178 szösz
- Valóban jól vagy? Kérdezte aggódva Sirius, mikor Rorik elment és magukra hagyta őket. Liz lassan bólintott és eligazgatta a takarót magán - haragszol még rám ugye?
- Nem - felelte a nő őszintén mindig a takarót simítgatva - csak zavar.
- Bocsáss...
- Az zavar, hogy nem nekem jutott eszembe - sóhajtott fel a nő és Sirius döbbent arccal figyelte a feleségét - mióta vagy több lépéssel előrébb nálam?
- Mióta gondolkodsz úgy, mint egy halálfaló? Vágott vissza a férfi.
- Mióta egyedül vagyok. Mióta az anyámat és az apámat megölték - mondta halkan a nő és a kezét tördelte - én csak túl akartam élni. Az ellenségeim halálfalók voltak Sirius így meg kellett tanulnom az ő eszükkel gondolkodnom és legalább pár lépéssel előrébb lenni, mint ők. De volt, mikor nem sikerült. Jamie és Lily, ha én...
- Nem - sietett a nőhöz a férfi - ott figyelmeztettél minket nem egyszer, hogy ne bízunk meg Peter-ben, de nem hallgatunk rád. Te nem vagy hibás semmiben Bells.
- De - potyogtak a könnyei a nőnek, de Sirius letörölte őket az ujjával.
- Nem voltál hibás. Én követtem el azt az orbitális marhaságot, hogy nem hallgattam rád és megbíztam Peterben. Sőt a szemedbe hazudtam, mikor rákérdeztél erre. Míg élek ezt a keresztet cipelem és azt, hogy magatokra hagytalak. Ezt nem tudom semmisé tenni és azt az űrt, sem ami most kettőnk között van most. Ült le Sirius a nő mellé - megértem, ha gyűlölsz.
- Nem gyűlöllek. Nem tudnálak, soha csak folyton attól rettegek, hogy mi lesz holnap, hogy itt leszel-e vagy sem. Én hiába tanultam meg nélküled élni Sirius még is mikor itt vagy minden zavaros és kusza. Ki mentél akkor azon az ajtón és nem jöttél vissza, de most itt vagy és félek. Félek újra szeretni téged, mert tudom milyen vagy.
- Bells...
- Mancs, ez nem te vagy - mutatott körbe - megöl ez a ház és a bezártság téged. Bele fogsz örülni, meggondolatlan leszel, és végül beleröhögsz egy átokba aztán függöny, vége nem leszel. Én meg itt maradok két gyerekkel apa nélkül. Nem, Mancs nem - ingatta a fejét Liz - még egyszer nem csinálom végig. Még egyszer nem.
- Elhagysz? Rorikért? Kérdezte fojtott hangon a férfi.
- Ne tagadom megfordult a fejemben a végleges válás és, hogy egy új életet kezdjek valakivel, aki nem rohan forró fejjel a falnak. Rorik vonzó férfi minden szempontból tökéletes lenne. Hiszek abban, hogy nem lennék boldogtalan mellette és biztonságban lennék. Meg tudnám nagyon szeretni az biztos, de igazából talán csak magamat hitegetném és fájdalmat okoznák egy nagyszerű embernek. Ugyan az lenne, mint Bastiannal.
- Rorik egészséges.
- Jaj, Mancs nem arra gondoltam. Nevetett fel a nő halkan és letörölte a könnyeit - Bastiannak és Roriknak egy hibájuk van.
- Mi?
- Az, hogy egyik sem te vagy. Szeretlek, Sirius. De ez már nagyon kevés.
- Én is szeretlek Bells - fogta két keze közé a nő arcát remegve Sirius - és nem akarlak elveszteni. Igyekszek megváltozni és mindent megteszek, hogy biztonságba érezd magad a gyerekekkel. Ha akarod fülig érő szájjal takarítok.
- Az nem te lennél, mindig utáltad a házi munkát.
- Elviselem Matt-et a lányom körül.
- Szeretted Matt-et és örülsz annak, hogy a lányod egy olyan fiút szeret, aki féken tartja. Meredt a férjére Liz, aki csak elhúzta a száját.
- Nem töröm el Rorik gerincét? Simította meg a nő arcát a férfi.
- Kedveled őt is annak ellenére, hogy vonzódik hozzám. És hidd, el előbb verné ki a fogaidat, mint, hogy te egyáltalán megmozdulnál. Nálad is jobb párbajozó és meg merem kockáztatni, hogy nálam is. Mancs...
- Bells mielőtt tényleg felhúznád, a vitorládat mi lenne, újra megpróbálnánk ezt az együtt éléses dolgot? Most egyikünk sem mehet sehová itt a lehetőség, hogy megismerjük újra a másikat. Mit szólsz? Bells a kedvért. A gyerekért. Próbabáljuk meg. Nem veszhetünk ezzel semmit, nem? Kérdezte Sirius és Liz hosszú ideig figyelte a férje arcát, aki elkeseredett reménytelenséggel nézet rá.
- Elizabeth - nyújtotta a kezét a férfinak egy idő után Liz és Sirius kérdőn nézet rá - a nevem Elizabeth, de hívhatsz Bellsnek is. Sirius elmosolyodott szélesen és Liz akkor abban a mosolyban látta azt a férfit, aki 14 évvel ezelőtt volt sőt azt a Sirius, akibe annak idején beleszeretett.
- Sirius, de neked csak, Mancs - rázta meg a nő kezét Sirius - mond, képen törölnél, ha most megcsókolnálak? Vagy túl gyors ez a tempó neked?
- Nem tudom. Ez talán attól függ, hogyan csókolsz. Vonta meg a vállát Liz. Sirius felnevetett, majd oda hajolt a nőhöz - nekem aztán ügyesen bolhazsák.
- Nagy a szád tollas - csókolta meg a nőt Sirius.
Emily megtorpant a konyhaajtóban, mikor meglátta a szüleit egymás mellett ülni és vidáman beszélgetni. A mögötte álló Ronhoz fordult ijedt arccal és kitolta a konyhaajtóból.
- Csípj meg.
- Tessék?
- Csípj meg!
- Miért?
- Mert én azt mondtam.
- De hogy csíplek meg - Tolta el a lányt és belépet a konyhába, majd azzal a lendülettel vissza is jött - mi a Merlin rongyos gyagyája folyik ott? Anyádék normálisan beszélgetnek.
- És egymás mellett ülnek. Suttogta elhűlten Emily és beletúrt a hajába - tegnap este, majd nem megölték egymást most szent a béke? Hol vannak a szüleim.
- Jaj, Milly ne drámáz már - forgatta a szemét Matt, aki akkor ért le az ikrekkel az emeletről - szimplán fegyverszünetet kötöttek. Örülj neki.
- Bizony, így Liz is nyugodtabb - hajolt le Emilyhez Fred - hát örülj neki, mert akkor a baba is jól lesz.
- Még is csak egy pár biztosan megtalálták a közös hangot és rendezték a dolgot. Vont vállat George.
- Vagy csak jó éjszakájuk volt. Anya hanyatt vágta magát a béke érdekében, aztán apa ki is használta ezt... - fortyant fel Emily, majd feljajdult, amikor Matt nemes egyszerűséggel fejbe vágta - most miért? Nem igaz?
- Ne legyél, közönséges kérlek. A szüleid magán ügye nem tartozik, egyikünkre sem szóval örülj valóban annak, hogy nem marják egymást. Bár azért, mert egymás mellett ülnek és kedvesen elbeszélgetnek nem jelent semmit. Elég egy szikra és kész. Szóval ne adjuk okot arra, hogy egymás vérét kezdjék szívni - nézet körbe Matt, majd megakadt a lépcsőn álló Harryn a tekintette - semmi faggatózás, morgás, nyavalygás, és ha Mrs. Weasley azt mondja, hogy takarítunk, mindenki felölti a legmegnyerőbb mosolyát és nem bírálja a parancsot.
- Miért? Fortyant fel Ron.
- Mert szaporodik és lehet én is dühös leszek - mondta sötéten Matt, majd bement a konyhába vidáman köszöntve, míg a kint álló barátai elhűlten meredtek utána.
- És az ilyenek kerülnek a Mardekárba - csattant fel George - neki Griffendélesnek kellett volna lennie.
- Nagyon menő, mikor dühös - sóhajtott Ginny és Hermione, mire Ron és Harry felnyögött.
- Van valami, ami nem tetszik a pasimba? Fordult Emily a fiúk felé fenyegetően, mire a két fiú a fejüket rázta - helyes. Na, menjünk mi is reggelizni.
- Szép jó reggelt gyerekek - köszönt vidáman Liz miközben egy brióst vajazott - hogy aludtatok.
- Jól - felelte mindenki egyszerre és leültek az asztalhoz, miközben nem vették le a pillantásukat Siriusról és Lizről.
- Szóval ott tartottunk - fordult a nő Sirius felé - hogy szándékodban áll megint összerakni azt, amit két hétig nyüglődtettek Jamie-vel?
- Most egyedül is sikerülni fog - húzta ki magát Sirius. Liz Matt felé fordult.
- Kincsem, segítesz majd Siriusnak összerakni a kiságyat.
- Szívesen - bólintott Matt - majd elő keressem a ládámból a szerszámjaimat.
- Minek? Kérdezte őszintén Sirius és Matt, aki éppen be akarta kapni a kásájából egy kanállal leeresztette a kezét.
- Kellene belőle szerintem egy szerszám név szerint a csavarhúzó.
- Oh - bólintott a férfi - már el is felejtettem, hogy azzal raktuk össze.
- A csavarok meg vannak?
- Bells? Fordult kétségbe esve Sirius a nőhöz.
- Meg van minden, majd szólok Helinek, hogy hozza el. De előtte rendbe kell tenni minden szobát, mert nem vagyok hajlandó ide szülni a babát.
- Már beszéltük erről - szólalt meg George - Matt lesz a vezetőnk.
- Helyes, mert ma velünk lesztek. A szüleiteknek dolga akadt és ránk bízták a ház takarítását ma. Hol kezdjük?
- A doxis függönyökkel - mondta lelkesen Fred és Liz és Sirius felvonta a szemöldökét - hát az egy közösségi hely a szalon, nem?
- Igen az - hagyta rá Liz - szóval reggeli után akkor annak állunk neki. Nagyon szennyezzetek és mivel még kidobni sem lehet csak is kellő eljárás kerete mellett kénytelenek vagyunk maguknak eltenni láb alól a dögöket.
- Egyszóval lapátoljátok be a kaját és nyomás. Folytatta Sirius.
Egy magas mennyezetű helyiség volt a szalon olajzöld tapétával és koszos régi bútorokkal. A szőnyeg olyan poros volt, hogy minden lépéssel kisebb porfelhő szállt fel és Liz a doxi csapat élén meg állt a helyiség közepén, majd látványosan körül nézet. Arcán Harry sok féle érzelmet olvasott le és egyik sem a meghatottság döbbenete volt.
- Merlinre ezt a helyet fel kellene robbantani. Nem csoda, hogy Joyce innen ki menekült. A függöny úgy zümmög, mintha több kaptárnyi méh lenne benne. Drágaságaim, mindenki takarja el az arcát - fordult a csapat felé az asszony.
- Neked itt szabad lenned? A baba miatt - nézett aggódva az anyjára Emily.
- Kicsim, mikor veled voltam terhes csináltam ennél rosszabb dolgokat is köztük gyümölcsöt is szüreteltem hat méter magasan. Egek, de ennék most egy barackot - sóhajtott fel a nő vágyakozóan, majd megrázta magát, mint egy kutya és felkapta az asztalon lévő üveget - mindenki kap egy ilyet. Doxicid szer van benne. Fordult a függöny felé a nő - Életemben nem láttam ilyen hatalmas és kiterjedt tenyészetet.
- Még én sem - sóhajtott fel elszörnyülködve Matt - nálunk is volt a keleti szárnyban, de ekkora nem - ingatta a fejét a fiú és bekötötte a tarkóján a kendőt - Mi a manót csinált az a Sipor az elmúlt tíz évben...?
- Matt, Sipor öreg és egyedül ekkora házat nem tudott volna rendben tartani...
- Azért erre nem tenném rá a pénzemet Hermione. Mindenre képes Sipor, ha beindul – vágott Hermione szavába Sirius.
- Mi van a kezedbe? Szörnyülködött Liz és undorodva nézet a férje kezében lévő vérfoltos zsákra - ugye nem döglött patkányokkal van tele?
- Csikócsőrtől jövök édes, most etettem meg.
- Fent lakik a nagyi szobájában, mi? Kérdezte Emily szemrehányóan - nekem meg pedig azt mondtad, hogy szabadon van.
- Jaj, picim jobb itt neki hidd el. Kedvére tépked mindent, ami a szüleimé volt. Szóval nyugalom. Később bemehetsz és magad is meglesheted.
- Rendben - bólintott Emily kegyesen - Apa meglesed a szekretert? Rohant az apjához Emily és kézen fogva oda húzta a bútorhoz. A férfi hátrébb lépet, majd egy laza mozdulattal a patkányos zsákot a karosszékbe dobta, és vizsgálgatni kezdte a lezárt bútort. Harry látta, amint Liz szeme összeszűkül.
- Na? Kérdezte izgatottan Emily.
- Hát, szinte biztos, hogy mumus fészkelte be magát.
- Ez az - bokszolt a levegőbe Emily - végre kipróbálhatom rá a varázslatot a múltkor nem sikerült.
- Nem varázsolhatsz iskolán kívül, Emi. Egyenesedett ki Sirius.
- Ne, már. Anyaaa. Nyafogta Emily.
- Majd meglátjuk mi lesz vele jó? Alastor bácsi megerősíti azt, amit apád mondott akkor talán játszhatok vele. Az anyósomat ismerve rosszabb is rejtőzhet benne. De, ha mumus lesz, akkor valóban nem rossz ötlet lenne, ha gyakorolnának rajta - lelkesült fel Liz - kíváncsi vagyok mi a mumusod.
- Öhm, hát lehet, tényleg békén kellene hagyni - visszakozott Emily holtra vált arccal és Ginny felkuncogott.
- Valóban szívem neked mi lenne a mumusod? Pók vagy a vérengző teknőse Emilynek a kicsi Szélvész? Kérdezte Sirius és vele nevettek a gyerekek csak Liz nézet faarccal.
- Nagyon viccesnek gondolod magad mi? Te mitől is féltél? A moly lepkétől? Sirius megborzongott.
- Jól van értetettem. Emelte fel a kezeit a férfi és a függöny felé nézet, majd a nejére - okos ötlet itt lenned? A baba miatt kérdem. Nézet aggódva a nejére a férfi. Liz a szemét forgatva elfordult a férjétől és Hermione kezébe nyomta a szórófejes üveget. Ekkor éles csengőszó hallatszott és Liz összerezzent, majd szinte azonnal visítani kezdett a festmény.
- Milliószor megmondtam, hogy ne csöngessek a kurva életbe - csattant fel Sirius és feltépve az ajtón kirohant.
- Próbáld meg letépni az anyádat a falról kérlek! Kiáltott utána Liz, majd felsóhajtott - de utálom a vén banyát - valaki csukja be az ajtót és lássunk hozzá. Vigyázzatok, mert ezeknek a mocskoknak méregfoga van és nagyon imádnak harapni. Van ellenszerünk, de kiváltképp örülnék, ha nem kellene használni és szólni Roriknak. Elég kettő aggodalmaskodó férfi a házban nem kell több. Ha már itt tartunk, hol van apa?
- A papa azt mondta ő addig ide be nem jön, amíg az összes meg nem döglik. Allergiás a harapásukra. Válaszolta Emily - biztos allergiás rájuk, anya?
- Egy fenét - morgolódott Liz - csak a nagyapádnak kétoldalú munkaundora van és még haragszik rám, mert nem adtam oda a csokijait.
- Eldugtad? Kérdezte Ginny.
- Nem - pirult el a nő - megettem. Na, szóval ez a förmedvény kivételesen igazat írt a doxikról - bökött Gilderoy Lockhart Kártevőkalauzra a nő, amit Molly hagyott neki ott - mikor szólok azonnal megszórjátok őket a permet lével. Az arcukba akarnak majd repülni, de ez a lé megbénítja őket, aztán ha ez megtörténik, dobjátok bele a vödörbe. Értve? Kérdezte a nő.
- Igen - felelte mindenki.
- Arcot eltakarni és fegyverbe. Célzás, és támadás! Kiáltott a nő spriccelni kezdett. - jaj, de rondák vagytok - szörnyülködött Liz, mikor a lába elé esett a szőrös testű négykarú lény.
- Héé, Fred. Szólt Emily és az anyja háta mögött egy ájult doxit dobot a fiúnak - tedd zsebre én is azt teszem. Jó alanyok lesznek.
- Szerintem is.
- Mire kell ez nektek? Kérdezte Harry.
- Doximéreggel akarunk kísérletezni a Maximuláns termékcsoportunkhoz – súgta oda Harrynek George.
- Az meg mi?
- A fiúk zsenik - lépet oda Emily - édességek, amik arra jók, hogy meglógj az órákról.
- De csak annyira leszel rosszul, hogy ellógj, majd ha az ellenanyagok bevetted csinálhatsz azt, amit akarsz. Tiszta jó nem? Kérdezte Izgatottan Fred.
- Szerintem felelőtlenség. Magatokon kísérleteztek múltkor is, ha Rorik nem toppan be és simítja el lehet nagyobb baj lett volna.
- De még ő is ötletesnek találta. Replikázott suttogva George.
- Mert ő is olyan hülye nagy gyerek, mint ti - válaszolta élesen Matt.
- Ti mit csináltok? Ne most beszélgessetek! Csattan Liz, mire a gyerekek szétrebbentek és újult erővel neki láttak a doxi irtásnak. A doximentesítése hosszú és fárasztó feladat volt és a legnagyobb öröme az volt Liznek, hogy senkit sem harapott meg a doxi. Öröme hamar alább hagyott, mikor le akart ülni, de egy rémült kiáltással fel is ugrott és még idejébe kapott Matt utána mielőtt hasra esett volna. Liz a mellkasára szorított kézzel ült le végül a pamlagra.
- Utálom ezt a házat - szólalt meg egy idő után - a doxitojásokat ebéd után Molly elintézi szóval addig mentsetek el pár darabot fiúk - nézet ki a karja alól a nő az ikrekre, akik azonnal lecsaptak a lehetőségre.
- Mi lesz vitrinekkel? Kérdezte Hermione. Liz fáradtan nézet a kandalló mellett kétfelől álló bútorokra.
- Azt majd Mancsal átnézzük, mert ő ismeri, mik azok. Ekkor megszólalt az ajtócsengő utána a festmény - saját kezűleg verem le a csengőt. Ki jött? Kérdezte Liz Hermionetól, aki oda ment az ajtóhoz és fülelni kezdett.
- Ez Mundungus! Nézet vissza Hermione a szobába - De minek hoz ennyi üstöt? Liz felült és oda kacsázott az ajtóhoz a többi gyerekhez, majd onnan az ablakhoz.
- Mi ez az üst halom? Kerekedett el Liz szeme - oh, ott jön anyátok. Ismertünk, Dung! Vetett a levegőbe egy keresztet a nő mosolyogva - remélem kiabálni fog vele, Molly.
- Itt akarja őket tárolni? Fordult az anyja felé Emily.
- Minden bizonnyal, mikor elhagyta az őr helyét üstök miatt tette. Biztos mostanra tudta beszerezni.
- Ez nem fog tetszeni anyának. Nézzétek, szinte rohan az utcán - nyomta az üvegre az orrát Fred - ez jó lesz.
- Mi a fenét csinálsz! Nem orgazdák vagyunk, és ez a ház nem raktár! Süvöltötte Molly, mikor beért a házba. A szalonba lévők gyorsan kisiettek, hogy figyelemmel kövessék a jelenetet.
- Imádom, amikor anya valaki mással ordít - mondta kárörvendő mosollyal Fred.
- Én is - sóhajtott fel Liz és bele karolt a mellette álló ikrekbe a korlátnál és együtt hajoltak ki, hogy jobban élvezhessék az üvöltést.
- Hagyja bemelegedni - ingatta a fejét Liz.
- Igen, és ha időben nincs, leállítva órákig forr benne. Helyeselt Fred.
- Mundungusra pedig nagyon fúj mióta Harryt cserben hagyta. Oh, Sirius anyukája is rá kezdett.
- Nagyszerű - sóhajtott fel Liz - maradjatok ide fent én lemegyek és hozok nektek valami kaját, Indult el a nő lépcsőn - lift kellene ide, nem lépcső - morgolódott az asszony és a gyerekek elmosolyogtak a megjegyzésen.
Szeretem ezt írni és remélem tetszett nektek ez a szösz és a békés hangulat :) De hogy ez meddig lesz azt nem árulóm és azt sem, hogy mi lesz a vége XD
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro