Sirius iszonyatos fejfájásra ébredt az ágyában. Először nem tudta hová tenni mit keres ott, de eszébe jutott a hatalmas termetű szörnyeteg, aki embernek meri nevezni magát. Életében nem kapott akkorát, mint akkor. Megfogadta messziről elkerüli a pasast és egy rossz szót sem szól róla és a fiáról, ha Matthias is ilyen erővel bír mint a melák apja, akkor nem kell féltenie a lányát az már biztos. Fájdalmasan nyitotta ki a szemét és az első, akit észrevett az a felesége volt, aki az íróasztal elé rakott puffon ült vele szemben meg Rorik guggolt. Elmélyülten beszélgettek így nem vették észre, hogy felébredt így Sirius résnyire csukta a szemét és fülelt.

- Nem szabadna aggódnod Lizi te is tudod, hogy nem tesz jót neked. Emlékezz a múltkor is rosszul lettél. Mondta a férfi aggodalmasan és Sirius próbálta felidézni melyik rosszul léte volt az asszonynak, de valahogy egyre sem emlékezet. Ijedten szorult össze a gyomra arra gondolva, hogy felesége egyáltalán nem avatta be az egészségéről.

- Tudom és igyekszem betartani, amit mondtál, de az úgy nem megy, hogy semmi hírt nem kaptam Morry-ról és Roy-ról.

- Képzet varázslók nem kellene aggódnod értük. Roppantul dühösek lennének rád, ha tudnák, hogy nem figyelsz magadra.

- De Morry, olyan fiatal mi van, ha baja esik? Megígértem az apjának, hogy vigyázok rá erre a legnagyobb veszedelembe löktem Dumbledore, miatt. Temette az arcát a kezeibe - most meg fen áll a veszélye, hogy Matt-et is elviszik.

- Matthew és Joyce nem szakítanák el innen Matt-et. Látják, hogy ragaszkodik hozzátok és főleg Emilyhez - mosolyodott el Rorik - vannak olyan kötelékek, ami nem a vérből, ha nem a szívből kötetnek és hiszek benne, hogy a szülei ezt látják. Az évek amiket az a mocsok elvett tőlük ugyan pótolhatatlan, de tudják nagyon jól, hogy azzal nem hozzák vissza, ha most kiragadják innen.

- Tudom - bólintott a nő.

- Morry-t meg te nevelted kevés az esélye, hogy baja esik. Annyi mindent tanítottál a kölyköknek, hogy kétlem azt hogy bajuk esik. Te vagy erre az élő példa nem? A veszedelem, a halál és a gonoszság folyton a nyomodban van és te még most is képes vagy elé állni felszegett állal és küzdeni - fogta meg a nő kezét Rorik és Sirius keze ökölbe szorult - ám most első sorban magatokra kell ügyelned. A picire és magadra. El kell lépned a baj elől és hagyni, hogy most mi vegyünk meg téged.

- De olyan egyedül vagyok ebben - folytak a könnyei a nőnek - hiába van itt Sirius, ha a gyerekes féltékenységeivel és a haragjával már nem bírok. Remus meg nincs mindig itt és apát nem zavarhatom, mert az ő egészsége sem a régi.

- Lizi...

- És Jamie sincs már itt. Elment ahogyan Bastian is - zokogott a nő és a férfi vállának dőlt. Rorik az ajkába harapva ölelte magához és csitítgatta. Sirius szíve összeszorult és szorosabban becsukta a szemét, mikor a férfi felállította Liz.

- mint mondtam nem vagy egyedül. Most pedig szépen, adok neked egy jó kis gyógyteát és megnyugszol egy kicsit utána meg lepihensz.

- Nem láthatnak így meg. Emily aggódni fog. Törölte meg az arcát Liz, de Rorik megfogta a kezét.

- Sírva jöttél fel szerintem nem lesz gond aranyom. Így is úgy is szép vagy.

- Jaj, Rorik - nevetett fel halkan a nő és meglökte a férfit, aki halkan felnevetett - De nem hagyhatom itt Siriust...

- Kialussza a tockosát és ugyan olyan bosszantó lesz, ahogyan szereted. Nem lesz vele gond. Sőt majd beszélek vele.

- Jó - szipogott fel a nő és becsukódott mögötte az ajtó. Sirius felült és a fejét fogva a térdére támaszkodott. Felesége, olyan elkeseredettnek hallatszott, ahogyan eddig soha sem hallotta és ha még is nem figyelt rá. Azon az éjszakán is semmibe vette mit érez, mikor bosszúért lihegve ott hagyta a lányukkal. A sok év kegyetlen vágással hasított kettőjük közé, mint egy villám és eddig fel sem tűnt neki isten igazából mennyire eltávolodtak egymástól. Tehetetlenül dőlt vissza az ágyba kitárt karokkal és figyelte a mennyezetét, amit annak idején annyit nézegetett. Becsukta a szemét és maga előtt látta a feleségét, ahogyan először megpillantotta a beosztáson ahol dacosan elfordult tőle, majd mikor lezuhant a lépcsőn ő miatta és soha nem mondta el senkinek miért. Érte hazudott. Érte. Akkor abban a pillanatban szeretett bele végérvényesen és hiába próbált bátorságot gyűjteni, hogy ezt bevallja mindig volt ok, amiért ne tegye, meg mint például az öccse. Életében nem érzet még akkora fájdalmat, mikor együtt látta őket, de legyűrte. Dorcas, aki akkor lett a barátnője azt mondta mikor végül szakítottak, hogy „ezer lány sem tud Arrow nyomában érni a szívedben Sirius, de ha olyan hülye maradsz, mint most el fogod veszteni és soha nem kaphatod vissza" Elfintorgott az emlékre és maga előtt látta a nőt, akinek mindig igaza volt. Legszívesebben bemutatott volna neki, de ahogyan James és Lily ő is rég halott volt a családjával együtt. Tehetetlenül borzolta össze a haját és felnyögött.

- Még is mi a szart csináljak? Kérdezte magától és oldalra fordulva belenézet az ágy mellett lévő álló tükörben, amit Liz hozott.

- Hát először nőj fel végre te marha - válaszolta a tükörképe és Sirius keserűen elmosolyodott.

- Hát ideje volna - mondta önmagának és lehunyta a szemét és elnyomta az álom.

Emily benyitott a szülei szobájába és figyelte az alvó apját. Óvatosan belépet és becsukta az ajtót maga után, majd az ágyat megkerülve leült a szélére. Az apja nem aludhatott mélyen, mert kinyitotta a szemét, amint leült.

- Baj van kicsim? Anyád? Ült fel Sirius hirtelen, majd a fejéhez kapva visszahanyatlott - hogy görcs álljon a kezébe Valternek.

- Nincs gond apa - mosolyodott el Emily - és elhiheted nagyon bánja Matthew, hogy fejbe kólintott. Azt mondta, ha már nem látod a Göncöl szekeret a szobában személyesen is elmondja.

- A te Matt-ed is ilyen?

- Oh, Matti előbb kérdez, az után üt, ha kell, de nagyon pacifista a lelkem szóval inkább mindent a szavakkal akar elintézni - legyintett a lány - én vagyok a bunyós kettőnk között és az átkozódós is. Ám hidd el nem akarsz be zsebelni tőle is egy pofont.

- Ezt észben tartom picim - mosolyodott el a férfi és megfogta a lánya kezét - de elhiheted, nem szívesen fogadom el azt a tényt, hogy a lányomat elcsábítja egy fiú.

- Hát azért ez nem így van - vigyorodott el Emily szélesen és abban a mosolyban Sirius meglátta önmaga tükörképét - kemény munkám volt benne, hogy magam mellé édesgessem. Szóval örülnék, ha végre elfogadnád, hogy nem vagyok az a baba, akit ott hagytál anyával.

- Tudom én, de én egy apa vagyok és te a kislányom, majd ha te leszel szülő megérted.

- Az még messze van, de észben tartom.

- Most azért megnyugtattál - nevetett fel Sirius és Emily is megeresztett egy mosolyt - szóval miért jöttél igazából?

- Anya miatt.

- Baj van ugye? Ráncolta a szemöldökét a férfi, de Emily a fejét ingatta - akkor?

- Ő most pihen apus szobájában, de Rorik vele van. Ám én úgy látom, anya nagyon messze van. Mintha elfogyott volna az ereje, mintha már nem ön maga volna és ez nem a terhesség miatt van apa.

- Ha nem?

- Miattad - válaszolta csendesen Emily és szomorúan az apjára nézet - aggódik érted ahogyan Morryért, Royért, Harryért és mindenkiért, akire ő maga most nem figyelhet, és nem segíthet.

- Emily...

- Te ismerted gyerekként mielőtt a nagyiék meghaltak volna nem? Mond az előtt milyen volt anya? Boldogabb, mosolygósabb vagy talán volt lehetősége gyerekként élni? Minden bizonnyal igen. Én nem tudhatom, min kellet keresztül mennie, mert az én tudtam gyerek lenni valamilyen szinten. De én úgy nőttem fel, hogy folyton a háta mögé nézet és álarcot viselve büszkén haladt. Mindig felnéztem rá és olyan akartam lenni, mint ő. Előbb tanultam meg varázsolni, mint bárki a suliban. Animágus vagyok, patrónust idézek, és ha akarnák, nagy eséllyel végezhetnék most is. Vajon miért van, ez mond? Nézet az apjára Emily, de az csak döbbenten figyelte a lányát, aki korát meghazudtolva komoly felnőtt módjára beszélt vele. Emily szomorúan felsóhajtott - Talán azért apa, mert mindig félt anya és azt akarta, hogy akiket szeret fel legyenek vértezve minden ellen. De ez egy reménytelen küzdelem és egy idő után az erő, ami mindig is előre hajtotta elfogyott. Ez van most szerintem. Túl sok minden érte az elmúlt években és most is egyszerre. Nem is rám van igazán szüksége, nem is apusra vagy a papára, Harry-re esetleg Lottékra, Rorikra ha nem rád. Arra a férfira, akibe annak idején beleszeretett, arra a marhára, aki lelökte a lépcsőn és rettegő aggodalommal fogadta el azt, hogy nem lesznek barátai.

- Honnét tudod?

- Anya mesélte - mosolyodott el Emily - meg is mutatta az emléket. Valóban nagyon be voltál gyulladva és megérdemelted volna, hogy jó ketté átkozzák, a fülled. Tudod mit mondott erre anya akkor nekem mikor ezt mondtam neki?

- Nem.

- Ő is olyan volt, mint én. A barátainkat kincsként őrizzük. Paskolta meg az apja kezét Emily - szóval apa itt lenne az ideje, hogy nem, mint exauror, vagy szökött fegyenc és nyughatatlan lélekként követeld azt, hogy tehess valamit, ha nem mint apa és legfőképpen, mint férj legyél jelen ebben a családban. Mert bizony, ha ezt elpuskázott, akkor több lehetőséged nem lesz az életben és végig kell nézned, ahogyan anya más oldalán lesz boldog, mert bizony nem lenne egyedül nagyon sokáig. Én pedig nem fogok neked segíteni. Érted?

- Hogy ne érteném - bólogatott Sirius - éppen olyan hűvösen érvelsz és burkoltan fenyegetsz, mint az anyád.

- Oh, koránt sem vagyok még olyan, mint ő és elhiheted nekem, nem szándékozom arra az útra lépni, mert annak nagyon nagy ára van - mondta sötéten Emily és Siriust valamiért kirázta a hideg - de apa ne hidd azt, hogy nem szeretlek, mert bizony nagyon is, de megfeszülhetsz, akárhogy anyát mindig is jobban szeretem majd mindeninél, ahogyan Bastian emlékét is. Ő volt apám helyet az apám és örülnék neki, ha soha nem mondanál rosszat róla.

- Értem és nem felejtem el - bólintott a férfi.

- Örülök ennek apa - mosolyodott el Emily és felállt, majd az apja homlokára adott egy csókot - Mert milyen gonosz dolog lenne már tőlem, ha azon munkálkodnék, ha nem tartod a szavad, hogy anya Rorikkal gabalyodjon össze nem? Mosolyodott az apjára sötéten Emily és magára hagyta a döbbent Siriust.

- Én hülye, miért nem maradtam akkor otthon. Temette az arcát a kezébe.

Remélem tetszett nektek ez a szösz. Sötétebb és borongósabb lett mint ahogyan terveztem, de ilyen volt a kedvem is, de igyekszem majd vidámabb szöszöket hozni.

Kicsit nehezebb volt ez megírni,mert képzéseknek voltam és nagyon fáradt voltam mire haza estem. Illetve a mai napom a szociális munka napja miatt szabad volt még is erősen takarítottam, mert elmaradtam vele a héten. Illetve a bátyámmal vívtam egy kis küzdelmet azért, hogy maradjon a seggén - ment volna a 3 oltásra - de közölte velem 1 óra nyomozás után, hogy fáj néha a mellkasa. Szóval holnap jönnek covid tesztre és nem igazán könnyű egy beteg férfit megnyugtatni és olyat mondani, ami oldja a feszültségét arról, hogy pálcikát nyomnak fel az orrán. Szóval szurkoljatok, hogy ne legyen gond és nálam sem legyen a későbbiekben. Legyetek jó és vigyázzatok magatokra.