Rorik felemelt pálcával ment be a kúriába mögötte a bosszús Lizel. A fehér lepedőkkel letakart bútorok hosszú árnyékokat vetettek a márványra és a festményeken ábrázolt képek szemüket dörzsölve követték őket.

- Homenum Revelio - suttogta a férfi, majd leeresztette a pálcáját - nincs itt senki.

- Mondtam, hogy nincs itt senki. Én vagyok a titokgazda - forgatta a szemét a nő és elindult a könyvtár szobába - gyere!

- Emlékeztet ez a kúria anyám egyik távoli nagybácsijának otthonára.

- Valóban?

- Aham - nézelődött a férfi - csak az övé fényűzőbb volt, ami nem csoda a vén kecskének a vérében is galleon áramlott. Tette zsebre a kezeit és leplezetlen kíváncsisággal nézelődött - szóval itt nőttél fel?

- Igen.

- Biztosan aranyos kislány lehettél - mosolyodott el a férfi, majd megtorpant egy festmény előtt - ő kicsoda?

- Az édesanyám. Szép volt nem - lépet vissza a nő és mosolyogva nézet az anyját ábrázoló képre - apám festette. Nem volt a legtehetségesebb, mindig ezt mondta. Az öccse volt a művész lelkű - nevetett fel Liz, majd elhúzta a száját - a rohadék. Nyomorult halálfaló volt, ahogyan a nővére is.

- Hallottam felőlük nem is érdemelnek szót, de azt most elmondhatom, hogy apád szerintem nagyon tehetséges volt és az édesanyád gyönyörű volt. Hasonlítasz rá.

- De hogy - nevetett fel Liz - nála senki sem lehet szebb és jobb sem. Érintette meg Liz a festmény keretét, majd letörölte a könnyeit és felszegett állal elindult. Rorik figyelte a büszke tartású nőt, majd a festményre - ha létezik mennyország kérem vigyázzon rá - bólintott a férfi és Liz után sietett.

Rorik elfüttyentette magát, mikor meglátta a könyvtárt és legszívesebben oda rohant volna a könyvekhez és mazsolázón közölök, de összerezzent, mikor felgyúlódó fényekre méltatlankodó morgolódás csapta meg a fülét. Sokszor látott elvarázsolt festményt, de az a három, ami a könyvár falán logót olyan életű volt, hogy azt várta, hogy kilépnek a keretükből. Hasonlóak voltak, mint a Roxfort igazgatói falán logókéhoz, de még is másabbak voltak azoknál. Nem tudta megmondani miért, de úgy gondoltam másabbak.

- Lenyűgöző hely - sóhajtott fel Rorik és a plafonig érő körbe futó könyves polcokat nézte.

- Mindenki ezt mondja. Az ősöket is ezért kellett ide hoznom, mert méltatlankodtak a dolgozó szoba ellen. Nem is értem miért, mert évekig el voltak ott. Tette csípőre a kezét Liz és meg állt apja képe előtt, aki már visszavágott volna, mikor Agust felkurjantott.

- Kövér vagy Esther - szólalt meg Agust és Liz felmordult és rá meredt a nagyapjára.

- Csupán terhes és még mindig Elizabeth.

- Ő az apa? Mert ha igen én most elégedett vagyok a választásoddal. Black-ek mindig csak a bajt keverték - Húzta ki magát Plutosz - emlékszem...

- Dédnagyapa most nem érek, rá nosztalgiázni veled pedig hidd el szívesen megtenném veled - emelete fel a kezeit a nő.

- Akkor ki is ő? - Mutatott Alexander Rorikra - kicsikém te férjes asszony vagy...

- Özvegy - kotyogott közbe Agust - vagy is nem. Bigámista a kislány - nevetett fel harsányan a férfi és pimasz gonosz vigyort villantott és Rorik már ezerszer látta ezt a grimaszt Emily és Liz arcán. A Vér az vér maradt.

- Ő a medimágusom és jó barátom nem pedig a szeretőm.

- Pedig nem rossz. Kár, hogy nem cseréled le rá Blacket, mert olyan bizalomgerjesztő és jóképű.- szólalt meg a hátuk mögött egy asszony. Rorik ijedten perdült hátra. Az asszony egy bársony borítású fotelében ült díszes talárban és konyakot iszogatott - Liana Nott Arrow vagyok. Elizabeth dédanyja - emelte fel poharát a nő és Rorik bólintott - és te fiam? Illene be mutatkoznod. Somolygott rá a pohara felett.

- Anyám - nyögött fel Agust és Plutosz mosolyogva ingatta a fejét.

- Rorik Tonkin vagyok.

- Norvég származék.

- Részben. Anyám skót volt. Felelte Rorik

- Nem kell megsértődni, de emlékeztetsz valakire. Téged nem drágám? Nézet a másik falón logó férjére.

- Anya...

- Ő is Carrow, mint itt mindenki, de ő nagyon távolról. - tárta szét a karjait Liz - szóval ne szólt de a dédnagymamát.

- Agust! Csattant fel Plutosz.

- Nem én voltam. Nincs zabi kölyköm. Csak három gyerekem van.

- Abból kettő undorító. Húzta el a száját Lianna.

- Mert halálfalók? Kérdezte Rorik.

- Nem, fiam, ha nem beteges vágyaik vannak - húzta el száját Plutosz és leült a karos székében - de valóban ismerősek a vonásaid. Te ősöd nem véletlenül Angelica Carrow, aki egy muglival kötött frigyet?

- Oh, valóban - csettintett Lianna - hová is tettem az eszem.

- Már rég halott vagy anya.

- Maradj csendben büdös kölyök - csattant fel a nő - szóval Rorik ő az ősöd?

- Igen az. - bólintott Rorik.

- Elizabeth követelem, hogy válj el Blacktől és egyesíts a széthullott dicső Arrow családot vele. Már elég messzi rokon, hogy megtedd - csattant fel Plutosz.

- Apa - forgatta a szemét Agust - szard le az öreged Emma, de azért gondol végig, hogy le akarod-e élni az életet azzal a nyomorulttal, aki az én szeretett kis dédunokámat Emily-t elhagyta.

- Megfontolom - sóhajtotta Liz ezzel lezártnak tekintve a témát - szóval azért jöttem...

- Mikorra várható a baba? Kérdezte izgatottan Alexander, aki végre szót nyert.

- December vagy november.

- Remélem fiú lesz - sóhajtott fel Agust.

- Nem mindegy az nekem apám? Egészséges legyen. Csattant Alexander.

- Hát nem fiam, mert valakinek vinni kell a nevet. Emily tehetséges és büszke Arrow, de leány.

- Elég - csattant Plutosz - akár leány akár fiú tovább viszi a nevünket. Emily megígérte nekünk, hogy nem veszi fel a férje nevét, sőt az a kedves fiú is megesküdött nekünk.

- Mikor voltak itt? Kérdezte Liz.

- De az nem ugyan az! Fiúnak kell vinnie! A babának annak kell lennie!

- Egészséges legyen!

- Mind Arrow lesz!

- Szereted Lizikémet? Kacsintott Rorikra Liana.

- Én felviszem őket a padlásra az egerek közé - masszírozta Liz a homlokát, miközben ádáz vita zajlott a feje felett.

- Te Lizi - lépet közelebb a nőhöz Rorik és ijedt arccal nézet le rá - ezzek a festmények nem szokványosak ugye? Ijesztően valóságosak.

- Ez azért van édeske - csettintett a nyelvével Liana - mert ezeket a festményeket nem csak betanítottuk és megosztottuk az emlékeinket stb stb - legyintett flegmán a nő - ha nem beleraktuk a lelkük egy kis részét. Persze nem öltük meg senkit ehhez, mint egy horcrux esettében, de le kellett metszeni ehhez. El kellett engednünk.

- Mi az a horcrux? Kérdezte Rorik.

- Hosszú a meséje fiam - legyintett a nő - annyit jelent tömören, hogy lélektároló. Na, szóval mi teljes tudattal rendelkezünk nem beszélve az emlékeiről. Mikor meghaltunk a varázslat bezárult és lepecsételődött. Mosolyodott el a nő és Plutosz boldogan felsóhajtott.

- Gyönyörűen meséled el a dolgokat édesem. Úgy örülök, hogy ide kötöztetett Elizabeth.

- Te is el tudtad volna mondani - pislogott a férjére szerelmesen Liana.

- Miért is jöttél ide Mary? Vágott közbe Agust.

- Igaz, miért jöttél ide ilyen állapotban LIZ? Ráncolta a szemöldökét Alexander és metszően az apjára nézet.

- Van, aki vadászik rá és nagy eséllyel magának akarja. Hadarta Rorik megelőzve Liz nyakatekert válaszát.

- Mi? Hördült fel Alexander.

- A mi Elizabetünket? Csattant fel Agust - és te ide jöttél? Rorik és a többiek figyelmét sem kerülte el, hogy végre a rendes nevén szólította Lizt - most mi van?

- Argus kicsikém most hívtad a véredet az igazi nevén, olyan büszke vagyok rád - tette a szívére a kezét Liana.

- Anya - pirult el a férfi - szóval kicsi utód, miért is vagy itt akkor, ha a fejedet akarják?

- Sőt ilyen babásan kimozdulni - ingatta a fejét Alexander - valóban el kellene válnod Siriustól, hogy ezt hagyja.

- Meg is van, a döntés lányom... el válsz - csapta össze a kezét Plutosz - áldásom kettőtökre.

- Hagyjatok már ezzel - mordult fel Liz.

- Igazán megtehetnétek egy szívességet fiúk és végre befoghatnátok - csattant Liana - ismerjük már Lizi-t, hogy tudjuk, hogy ki lógott. Nem egy szabály követő, ha a feje után megy. Ez bizony tény - dőlt hátra a nő és öntött magának a ki nem fogyó konyakos üvegből egy pohárnyit - mivel itt van a segítségünket kéri sőt mivel itt van és ránk fanyalodik kiderül, hogy bizony nem tudja ki az aki az életére tőr és tőlünk vár útba igazítást. Ugye? Rorik szája tátva maradt és Liz bólintott, míg a háta mögött logó festmények köztük Agust Arrow büszkén kihúzta magát.

- Piszok jó auror lettél volna mami.

- Ne hízelegj nem áll jól és olyan alantas szakmát nem is végeztem volna. És jobbnak láttam, ha kioktatok mindenkit, aki él és mozog.

- Valóban így ismerkedtünk meg, mikor bemutattak egymásnak minket. Gyönyörű voltál és elbűvölő.

- Te meg szánalmas - dobott egy csókot a nő - de nem tudtalak nem megszeretni, mikor a bátyámat legyőzted párbajban és lerúgtad a veséjét. Sóhajtott fel a nő - pedig mennyire küzdött, hogy ne vigyél el. Egy nyamvadt Rosiert akart nekem, aki korban megfelelő lett volna hozzám és nem egy olyat, aki húsz évvel idősebb volt nálam és bemutatott az egész varázslóvilágnak. De ott a bátyám elalélt teste felet elnyerted a kezem.

- Rá ütöttél Lizi - Kurjantott Rorik boldogan - tisztára olyan, vagy mint Mrs. Arrow. Ez  a hangsúly, ez az észjárás és a konyak. Tagadhatatlan rá ütöttél.

- Neked csak Liana - kacsintott a nő Rorikra és csókot dobot neki.

- Biztos, hogy rá ütöttél - suttogta a férfi.

- Most, hogy így mondod - tűnődtek a festmények.

- Mi van? Csattant Liz - én ilyen lennék? Mutatott a dédanyára Liz.

- Igen - válaszolta mindenki.

- Mennyetek a fenébe - csattant Liz.

- Na, kis bogaram miben kéred a tanácsunkat? Kérdezte lágyan az apja.

- Mit jelent azt, hogy a vér szava? És mit takar az, hogy ha azzal, aki üldöz engem gyermekünk születne abból egy igen erős utód lenne? Egy örült, undorító, erős és minden tekintetben gusztustalan jönne világra általunk. Ezt mondta nekem az egyik csatlósa, miközben a kriptában beszélgetünk.

- Milyen kriptában? kapta fel a fejét Agust.

- Mi az, hogy beszélgetettek? Csattant Alexander és Plutosz egyszerre.

- A maguk kriptájában és nem beszélgettek, ha nem meg akarták ölni Lizit - mondta csevegő hangon Rorik - de én utána mentem és elhoztam onnan.

- Nem tudnak kekszet dobni Rorik - morogta Liz,

- De ha tudnák meg tennénk - sóhajtott fel Liana.

- Szóval? Kérdezte Liz fogcsikorgatva.

- Annyi biztos, hogy megfektetne - mondta közönyösen Agust - hát igen mi Arrowok elbűvölőek vagyunk. Simította hátra a haját a férfi

- Ez igaz - bólintott Plutosz és Liz meg döbbenésére az apja is.

- Az önértékelési zavarok nem jellemző a családodra - suttogta Liznek Rorik.

- Kuss - pirult el a nő.

- Érdekes, hogy rád vadászik - gondolkodott el Plutosz - de mivel nincsen más Arrow rajtad és a lányodon meg persze a magzatodon kívül érthető, hogy kellesz neki. Régóta nem született olyan tehetséges boszorkány, mint te a családba. Így érthető tehát, ha össze akarja hozni az ő zsenialitását a tiéddel.

- Zseni - sziszegte Alexander.

- Igen - bólintott a férfi - ha kijátssza a lányodat csak is az lehet. Nem beszélve, hogy csak is ő lehet, aki az unokád vőlegényét kreálta azé ami most.

- Valóban ő az. Mesternek szólítják a csatlósai. Mond dédnagyapa mit takar a vér szava és pontosan mi ez?

- A vér szava az aranyvérűségre utal kislányom - mondta csendesen - de ezt nem értem. Liz félvér.

- De akkor is Arrow és a sok beltenyészet után tisztább a vére - ásított Agust - ha ezt nézzük arany a vére. Erre jó példa Emily. Ő a szokottnál is tehetségesebb még nálad is nem - nézet le Lizre a férfi.

- Valóban így gondolom. Akkor egy arany vérű vadászik rám?

- Nagy az esélye rá - dőlt előre Agust - sőt ahogyan apám szavait értelmesebb vér a vérből.

- Egy rokona? Suttogta Rorik - de senki sem él vagy éppen börtönben ül.

- És még ott vannak a nyomorultak - fonta össze a kezeit Liz - gondoskodtam róla, hogy ott is maradjanak és megkapják a napi dementor adag négyszeresét.

- Az én vérem - tette a szívére a kezét Plutosz.

- Az unokáidról beszél, sőt a lányomról és a fiamról - sziszegte Agust.

- Meg kellett volna fojtani őket a fürdő vizükben már gyerekként. Bődült Plutosz.

- Miért gyűlöli a saját unokáit? Kérdezte Rorik.

- Mert undorítok voltak és szégyent hoztak a nevünkre. Nem a halálfalóvá vallásukról, ha nem egy gusztustalan taburól. Fintorgott el a férfi - szégyen.

- Erről nem beszélünk. Mondta csendesen Agust.

- Nem hallgatunk. Fordult el Liana. Liz tanácstalanul néztek össze, majd Alexander-ra pillantottak.

- Apa, és ha ez a kulcs? Kérdezte a nő.

- Kincsem szó szerint vedd, hogy nem beszélhetünk róla nyíltan erre megesküdtünk a lelkünkig. De tiltott dolog ennyit segíthetek.

- Ez nem ér. A lányom is veszélyben van és ti nem...

- Liz... én már sejtem - sóhajtott fel a férfi és felnézet a festményekre -Tabu, vértisztaság, undorító és bűn.

- Igen - bólintott Agust - szégyellem magam miattuk, ha tudtam volna, megakadályozom.

- Nem értem... várj... ugye nem? Sápadt el a nő és leült a fotelba és a szája elé kapta a kezét, hogy enyhítse a hányingerét. Liz könnyei marták a szemét és már nem hallotta a apja hangját csak a sötétség kellemes hívogató ölelést várta.

Az eleje aranyos és szerethető meg talán humoros aztán könyörtelenül lecsaptam. De remélem ettől azért tetszett nektek :) A következővel igyekszem ahogyan csak tudok :3

Egy kis magán vélemény: Régóta nem szórakoztam ennyit ahogyan a festmények veszekednek. Imádtam írni remélem nektek is tetszettek :)