Rorik berúgta az ajtót és úgy ment be a házába. Karjaiban Liz volt, aki erőtlenül dőlt neki. A sötét házba egyetlen legyintésére fények gyúltak így a nő szemrevételezhette a férfi otthonát. Tágas nappali kényelmes kanapé és pasztellszínű falak. Virágok az ablakban és az asztalokon. A konyha ami egybe nyílt a nappaliba kicsi volt és tiszta. Az egyik szoba félig nyitva volt és ameddig a fény bekúszott egy iroda vonalait rajzolódtak ki. Ahogyan a keskeny lépcső felfelé tartott Rorik a falakon fényképet látott Liz. Észre vette az esküvői képét ahol Rebeccaval boldogan kacagnak a világba mit sem sejtve milyen rövid ideig lesznek együtt. Liz könnyei kicsordultak. Miért pont ő rohan a segítségére, mikor neki talán mélyebb a fájdalma bárkinél? Miért?

- Csinálok neked egy jó levendulás fürdőt - szólalt meg Rorik és belökte a fürdő szoba ajtaját - nem nagy, de kényelmes a kád - tette le Lizt egy székre a férfi.

- Sajnálom - motyogta Lizt.

- Mit? Kérdezte őszintén a férfi és felgyűrte az ing ujját, azt hogy bőrig áztál és úgy mentél le a szüleid kriptájába vagy azt, hogy nem szóltál nekem?

- Mindent.

- Ne butáskodj - engedte meg a csapot a férfi - de örültem volna, ha nem Minerva szól nekem, mit tervelt ki a vén kecske. Komolyan nem értem, miért kellett be vonni a fiadat. Örült ötletei vannak, az öregnek mondom én. De ne féltsd Morry-t és Roy-t sem.

- De akkor sem akartam ezt - temette az arcát a kezeibe a nő - én nem akartam.

- Akkor miért engedted?

- Dumbledore meggyőzött, hogy nagyobb esélye van nekik mint bárki másnak és, hogy Per vigyázz rájuk.

- Perselus? Húzta el a száját Rorik, de gyorsan uralkodott a vonásain - biztos segíti őket Izi. Meg ők elég ügyesek. Bíz bennük.

- De olyan hitványnak érzem magam. Megígértem az apjának, hogy megvédem őt erre most én löktem be a rosszba.

- Morry-t te nevelted jórészt azzá a férfivá, aki most ismerünk. Nem hiszem, hogy rá lépne a rossz útra. Guggolt le a nő elé Rorik és kezébe vette a nőjét - szóval nyugodj meg. Csinálok neked egy jó vacsorát és ágyba duglak. Szólok a gyerekeknek, hogy elhúzódik a rendel kapcsolatos intéznivaló.

- Hazudsz nekik?

- Nem mondhatom nekik azt, hogy kikészítetted magad.

- De nekem mennem kell. Otthon vannak egyedül és nekem ott kell lennem - állt volna fel Liz, de a férfi visszanyomta - Rorik, kérlek.

- Nem. Mondta határozottan - én szólok a srácoknak, te meg szépen beszállsz a kádba. Jó? A kád! Baszus a víz - ugrotta a csaphoz a férfi és elzárta - oké még időben. Kellemesen meleg és jó illatú lesz - nyúlt a polchoz és leemelt egy dobozt és eltartotta magától, hogy jobban lássa a felirtott - öregszem kell egy szemüveg. Sóhajtott fel a férfi és beleszórt két marékfürdő sót a vízbe.

- Rorik...

- Elizabeth ne bíráld a parancsomat, ha nem szállj be a kádba. Én felhívok a kölyköket. Rohant ki a fürdőből. Rorik, mikor percekkel később vissza jött Liz még mindig a széken ült és nézet maga elé.

- Jól vannak, de Emily nyavalyog azért, mert nem lehet Rend tag. Lefárasztott pár perc alatt. Komolyan képes olyan messziről is erre. Szóval ne aggódj értük mindenki, olyan ahogyan hagytad. Matt vigyázz Emilyre, a manókra, a macskára és az egére. Szóval tényleg nincs okod az aggódásra. Miért nem mentél be a kádba?

- Nem tudom át lépni - biggyedt le a nő ajka és a hasára mutatott.

- Oh, elfelejtettem. Vakarta meg a tarkóját a férfi - szólhatok Hopiéknak? Ők be segítenének.

- Nem, hadd pihenjenek - ingatta a fejét Liz - segítenél te?

- Én? Bökött magára Rorik.

- Még is ki? Látsz még rajtunk kívül mást? Segíts levenni a ruhám... komolyan nehéz levenni. Felvenni még megy, de le már nem. Most nincs itt Emi, hogy segítsen vagy Hopiék. Szóval most te vagy a soros.

- Lizi évek óta nem vettem le nőről ruhát, sőt meztelenül sem láttam.

- Jaj, Rorik nem arra kérlek, hogy tegyél magadévá, ha nem, hogy segíts be abba a kurva kádba, ha már ezért hisztiztél! Csattant Liz.

- Jó, rendben - bólintott lassan a férfi - és én nem hisztizek! Liz legszívesebben felnevetett volna az egész szituáción. Rorik szeme szorosan csukva volt attól a pillanattól kezdve mikor már az alsó ruhákat segítette le addig, amíg be nem tette a kádba.

- Köszönöm - mondta Liz a férfi hátának, aki neki dőlt kádnak.

- Persze - bólogatott és Liz látta, hogy Rorik arca piros.

- Zavarba hoztalak ugye?

- Igen - felelte őszintén - az utolsó nő, akit ruhátlanul utoljára láttam az a nejem volt.

- Sajnálom, ha...

- Semmi baj hát ideje volt megtörni a dolgot.

- De csukva volt a szemed.

- Az lehet, de a lelki szemeim kurvára nem voltak csukva - motyogta halkan a férfi és eltakarta az arcát. Liz lágyan Rorikra nézet, majd hangosan felnevetett és hátulról megölelte - Kínzol ugye?

- Nem, csak szeretlek. Mi lenne velem nélküled? Mi lenne valóban veled te bolond ember?

- Biztosan feltaláltad volna magad. De jobban jársz, ha vigyázok rád - pislantott hátra - még a végén bajotok esik. És ami Murdock-ot és Roy illeti, nem kell őket félteni.

- Miért?

- Mert Roy a te embered és Morry a te fiad. Vannak olyan furmányosok, hogy mindent túléljenek. Meg aztán ők szóltak merre lehetsz. Egy kurva kövér macska Roy patrónusa tudtad?

- Szereti a macskákat. Három is van neki.

- Mi a nevük?

- Morry szerint fárasztóan kreatívatlan. Minden cicát Roy macskának hív. De Morry elvezte őket természetesen. Ha jól emlékszem Moris, Gustav és Garfieldra keresztelte őket. Roy teljesen kikelt magából, mert már csak azokra a nevekre hallgatnak. Nevetett fel a nő - vajon mi lesz velük most?

- Nem hiszem, hogy teljesen felhagynának a régi életükkel. Persze Morry nem jöhet vissza.

- Jelenteni nem akarom ezt.

- Pont ez a jó, mert egy anya miért küldene az aurokat a fia után, ha bízik abban, hogy van benne jó és az egész csak egy rossz vicc. Mosolyodott el Rorik szomorúan - jobban is megtervezhette volna Dumbeldore.

- Nem akartam ezt az egészet. Féltem. Ha nem is én szültem és nem is én neveltem teljesen ő akkor is a kisfiam. Hát miféle gonosz világ ez Rorik? Miért kell egy anyának a rosszba löknie a fiát és nagyobb terhet adni a vállára, mint amit elbírni képes? Hogyan lehetséges az, hogy elvesztettem az erőmet és nem láttok messzebbre, mint az előttem álló pár lépés, mikor régen mindent át láttam és előre megmondtam mi mikor fog megtörténni. Árnyéka lettem önmagamnak. Hát elvesztettem volna önmagam az évek során miközben a családomat védve gonosz dolgokat tettem? Ez lenne az ára a hatalomért, ami a nevemmel jár? Mert ha igen én nem akarom Rorik - hunyta le a szemeit a nő és neki dőlt a kád szélének - mi lenne, az ára az a szabadságnak mond? Egyáltalán én valaha szabad lehetek? Rorik lassan a nő felé fordult és neki döntötte a homlokát Lizéhez.

- Egyikőnk sem szabad már nagyon rég óta Lizi. A nevük átok és hordanunk, viselünk kell, de csak rajtunk áll, hogy vele vesszünk el és bukunk a sötétségbe vagy fel állunk és tovább haladva élünk. A névnek hatalma van ugyan, de rajtunk áll csupán, hogy uralkodik rajtunk és eltapos vagy szembe nézzük vele és küzdünk. Lizi, te erős nő vagy, akit rengeteg csapás ért és most fájdalmaid vannak akár az őszi leveleknek a fákon, akiknek el kell hagyniuk az ágat és földre kell hullaniuk. Az elválás fájdalmas, gyilkos és pusztító, de tőlük nem örökre búcsúzol csupán egy időre. Meglásd, eljön annak a napja is, mikor minden békés lesz és nem lesz semmi gonoszság. Nem lesz fájdalom. Véget fog érni a kígyó hatalma és mindannyian boldogan élünk.

- Remélem igazad lesz Rorik, mert én nem tudom, meddig bírom már. Egyre nehezebb minden.

- Én itt leszek veled és a támaszod leszek - suttogta a férfi és homlokon csókolta a nőt - egy pillanatig se félj én veled maradok nem hagylak el soha sem.

Emily az erdőt fürkészte figyelte a szélsusogásét az ágak között és fülelt minden egyes zajra. Bajról, veszedelemről és bánatról hoztak hírt. Fájt a lelke mintha valami nagy szomorúság érte volna a családjukat. Nem akart hinni önmagának addig a pillanatig, amíg levelet nem kapott a bátyjától. Szűkszavú volt mintha sietve írta volna. „ Nem minden az, aminek látszik és nem minden alakul úgy, ahogyan szeretnénk. Ez a játék elkezdődött bábú lettem ne legyél te is az. Vigyázz a királynőre. Vigyázz magadra. Murdock McRoss" Emily magához szorította a levelet és potyogtak a könnyei. Tudta nagyon jól mit jelent a levél tudta nagyon jól mi lehet az ára, ha veszít. Egyedül maradt a világ ellen nem volt mellette már a bátyja. Fel kellett nőnie és vigyáznia kell az összetört anyjára, aki minden bizonnyal összeomlott ezért nem jött haza és hazudta azt Rorik, hogy tart a Rendnek a gyűlése. Halk esküt tett önmagának, hogy túl él és küzd megvédve azokat, akiket szeret... legyen annak bármi is az ára.

- Az-az út nagyon sötét Milly - szólalt meg Matt mögötte, de Emily nem törődött vele.

- Tudom, Matt - suttogta a lány - mond, leszel a lámpás az éjszakába?

- Én magam leszek az iránytűd, hogy le ne térj. Nagy ára van a hatalomnak és úgy gondolom anyád erre most jött rá igazán. Emily nem mindig az a jó út, ami járhatóbb, ha nem az, ami akadályokkal teli. Ez a világ lassan sötétbe borul ezt te is érzed, ahogyan a gonosz gyűjti az erejét de a jónak, a tisztának mindig van esélye megvillantania a fényét, ami elűzi a sötétet és a kétségbe esést. Nem szabad a félelemnek utat engedni - nyújtotta ki a kezét Matt a lány felé - biz bennünk és nem fogsz elesni.

- És mi lesz Morry-val?

- Őt nem kell félteni, higgy nekem. Van ő olyan jó játékos, mint anyád. Ne feledd ő nevelte fel ahogyan téged is és ahogyan engem is segített. Ám most leginkább úgy gondolom neki van most a legjobban segítségre szüksége.

- Anya erős.

- Nem - ingatta a fejét Matt - gyenge és fáradt az évek megkeményítették ugyan, de ő még midig az a gyámoltalan kislány, aki annak idején nagy álmokat dédelgetett, még mielőtt annyi rossz érte. Most rád van szüksége, hogy megmutasd neki, hogy mennyire is szereted, hogy pótolhatatlan és mellette állsz bármi is történjen. Most még van esély arra, hogy elkapd a kezét, hogy ne vesszen el. Annak idején hiába voltak vele annyian senki sem tudod rajta segíteni és az évek alatt összeszedett sebek mára már mélyebbek lettek és úgy gondolom te képes vagy arra, hogy meggyógyíts.

- Még is mivel? Kérdezte a lány és megfogta a fiú kezét, aki lassan maga felé húzta, majd szorosan magához ölelte olyan erősen, hogy Emily már érezte milyen ritmusban dobog Matt szíve.

- A szeretettel Emily. Ennél erősebb varázslat nincsen a világon.

Szomorkás szösz, de szerintem azért szép lett a maga módján. Itt most kivételt nélkül mindenki komoly volt, de majd enyhül az egész cukiságba majd.

Na és a képek. Egyet tudtam meg csinálni, mert majd nem agyvérzést kaptam a digitális táblám miatt, mert szarakodod. Ezzel is sokat szenvedtem. Na, ha majd a nagysága megengedi akkor folytatom, de eddig csak egyet készítettem el. Liz és Rorik. :) szerintem cukik lettek ezzel a homlok puszival. Remélem a szösz és a kép tetszett nektek.