Liz kerekre tágult szemmel hallgatta Remus beszámolóját és örült annak, hogy ül,mert biztosan összecsuklott volna a hír hallatán. Remegve nyúlt Sirius keze után és szorította meg.

- Miért nem szóltatok azonnal? Intézkedhettem volna.

- Lizi csak a te érdekedben nem szóltunk. Mondta lágy hangon Lyall és át nyúlva az asztalon megveregette a nő kezét.

- De most mi lesz? Nem hagyhatjuk ott? El kell menni érte. Mennyünk is - állt volna fel a nő, de Sirius gyengéden visszanyomta.

- Majd elmennek érte, de te most a fenekeden maradsz - mondta halkan a férfi és Liz ajka lebiggyedt - nem lesz gond.

- Alastor is velünk fog jönni Beth ne aggódj sőt én is megyek. Nyugtatta Lizt Remus.

- És még ki?

- Tonks. Kingsley - kezdett bele Sirius.

- Doge és Emmeline - folytatta Remus.

- Meg Podmore és Hestia - fejezte be Lyall - egy kisebb hadtest megy a gyerekért.

- Nyugodtabb lennék, ha Ichabod vagy a fiai is elmennének veletek.

- Ichabod maximum, de a fiúk nem - ingatta a fejét Lupin.

- Szólok neki - bólintott a nő.

- Elmegyek hozzájuk személyesen.

- Nem is tudod hol élnek Remus - húzta el a száját Liz.

- Emily elmondta hol élnek. A házukat nem védi fidelius bűbáj vagy is most már igen, de Lotte beavatott - nyújtott egy papírt a nőnek - ezt neked küldi, hogy te is oda találj újra.

- Kedves tőle - húzta el a száját a nő - mennyi dologból kimarad az ember, ha babás.

- Vagy szökött fegyenc - folytatta Sirius morogva.

- Mind kettő a te hibád - sóhajtott fel a nő, majd neki dőlt a férfi vállának - de a babás dologban nekem is részem volt. Mikor hozzátok el Harry-t?

- Ma este. Tonks már el is intézte, hogy Dursley-ék elmenjenek otthonról. Kortyolt a kakaójában Remus.

- Még is, hogyan?

- Tonks azt írta, hogy bekerültek az Országos Kiskertigyep Szépségverseny döntősei közé - válaszolta Lyall - én ostobaságnak tartottam, de majd nem lesettem a székről, mikor kiderült, hogy létezik ilyen.

- Valóban van ilyen. A falu, ahol éltem és ahol te is éltél apa, minden évben rendeztek ehhez hasonlót. Hat éven át én voltam az első. Aztán meguntam és nem jelentkeztem többet. Biztosan csalódottak lesznek - biggyedt le a nő ajka - Petuniának, mindig oylan szép kertje volt - szipogta a nő.

- Most komolyan sajnálod őket? Kérdezte Sirius.

- Dehogy csak ezek a nyomorult hormonok - vágta hasba a férfit, aki felnyögött és az asztalra dölt - egek valóban nem nekem való ez a stressz. Ez a terhességem rosszabb, mint amit Emilyvel éltem meg. Olyanokért sírok, akik nem érdemlik meg - legyezte magát a nő, miközben potyogtak a könnyei - van csoki?

- Nem kapsz, árt - szólalt meg Sirius, de Liz újból hasba vágta - nem kaphat!

- Meg egy fenét. Gyere, angyalom adok én neked. össze is töröm neked, hogy csipegesd - vágta Sirius fejéhez nagy erővel Molly a tábla csokit, aki eddig csendes hallgatóként figyelte a társaságot.

- Köszönöm - mondta hálásan Liz és bontogatni kezdte a csokit, miközben férje mellette morgott - kérsz?

- Kösz, de nem.

- Én igen - csillant fel Lyall szeme.

- Ebből történetesen kaphatsz, mert édesítőszerrel van - rakta középre Liz - na, szóval, akkor hogyan is lesz Harryvel?

- Lesz egy meghallgatása a kis angyalkámnak. Mondta Molly - Dumbledore intézkedik.

- Chö, na persze. Nekem kellett volna szólni sőt én tudom, hogyan kell intézni az ilyen ügyeket.

- Még is, hogyan? Kérdezte élesen Sirius.

- Pénzel. Sok-sok pénzel és kellő motivációval.

- Még is mi lett volna az? Horkant fel a férfi. Lyall a fiára nézet, akik sejtették mi lesz a válasz.

- Pálcát nyomtam volna az arcukba - mondta ridegen a nő és Sirius Liz arcába nevetett.

- Még, hogy te megfenyegetnél egy Minisztériumi tisztviselőt? Jaj, ne nevettesd ki magad. Liz komor arccal nézet a férjére és legszívesebben orrba gyűrte volna. Lyall elhúzta a száját és inkább nem szólalt meg és inkább csendben csipegette a csokit. Remus mosolyogva ingatta a fejét tudva, hogy barátja nem tudja azt, amit ő.

- Te Lizről beszélsz? Horkant fel Molly - tisztában vagy vele, hogy a Minisztérium fele retteg tőle a másik meg utálja? Kinézem belőle, hogy képes lenne valakit meg fenyegetni már megbocsáss - nézet Molly a meghatott nőre, aki ellágyuló szemekkel nézet vissza és nem tudta Molly hová tenni miért.

- Ez olyan kedves - mondta halkan Liz és felszipogott - fel ne zabáld az összes csokimat! Dörrent Liz, Lyallra, aki összerezzent és kiejtette a csokit a kezéből.

- Mit szólnál, ha írnál Joe-nak, hogy intézkedjen? Kérdezte Remus - biztosan tudna és neked sem kellene be menned.

- Igazad van Remus - állt fel a nő - írók is neki - sietett ki a konyhából a nő és Sirius dühösen nézet a barátjára.

- Ez mire volt jó?

- Ha tovább kukacoskodunk meg fog minket őrjíteni. És jobb neki feladatot adni és szívja Joe vérét, mint a miénket. Sóhajtott fel Remus.

- Rendben - emelte fel a kezeit a férfi - de ki ez a Joe? Már megint egy pasas, aki körülötte van...

- Sirius - nyögött fel egyszerre a konyhában állók fáradtan.

- Most mi van? Csak tudhatom ki a pasas?

- Egy nyikhaj. Legyintett Lyall.

- Egy kis hivatalnok. Bólogatott Remus.

- Egy jóképű elvállt fiú - sóhajtott fel Molly és Sirius szeme megvillant - aki fél a nejedtől és felnéz rá semmi több. Ő jelenti, a legkisebb veszélyt rá hidd el.

- Jó - bólogatott Sirius, majd felpattant és kirohant a konyhából - Bells!

- Muszáj volt ez? Kérdezte Remus.

- Igen - bólogatott Molly mosolyogva - ha rosszat mond rá Emily vagy Liz, majd rendbe szedi.

Emily nézte az esőt és az utcán az esernyőjük alatt siető embereket. Szomorú volt az idő és szürke. Az ablakot durván verte az eső és leperegve rajta vékony homályos csíkot húzott magával. Emily oda nyúlt és megérintette, majd Mattre nézet, akinek az ölében ült az ablakpárkányon.

- Szerinted megint min veszekednek? Kérdezte a fiútól, de az csak lustán elmosolyodott és megcsókolta a feje búbját.

- Semmi komolyról, hamarosan szent lesz a béke.

- De miről?

- Joe-ról. Apád féltékeny.

- Joe-ra? Hökkent meg a lány, majd a fejét ingatva vissza dőlt Matt mellkasára és tovább figyelte az esőt - Matt.

- Igen?

- Megígérnél nekem valamit?

- Bármit.

- Ha majd felnövünk, és együtt élünk megígéred, hogy nem vállunk olyanná, mint a szüleim?

- Nem leszünk olyanok - somolygott Matt - és ők sem rosszak csak a külön töltött évek mély nyomott hagytak bennük.

- És mond lesznek ők olyanok, mint régen? Kérdezte Emily. Matt magához húzta jobban és szorosan megölelte.

- Erre nem tudok válaszolni és igazából az, hogy visszakapják a múltukat rajtuk áll.

- De biztosan van véleményed Matti. Hallani akarom.

- Nem hiszem - sóhajtott fel a fiú - ők ketten már régen másfele haladnak és más-más cél vezérli őket. Úgy gondolom, ők már soha nem lesznek azok, akik egykoron.

- Szerintem sem - suttogta Emily és lefolytak az arcán a könnyei - valaha lesz ebben a családban igazi hosszan tartó béke?

- Biztosan. Csak most a világ felbolydult és mindent eltakarnak az eső felhők, de egyszer mindig ki süt nap és akkor hidd el minden szebb lesz, meglásd.

- Bárcsak én is így látnám, mint te. Mi lesz anyával? Miért titkolózik? Tudom, hogy valamit nem mond el és azt is, hogy te igen tudod, mi az. Elmondanád, ha nagy veszélyben lenne?

- Nem - felelte őszintén Matt - de nem is fogom hagyni, hogy baja essen, erre megesküszöm neked.

- Vagy is bajban van és köze lehet ahhoz az embernek, aki ránk vadászik - sóhajtott fel Emily - Tudod, Matt most már kezdem érteni Harry-t. Ő is csak egy egyszerű gyerek akar lenni a sok közül éppen úgy, mint én, de egyikőnk sem adatott meg. Mind kettőnket üldöznek és meg akarnak ölni.

- De nem fognak benneteket... téged meg különösen nem - bújt jobban Emilyhez Matt - azt nem engedhettem. Azt semmiképpen sem.

Joseph Lars idegesen járkált a temetőbe ahová főnöke hívta és mikor meglátta a nőt egy padon ülve megkönnyebbült és széles mosollyal sietett felé, akkor vette észre a nő lábánál fekvő hatalmas fekete szőrű kutyát.

- Ms. Arrow, de örülök, hogy újra látom. Hogy van? Kérdezte kíváncsian, majd a kutyára nézet - nem is mondta, hogy van kutyája. Nagyon szép jószág. Emily biztosan örült neki. Meg lehet simogatni? Kérdezte lelkesen és a kutya felmordult.

- Mancs nyughass. Sajnos igen vad jószág Joe így nem ajánlom, hogy hozzá érj.

- Nagy kár - biggyedt le a férfi ajka, majd leült a nő mellé - hogy van? Ugye betartja Mr. Tonkin minden utasítását? Tudom, hogy nehéz nyugton maradnia, de a maga érdekében szót kell fogadnia.

- Joe - forgatta a szemét a nő.

- Ismerem magát, és mint jó barátja, már ha meg engedi, hogy annak tartsam, magam aggódok magáért. Magánál jobb főnököm nem volt, sőt maga az egyetlen olyan Minisztériumi ember, aki ér is valamit.

- Ne hízelegj.

- Tudom, hogy szereti - mosolyodott el a férfi és a kutya nevetésszerű hangot hallatott, mire Liz megfeszítette a kezében lévő pórázt.

- Szóval Joe, mit intéztél?

- Sajnos sok mindent nem tudtam elérni, de még dolgozom az ügyön. Nem egy Minisztériumi dolgozott tudtam meggyőzni, hogy a kis Harry mellé álljanak. Azt rebesgetik, hogy össze akarják, majd hívni a Wizengamot.

- Egy gyerek miatt? Háborodott fel Liz és a kutya felmordult - meg áll az ember esze. Nem vagyok ott és elszabadult a pokol. Nem lesz jó, ha összeül - tűnődött el a nő - az egész egy koncepciós per lenne semmi több. A ménkűbe - csapott a pad karfájára rá dühösen Liz - ez nem lesz így jó.

- Nyugodjon meg asszonyom. Gondoljon a picire. Nézze még Mancsot is megijesztette - mutatott a kutyára Joe. Liz le nézet Siriusra, akit kutya alakjában hozott el és most a fejét a lábára tette. Nyugtatóan megvakarta a füle tövét és felsóhajtott.

- Igazatok van - masszírozta a homlokát a nő - a másik ügyeket elintézted?

- Természetesen. 187 ezer galleon, 312 sarló és 23 knút lett a végösszege azoknak a bírságoknak, amiket kiszabott és ezeket be is hajtottam, ahogyan kérte. A késedelmi díjakat tekintve, amiket kiszámlázott nekünk a bank átküldtem a Minisztériumi főosztályra a maga levelével - mosolyodott el a férfi csillogó szemmel - úgy hiszem újabb fekete pontot gyűjtött a Miniszter úrnál.

- Helyes.

- Így az állás 387- 0 a maga javára.

- ez csak természetes. Ha nem késtek volna a papírok átküldetéssel nem lett volna késedelmi kamat és én nem vagyok jótékonysági intézmény, hogy azoknak a tetű alakoknak hitelezek. Amúgy ha már itt tartunk a kölcsönök, amiket adtam vissza fizették?

- Igen, pontosan a kiirt időbe beérkeztek a széfjébe. Illetve az olasz és a francia Miniszterek gratulálnak az áldott állapotának és arra kérik, hogy minél előbb térjen, majd vissza a posztjára, mert magával lehet tárgyalni, de Caramel-el nem., mert ahogyan ők fogalmaztak öhm... bolond.

- Milyen kedvesek - tette a mellkasára a kezét a nő - még valami?

- Nincs több . A papírok, amiket kér itt van nálam és azok is amiket még át kell néznia, majd alá írva vissza juttatnia.

- Meg lesz.

- Amúgy akartam kérdezni miért itt találkoztunk? Kérdezte halkan a férfi.

- hangulatos.

- A temető?

- Miért mi a bajod vele? Itt biztosan nem fog senki zavarni, ha még is, akkor már aggódhatunk, ha Mr. Haris kimászik a sírjából a becses nejével együtt - bökött a szemközti sírra.

- Mint a zombi filmekben - suttogta a férfi elhűlten és magához ölelte az akta táskáját,

- Én az inferusokra gondoltam, de nem állsz messze a kettő egymástól. Sóhajtott fel a nő és kivett egy dobozkát a táskájából.

- Ugye nem gyújt rá?

- Ki vagy te az apám? Horkant fel a nő.

- Nem csak egy aggódó barát. A mugli tudományok kimutattatták, hogy a dohányzás ártalmas a babákra.

- Egek rosszabb, vagy mint Rorik. Lenyugodhatsz ez csak cukorka. Citrom ízű és nagyon finom. Kérsz? Mosolyodott el a nő és Joseph felé nyújtotta a dobozt - egy mugli boltban találtam, mikor bementem vásárolni. Rorik, majd nem agyvérzést kapott mikor meglátott.

- Gondolom, mert nem szabadna mászkálnia egyedül.

- De hogy csak ő spórolós én meg nem. Nem szereti szórni a pénzét. Ül rajta, mint egy sárkány akárcsak Emily. De hát olyan aranyos dolgokat találtam a babának nem bírtam ellen állni.

- Ha valaki megfontoltan költekezik nem hiba.

- Tudom, de Emily-t is megfertőzte ezzel a kuporgatással. Képzeld külön számlát kellett neki nyitnom és oda utalni a zsebpénzét. Bevallom nagyon meghatott, hogy gondol a jövőjére, de váratlan volt, hogy nem tőlem tanulta, ha nem Roriktól. Nem tőlem. Egek ezek a rohadt hormonok. Megint elbőgöm magam - Szikrázott a nő szeme - utálok terhes lenni.

- Tessék - nyújtott egy zsebkendőt a férfi a nő felé.

- Köszönöm - vette el Liz és letörölte a könnyeit - szóval vettem pár apróságot. A kutya felvakkantott, mire Liz rálépet a lábára.

- Az nem baj - ingatta a fejét Joseph - amúgy én is vettem.

- Nem kellett volna.

- Mivel nem tudtam, hogy a picike fiú vagy kislány lesz vettem két bab ruhát. A fiún van dinoszaurusz is a kislányom póni. Szerintem nagyon aranyosak - Húzta ki az aktatáskájából az ajándék tasakot a férfi.

- Kedves tőled. Meg is mutatom otthon majd.

- És gondolkodtak, már a baba nevén Mr. Tonkin-nal?

- Igen. Lány név Dora, Bella vagy egyben a Belladora, Lidia az anyja után, de szóba jött a Rebecca is.

- Nem úgy hívták a feleségét?

- De és mivel én is nagyon szerettem Becca-t úgy gondoltam szép gesztus lenne.

- És ha fiú?

- Az Alex, Regulus, Sinias és Ryden is szoba került. Ryden-nek hívták Rorik apját.

- Regulus? Ő nem Sirius Black öccse volt?

- Milyen jó informált vagy.

- Az auror parancsnokság ki van tapétázva Blackkel és az adataival. Nem tudtam nem megjegyezni, mikor napi szinten futkározok hozzájuk.

- Valóban így hivták de mindig tetszett a neve. Jó ember volt csak rossz útra tért. Na, de erről ennyi. Az ajándékot köszönöm, de én most megyek, mert éhes vagyok és Rorik dühös lesz, ha utána érek haza.

- Fél tőle?

- Még nem láttad dühösnek egyszer ijesztő és vonzó. Harapott az ajkába Liz és felállt, miközben a kutya morcosan feküdt a lábánál.

- Mancs, lehet maradna még - nevetett fel Joseph.

- De hogy akar, mert tudja, ha csökönyös az anyósom portréjával zárom egy szűk kis seprű tárolóba. Sziszegte a nő és a kutya négy lábra állt és elindult - látod értelmes kutya.

- Valóban. Ne legyen vele ilyen szigorú és biztosan meghálálja. Tudja, kell neki a sok törődés és a szeretett. Ugye? Guggolt le a kutya elé Joe, mire az lelkesen csóválni kezdte a farkát és Liz a szemét forgatta.

- Megkedvelt. Áldásom rátok - Joe lelkesen elmosolyodott és megpaskolta Mancs fejét - most hízik a mája.

- Oh, jó kutya ez. Nekem soha nem lehetett. A fiamnak meg az anyja nem engedi.

- Én szívesen oda adom. A hortenzia bokrok a kedvenc helyei - nyújtotta a pórázt a férfinak, aki csak felnevetett, míg a kutya felnyüszített.

- Ne mondjon butaságokat. Mancs láthatóan ragaszkodik magához és Emily is biztosan imádja. Áll fel Joe, de utoljára még megpaskolta Mancs fejét - de kedves magától.

- Hát akkor maradsz - nézet le Siriusra Liz, mire az boldogan felvakkantott - hát akkor jó éjszakát Joe.

- Magának is és vigyázzon magára nagyon.

- Igyekszem - intett a nő és elindult a kijárat felé, de még vissza nézet és intett a férfinak, aki megperdült a sarkán és eltűnt - te hízelgő mocsok, most megnyugodott a lelked? Ne is néz rám ilyen ártatlan nagy szemekkel, mert beléd rúgok. Nem! Rántotta meg a pórázt Liz - előbb elmegyek a kriptába, ha már eljöttem idáig. Gyújtok anyáéknak gyertyát. Fordult le a nő az ösvényen - egek fájnak a lábaim.

Sirius felültette a nőt a kő asztalra, majd összefonta a kezeit a mellkasa előtt és úgy nézet a nejére. Liz felvonta a szemöldökét, de nem tudta komolyan venni a férjét a nyakában logó nyakörvvel és pórázzal.

- Roppantul dögös vagy - mondta és bokakörzéssel nyugtatta a lábát - szívem nyomkod, meg a vádlim kérlek.

- Miért nem mentünk haza és akkor kényelmesen meg masszírozhatnálak és nem hitt, ahol holtak figyelnek.

- Egek, de paranormálisan paranoid vagy - dőlt el az asztalon.

- Bocs, hogy nem szeretek egy kriptában randizni. Amúgy a táskádba tettem egy termosz forró csokit. Igyál.

- Nyár van, és forró csokival kínálgatsz? Csapott a nő a táskájára és kivette belőle a termoszt és dúdolgatva ráhúzott - imádlak nagyon finom. Kacsintott a nő a férfira, aki csak sejtelmesen mosolygott - Na, ha már itt vagyunk, szeretnék neked valamit mondani.

- Van még egy férfi ismerősöd, aki jóképű és rád akar mászni.

- Hát ezt így is lehet mondani. Áu, ez fáj - rántotta el a lábát a férfi kezéből - megörültél?

- Ki az?

- Nem tudom ki a fene az. De nem rég tudtam meg, hogy aki rám vadászik egy férfi és engem akar.

- Ezt eddig is tudtam - húzta el a száját Sirius és elkezdte újra masszírozni a neje lábát - szóval mi van vele?

- A rokonom.

- Hogy mi? Már meg bocsáss, de az összes itt fekszik illetve az Azkabanban vannak.

- Nem mind sajnos - sóhajtott Liz - az, aki a gyerekeket és különösen engem üldöz az a saját unokatestvérem.

- Biztos?

- Igen. Apa megerősítette meg a nagypapa is.

- Hogy kik? De ők halottak.

- Igen azok, de ez most hosszú, majd elviszlek és beszélgethetsz velük kedvedre. A lényeg az, hogy a saját vérem támad rám.

- És melyiknek a kölyke? Biancaé vagy Sebastiané?

- Mindkettője - mondta Liz halkan és mély undorral a hangjában. Sirius abba, hagyta a nő lábának masszírozását és tátogva nézet a nejére - igen jól hallottad kettőjük gyereke a rejtélyes ellenem. És a legjobb az egészben, ami miatt kis híján megszültem az undortól, hogy tőlem akar egy közös gyereked, hogy megalkossuk az Arrow-ok új nemzedékét. Már visszagondolva is émelygek. Legyezte a nő magát - Sirius?

- A saját unokatestvéred... várj te honnét tudtad ezt meg?

- Eljött hozzám az egyik embere titokban és közölte velem a tényeket. Bár nem volt valami kedves kis híján megölt, mikor elborult az agya, ha nem lett volna ott Rorik...

- Tonkin veled volt?

- Igen, de ő csak utánam sietett, mert úgy érezte, hogy sumákolok - motyogta Liz, majd gyanakodva ült fel és nézet a férfira, majd a termoszra - te mocsok - sziszegte Liz és a férfihoz vágta a termoszt - te veritaserum-ot kevertél a csokimba.

- Kénytelen voltam - Húzta el a száját Sirius - szóval van valami, ami még titkolsz? Tonkin mid is neked?

- A medimásgusom, de ha tovább idegesítesz, esküszöm lesz az annál több is. Te tahó, mocsok, aljas, rohadék - Próbált le csúszni az aszaltról de Sirius oda szorította - engedj el.

- Nem amíg nem válaszolsz a kérdéseimre.

- Esküszöm, hogy nem feküdtem hanyatt Roriknak... csak mikor vizsgált, de azt állva ugye nem tudja megtenni.

- Reginald?

- Hogy jön ide ő? Kérdezte döbbenten Liz - ő Amerikában él Zoeval és egy falka kölyökkel.

- Szereted?

- Persze, mert a so... sorsunk egymás mellé sodort jó barát - csikorogta Liz - éppen úgy mint Rorikot.

- De ő tetszik neked nem?

- Nem vagyok vak Sirius és mivel te egy surmó alak vagy az utóbbi időbe én kérek elnézést, hogy vonzódni kezdtem hozzá. És ha továbbra is ilyen maradsz, örömmel borulok a karjaiba, mert ő nem olyan elvetemült tetű, mint te, ha nem kedves velem.

- Mert ágyba akar vinni.

- De jó is lenne nekem. Micsoda jó éjszakám lenne. Mondta gúnyosan a nő - szóval ha a kihallgatásom befejeződött én haza mennék.

- Szeretsz?

- Igen, de most igazán elgondolkodottam azon, hogy miért is. Lökte el magától Sirius és lecsúszott az asztalról.

- Raktál valamit a kakaómba akkor ugye.

- Igen - fordult vissza Liz - de csak azért, hogy nyugton tudjak intézkedni és most azért hoztalak el, hogy meggyőződj, hogy nem csallak meg, hogy szabad legyél egy, kicsit és mert veled biztonságba éreztem mindig magam... a mai napig. Ezen túl már nem tudok benned megbízni - bökött a termoszra - ez egy aljas lépés volt.

- De kellett.

- Nem, Sirius nem kellett volna. Fordult ki volna a kriptából, mikor neki ütközött Roriknak és Remusnak - oh, fiúk, de jó, hogy jöttök. Egyikőtök haza visz engem a másik meg a férjemet.

- Mi történt? Kérdezte Remus - jól vagy?

- A férjem veritaserum-ot itatott velem, hogy faggasson.

- te meg altatót kevertél a kakaómban.

- Én arzént tettem volna bele a helyébe - mordult fel Remus - te képes voltál veritaserum itatni Lizel?

- Igen, mert tudtam, hogy sumákol. És igazam lett sőt tetszik neki Tonkin - mutatott a Liz mögött álló férfira.

- Na, fene ezt jó tudni - mosolyodott el a férfi.

- De engem szeret szóval nyugi te bájgúnár. ne számíts többre tőle. Mondta gúnyosan Sirius,

- Valóban? Kérdezte veszedelmes élel Liz, majd megragadta Rorik talárját és lerántotta, majd hosszan megcsókolta. Sirius csak hápogni tudod Remus zavartan köhintett és próbálta palástolni a mosolygát - most mehetünk - karolt a megszeppent Rorikba és kihúzta az ajtón, majd egy pillanattal később el is tűntek.

- Most komolyan megcsókolta? Kérdezte Sirius és rá nézet a barátjára, aki csak bólogatva lépet hozzá, majd kirántva a kezét a zsebéből állcsúcson vágta Siriust, aki összecsuklott. Remus az öklét rázogatva káromkodott, majd a barátjára nézet.

- Kurvára fáj, de nagyon megérte. Szóval jó lenne, ha végre benőne a fejed lágya vagy nagy bajok lesznek.

- Te megütöttél? - próbált fel kelni Sirius és döbbenten nézet a barátjára - te megütöttél!

- De meg ám és nagyon jól eset basza meg. Nevetett fel Remus.

Ez egy hosszabb szősz lett, mert jó ideje nem írtam. Szabin vagyok de az elmúlt napokban ne éreztem jól magam és semmihez sem volt olyan sok kedvem így örültem ha túl élem az adott nap szakot. De most homlokon vágott a múzsa és jött az ihlet és írtam. Remélem tetszett nektek ez a hullám völgyes rész. Szerintetek melyik részt rajzoljam meg?