Emily könnyei megállíthatatlanul potyogtak, miközben Matt karjaiba vetette magát, aki lágy mosollyal az arcán simogatta a fejét. Értelmetlen akadozó beszédét nem értette senki, de Matt csak bólogatott és nyugtatta, hogy most már nincs semmi baja és nem kell aggódnia. Hermione és Ginny, aki figyelte őket felszipogtak a meg könnyebbüléstől. Ron az egyik székre ült és látványosan és leplezetlenül mosolygott teli szájjal, míg Harry Rorik mellett állva csak kifejezéstelen arccal nézte őket. Matt rá pillantott és a fiú összerezzent, mikor meghallotta a fiú hangját a fejében. Mivel már egy ideje tudta, hogy legilimentor nem gondolta volna, hogy arra is képes, hogy úgy kommunikáljon, hogy a saját gondolatait is kivetítse másba.

- Nem lesz már baj. Megszabadultam a láncaimtól innentől vigyázok már Emilyre. Köszönöm, hogy óvtad helyettem – Hallotta Matt hangját Harry, mire lassan elmosolyodott.

- Örülök, hogy újra köztünk vagy Matt – szólalt meg Harry és Matt felé lépet a kezét nyújtotta neki – többet ne csinálj ilyet, mert nem leszünk jobban. Vonta fel a szemöldökét Harry, de hangjában nem volt semmi rosszallás.

- Nem lesz – fogta meg Harry kezét és megrázta – amúgy valaki ugye oda adja az eddigi tananyag jegyzeteit. Kijelentésére harsány nevetést váltott ki és még Emily rázkódott a kacagástól Matt mellkasán – most mi rosszat mondtam? Kérdezte döbbenten.

- Nyugalom fiam a barátod az összes óráról készített nektek jegyzetet. Úgy hiszem Mr, Hokuro eddig évei alatt soha sem figyelt ennyire az órákon, mint az elmúlt hetekben – mosolyodott el Rorik szélesen.

- Na, ezt hallgathatom, míg élek – nevetett fel Matt.

- Azt mondta, hogy a sok munkájáért cserébe minimum, hogy ő lesz az első gyereketek keresztapja. Nevetett Ginny.

- Úgy gondolom ez a minimum – mondta lágy hangon Matt – és te mit szólsz ehhez Milly?

- Még, hogy én tervezek előre – törölte és a könnyeit a lány – Mark még engem is túltesz. De legyen az első gyerekünknek ő lesz a keresztapja, ha neki ez olyan fontos. Ez olyan lesz, mint, mikor Jamie bácsi felkérte apát. Fordult Harry felé Emily.

- Én amúgy is nagybácsija akarok lenni az eddig csak a gondolatban meg született gyereketeknek– vont vállat Harry.

- Komolyan erről beszélgetünk miközben 14 és 15 évesek vagyunk? Horkant fel Ron – meg áll az ember esze. Ingatta a fejét a fiú levakaratlan mosollyal az arcán.

- Most, hogy jobban vagy Matt meg merem írni Lizinek ezt a hírt. Biztosan nagyon örünli fog neki.

- Ha nem lenne, gond írnák neki pár sort én is neki, hogy el is higgye – nézet Matt Rorikra, aki bólintott – amúgy tudtok valamit a fivéremről?

- Ő nagyon is jól van. Lotte nénétek nem rég írt nekem, hogy megtalálta egy Ella nevű dhampir nő társaságában, aki megmentett benneteket.

- Hát Ella a neve – mondta halkan Matt – álmaiban láttam valakit, aki Emily előtt hívott és elvitt az emlékeim gyökeréhez. Láttam Barbelot is, akit nem tudott elhívni a sötétből – mondta szinte suttogva a fiú. Mindenki csendben hallgatta és figyelmesen füleltek minden szavára – ha úgy nézem ő nem is akarta, azt hogy megmentsék. Az a nő, az-az Ella megmentette a jövőnket így adósa vagyok neki, ha beszélsz vele Rorik mond meg neki, hogy hálám örökké üldözi, fogja és nem nyugszom míg nem viszonozom neki azt, hogy újra élhetek. Vissza adta a bátyámat a családunknak, amiért szintén hálás vagyok.

- Mindenképpen – bólintott a férfi – de most pihened, kell így magadra hagyunk. Neked is pihened, kell Emi – nézet szigorúan a lányra Rorik, mire az bólintott – a saját ágyadban.

- Ide tolhatom Matt mellé? Kérdezte reménykedve a lány, mire Rorik a szemét forgatta.

- Bármit mondok úgy sem azt teszed, amit kellene. Nem tudom, mit csinálok, ha nekem valaha lányom lesz és egy kicsit is olyan lesz, mint te – ingatta a fejét, mire Emily szélesen elmosolyodott.

- Úgy gondolom, jó apa leszel TonTon, mert te is az voltál nekem. Szóval nem kell aggódnod úgy, gondolom. Rorik megdermedt egy pillanatig és a szívét elöntötte a boldogság.

- A hízelgéseddel nálam nem érsz el semmit... kislányom. Fonta össze a karjait Rorik, mire Emily elnevette magát.

- Azért, mert erről Madam Pomfrey dönt, hogy itt alhatok-e mellette, ugye?

- Bizony. Na, de menjünk, mert dolgom van elég – intett ki felé a férfi, mire a gyerekek elindultak hosszan köszöngetés közepette – csak okosan gyerekek – emelte fel az ujját a férfi és Emily rákacsintott, mire Rorik csak felnevetett.

Matt óvatosan állt fel az ágyból és indult el mezítláb Rorik ideiglenesen kialakított szobája irányában ahonnét kiszűrődött a fény. Halkan kopogott és nyitott be. A férfi az asztala felett görnyedt és a szemüvege felett nézet Mattre.

- Valami baj van? Kérdezte a férfi – vagy talán más zavar?

- Nem tudok aludni.

- Adjak altatót? Kérdezte a férfi.

- Nem kell, köszönöm – sétált be a fiú és leült Rorikkal szemben – mesélj, kérlek mi történt, míg én aludtam? Látom, hogy nyugtalan vagy és, hogy titkolsz valamit előlünk.

- Bosszantó a képességed – sóhajtott fel Rorik – mire vagy kíváncsi?

- Mindenre, de főleg arra, hogy Te miért vagy olyan borús. Lizel történt valami ugye? Talán megint vitáztak a férjével? Kérdezte a fiú és Rorik szeme megrebbent, mire Matt hátra dőlt a székében – akkor ezek szerint megszegte a nekem tett ígéretét. Csodálkozom. Roppant őszinte volt utolsó levelében.

- Nem gondoltam volna, hogy vagytok olyan viszonyban, hogy leveleztek – ráncolta a szemöldökét Rorik – még is miről tudtok ti ketten beszélgetni?

- Emilyről – mosolyodott el Matt – de most nem ez a fontos. Különösnek találom, hogy Sirius egyszerűen annyira gonosz dolgokat vágott volna Liz fejéhez, mint az hogy minden az ő hibája.

- Értékelném, ha kimásznál a fejemből Matt.

- Ha te nem vagy hajlandó mesélni, akkor kénytelen vagyok a fejedbe mászni.

- Akkor is.

- Nyugalom nem turkálok a magán életedben, mert nem igazán érdekel. Vagy is igen is érdekel – gondolkodott el a fiú és elmosolyodott – mindig szerettem a reménytelen romantikus történeteket és a tied jelenleg az.

- Remélem nem felejtetted el, hogy medimágus vagyok, és könnyen bajod eshet – sötétült el Rorik szeme, mire Matt csak lustán elmosolyodott, de szemei veszedelmesen megvillantak.

- És te meg azt, hogy nem vagyok egészen ember. Szóval szerinted mi állhat Sirius hirtelen jött változása mögött?

- Azon kívül, hogy marha és be van zárva abba a rémes házba amit nehezen visel sok mindent nem tudok. Féltékeny a semmire és rémeket lát ott ahol nincs.

- Bár megjegyzem, van oka féltékenynek lenni, mert Te vonzódsz Lizhez és ahogy kivettem ez az érzés kölcsönös. Bár megértem tekintve, hogy Sirius milyen.

- Most legszívesebben orrba vernélek, de gyereket nem verek meg. Mordult fel Rorik.

- Nem kell annyira mellre szívni. Szóval mi állhat ez mögött? Mondom, mikor utoljára leveleztem vele minden rendben volt.. vagy is önmagához képest minden rendben volt. Sőt írta, hogy egy régi ismerősük írt Liznek, aki állítólag elhiszi azt, amit Harry állít, hogy Tudjuki ki visszatért.

- Ki volt az? Említette?

- Igen.

- Arnold McMartin.

- Biztos vagy benne? Kérdezte rémülten Rorik és lassan felállt a székéből. Matt gyanakodva nézet a férfira és nem tudott benne olvasni. Lezárt elmék ellen mit sem ért a képessége –Matt!

- Igen. Biztos. Megjegyeztem, mert azt írta róla Sirius, hogy egy jó nevű történész és író. Millynek beszereztem volna pár könyvét, mert a régi csaták mindig érdekelték.

- Érdekes, hogy írt.

- Miért? Kérdezte Matt.

- Azért, mert Arnold két éve meghalt a családja körében 97 éves korában és eddig a végrendelet értelmében nem hozták nyilvánosságra. Én is azért tudom, mert az unokája régi cimborám. És tudtommal egy halott ember nem ír a másvilágról levelet.

- Akkor valaki más írt a nevében. Döbbent meg Matt - De miért?

- Mert azt hitte, hogy Lizi bontja ki – túrt a hajába Rorik – de végül az a nyomorult bontotta fel. A levél meg volt átkozva. Én most megyek – kapta fel a köpenyét a férfi – te meg vigyázz magadra és a sárkánykámra. Meg – fordult vissza az ajtóból – ha még egyszer a fejembe kotorászol, öcsi nem leszünk jobban. Csapta be az ajtót és elrohant.

Remus ijedten ugrott fel a székéből, mikor Rorik betört a Grimmauld téri konyhában éjnek évadján ahol éppen Sirius lelkére akart beszélni nem sok sikerrel. Már azon volt, hogy bele veri az asztallapba barátja fejét, hogy észt verjen a konok fejében, amikor megjelent Rorik és kikapva a székből Sirius azt asztalra vágva, mint egy rongybabát. Pálcáját Sirius homlokának nyomta, míg szabad keze szorosan az asztallapnak nyomta a döbbent férfit.

- A levéltitok nem mond neked semmit te marha? Villant meg Rorik szeme és nem törődve arról, hogy Remus pálcát fog rá halkan mormolni kezdett.

- Tedd le a pálcádat Lupin – lépet be Ichabod és a férfira szegezte a saját pálcáját mire Remus leeresztette a karját – csak tedd le szépen. Intett a vámpír a férfinak, mire az dühösen levágta az asztalra.

- Mi ez?

- Oh, csak egy kis kezelés – vigyorgott Ichabod – a haverod kíváncsisága nagyobb bajt hozott magára, mint azt gondolta.

- Miről beszéltek ti?

- Csak azt, hogy Black nem tudd a fenekén maradni – sziszegte Rorik és megragadta Siriust a ruhájánál fogva és felrántva a falhoz taszította – bajba sodorhatta volna Lizit is! Idióta féltékeny rohadék vagy Black – Üvöltötte Rorik és figyelte a falon lecsúszó zavart tekintetű Siriust.

- Kicsit fogd vissza magad, mert felébreszted a házat – szólt rá Ichabod a férfira.

- Még is mi folyik itt? Jelent meg a konyhaajtóban a Weasley házaspár és Liz.

- Vagy is már tök mindegy – vont vállat a vámpír és rá mosolygott Lizre – szép éjt Elizabeth, hogy vagy?

- Jól – felelte döbbenten a nő, majd a medimágus és a férjére nézet - Rorik, Sirius mi a fenét csináltok? Csattant Liz.

- Csak helyre hoztam az elátkozott uradat – húzta el a száját Rorik – kaptál egy levelet Arnold McMartintól még Matt betegsége előtt és ez kinyitotta mielőtt ellenőrizte volna, ahogyan te szoktad.

- Arnold McMartintól? Döbbent meg Liz – de még is hogyan? Nem azt mondtad, hogy meghalt? Kérdezte suttogva Liz.

- Meghalt a vén kecske hidd, el annál halottabb nem lehet, mint akkor volt mikor utoljára láttam. De valaki az ő nevében küldött egy levelet, ami meg volt átkozva, és ahogyan nézem egy igen erős féle volt. Ez hozta ki a férjedből a féltékeny, gyanakvó és viszálykodó énjét – köpte szinte Rorik.

- Mondtam én neked, hogy Blackkel csak a gond van...

- Fogd be Icha – förmedt Liz a férfira, aki felemelte a kezeit és neki dőlt a falnak.

- Meg sem szólalok.

- Rorik akkor te most megtörted az átkot? Kérdezte a nő halkan és Rorikhoz lépet, aki félre tekintett és lassan bólintott – köszönöm. Én sem vettem észre.

- Én sem, de Matt mondta, hogy egy ideje leveleznek Siriussal.

- Még is miről tudtok beszélgetni? Fordult a földön ülő férfihoz Liz. Sirius még kissé zavart tekintettel nézet a nejére, majd a bajsza alatt halkan megszólalt.

- A kislányomról – felelte – kíváncsi voltam milyen másokkal és hogyan is ismerkedtek meg. Te mondtad, hogy igyekezem megismerni a lányom barátait és Emily-t is. És mivel most mosoly szünet van köztük megkörnyékeztem Matt-et. Baj?

- Nem – ingatta a fejét Liz – de mond miért is nézted meg a levelemet?

- Igen, Sirius miért is nézted meg Beth levelét? Fonta össze a kezét a mellkasa előtt Remus – már nem egyszer beszélgetünk erről. Nem emlékszel? Újra elmond...

- Remus könyörgöm te is fogd be – csattan Liz – szóval mesélj Sirius. Miért? Kérdezte élesen a nő és Sirius a nejére nézet.

- Arnold McMartin egy jó történész és kiváló író ezt nem tagadom és a művei valóban figyelemre méltóak, ám ha egy nőnek ír levelet az mindig gyanús. Főleg ha egy olyan szép fiatal boszorkánynak, mint a nejem. Arnold egy minden hájjal megkent szoknyavadász vagy is csak volt.

- Egy aljas perverz tetű volt. Egészítette ki Rorik, mire Sirius rá bólintott.

- De Sirius, Arnold 97 éves volt. Horkant fel Arthur.

- Ám roppant megnyerő volt – szólalt meg Liz – mikor évekkel ezelőtt találkoztam vele egy skót bálon amire Bastian és az öccse Chris hivatalos volt velük mentem. Arnold szinte azonnal megkörnyékezett. Sármos férfi volt a korához képest és igazán meg nyerő beszéddel, de végül meggyőzték, hogy jobban teszi, ha messze elkerül.

- Még is, hogyan történt ez? Kérdezte kíváncsian Molly.

- Beleszaladt Bastian és Chris öklébe, mikor a keze igen csak elkalandozott Elizabethen – nevetett fel Ichabod – egek milyen gyönyörű ütések voltak – sóhajtott fel nosztalgikusan Ichabod – és még én azt hittem meg kell őket védenem, ha arra jut a sor.

- Én sem hittem volna, hogy képesek verekedni, hiszen mind kettő olyan pacifista lelkületűnek gondoltam. Tévednem kellett. De ez egy kellemes csalódás volt – tette a mellkasára a kezét Liz.

- Örülök, hogy legalább valakik nyomatékot adott neki, hogy ne járkáljon a keze mindenhová. A mocsok. Én csak meg akartalak kímélni egy perverz disznótól Bells semmit több. Esküszöm.

- Szóval te azért bontottad fel, hogy megvéd a nejed? Kérdezte szigorúan Rorik. Sirius bólintott és lassan felállt – semmi más hátsó szándékod nem volt?

- Nem. A többihez nem is nyúltam, mert tudtam, hogy Bells kitekeri a nyakam, ha megteszem.

- És azért is mert a nagy része olaszul, spanyolul vagy franciául érkeztek és egyiket sem érted – tette csípőre a kezét Liz, mire Sirius egy gyér mosollyal vállat vont.

- Levéltitok haver, levéltitok – szólalt meg immáron mosolyogva Remus.

- Tudom – fortyant fel Sirius.

- És hol van az-az ominózus levél? Kérdezte Arthur.

- Az oldalsó kredencben, egy ezüst dobozban – rogyott a székre Sirius és fejével a szekrény felé intett. Liz intette a pálcájával és kirepült belőle az említett dobozka – nem kellene bántanod, ha átkozott.

- Fog be – vette oda neki Liz és egy pöccintésére ki lebegett a levél a dobozból.

- Liz drágám igaza van Siriusnak. Hagyd rájuk a levél ellenőrzését – érintette meg Liz karját Molly, de a nő leintette.

- Nem lesz gond Molly ne aggódj. No lám – csillant fel Liz szeme mohon - Hát ez egy igen udvarias üdvöző levél a kedves kuzinomtól, hogy rohadna meg – énekelte szinte Liz és elmosolyodott, mire a konyhában tartózkodok hátán végig futott a hideg.

- Mit ír? Kérdezte Remus.

- Nem én voltam a célpont, ha nem Sirius. Azt akarta elérni, hogy feladjam, és arról zagyvál itt nekem, hogy milyen jól teszem, ha eltaszítom magamtól. Megjegyzem, a felsorolt indokai nagy részével nem tudok vitába szállni – sóhajtott fel a nő – az átok, amibe olyan könnyen belegyalogolt az én drágaságom egy erős, de egyszerű varázslat volt, ami mostanra megszűnt Rorik által.

- Miféle átok volt ez? Kérdezte remegő hangon Arthur.

- Az emberi szív legmélyén lakozó sötétséget nagyítja fel és hozza elő. Mondta nyugodt hangon Liz – a sötétség mindenkiben benne van és ez az átok csak erősebbé teszi és felszínre hozza.

- Bells – szólalt meg elgyötörten Sirius, de a nő leintette.

- Jóval az ide érkezésem előtt kaptad ez a levelet – ráncolta a szemöldökét Liz és a férje felé lépet – de Mattnek később írtad, hogy megkaptad.

- Én itt nyitottam fel...

- Vagy csak te ezt hiszed – emelte fel az ujját Liz – összetettebb ez a varázslat, mint mi gondolnánk – sétálgatott faltól falig a nő, miközben a hasát simogatta.

- Le kellene ülnöd... - szólalt óvatosan Remus.

- Oh, már értem, milyen zseniális és aljas egyszerre. Ingatta a fejét Liz.

- Mégis mi? Kérdezte Rorik.

- Sirius féltékeny természete soha sem volt titok, de hogy erre építeni, sőt ezt kihasználni azt kell mondanom, hogy ez zseniális – dőlt el a székben Liz és felnevetett – még nekem sem jutott volna ez eszembe.

- Beth...

- A levél egy kulcs volt Remus, ami kinyitotta a kétség átkát. Azt akarta, hogy eltávolodjunk és szétmenjünk, hogy végül elváljunk Siriussal. Sőt kiadjam végül az auroroknak ők meg a dementoroknak. De az igazi csapda nem ez volt, ha nem maga a levélemlítése az, ami elindította azt a folyamatot, ami a Valter gyerekek halálát okozta volna, ha nincsen Lotte és Ella. Ezzel engem és Emilyt bántva a legjobban, mert mind ketten kötődünk valamilyen formában a fiúkhoz. Mesteri terv, sőt egyenesen csodálni való. Tárta szét a karjait Liz.

- Ezt nem mondod komolyan – horkant fel Sirius.

- Mert szerintetek nem egy dörzsölt tetű? Még így senkit sem akartam megölni, mint most ezt a férfit, aki az életembe akar bele piszkítani.

- Ki ez a férfi? Kérdezte Sirius – ki ez aki ránk vadászik?

- Azon kívül, hogy a néném és a bácsikám fia, aki velem akarja újra éleszteni az Arrow vért nem tudok semmit. De az biztos, hogy most már nem fogja elaprózni a lépéseit – harapott az ajkába Liz – okosabbnak kell lennem nála.

- És ha ránk hagynád? Kérdezte óvatosan Sirius.

- Mit értek ti – legyintett a nő gúnyosan.

- Köszönjünk a belénk fektetett bizalmat – horkant fel Ichabod.

- Te még a nejed érsz valamit, de a többi- ingatta a fejét a nő – Roy küldetésen és a gyerekeid is. Mi maradt nekem? Egy medimágus akire ugyan úgy vadásznak, mint rám, egy vérfarkas, akit felhasználhatnak, hogy zsaroljanak és egy idióta férjem. Komolyan ki vagyok segítve.

- Most azt hiszem, nem fogok megsértődni – vette fel a pálcáját az asztalról Remus – de azért rosszul esik.

- És nem is vagyok idióta – háborgott Sirius – tudok neked segíteni...

- Valóban? Menj ki csak az utcára édesem és meglátjuk vajon mennyi idő alatt kerülsz a yard kezére. Vagy az aurorok lesznek gyorsabbak? Egek még ilyen megalázó kiszolgáltatottságban még nem voltam. Szégyen – temette a kezébe az arcát.

- Én tudok segíteni – szólalt meg Arthur és Liz gyengéd szeretettel nézet a férfira és megfogva a kezét megszorította.

- Drága, barátom téged soha nem sodornálak bajba – mosolyodott el a férfira – neked itt a szép családod elég sokat kockáztatsz a Rend miatt is.

- Vagy is minket nem sajnálsz? Döbbent meg Remus.

- Ez nem lenne újdonság – sóhajtott fel mártír módjára Ichabod.

- Ne sajnáltasd magad Icha. Jól megtollasodtatok általam – csattan fel Liz – a jelenlévők már rég földönfutók, lennének, ha én nem lettem volna. Igen te is Mancs, te is. Alphard bácsid házát is szétszedtétek Jamievel. A vagyonodat meg én kezeltem.

- Mert más lehetőségem nem volt és rád kellett bíznom.

- Senki nem kényszerített, Azért, mert hülye vagy a pénzügyekhez arról én nem tehetek.

- Oh, már megint ez a lemez – emelte az égnek a kezeit Sirius – mindig éreztetted velünk, hogy milyen ostobák vagyunk hozzád.

- Lilyvel soha, mert ő nem volt ökör mint te és az öcsém.

- És Remus – csapott az asztalra Sirius.

- Ő volt a Tekergők esze, és ha ő nem lett volna és tartotta volna a hátát miattatok rég kicsaptak volna titeket már negyedikben!

- Na, persze – kulcsolta össze a kezeit Sirius – Remus?

- Igazat mond, ezt el kell fogadnod – intett a férfi, majd Lizhez fordult – de mond, ennyire alkalmatlanok lennénk arra, hogy segítsünk? Miért?

- Azért, mert szeretlek benneteket. Pirult el a nő meglepve a konyhában állókat – a fenébe is nincs olyan emberem, akit használni tudnék ez miatt. Így nincs más választásom magamnak kell intézkednem.

- Egy frászt! Csattant fel mindenki egyszerre ezzel megijesztve a nőt.

Hosszú szösz lett, mert volt ihlet és hát magyarázat kicsit hosszabb lett XD De remélhetőleg nem gond és tetszett nektek ez a rész.

Ezzel a képel szeretnék nektek  boldog húsvétot kívánni. Bár ezt az egyik barátomnak készítettem ajándékba, de annyira a kedvencem lett, hogy veletek is megakartam osztani :) A férfi neve amúgy Keve ;)

Ajándék tulajdonosa: Hirfael