Rorik eldőlt az ágyán széles mosollyal, majd magához ölelte a párnáját és boldogan felnevetett, mint egy szerelmes kis kamasz. Már az sem zavarta, hogy két napig 12 órázni fog és az sem, hogy a szomszédban bömbölt a zene, ha nem csak Liz orgona illatú parfümjét érezte és az ajkait a száján, ami édes volt, mint a méz. Valóban szerelmes volt. Menthetetlenül és végérvényesen. Mosolya lassan lehervad és dühösen ordított a párnájába.

- De férjnél van a picsába is! Igazságtalan ez! Miért csókolt meg, ha nem akar semmit?

- Mert csak bosszantani akarta a férjét, de azt hiszem nem csak azt. Nem tudom igazán pontosan. Lizin nehéz kiigazodni. Nem hittem volna rólad, hogy ilyen szép lakásban élsz - szólalt meg egy női hang és Rorik ijedten ugrott fel az ágy tetejére és szegezte a hang irányába a pálcáját, majd leengedte.

- Az égre Lotte mi lenne, ha csengetnél?

- Én előbb itt voltam, de te a rózsaszín köd miatt nem hallottál és láttál semmit sem. Pedig köszöntem és intettem is neked - emelte fel az egyik porcelán bárányt, ami kék színűre volt festve - miért kék?

- Nem tudom - válaszolta Rorik - miért is vagy itt?

- Hallottam mi történt Liz és Sirius között. Remus volt olyan kedves és leadta a drótot és gondoltam eljövök és megnézlek, Rómeó. És ahogyan gondoltam egy csóktól el is lettél varázsolódva.

- Most akkor azért jöttél, hogy leállíts, hogy ne menjek Lizi közelébe?

- Mi? Egy frászt! Húzzál bele és hódítsd el a bunkó halandótól és éljetek együtt. A Black-ekkel csak a gond van. A szemük sem áll jól. Nézegette még mindig a porcelán bárányt - ijesztő.

- És az enyém nem áll rosszul? Vonta fel a szemöldökét Rorik és leugrott az ágyról - és tedd le azt a bárányt.

- A tiéd egész jó. Húzta el a száját a nő és visszatette a porcelánt a helyére, majd oda sétált Rorik elé és szétnyitotta az ingét olyan hévvel, hogy a gombok szanaszét repültek.

- Mi a fenét csinálsz? Próbált el lépni, de Lotte nem engedte - jóféle vagy. Erős és jó táplált. Paskolta meg a férfi mellkasát Lotte, majd durván megragadta Rorik arcát - betegségre alig hajlamos a véred alapján, de ahogyan nézem egy idő múlva a szemeid romlani fognak.

- Mi ez? Egészségügyi szak vizsgálat?

- Nem szeretném, ha a barátnőm kezelője silány lenne. Bastian után óda kel figyelnem, mert fájt neki a korai elvesztése.

- Mire jutottál dhampir?

- Megfelelsz Tonkin, de a férjem jobb. Ám öt nem adom Lizinek.

- Engem igen?

- Örülnél neki, ha tied lenne szóval ne add itt a sértődöttet.

- Leszakítottad a gombjaimat! Háborodott fel a férfi és a földön lévő gombjait nézte.

- Varrd, fel agy varázsold vissza - nézet jobban körbe - eldöntöttem jó hely lesz ez itt.

- Mégis mire?

- Hogy ide költöztettessem Lizit. Abban a rém házba nem szülheti meg a pici babát.

- Ide akarod hozni? Kérdezte döbbenten Rorik.

- Talán zavarna?

- Nem - ingatta a fejét mosolyogva, majd arcon vágta magát, ami meglepte Lotte-t - vagyis igen. Ő férjes asszony én meg özvegy nem venné ki jól, ha ide jönne...

- A baba a tied.. vagy is mindenki úgy tudja. Így nem lesz gyanús. Siriussal meg beszélek majd én. Régi vágyam, hogy a bordáiba szúrjam a pálcám. Nevetett fel a nő - és ha rosszalkodik, elviszem Mucusnak, mint csemegét.

- A kukacnak?

- Igen. Olyan édes - vett elő egy kis fotó albumot és felmutatta a képet. Rorik felvonta a szemöldökét.

- Elbűvölő... a fején Izi ül a lányod? Kérdezte a férfi halkan.

- Igen. Elválasztatlan barátok lettek. Látom benne a jövő tudósát, ha már a legidősebb fiam lelkész akar lenni a másik meg felfedező Arrow bérenc. De legalább Jay jövedelmező állást szerzett. Ülte le a fotelba a nő - el sem hiszem, hogy az én fiaim. Hol marad a kutatás utáni vágy? A kisértekezés, mikor újat alkotsz? Szégyen, tiszta apjuk.

- Szégyen - bólintott Rorik - valami italt?

- Vér van?

- Pont elfogyott. De van vodkám, rumom, whiskym és konyakom. Indult a bár szekrény felé.

- Konyak? Csak nem Lizi miatt?

- Szeretem a konyakot. De ritkán iszom. Sőt, ha kell Liz miatt az összeesett kiöntöm, hogy soha ne igyon.

- Helyes - csettintett Lotte - szóval egy nagyon fontos kérdést teszek fel neked.

- Mi lenne az?

- Mennyire szereted Lizit?

- Nagyon.

- Még úgy is, hogy a múltja sötét, rideg vértől szennyes?

- Nem érdekel mit tett. Én tudom, hogy jó.

- Feláldoznád a karrieredet is, hogy megvédd őt ha kell?

- Mindent.

- Jó válasz. Mosolyodott el Lotte kivillantva a fogait - mert hosszú út vezet odáig, hogy a nejed legyen.

- Tessék?

Emily kitárta a karjait Harry előtt, aki döbbenten meredt a lányra éppen úgy, mint a körülötte állók.

- Mi a szart vársz még te igen hülye? Tessék megölelni a húgodat. Harry nem mozdult csak állt kukán a keresztapja mellett - anya, Harry nem akar megölelni! Szólt be a konyhába a lány.

- De - rohant oda a fiú és megölelte - ne haragudj, de kissé ledöbbentem.

- Néha olyan sötét vagy Harry, hogy melletted a fekete lyuk is olyan, mint egy világító torony. De már elfogadtam azt a tényt, hogy hiába nézel ki úgy, mint a bácsikám és a szemed, olyan mint Lily nénié, de egyikőjük eszét sem örökölted - paskolta meg vigasztalóan, együtt érzően majd nem gyászosan Harry arcát Emily - csoda, hogy élsz még.

- Emily - szólt rá Sirius.

- Nyugalom már nem fogom a tényekkel zargatni a bátyámat... apa - mondta az utolsó szót gúnyosan a lány, majd hátra dobva hosszú fekete haját felindult a lépcsőn.

- Most hová mész? Mindjárt vacsora. Ráncolta a szemöldökét Sirius.

- A szobámba ahol elmerenghetek azon, hogy a töklevemet tisztán kérjem vagy veritaserummal - nézet vissza a lány. Harry figyelte, ahogyan a keresztapja arca megrándul és ökölbe szorul a keze.

- Valami baj van? Kérdezte Harry.

- Semmi - felelte a két Black egyszerre, majd tökéletes egyforma duzzogással elindultak a ház másik sarkába.

- Mi történt? Nézet Tonksra a fiú.

- Hát áll a bál Sirius miatt szóval a szokásos - legyintett a nő - de ne aggódj Liz jól van. Mindjárt biztosan ki jön és üdvözöl csak idő, míg fel kell. Olyan a pocakja, mintha ketten lennének benne. Tiszta vicces lenne, nem gondolod Harry?

- Hát...

- Csak egy baba van nem kettő. Szólalt meg Liz és Tonks összerezzent.

- Ms. Arrow...

- Liz még mindig. Vágta tarkón Tonksot Liz, majd megölelte a keresztfiát. Nem merte hangosan kimondani, de egyet értett a boszorkánnyal valóban úgy nézet ki a keresztanyja, mintha ikrekkel lenne terhes.

- Kincsem úgy örülök, hogy újra látlak. Rémesen sovány vagy erről majd Molly tesz, hogy ne legyen így. Nyomot, egy csókot Harry arcára Liz, majd letörölte - rúzs foltos lettél.

- Lizbeth jól vagy.

- Igen, de nehéz cipelni a kis fenekét a babának. Alig várom, hogy megszülessen. Nevetett fel a nő - de majd folytatjuk a beszélgetést, mert most megbeszélés lesz. Te menj csak fel a többiek már ott vannak, de csak halkan. Terelgette felfelé a fiút Liz, majd a konyha felé ment, de Sirius az útját állta.

- Te inkább menj fel és pihenj úgy sem tudsz segíteni.

- Miért te igen? Na, menj arrébb.

- Nem... - a férfi felnyögött, mikor Liz gyomorszájon vágta és kikerülte a megrogyó férjét királynői felsőbbséggel bevonult a konyhába. Harry a lépcsőfordulóban felnyögött és megfogadta kikérdez valakit keresztszülei újbóli veszekedésének, mi az igazi oka.

Ez egy rövidebb szösz lett, de  a következő hosszabb lesz :) Remélem tetszett nektek ez a rövidke szösz.

Illetve egy Sirius kép, amit nagyon régen az egyik barátnőmtől kaptam. Pár napja találtam meg és olyan jó volt a nosztalgia vonatra felülni, hogy csak na :)Imádom ezt a képet.

A képet készítette: Laerthel