aranyra színeződtek. Mark döbbenten nézet rá, majd a pálcáját a karmolás helyre koppintotta.
- Reparo – mondta halkan és a mélyedés eltűnt mielőtt a kupéban tartózkodok észrevették volna. – menjünk Matt és szóljunk, a mozdonyvezetőnek, hogy baj van.
- Én azt hiszem, át iratkozom valahová máshová. Az Ilvermory jó suli? Fordult Mark a barátja felé és nézte a mozdony, ami egyenesen zöld lángokban állt, mikor percekkel később oda értek.
- Nem tom' – motyogta Matt – mi a fene ez? Nézet le a mélybe Matt és alattuk egy feneketlennek tűnő szakadék volt, ami egy híd ívelt át rajta – sőt az sem tudom, hol vagyunk.
- Hát nem hiszem, hogy Skóciában. Eltérítettek volna? Csak nem Tudjuk ki emberei?
- Nem hiszem – ingatta a fejét Matt és megdermedt, amikor a tarkóján felállt a szőr. Izmai megfeszültek és mély torokhang hagyta el a száját. Mark lebiggyedő ajkakkal nézet rá.
- Itt áll mögöttük ugye? Kérdezte remegő hangon Mark és barátja válaszra sem méltatva derékon ragadta és kiugrott vele a száguldó vonatból egyenesen a szakadékba, miközben Mark élesen visított a fülébe.

Liz kezében megrepedt a csészéje és kiömlött belőle a kakaója. Szitkozódva ugrott fel miközben Remus és Sirius döbbenten néztek rá.
- Ebben a házban minden átkozott – méltatlankodott.
- Vagy silány – lapozott az újságában Rorik – hozok neked aranyos bögrét holnap. Olyan aranyos teknősbékásat – kacsintott a nő felé a medimágus, mire Remus és Sirius leplezetlenül nevetek.
- Kösz – forgatta a szemét Liz és eltüntette a ruhájáról a kakaó foltot – ez a nap nem is lehet rosszabb már.
- Ezt soha nem mond! Kapta fel a fejét Remus – mindig ez után jön valami katasztrófa.
- Ne legyén már ilyen babonás, mint apa.
- Bocs, hogy a statisztikáinkra hagyatkozom. Vonta meg a vállát Remus.
- Valóban – nevetett fel Sirius nosztalgikusan – mindig, mikor ezt benyögteted folyton valami nagy bajba kevertünk. Kíváncsi leszek mi lesz most. Emily talán valami galibát okozott és leverte a ház pontokat, mint a múltkor.
- Nem igazán lenne jó, mert az a banya kapna az alkalmon most, hogy annyi hatalma van. Ingatta a fejét Liz.
- De még nem igazgató – sóhajtott fel Rorik.
- Még – forgatta a szemét Liz – mi ez a zaj? Fordult meg Liz és az ajtó felé lépet, de még oda sem ért, amikor Mundungus repült be kiszakítva a konyhaajtót. Mindenki a pálcája után nyúlt csak Liz állt dermedten leeresztett karokkal, miközben a konyhában örvénylett a szél ezernyi apró leveleket és papírt kavarogtatva.
- Bells! Kiáltotta Sirius, mire a nő lassan megfordult és a férfi ijedten nézet rá – mi a fene... Kiáltotta a férfi, mikor észrevette a nő homlokán egy origami kígyó ragadt.
- Lizi – suttogta Rorik és a nő felé lépet, aki üres tekintettel nézet rá – hallasz minket?
- Irányítják – ráncolta a szemöldökét Remus és a nőre szegezte a pálcáját, akinek megvillant a szeme és egyetlen pálcaintéssel a falhoz vágta – a kígyót... vegyétek le róla.
- Szívem mi lenne, ha oda engednél? Kérdezte mosolyogva, emelt hangon és nyájasan Sirius, mire Liz undorodva végig nézet rajta.
- Pusztulj – szólalt meg a nő mélyebb hangon és Sirius idejében ugrott el, de így is rázuhant a konyhaszekrény. Liz a döbbent Rorikra nézet, majd nemes egyszerűséggel kisétált a konyhából.
- Mássz ki már – szólt Siriusra Rorik és a nő után rohant – el akar hoppanálni! Komolyan elegem van, miért nem lehet egy nyugalmas évünk – morgolódott a férfi miközben kettesével szelte a lépcsőket küzdve a folyosón lévő széllel. Látta a nőt, ahogyan elhaladt a lépcső mellett és hogy kivágódik a bejárati ajtó. A szél süvítése elnyomta Mrs. Black sivítását A Weasley gyerekek és Harry kiáltását. Rorik tudta, hogy ha a nő eléri az ajtót, akkor már bottal ütheti a nyomát így minden erejét összeszedve szaladt Liz után mögötte Siriusal. Rorik kinyújtotta a karját, ahogyan a nő átlépte a küszöböt és erősen megmarkolta a szoknyája szélét, majd megrándult és elhagyták a Grimmauld tér 12 küszöbét.

Egy baljós szösz így hét elején, aminek a folytatásával igyekszem úgy, hogy rengeteg dolgom van ezen a héten. De jövő héten szabadságon leszek :) Pihi, relax **---** Remélem a borongós tartalom ellenére tetszett nektek.
Van tippetek ki is az ellenség? Mi lesz az események tovább fordulata és, hogy mi lesz szegény Markkal, aki bele csöppet egy nem igazán baráti kalandba?