- Éreztem, sőt mi több tudtam én - ölelte magához hevesen Harry-t Liz és záporoztak a könnyei, miközben arcon csókolgatta Harry-t - nem csinálhattak veled semmi. Annyira örülök ennek picikém. Harry amennyire tudta megölelte a keresztanyját, de a nő pocakja miatt nagyon félt közelebb menni hozzá.

- Harry mindent megússz. Lelkesedet Ron.

- Nem is ítélhetek volna el mert nem volt tartható vád ellene. Nem Liz? Nézet a nő felé Hermione. Az asszony bólintott és homlokon csókolva Harryt az asztalhoz irányította.

- Mivel tudtuk a lányokkal, hogy nem lesz baj. Sütöttünk neked süteményt,

- A diósat? Csillant fel Harry szeme és Liz lassan bólintott.

- I-Igen. Emily mondta, hogy nagyon szeretted. Mondta a nő és elfordulva a fiútól elmorzsolt pár könnycseppet. Sirius, aki nem messze ült tőle szomorúan elmosolygott és kedvesen megsimogatta a mellette elhaladó felesége karját.

- Valami rosszat mondtam? Kérdezte Harry aggódva.

- Nem - ingatta mosolyodva Remus a fejét - de édesapád is imádta.

- Megveszett érte - helyesbített Sirius - főleg azokra, amiket az anyósom csinált. Mázli, hogy Bells úgy főz és süt, mint ő. Érdemes is volt elvennem - révedt el a férfi.

- Ezért vettél el?

- Részben - kacsintott a férfi nevetve - meg igazából meg is tetszettél elsőben, mikor besértődve elfordultál tőlem.

- Na, persze - ingatta a fejét a nő és leült a férje mellé és egy pálca mozdulattal a süteményes tál az asztal közepére reppent - van gyömbéres és csokis is. Nézet lopva Remusra és Lyallra a nő.

- Megúszta? Megúszta! Harsogta Fred és George egyszerre, mikor a konyhába érve megtudták az ítéletet és Ginnyvel karöltve indiántáncba kezdtek.

- Megúszta, megúszta, megúszta. Kántálták nevetve.

- Hol van Emily? kérdezte Harry két diós sütemény között.

- Fent van Matt-el a szobájukban. Vette a kezébe az újságot Sirius.

- Szobájukban? Néztek a férfira egyszerre mindenki. Liz somolyogva harapott a gyömbéres kekszébe és a férjére nézet.

- Megengedtem, hogy együtt aludjanak.

- Szegény, Matt - nyögte fel a társaság gyerek része.

- Okos ötlet volt ez Sirius? Kérdezte Arthur a férfitól.

- Ha ezzel elhallgattatom a lányom nyávogást igen és nem féltem a lányomat, mert Matt tisztességes gyerek és tudd magára vigyázni.

- Emilyvel osztozik egy szobán Sirius. Nézet kétségbe esetten Remus, aki most hallotta először a hírt.

- Éppen ezért mondtam, hogy a kölyök tudd magára vigyázni. Majd megfékezni a lányomat, aki az anyja vérmérsékletét örökölte.

- Mi van? Hördült fel az asszony és tarkón vágta a férjét, aki előre bukott - éppen olyan szégyentelen, mint te.

- Jobbat mondok- szólalt meg Lyall - Olyan, mint ti.

Emily az ágyán feküdt és a plafont nézte, majd Matt-re nézet, aki az egyik könyvet olvasta, amit megmentettek a tisztogatásból.

- Matt szerinted nem furcsa, hogy apa megengedte, hogy itt aludj mellettem?

- Nem, mert ezzel akar jó pontot szerezni nálad és Liznél.

- Nem fél attól, hogy nem csak aludnánk?

- Nem, mert ellentétben veled nekem tisztességesek a szándékaim.

- Nem félsz, hogy megrontalak - Mosolyodott el Emily és Matt becsukva a könyvet a lányra nézet.

- Csak a szád nagy ezt, mind ketten tudjuk.

- Nem igaz - csattan Emily - ez aljas rágalom.

- Persze, hogy az - hagyta rá Matt a lányra - majd szólj, mikor akarsz megrontani, mert akkor felkészülök rá.

- Gonosz vagy tudd meg.

- És Mardekáros, meg aljas, igen tudom, maga vagyok a megtestesült gonosz. Könyökölt fel a fiú, majd egy gyors csókot, nyomot Emily szájára. A lány elvörösödött látványosan és Matt hangosan kinevette, mikor egy párna mögé próbálta rejteni az arcát a lány - mondtam én, hogy csak a szád nagy, de én éppen ezt szeretem benned.

- Valóban aljas vagy - motyogta bosszúsan Emily a párna alól - de én is éppen ezt szeretem benned.

- Örülök.

- Emlékszem milyen kis halk kis szerény fiú voltál, de most már bátrabb vagy. Nézet ki a párna alól Emily.

- Soha sem voltam gyáva Milly, de melletted érdemes kiharcolni a szavakat, ha azt akarom, hogy ne csinálj semmi butaságot. Hajlamos vagy rá ugye tudod?

- Igen - mosolyodott el büszkén Emily - de még is csak Black vagyok.

- Nem rég Arrownak vallottad magad.

- Igen, hogy apát bosszantassam, de most nem rosszalkodik így én is rendes vagyok. Lehet, hogy apa észhez tért és megint béke lesz.

- Kétlem. Távol áll tőletek a béke és az észhez térés - csapta fel a könyvét Matt - ez olyan képtelenség, mint, hogy a Griffendélesek ne legyenek előítéletesek.

- Mi van? Ez aljas rágalom. Na, tűnés innen - próbálta letolni Mattet az ágyáról, de sehogy sem ment így feladóan a mellkasára dőlt - mocsok nehéz vagy.

- Vagy te, vagy gyenge - tette Emily fejére a könyvet Matt mosolyogva mire a lány felmordult - az állványok nem morognak.

- Nem vagyok az.

- Biztos? Csikálta meg váratlanul a fiú, mire Emily halkan felsikkantott, majd felnevetett - na, miért ugrálsz itt? Csak nem valami bajod van?

- Ne csikiz - nevetett a lány.

- Miért ne? Nevetett Matt.

- Be fogok pisilni.

- A saját ruhádban vagy - húzta magához Matt a nevető lányt - na, szóval meg akarsz rontani?

- Kizárt - kacagott Emily.

Liz aggódva kopogott be Csikócsőr szobájába, ahová a férje száműzte magát mióta Harry tárgyalásának a lehető legjobb vég kifejlete lett miszerint visszatérhet a kastélyba. A nő tudta nagyon jól, hogy a férje szíve mélyén kicsit örült volna, ha Harry-t eltanácsolják és velük marad, de a másik része azt kívánta, hogy iskolában menjen. Ezzel a kettős érzéssel tipródott a szobába ahová napjának nagy részét töltötte.

- Sirius - szólt be végül Liz, mikor a negyedik kopogtatásra sem kapott választ - minden rendben van? Sirius?

- Jól vagyok - szólt ki a férfi.

- Bemegyek jó? Nyomta le a kilincset a nő és bekukucskált a szobába. Sirius a földön ült míg Csikócsőr a megrogyott ágyon feküdt és a feje Sirius vállán pihent, amit a férfi simogatta komótosan - le kellene jönnöd ebédelni. Hiányolnak - lépet be Liz.

- Nem vagyok éhes.

- Tegnap is alig ettél. Még a végén beteg leszel.

- Nincs étvágyam, Bells. És most jobban szeretnék egyedül lenni.

- Mancs, tudom, hogy kicsit bele élted magad, hogy Harry itt maradt és ez miatt van bűntudatod, de amíg itt vannak, a gyerekek legyél velük minél többet. Hiányolnak.

- Emily el van nélkülem, úgy ahogyan Harry is... Sirius felkiáltott mikor Liz erősen fejbe vágta. Csikócsőrt lustán a nőre nézet majd a szárnya alá dugta a fejét és aludt tovább.

- Ne mondj ostobaságokat. Nagyon szeretnek téged, de ők még gyerekek és tanulniuk kell, hogy meg tudják védeni magukat.

- Tudom, de annyira jó lett volna, ha több időt töltünk együtt. Temette az arcát a kezébe - elvettek tőlünk rengeteg évet és most nem tudom, mit csináljak.

- Jaj, Mancs - lépet a férfihoz Liz, majd leülve az ágyra magához húzta Siriust, aki az ölébe fektette a fejét - adj tanácsot, mesélj nekik milyen volt gyerekként, hogyan lettél a legjobb auror és, ami a legfontosabb legyél az apjuk.

- Nem a legjobb ember vagyok.

- Tudom - felelte a nő - nem is mentem volna hozzád, ha annyira jó lettél volna. Szóval embereld meg magad és gyere le enni. Ott majd szépen beszélgetsz.

- Muszáj? Nyögött fel a férfi - ott lesz a többi rendtag is.

- Igen muszáj lesz, de előtte megfürdesz, mert bűzlesz. Segítek - mosolyodott el nő szélesen miközben Sirius rá nézet.

- Miért van az, hogy mindig meg tudod nyugtatni a háborgó lelkemet?

- A nejed vagyok - sóhajtott fel a nő, majd felszisszent. Sirius felkurjantott és a nő hasára nyomta a fülét - egek, de rugdos.

- Oh, milyen kis virgoncka - mosolyodott le a férfi és megölelte a nejét - most más lesz, Bells. Neki az apja leszek.

- De jó lenne, ha többinek is.

- Nem - csattant Liz - nem úgy volt. Te voltál az-az igen hülye, aki miatt bajba keveredtetek és három hétig Binns külön óráira kellett mennetek, nem miattam és nem is Peter volt a hunyó.

- Én? Hát persze önnyű rám fogni - forgatta a szemét Sirius.

- Láttam, amint megátkoztad azt a szerencsétlen Mardekárost. Te ott voltál vele nem Remus? Meg akartad akadályozni.

- Valóban így volt - húzta el a száját Remus - és a tudtomon kívül alaptalanul támadt rá.

- Nem volt alaptalan - mordult fel Sirius - megtetszett neki Bells.

- Nekem akkor azt mondtad, hogy meg akarta átkozni. És mivel mindenki gyanús volt akkor én hittem neki.

- Miért? Kérdezte Harry.

- Akkor szakítottam Regulussal és a Mardekárosok kicsit megsértődtek.

- Hát persze, mert jól mutattál volna Reg öcsém oldalán, ha te is belépsz a halálfalók közé és támogatód őket.

- A pénz lett volna a legkevesebb. Voldmortot a kapcsolat hálózatom érdekelte volna és még most is.

- Ebben van igazság - szólalt meg Kingsley - mikor az aurorok közé kerültem gyakran szóba kerültél, mint a legjobb kapcsolat tartó és nem egyszer segítettél nekem is. Bevallóm mindenki félt tőled - nevetett fel a férfi - még én is.

- Nem is ijesztő - pislogott Harry döbbenten és az angyalarcú keresztanyjára nézet - miért féltettek tőle?

- Oh, fiam naiv az gondolni, hogy ez a bűbájos pofika olyan kis ártatlan. Rengeteg ember életét keserítette meg szimplán azzal, hogy betipegtél a pálcikáidon. Már bocsáss meg - nézet Arthur a nőre, aki zavartan legyintett.

- Jaj, utoljára akkor mondtak nekem ilyet, szépet, mikor azzal fenyegetőztek, hogy leperlik a csipkés alsó neműmet. Nevetett fel a nő és Harry nem értette a többiekkel együtt miért ilyen vidám egy ilyen fenyegetőzéstől - tudjátok engem mindig feldobott, amikor más embereket kellett börtönbe juttatnom, főleg ha azok bűnösek voltak és halálfalók is egyben - dőlt hátra a nő - mikor kattant a zár a csuklóikon mindig megmutatták milyen emberek is valóban. Akkor igazán tudtam, hogy van értelme a munkámnak. Sokan azt hiszik, hogy könnyű meg lógni, de a jogi útvesztőkben annyira könnyű elveszni és nem vesznek komolyan valakit, aki ért is hozzá.

- Caramel komolyan vett, mert Harry mehet iskolába. Nagyon megijedt- könyökölt az asztalra Bill és rá kacsintott a nő.

- Nem Caramelen múlt. Amelia volt, aki megmentette Harry-t ha úgy vesszük és az a tény, hogy roppant tehetséges. Apatrónussal, olyan voltál, mint a royal flush egy póker partin. Mindent vittél.

- De miért félnek tőled?

- Azért Harry, mert én mindig mindenről tudok. Villant meg ravaszan a nő szeme és Harry ahogyan végig nézet a társaságon a legtöbben megborzongtak Siriussal az élen csak Rorik somolygott titokzatosan és úgy érezte, hogy keresztanyja körül túl sok a megválaszolatlan kérés.

Nem lett a legjobb. Fáradt vagyok és nem a szilveszter miatt, ha nem úgy agyilag csak úgy. Semmi ötletem sincs és várom az isteni szikrát, hogy legyen. De remélem tetszett nektek ez a szösz.