Harry Emily mellé ült és onnan figyelt mindenkit. Az asztalfőn Sirius ült tőle elég távol helyezkedett el Liz, aki Remus és Rorik között foglalt helyet és élénk beszélgetésben voltak ezt figyelte Sirius meg-megránduló arccal. Tonks Lupin professzor mellett ült és Rorik mellett ülő férfi, aki minden bizonnyal az apja lehetett a tanár úrnak szőlőt szemezgetett. Bill az apja mellett ült és a papírokat rendezgették. A konyhában meleg volt még is két személy miatt kissé fagyos volt a légkör. Emily elmondta neki, miért is ilyen ridegek egymással a szülei és belátta, hogy a lehető legrosszabb lett a viszonyuk az utolsó találkozásuk óta. Úgy gondolta igen gyerekes a civakodásuk. Sőt úgy érezte, hogy ez egy kezdette valaminek és nem akarta megosztani Emilyvel a gondolatait, de az arcára volt írva, mit gondol. De unokatestvére csak legyintett és annyit mondott, hogy már megszokta.

- Hogy telt a nyarad? Kérdezte Sirius váratlanul kizökkentve Harry-t a gondolataiból.

- Szörnyen - felelte Harry és Sirius fanyarul elmosolyodott.

- Nem is értem, mi okod van panaszkodni - sóhajtott fel a férfi - én örültem volna neki, ha megtámad néhány dementor és az életemért kellett volna küzdeni, mint, hogy ide bent legyek bezárva. Neked volt rossz nyarad, Harry? Elmehettél ide-oda, ha akartál és volt egy kellemes kis kalandod is nem, mint nekem.

- Ne mondj zöldségeket a gyerek előtt Sirius - csattant fel Liz - még jó, hogy nem mehetsz sehová. Még mindig köröznek, Voldemort pedig biztosan tudja Peter által, hogy animágus vagy ahogyan én is. Egyikünk sem mehet sehová és sok hasznára nem is tudunk lenni a rendre. Ne panaszkodj. Örülj, hogy itt vagy velünk és élsz.

- Dumbledore-nak hála - mondta gúnyosan a férfi - még az a jó, hogy halljuk a híreket bár az sem jó, mert a te kedves Piton barátod minden jelentését végig kell hallgatnom és tűrnöm az állandó célozgatását, hogy amíg ő az életét kockáztatja, én itt ücsörgök veled a kényelemben és biztonságban. Csak arról számolhatok be, hogy megy a kibaszott takarítás.

- Takarítás?

- Lakhatóvá akarjuk tenni a házat - mondta Rorik.

- Mert a jó anyám 10 éve vissza adta a lelkét az ördögnek és így senki sem lakta ezt a rühes házat csak az öreg házi manó, aki közben becsavarodott, úgyhogy már rég nem takarít, mint láthattad.

- Ne bánts szegény Siport - mordult fel Emily - ő rendes manó csak öreg és szeretettre vágyik.

- Igen - bólogatott Hermione és kihúzta magát és csillogó szemmel nézet a M.A.J.O.M legújabb tagjára - szóval ne mondj róla rosszakat.

- Ez valóban ezüst? Kotyogott közbe Mundungus és Hermione szúrósan nézett a varázslóra, de az zavartalanul csodálta serleget.

- Az Doug. Tizenötödik századi kobold ötvösök remekműve. A Black család címere díszíti és ha eltűnik belőlük egy is esküszöm eltörettem minden csontodat - izzót Liz szeme.

- Igen is Ms. Arrow.

- Mrs. Black - javította ki Sirius bosszúsan.

- Miért akadsz fent a részeteken?

- Mert ez a neved Liz - morgott Sirius - szóval viseld már...

- Fred, George!!! Kézben vigyétek az ég szerelemére!!! – sikoltott fel Mrs. Weasley ijedten és mindenki az asztaltól felugrott. Lizt Remus és Rorik kapta el, hogy ne hogy hátra essen. A gőzölgő raguval teli kondért, a kancsó vajsört meg egy súlyos vágódeszkát késsel, amit az ikrek röptettek végigcsúszott az asztalon éppen, hogy megállt az asztal végén sötét égésnyomot hagyva maga után. Vajsörös kancsó felborult, és kiömlött belőle az összes ital és a kés lecsúszott a vágódeszkáról és hegyével beleállt az asztallapba.

- Jól vagy Liz? Fiúk! Visított Molly.

- Jól vagyok - intett Liz és lassan visszaült a helyére Rorik segítségével - fiúk nem kell varázsolni minden apróság miatt.

- Igen is - mondta bűnbánóan Fred - jól vagy?

- Igen jól - emelte fel a kezeit a nő.

- Fiúk, Bethnek igaza van, nem kell minden dologért pálcát rántani, mert elmúltatok 17. Mondta megrovó hangon Remus.

- A bátyáitok nem voltak ilyenek egyik sem - Ingatta a fejét Molly, majd hatalmasat nyelt.

- Együnk inkább - szólt gyorsan Bill megelőzve a legkínosabb témát, a Percy ügyet.

- Én már nagyon éhes vagyok. Csillant fel Liz szeme - és a pici is. Köszönöm, Remus - fogadta el a ragúval teli tányért, amit a férfi szedet ki neki - Nagyon ínycsiklandozó az illata - szimatolt bele a levegőbe Liz és jó pár percig néma csend ereszkedett a konyhába. Csak az evőeszközök csörömpölése törte meg a csendet.

- Amúgy lehet, hogy egy mumus van a szekreterbe - szólalt meg Emily - nagyon zörög meg minden. Megnézhetjük anya?

- Nem, majd Alastor bácsi ellenőrzése után. Nem? Nézet Liz Siriusra.

- Igen - mondta ridegen a férfi.

- A függöny pedig tele van doxykal. Holnap meg kellene próbálnunk, kiűzi onnan őket - kapta fel a fejét Molly.

- De jó - csillant fel Emily szeme - van mérgük fiúk - suttogta Emily az ikreknek, akik összemosolyogtak.

- Nem tudom miben mesterkedtek, de felejtsétek el - szólalt meg Rorik - főleg te Emily.

- Az én lányomat te ne neveld.

- Te ne szólj bele jó - horkant fel Emily - nyugi nem csinálok semmi butaságot. Mosolygott Rorikra Emily.

- Milly - szólt csendesen Matt a lányra.

- Tonks mutasd meg Harrynek milyen vagány arcokat tudsz. Terelte a témát a lány.

Harry mókásnak tartotta Tonks képességét és sajnálta, hogy nem tudja egyszerűen megtanulni. Emily világosította fel, hogy ez adottság kérdése. De Harry már nem igazán figyelt rá, mert próbált fülelni mások beszélgetésére.

- A koboldok valóban nehéz esettek Bill és meg értelek - sóhajtott fel Liz - még én is nehezen találtam meg velük a hangot. Ott volt például a Morgen ügy. Egek mennyit kellett velük tárgyalnom és ha te nem lettél volna ott lehet, hogy leütöm valamelyiket a mérlegével. Esküszöm. De lehet a nyelvükön beszélni. Megvesztegedhetők.

- Megtizedelték őket nem állnának át Tudjátokki oldalára. Gondoljatok csak arra a Nottingham környéki koboldcsaládra... - rázta a fejét Mr. Weasley szomorúan.

- Mindenkit meg lehet győzni nem Beth?

- Sajnos igaza van Remusnak. Ha arannyal nem is, de jogokkal meg lehet őket vesztegetni. Ragnokkal, hogy hallatsz? Fordult Liz Bill felé.

- Eléggé varázslóellenes Bumfolt-ügy miatt.

- Bill tolvajtól lopni nem bűn. Kotyogott közben Mundungus.

- Nem tudom, ki tanított téged erkölcsre, de hogy kihagyott néhány alapszabályt, az biztos – mondta élesen Mrs. Weasley és Liz felnevetett.

- Szerintem meg igaza van. Pedig ritkán adok Dougnak igazat.

- Hát te már csak tudod - Ingatta a fejét Molly - a vagyonod nagy része nem jó úton szerezted.

- Molly! Csattant fel Sirius és Arthur egyszerre.

- Nyugalom fiúk igaza van. Az Arrow család vagyonának nagy része nem tisztes úton lett, de ez igaz az összes aranyvérűre is - villantott egy gonosz mosolyt a nő.

- De Mundungus ne adjon üzleti tanácsadásokat a fiaimnak sem. Hallok én mindent - kopogtatta meg az asztalt a nő - ha akartok valamit inkább Liztől. Ő ért ehhez.

- De még hogy - villantott Liz egy mosolyt.

- Ez kétségtelen - bólogatott Sirius - már iskolás korunk óta növeled a vagyonod. Apád büszke lenne rád, hogy a tisztes úton maradtál. Remélem nem tőlem örökölte Emily az üzleti érzékét - mosolyodott el Sirius.

- Nem - ingatta a fejét Liz.

- Értek a pénzhez nyugi - szólalt meg Emily és morogva bekapott egy kenyér darabot.

- Hoho, valóban? Csillant fel a tolvaj szeme.

- Mundungus! Csattant fel Molly.

- Mrs. Weasley nem kedveli Mundungus? Kérdezte a keresztapjától Harry.

- Mikor elcsavargott mellőled és nem figyelt rád és kerültél ezért most nagy bajba Molly nem tudja meg bocsátani neki, ahogyan a látszat ellenére a nejem sem. Négyen fogtuk le ketten a pálcás kezét, hogy ne átkozza meg. Egyszerre volt rémisztő és gyönyörű - villantott egy őszinte mosolyt Sirius lopva a neje felé.

- De akkor, hogy-hogy Rend tag?

- Ismer minden alvilági figurát tekintve, hiszen ő is az. Dungnak, olyan hírek is a fülébe jutnak, amiről még mi sem tudunk. Szóval megéri jóban lenni vele.

- De Lizbeth is ismer egy kettő sötét alakot nem?

- Igen és ő is felállította a maga kis csapatát. Olyan alakok vannak benne, hogy akkor sem bíznák bennük, ha az életem függene tőle. De amúgy roppantul csodálkozom rajtad fiam.

- Miért?

- Azt hittem, hogy mikor ide érkezel az első dolgod lesz Voldemortról érdeklődni. Dőlt hátra Sirius és abban a pillanatban csend ereszkedett a konyhába.

- Megtettem ide jövet, de nem kaptam rá választ.

- Nagyon is jól tették. Gyerekek vagytok és most ezzel a végszóval, sipirc aludni! Mondta ellentmondás nem tűrően Molly és csak Matt mozdult meg a felszólításra.

- Nem emlékszem, hogy lenne arra szabály, hogy a Rend tagok tehetnek csak felkérdéseket. És úgy gondolom, Harrynek lenne nem egy.

- Harry kérdezhet, de mi nem? Hördült fel Fred.

- Mióta itt vagyunk, folyamatosan faggatózunk - replikázott George.

- Igen! Nekünk is lehessen, ha már Harrynek szabad - folytatta Ginny.

- A szüleitek dolga arról dönteni, hogy mondanak nektek valamit vagy sem - szólalt meg Lyall - és ez így helyes.

- Harrynek meg úgy gondolom...

- Ideje felmennie a kijelölt szobájába - szakította félbe Liz Siriust meglepve a férfit.

- Nem te mondod meg mi jó Harrynek Liz - sziszegte Sirius.

- De te sem. Aki eddig igazán oda tudod rá figyelni és kimutatni mennyire is szereti az Molly. Te a börtönben ültél én meg majd nem oda kerültem melléd, mikor megfenyegettem Dumledore-t és a Minisztériumot, mikor elvették tőlem a gyámság jógát a te hülyeséged miatt. Szóval Harry és a gyerekek most felállnak és csendben elteszik magukat holnapra.

- Igaza van Liznek - szólalt meg Molly és próbált nem elbőgni magát a váratlan támogatástól, amit a nőtől kapott - nem felejtsük el, mit mondott Dumbledore.

- Sok mindent mondott - csattant Sirius és Liz egyszerre ugyan olyan mély ellenszenvvel a hangjukban.

- Igen és az ellenérzéseteket félre kell tenni főleg nektek. Hallgatni rá, mi jó Harrynek és csak annyit mondani neki, amit meg engedett. Húzta ki magát Molly.

- Nem is akarok többet közölni vele, mint ami kell, de neki van a legtöbb joga, hogy tudjon arról...

- Nem Rend tag Sirius! Csattant Liz.

- Ha úgy nézzük te sem. Csapott az asztalra Sirius - a gyerekkel törődj!

- Éppen azt teszem. Szóval fel mindenki - villant meg Liz szeme, de egyik gyerek sem mozdult - menjetek, fel nem kell tudnotok most semmit.

- Sok életveszélyes dologban volt része Harrynek és úgy gondolom lesz még így tudnia kell pár dolgot.

- Megértem az indokot Sirius, de ezt meg kell tanácskoznunk előtte.

- De hogy tudod megérteni - csattant a férfi, de abban a pillanatban meg is bánta - vagy is...

- Fiatalabb voltam, mikor a saját vérem kínzott meg és kis híján ölt meg, aminek a nyomait még mindig viselem, de hogy nem tudom, miről van szó! Kiabálta Liz.

- Nyugodj meg kérlek Lizi - csitítgatta Lizt Rorik, de a nő leintette.

- Harry már nem gyerek.

- De nem is felnőtt! Mondta Liz és Molly egyszerre.

- Ő nem Jamie! Ő nem az öcsém!

- Tudom, ki Harry nem kell emlékeztetni.

- Néha nem vagyunk biztosak benne Sirius - fonta össze a karjait a mellkasa előtt Molly - úgy beszélsz néha róla, mintha Harry, James lenne.

- Sirius Harry nem az öcsém akár mennyire is formázza. Ő egy gyerek és felelősséggel vagyunk feléje.

- Szerinted felelőtlen keresztapa vagyok? Kérdezte Sirius a nejétől.

- Apának az voltál szóval keresztapának sem vagy a legjobb - állt fel Emily - vakmerő és forrófejű vagy, mint Blackek. Ezért is kell a seggeden maradnod, hogy ne okoz még több fájdalmat a családodnak.

- Te maradj ki ebből lányom és menj fel - csattan Sirius.

- Nem - mondta dacosan Emily - nem parancsolsz nekem.

- Emi ő az apád kérlek - mondta csendesen Liz és Emily felhúzta az orrát és visszaült a helyére - de legyen mondunk pár dolgot Harrynek a béke érdekében, de a többiek fel mennek.

- De... kezdtek bele az ikrek.

- Fred és George maradhat, mert nagykorúak és ebbe nem szólhatok bele - nézet Mollyra Liz - jogi szempontból itt lehetnek. De többiek még kiskorúak és felmennek a szobáikba. De mivel Harry mindent elfog mondani a barátainak Ron és Hermione is maradhat - mondta halkan a nő és senki, sem mert vele ellenkezni. Mikor mindenki ki ment Liz a keresztfiához fordult és intett neki.

- Akkor kérdez.

- Mondjátok, hol van Voldemort? Mit csinál? A hírek nem számoltak be semmi halálesetekről meg effélékről.

- Mert nem történt egy sem Harry. Az idő túl közeli ahhoz, hogy szembeszökő dolgokat tegyen. Logikátlan lépés lenne a részéről a nagy feltűnősködés. Voldemort nem ostoba, mindent óvatosan és megfontoltan tesz.

- Mi nem tudunk halálesetekről nyugi - emelte fel a kezét Lyall.

- Nem gyilkol?

- Ahogyan Liz is mondta nem feltűnősködik . Veszélyes lenne rá nézve, hiszen a nagy visszatérésbe hiba csúszott.

- Mi?

- Élsz kicsim - vette fel a teáját Liz - meg kellett volna halnod, de ehelyett éltél és szétkürtölted, hogy visszatért és Dumbledore ezt követően már azonnal mozgósított minden régi Rend tagot. Fel tudta állítani az első védelmi vonalat.

- Mit csinál a Rend?

- Könnyű. Voldemort terveit megfúrjuk. Mosolyodott Sirius.

- És mik azok?

- Újjá építeni azt, amit te leromboltál, mikor kiütötted a divatból - könyökölt az asztalra Rorik.

- Régen rengeteg boszorkány és varázsló állt mellette, akiket zsarolással vagy varázslattal a szolgálatába állított. A hű szolgálói a halálfalók meg a sötét teremtmény újbóli szövetségeseivé tétele szóval ő is készül. Voldemort nem bolond, hogy egy kis létszámú halálfalóval haddal az oldalán álljon ki a Mágiaügyi Minisztérium ellen. Szóval azon vagyunk, hogy ne szerezzen szövetségeseket - folytatta Sirius.

- És ezt úgy tudjuk, hogy minél több embert magunk mellé állítsunk. De ez nehéz - magyarázta Bill.

- Miért?

- A Minisztérium miatt - felelte Liz - Caramel nem hisz neked, hiszen majd nem agyvérzést kapott mikor közölted vele. Azóta is tagadásban él a hülye. Nem hisz neked, Dumbledore-tól pedig fél.

- Fél tőle?

- Igen, mert abban az ostoba elképzelésben van, hogy el akarja venni a posztját. Ingatta a fejét Tonks.

- Ami persze ostobaság. Mondta Mr. Weasley

- Akkor se akart miniszter lenni, mikor Millicent Bagnold visszavonult. Rengetegen akarták pedig rá beszélni, de végül Caramelé lett bársonyszék. Minisztersége első éveiben Dumbledore-tól kért segítséget. De ahogyan megérezte a hatalom és a befolyás ízét önhité vált. Mára már imád mágiaügyi miniszter lenni, és abba a szörnyű hibában éli a kis szánalmas életét, hogy ő zseni. Ostoba egy alak Harry. Nem egyszer én magam húztam ki a hurokból a fejét. Sóhajtott fel Liz színpadiasan - jobb lett volna eltaposni, mikor módom volt rá.

- Tőled nem is tart? Kérdezte Harry.

- Természetesen van félsz benne, de én nő vagyok és a fene nagy hímsoviniszta felfogása szerint én nem vagyok akadály számára. Pedig könnyen elintézhetném. De sok felesleges energiámba telne, meg még több papír munkámban és kell majd valaki, akit fellógatnak az oszlopra. Legyen ő, mint én.

- Ez gonosz és felelőtlen - szólalt meg Hermione.

- De a hosszú élet titkát rejti. Szóval Caramelre visszatérve légy kedves Sirius fejts ki a gyerekeknek miért nem ugrál - nézegette az asztalon lévő fánkokat a nő és vett egyet belőle miközben mindenki őt figyelte - Igen?

- Te most eszel? Nem rég fejezted be.

- Éhes a kölyköd.

- Vagy kölykök.

- Kölyök édes kölyök. Szóval - intett a nő a férjének - folyt köv.

- Na, ha elismernék, hogy Voldemort újra a színen van, akkor olyan súlyú válsághelyzet lenne, ami14 évvel ezelőtt volt. És ezzel nem akar szembe nézni. Kényelmes mutogatni és vádaskodni, mint szembe nézni a tényekkel. Sajnos ez miatt a varázsló közösség sincs rendesen tájékoztatva ki vannak téve a halálfalóknak, akik szemrebbenés nélkül használják az Imperius-átkot.

- És ti szóltok nekik?

- Engem őrült tömeggyilkosnak tartanak, és a minisztérium tízezer galleonos vérdíjat tűzött ki a fejemre, nem volna jó ötlet, ha elkezdenék röplapokat osztogatni az utcán – mondta Sirius.

- Ahogyan engem sem szeretnek a legtöbb körben, Harry. A fejemet akarják pénz nélkül is - húzta el a száját Liz.

- Nem igazán érek arra rá, hogy a műtéteim között kampányoljak s mivel a Minisztérium és a Malfoy család nagy támogatója a Mungónak könnyen kipenderíthetnek. Mondta keserűen Rorik.

- Én sem vagyok nyerő a vérfarkas kórságommal. Vonat meg a vállát Remus - Tonks és Arthur sem kereshet nyíltan embereket, mert őket is megreptetik.

- De azért vannak támogatók. Folytatta Mr. Weasley - Kingsley Shacklebolt vezeti a Sirius utáni hajtóvadászatot, ezért most úgy tudják, hogy a keresztapád Tibetben bujkál. Szóval gyarapodunk mi is nem csak ő.

- Nem feltűnő, ha tagokat keress?

- Félrevezetéssel és zsarolással dolgozik. Így szerzi a tagokat - dőlt hátra a székében Sirius. - ám most másra fokuszál.

- Mire?

- Olyan dologra, ami nem volt meg neki legutóbb - kezdett bele Sirius, de Molly dühösen az asztalra csapot.

– Most már tényleg elég!

- De...

- Ideje aludnotok - intett az ajtó felé Liz - később, majd beszélünk.

- Jó - bólogatott Harry és felállt, de nem kerülte el keresztapja cinkos vigyorra - majd reggel.

- Jó éjt - mondta a nő és csókot, dobot a kivonuló gyerekeknek és mikor becsukódott az ajtó mélyen felsóhajtott és bele mélyesztette a körmeit az asztalba. Rorik és Sirius ijedten ugrott fel, de a nő leintette őket.

- Semmi baj csak nagyon erősen rugdos. Mondta elhalló hangon.

- Most szépen felmész a szobádba és pihensz. Felviszlek - Segítette fel Lizt Rorik.

- Majd Sirius te menj és pihenj. Nem aludtál sokat - veregette meg a férfi kezét és belekapaszkodott a férjébe, mikor oda ért mellé.

- Karold át a nyakam - mondta gyengéd hangon Sirius és ölbe kapta a nőt - Rorik, majd gyere fel és vizsgáld meg Bellst.

- Persze mindjárt megyek. Mondta csendesen a férfi.

- Még a baba nem jöhet ugye? Nézet aggódva Lyall a férfira.

- De hogy - ingatta a fejét Rorik - csak a sok stressz kimeríti és ezt a baba is érzi.

Hosszabb lett ez a szösz, de valahogy nekem ez a rész volt az egyik kedvenc részem az 5 résznél és ezért nagyon erősen követtem az ott lezajló beszélgetés ... nagyjából.  Remélem tetszett nektek :)

Illetve az előző szöszben volt egy nagyobb hangvételű komment, ami bevallom nagyon tetszett a "kifakadás" ahogyan ő nevezte. Arra, majd válaszolni szeretnék hosszabban és kifejetni. Szóval köszönöm neked Izabella221