Harry Emily mellett álva figyelték az ősöreg falikárpitot, ami megfakult és lyukakkal volt teli. Az aranyszál, amivel gondosan átszőtték még mindig gyönyörűen csillogott. Harry kissé ellépet, hogy jobban megnézze magának és döbbenten vette észre a kirajzolódó szerteágazó családfűt, amely a középkorig lehetett vissza vezetni. A kárpit tetején pedig a következő szöveg volt bele hímezve: "A nemes és nagy múltú Black család Toujours pur"

- Mit jelent Toujours pur? Kérdezte Emilyt Harry.

- Mindig tiszta - felelte hűvösen a lány és a kárpitot nézte - apám családja kínosan ügyelt arra, hogy a vérük ne keveredjen a számukra alantasabb emberekével, mint a muglik és a félvérek.

- Te látod, hol van Sirius? Kérdezte Harry mikor alaposan szemügyre vette a családfa ágait, de nem látta őt.

- Itt van - bökött Emily egy kiégetett kerek fekete lyukra, majd gyengéden megsimogatta - a nagyanyám égette ki, de nézd, én rajta vagyok. Anya azt mondta egyszer a nagymama eljött hozzánk és arra kérte őt hadd legyek nála. De anya elzavarta. Soha többet nem jött el hozzánk, de amint látod arról gondoskodott, hogy a kárpiton fent legyek.

- Honnét tudta a nagymamád, hogy te valóban Black vagy?

- A nagyi mindig tudta, hogy apa szerelmes anyába és a nagypapa össze is akart őket hozni, mert anya jó partinak számított a hatalmas vagyonával és a nevével a félvérsége ellenére is. A nagyit nem tudta anya megtéveszteni hiszen tudta, hogy volt közöttük valami még is sokan elhitték, hogy az apám nem más, mint Remus. Vicces tekintve, hogy apámra hasonlítok azt meg is mondta anyámnak - nevetett fel Emily - a nagyi tudta és furcsa módon soha sem mondta el senkinek az igazat. Talán nem csak a gonoszság pumpálta a szívét, ha nem volt egy kis csepp szeretett is benne nem gondolod?

- Miért égette ki Siriust az anyukája?

- Megszökött, mikor 16 volt - mondta Emily, majd Harryre nézet - az apukádékhoz.

- Igen, oda mentem - szólalt meg Sirius mögöttük - ha úgy nézzük örökbe fogadtak és ott kaptam meg a szeretett, ami mindig hiányzott. nagyon jók voltak hozzám. Sokat kóboroltuk James-el és Lizel, mikor otthon voltunk.

- Ő is ott lakott? Döbbent meg Harry és Sirius bólintott.

- A szülei akkor már nem éltek és a nagyapád volt a gyámja így természetesen ő is ott lakót. Én Jamessel osztoztam egy szobán, Bellsé a szomszédos volt - mosolyodott el nosztalgikusan a férfi.

- Aztán vettél egy házat, mikor Alphard bácsi rád hagyott egy csinos kupac aranyat, ami jamie bácsival lelaktatok.

- Igen - nevetett fel a férfi - Anyád szerint Alphard bácsi, csak is azért, hagyott rám pénzt, mert őt is kiutálták. Ej, a jó öreg Al mindig bírtam. Meg is fogadtam, ha fiam lesz az lesz a második neve.

- Mi lesz az első? Kérdezte kíváncsian Harry.

- Regulus, az öcsém után - bökött egy névre Sirius - már 15 éve nem él a szerencsétlen. Be állt halálfalónak, de végül csak megölték. Jó gyerek volt csak megfertőzte a családom vértisztasági mániája. Ha körülnéztél igazán ebben a házban tudnod kellene miféle varázslók laktak itt.

- A szüleid is halálfalók voltak?

- Dehogy - ingatta a fejét a férfi - de egyetértettek, az eszmével, amit hirdettek.

- Egy auror ölte meg az öcsédet?

- Nem - felelte Sirius és Emily egyszerre.

- Vagy is anya azt mondta, hogy biztosan nem Voldemort ölte meg, mert ahhoz nem volt olyan fontos - biggyedt le Emily ajka és megsimogatta a nagybátyja nevét - mindent feláldozott, hogy anyát megvédje és ez az életébe került.

- Anyád így tudja, de amit én később megtudta, az arról szól, hogy lelkesen állt be, majd mikor kiderült mit is várnak tőle beijedt. Csakhogy Voldemort-ot nem lehetett csak úgy ott hagyni. Ez lett a veszte.

- Anya...

- Tudom lányom, hogy anyád próbálta kedvezőbben feltüntetni Regulust, de sajnos nem minden igaz. Bevallom, örülnék, ha élne sőt ha nem is került volna Voldemort hívei közé, mert akkor egy nagyon jó nagybácsid lett volna. Húzta magához szeretettel Sirius a lányát - de sajnos nem így van. Simította meg ő is Regulus nevét a férfi, majd fájdalmasan felsóhajtott - nem is tudom, mikor nézegetem utoljára a családfát. Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek, hogy fel kerültél rá Emily.

- Én örülök, mert akármilyen rosszak is voltak ők a rokonaid és ha majd híresebb és menőbb leszek mint ők betudok nekik mutatni. Harry és Sirius egyszerre nevettek fel.

- Anyád mesélt róluk?

- Igen. Phineas Nigellus, a szépapám, aki minden idők legellenszenvesebb igazgatója volt a Roxfortban. Találkoztam is vele egyszer mikor az igazgatóiba voltam. Furcsán nézet rám, Szerintem gyanakszik, de anya azt mondta nem ismerheted fel, mert ők nem olyan festmények, mint Agust dédpapa. És ott van még Araminta Meliflua, aki a nagyinak a rokona. Ő volt az, aki törvényesíteni, akart a muglik vadászatot. Ő egy gonosz nő lehetett. És a legaljasabb mind közül Elladora néni, aki a házimanóinkat lefejeztette, mikor annyira megöregedek, hogy már nem tudták felszolgálni a teát. A szipirtyó.

- Szörnyű - sápadt el Harry.

- De azért voltak jók is. Nem, apa?

- Igen, de őket kis tagadták. Tonks már nem is került fel.

- Rokonok vagytok Tonksszal? Döbbent meg Harry.

- Aha, tiszta menő nem? Csillant fel Emily szeme.

- Az édesanyja, Andromeda a legkedvesebb unkahúgom .

- Nagyon aranyos az anyukája Tonksnak és az apuja meg vicces. Bólogatott Emily - egyszer kétszer találkoztam velük, mikor anyával vásároltunk az Abszol úton.  Tonks anyuja fent van?

- Ahogyan sejtettem Andromeda sincs már rajta. Nézd... Rámutatott egy másik kiégetett lyukra - Bellatrix és Narcissa rajta maradtak ők tudták a dolgukat és aranyvérű férjet választottak.

- Andromeda nem?

- Nem, ő egy mugliivadékhoz, Ted Tonkshoz ment. Felelte Sirius.

– Malfoyék is a rokonaitok! Kiáltott fel ijedten Harry és rá mutatott Draco nevére.

- Egyszer mondtam, hogy az aranyvérű családok mind rokonságban állnak. Apa és anya is nagyon messziről rokonok éppen úgy ahogyan a te apuddal is.

- Ha a szülök a gyerekeinek mindképpen aranyvérű párt akart, nem lehetek válogatósak, mert nagyon kevesen maradtunk. Az apósom is éppen ezért akart egy mugli nőt elvenni, bár az is segített neki, hogy elütötte a kocsival.

- Elütötte? Hüledezett Harry.

- Igen és azonnal bele is szeretett a nagyiba. Nagyon gyönyörű nő volt. Ugye?

- Valóban az volt. Nem láttam nála szebb nőt és kedvesebbet is. Bells is gyönyörű, de az édesanyja különleges szépségű nő volt. Szörnyű halált halt - szomorodott el Sirius és a kezei ökölbe szorult - úgy ahogyan Alex is.

- Hogyan haltak meg? Kérdezte halkan Harry.

- Megölték őket Harry. Méghozzá az apósom testvérei. Nyomorult halálfalók. Rodolphus Lestrange-dzsel voltak nagy cimborák. Ő és a neje Bellatrix az Azkabanban vannak. Láttam őket, ahogyan behozták őket az ifjabb Barty Kuporral és Rabastan Lestrange-el. Szégyellem, hogy a rokonaim sőt nem is tartom őket a családomnak.

- Ne haragudj, hogy feltéptem a sebeket.

- Nincs, miért. Ők a rokonaim a kárpit szerint, de igazából a családom ti vagytok - karolta át Emily-t és Harry-t - és hamarosan bővül is még egy rendbontó Blackkel - mosolyodott el a férfi szeretettel.

Harry figyelte, ahogyan keresztanyja érdeklődve vizsgálgatta a vitrineket, majd Sirius kedveskedve eltolta előle, mondván nem kellene érdeklődnie a családja sötét dolgai iránt, ami nagy eséllyel káros lehet rá és a babára. Harry és Emily kicsit túlzásnak találták az aggódást addig míg Siriust meg nem harapta egy ezüst dohányosdobozka és szinte rögtön valami kemény és barna burokszerű valami nem alakult ki a kezén ahol megharapta.

- Semmi ok a pánikra - szegezte az ujját a nejére, aki éppen az asztalt törölgette és ijedten nézet rá, majd egy apró mozdulatával meggyógyította a kezét - ennyi volt.

- Mi a fenéért volt ragyaragasztó por abban? Mutatott a dobozra Liz, mikor Sirius egy laza mozdulattal a zsákba dobta a többi kidobni való holmi közé, amit nem sokkal később az ikrek el is csentek Emily közre működésének hála.

- Kérdez kettőt és könnyebben szívem - vont vállat a férfi és egy bűbájos mosollyal visszafordult a vitrin felé, majd elhúzta a száját - dobjuk ki mindent.

- De apa kitudja, miféle kincsek vannak itt - emelt fel egy fényképet - ő a nagyapa? Kérdezte Emily és Sirius oda pillantva bólintott, majd kidobta a zsákban - ki ne mered venni. Apám oda került ahová való; a szemétbe.

- És ő ki? Emelt fel egy újabb képet a lány és mielőtt Sirius válaszolhatott volna Liz sietett a lánya segítségére.

- Alphard bácsi még fiatalon. Igazán jóképű férfi volt nem gondoljátok? Vette ki Emily kezéből Liz és a kis takarító társaság felé fordította a képet. Harry kissé előre hajolt, hogy jobban lássa a pimaszul mosolygó férfit, akinek a szájából ki logót egy cigaretta és hanyag eleganciával dőlt egy villanyoszlopnak - hasonlít az öcséd egy picit rá nem gondolod? Fordult Sirius felé Liz.

- De csak kicsit - válaszolta kurtám a férfi.

- Szerintem is jóképű volt és normális is, ami nagy szó ebben a családban. Megtarthatom, apa? Kérdezte reménykedve Emily és Sirius a szemét forgatva bólintott - de jó. Az, mi Harry? Harry!!! kiáltotta el magát Emily, mikor a fiú kezén végig mászott az csipesz, ami a kezében volt és a nyaka felé sietett. Sirius egy pillanat alatt ott volt és leverte róla,makd agyon csapta Hermione kezéből kikapott a Természetes nemesség - a varázslók származástana című vaskos kötettel.

- Jól vagy? Kérdezte Emily, miközben Harry a nyakát masszírozta.

- Azt hiszem...

- Egy arany fokozatú Merlin-rend - füttyentett Fred.

- A nagyapámé volt - vette oda félvállról Sirius - dobd ki.

- Mit ért az az alatt, hogy "a minisztériumnak tett szolgálataiért"? Kérdezte kíváncsian Ginny.

- Annyit picim, hogy sok aranyat adott nekik - húzta el a száját Liz és megrázta az egyik dobozt, de mikor nem zörgött benne semmi bedobta a zsákba - talán ezért nem kaptam eddig én sem. Túlságosan is öhm, hogy is mondták - gondolkodott el a nő és közben az ajkán dobolt az ujjával - ááá, meg van túl kapzsi vagyok - nevetett fel a nő - de valójában sajnáltam adni olyanoknak pénzt, akik nem érdemlik meg.

- Helyette büntettél - mondta szúrósan George - apát például.

- Az édesapátok saját magának köszönhette és hidd, el még a tizedét sem kellet kifizetnie, mint ami a valós büntetése lett volna. Én álltam mindet.

- Miért? Kérdezte Ron.

- Kedvelem édesapátokat emlékeztet egy kicsit az apámra ő volt olyan flúgos, hogy imádja a mugli holmikat. Bár apám nem a villásdugókért volt oda, ha nem az autókért. Az egyik autóját, amivel anyámat elgázolta végül oda is adtam apátoknak, aki elvarázsolta, hogy tudjon repülni - nézet somolyogva a Weasley gyerekekre - ami most a Tiltott Rengetegben portyázik. Nem ismerős nektek véletlenül?

- Oh - nyögött fel mindenki és Sirius kíváncsian nézet rájuk.

- Arthur biztosan elmeséli neked. Oh, ne már - nevetett fel Liz és felvett egy fényképet - egek Mancs, ez te vagy az öcséddel ugye? Istenem, de aranyosan vagytok - lágyult el a nő és a férfi felé fordította a képet. Sirius eltátotta a száját, majd elvörösödött.

- Add csak oda - nyújt feléje, de a nő magához ölelte - ne csináld, már Bells. Tűzre kell dobni!

- De hogy. Cukik vagytok és nincs is képem rólad, mikor pici vagy. Neee! Nyúlkált a fénykép után a nő, mikor Sirius kikapta a kezéből és magasra emelte.

- Nem!

- Sirius, ne csináld már! Add neki - szólt rá a férfira Matt összekulcsolt kézzel - nem tudom, mit szégyellsz azon a képen. Add neki, kérlek.

- De hogy adom! Bells, ne ugrálj, mert bajod esik. Hééé! A szakállamat nem ér! Kiáltott fel a férfi, mikor Liz megmarkolta és lefelé húzta - jól van te nyertél a tied! Adta neki és Liz boldogan eltartotta magától, majd magához ölelte - nézd picim itt van apád. Mutatott Liz egy kétéves kisfiúra, aki széles mosollyal az ölében tart egy kisbabát. Harry elmosolygott, mikor Emily válla felett megnézte a képet. Valóban kedves kép volt és már sejtette, hogy keresztapja, miért vörösödött el. A kisfiún csipkés ruha volt és majd nem olyannak tűnt benne, mint egy kislány.

Sirius ezek után folyamatosan morgott, mikor Emily vagy Liz talált valamit és meg akart tartani. Így nem csak Siporral kellett néha veszekednie, ha nem a nejével és a lányával, aki megszerzett egy Black címeres gyűrűt, amit azelőtt a manó kezeiből csavart ki.

- Az apámé volt lányom. Nem értem miért ragaszkodsz hozzá.

- Meg van Alex papa Arrow címeres gyűrűje most meg van Orion papáé is. Meg van a sorozat - vont vállat a lány és zsebre tette.

- Mi van még? Kérdezte Liz Siriustól, aki vállat vont.

- Az étkező, de ott akkora pókok vannak, mint egy csészealj csak szólok.

- Pókok? Sápadt el Ron és Liz egyszerre - csészealj méretűek?

- Bezony' - villantott egy széles mosolyt Sirius - na, szóval nem kellene már pihened? Biztosan fájnak már a lábaid a sok járkálástól.

- Valóban - sóhajtott fel Liz - le is megyek teát főzni.

- Lekísérlek! Sietett a nő után Ron. Emily csípőre tette a kezét és elismerően bólintott az apjának.

- Ez egy gyönyörű leszerelés volt.

- Valóban, de nem értem Ron, miért is ment vele.

- A pókok - nyögte fel miden ki egyszerre.

Liz a konyha asztalnál ülve olvasta a leveleit, miközben a gyerekek a süteményeiket ették és a férje az újságába temetkezett.

- Mit írnak? Kérdezte végül Sirius, mikor már nem bírt a kíváncsiságával.

- Csupán az egyik mugli cég, aminek a részvényese vagyok a havi összesítést küldte. Semmi különös - nyújtotta a férfinak - ez meg az egyik Olasz árvaház vezetője kedves érdeklődése az egészségem felől - adta a férfinak.

- Nem értem.

- Persze, mert olaszul van - mosolyodott el a nő és felbontotta a következő levelet - a jó büdös - káromkodta el magát a nő - én kitépem a szívét annak a kis ... oh.... esküszöm, vagy ha nem addig rúgom, amíg mozog az a béka.

- Mi a baj? Kérdezte rémülten Sirius és Liz a levelet a férfi felé fordította - Dolores Umbridgetól kaptad? Kerekedett el a férfi szeme - mit akar tőled?

- Azt meri írni NEKEM az a nő, hogy nem teljesítem a feladatomat és így ki fognak rúgni. ENGEM! ENGEM!!! Csattant a nő - na, én bemegyek és leverem - állt fel az asszony és a gyerekek ijedten néztek rá - még, hogy ÉN nem csinálom a dolgom. Folyamatosan kapom a leveleket és küldöm vissza.

- Anya, nem mehetsz be így - csattant fel Emily.

- Terhes vagyok nem haldokló.

- Bells...

- Most ezt nekem kell elintéznem. Oh, hogy mit kapnak, na azt nem teszik zsebre az biztos - indult el a nő, majd megtorpant, amikor benyitott az ajtón Rorik.

- Hová is akarsz te menni? Kérdezte élesen a férfi.

- Ügyem van a Minisztériumba és azt el is fogom intézni. Ne állj az utamba - bökte meg a férfi mellkasát Liz.

- Mondj egy okot miért ne?

- Mert képen váglak.

- Nem félek, nem ütsz te akkorát.

- Megátkozlak.

- Nincs nálad a pálcád. Sőt ahogyan látom most tette zsebre a férjed. Szóval maradsz.

- De...

- Leülsz, és nyugton maradsz.

- Nem - kerülte ki a férfit Liz sietve - van másik pálcám milyen jó már - csapta be az ajtót Liz és Rorik a szemét forgatva Siriussal utána sietett.

- Honnét van a pálcád Bells?

- A boltból - vette fel a köpenyét Liz - ne merj meg állítani Mancs. Most ne! Emelet fel az ujját figyelmeztetően - ha szerencsém van egy varangyból kevesebb lesz és talán tudok valamit intézni a keresztfiunk ügyén. Szóval...

- Nem mehetsz egyedül. Fogta meg a nő vállát a férfi - szóval Rorik el kísér.

- Mi van? Horkant fel a medimágus.

- Ha baj van ott vagy.

- De...

- Jó - mosolyodott el Liz és megcsókolta a férjét - imádom, mikor megjön az eszed és nekem adsz igazat. Gyere Rorik megyünk - csettintett a nő és elindult a folyóson.

- Átlátszó, de okos vagy Black- vicsorgott Rorik a férfira.

- Harc nélkül nem adom a nejem te bájgúnár.

- Rohadj meg - sziszegte a férfi és Liz után ment. Sirius elhúzta a száját és összekulcsolt kézzel meredt a becsukódó ajtóra, majd fáradtan felsóhajtott. Elhatározta elbújik a kamrába egy jó dohánnyal és kényelmesen elpöfékeli.

Mindenkinek áldott és békés karácsonyt kívánok első körben.

Nekem nem indult egész jól a nap. Gyorsan vásárolnom kellett mert lemaradt egy két dolog,  fájt a lábam és a sütés igy nehezebb volt. Az égő sorom eltűnt... a fa is elbújt. De végül meglettek de akkora már habzott a bátyám szerint a szám szóval elkapott a karácsonyi hangulat. Grincs vagyok gyerekek egy grincs. De azért nektek legyen jó ünnepetek :)

Remélem tetszett nektek a szösz és igyekszem  a következővel :3 Illetve ezt kaptam az egyik rokonomtól. Ő készítette nekem :) szerintem nagyon jó pofa és kreatív