Hátsó padból figyelte az énekkar próbáját Matt és mosolyogva hallgatta Emily szólóját. A lány lopva rá nézet és elmosolyodott, majd Matt lehunyta a szemét úgy élvezve Emily édesen simogató hangját. Szerette mikor énekelt, mert akkor nem volt dacos a tekintette és épp olyannak tűnt, mint bármelyik vele egy idős lány. És mióta visszatértek az iskolába mindent színesebben láttak pedig nem történt semmi különleges velük. Csak boldogok voltak. Azon az éjszakán történt beszélgetésük, őszinte és mély volt közöttük. A lelkük is megbékélt azóta, hogy egyel, kevesebb szorongás miatt kell aggódniuk. Meg persze Barbelo miatt sem kell. Ez a tény mind kettőjüket meg nyugtatta. Hiszen Sharlotte kezei közül eddig senki sem szabadult... élve. Ahogyan Liz karmai közül sem volt könnyű kijutni.

- Már vége - szólalt meg Flitwick professzor kizökkentve Matt-et a gondolataiból - gyakoroljatok szorgalmas és örülök, hogy mindenki - nézet Emilyre jelentőségteljesen a tanár - rendesen és szépen dolgozott. Egy hét múlva találkozunk. Hess - intett a férfi. Emily lelkesen szaladt Matt-hez és széles mosollyal állt meg előtte.

- Meg dicsértek, hallottad? Kérdezte a lány, mire Matt felvonta a szemöldökét.

- Én egy enyhe utalást hallottam a múltkori viselkedésedre, de legyen dicséretet kaptál - nevetett fel Matt és elvéve a lány táskáját elindultak az ebédlő felé - amúgy mit szólnál, ha a következő roxmortsi hétvégén elmennék valahová?

- Például a Három Seprűbe? Oh, igen egy jó kis vajsört meginnék veled- sóhajtott fel Emily - Rosmerta mindig olyan finomat add. De mehetünk persze a Mézesfalásba is.

- Vagy a Szárnyas Vadkanba is, sőt az jobb lenne, mert nem olyan zsúfolt és nincs az-az érzésem, mintha engem figyelnének.

- Ez azért van, mert jól nézel ki. Ám a Szárnyas meg nem nagyon lepukkant hely?

- Nekem meg felel. A pultos rendes ember,

- Neked minden öreg az - forgatta a szemét Emily.

- Valóban, de Milly hadd igyak meg nyugodtan valamit úgy, hogy a randinkat nem zavarja meg valaki.

- Hát ez egy randi lenne? Harapott az ajkába Emily.

- Még is mi más lehetne? Kérdezte Matt értetlenül - ott hidd, el senki sem zavarna. Nyugi lenne. Békességben, nyugalomban lehetnénk ketten és nem lihegne senki a nyakunkba. Tiszta jó.

- Rendben, megdumáltuk áll a randi - vigyorgott Emily - de addig is anya megüzente mondanunk kell Harry-nek, hogy támogatjuk, és lelkileg vele vagyunk, mert szerinte tiszta para.

- Valóban az még most sem tudja, hogyan tudna a víz alatt levegőt venni - sóhajtott fel Matt - sajnos ezt én sem tudom, pedig szívesen segítenék neki. Ha pedig holnapig nem növeszt, kopoltyút azt hiszem, a próbáját elveszíti.

- Te kotorásztál a fejébe? Lepődött meg Emily és halk gonosz nevetéssel belebokszolt Matt felkarjába - büszke vagyok rád Matt végre kezdett át érezni az Arrow-ok attitűdjét.

- Nem éppen - mondta morcos sértősséggel a hangjában - csupán hangosan és panaszosan nem beszélve, rettegve jár az agya...

- Van neki olyan is - kapta a szája elé a kezét Emily megjátszott döbbenettel - mik nem vannak?

- Emily ne légy már gonosz. A bátyád be van gyulladva és ennek azért van oka.

- Én bizony nem félek semmitől - szólalt meg mögöttük Murdock.

- Nem, te Morry, ha nem Harry - Húzta el a száját Emily - amúgy, miért is fülelsz itt mögöttünk te kis sunyi dög?

- Én is megyek enni, mert bizony éhezem - tette a hasára a kezét a fiú - hosszú volt a nap.

- Mikor utoljára láttalak egy lánnyal voltál össze nőve. Ráncolta a szemöldökét Matt.

- Fárasztó jóképűnek és kapósnak lenni - sóhajtott fel elgyötörten Murdock - ezt neked is tudod, kellene hiszen nem egy szerelmes levelet kaptál Valentin napon.

- Ugye elégetted őket? Kérdezte féltékenyen Emily.

- Még nem. Az összeset el kell olvasnom és válaszolnom nekik, ahogyan illik. Modortalan lenne, ha nem így tennék - Murdock és Emily egyszerre nyögtek fel - nem akarok bunkó lenni és megsérteni őket így is csalódottak lesznek minden bizonnyal, ha megírom nekik azt a nyilvánvalót, hogy foglalt vagyok. Nem is értem miért írtak, mikor köztudott, hogy van barátnőm.

- Menyasszonyod - javította ki Emily - majd adj egy listát és én beszélek velük.

- Hogy aztán vérengzésbe kezdj. Kizárt. Amúgy, ha már itt tartunk, hol vannak azok a lapok, amit te kaptál Milly?

- Oh, igaz is hugi Ginny mondta vagy három tucatot kaptál. És nem egy ember küldte, ha nem mind külön személyiséggel rendelkező örült. Mondta gonoszan Murduck.

- Három tucat? Nekem csak egyet mondtál - ráncolta a szemöldökét Matt - ez most, hogy is van? Kérdezte féltékenyen a fiú.

- Nem gyakran történik ilyen velem, sőt ez az első, hogy ennyit kapok és nem Colin küldött rám egy halomnyit. Hízelgett, na - tárta szét a karjait Emily pirosló arccal.

- Kiktől jött? Kérdezte gyanakvóan a két fiú egyszerre.

- Évfolyamtársaimtól, a felsőbb évesektől pár. Egy bolgártól biztos és három francia fiútól. Az ikrek is megvicceltek meg küldött egyet... Charlie is - mondta az utolsó nevet szinte motyogva, de a két fiú hallotta és egymásra nézve elhúzták a szájukat.

- Mit írt?

- Semmi olyat, amiért ideges lehetnétek csak meg viccelt - mondta pipacs vörös arccal - de jól esett, hogy gondolt rám. Küldött egy sárkány tojáshéjból készült karperecet is - emelte fel az ékszert a lány, mire Matt arcán lévő izmok egyike megrándult.

- Vedd le - mondta sötéten.

- Egy frászt. Ajándék. Ne féltékenykedj, mert okod nincs rá.

- Na, persze. Oda és vissza voltál érte.

- Hát ezt nem mondanám így Morry - morogta Emily.

- Ömlengtél róla Emi. Már azon gondolkodtam, hogy legyilkolom, ha találkozom vele annyira tele volt vele az agyam annyit dumáltál róla.

- Ne túloz Morry!

- Szerelmes voltál belé Milly - mondta sötéten Matt. Halk és néma csata zajlott le Emily és Matt között amit Murdock csettintése tört meg.

- Szóval jobb lenne, ha mind ketten rituális kereteken belül elégetnétek a leveleket és béke száll rátok, mert most bizony érezhető a feszültség.

- Ki miatt is? Csattant Emily - de kezdtél erről pofázni te rühes macska!

- Ne kezd személyeskedni bolhazsák.

- És te? Hördült fel Emily.

- Én meg tehetem hugi, mert idősebb, szebb és nagyszerűbb vagyok, mint te - mondta önelégülten Murdock és összeborzolva Emily haját hangos nevetés közepette bement az ebédlőbe.

- Meg áll a kutya esze, egy macska oktat ki - tette csípőre a kezét Emily - te mit szólsz hozzá? Fordult Matt-hez, aki éppen megragadta a csuklóját és a karkötőt kezdte babrálni - lefejelek, ha nem hagyod békén.

- Ha felérsz - vonta meg a vállát Matt - mi a csudáért nem tudom kikapcsolni?

- Mert egy béna féltékeny mamlasz vagy.

- Vedd, le kérlek - nézet Emilyre kétségbe esetten Matt - ez olyan, mintha a sajátjának nyilvánítana.

- Nem a középkorban élünk Matt - ráncolta a szemöldökét Emily - de legyen csak is a te kedvedért - sóhajtott fel a lány és kikapcsolta az ékszert és zsebre tette.

- Kösz - mosolyodott el Matt és csókot nyomott Emily ajkára - ígérem elégettem a leveleket.

- De gondolom, elolvasod őket és válaszolsz rájuk.

- Igen - pirult el - de utána tábortűz lesz bele és sütögethetsz felette.

- Helyes, majd viszem az enyémeket is, hogy nagyobb legyen. És Matt - intett a fiúnak, aki lehajolt hozzá - ügyes próbálkozás, de egy Blacket nem tudsz meglopni - nyúlt a fiú zsebébe és kivette a karkötöt, amit Matt a lány zsebéből csent ki - ám tetszett az igyekezett... nagyon - harapott az ajkába Emily és rákacsintott - még a végén egy nap apám is megkedvel téged.

- Ez a baleset nem fog megtörténni sem az ő részéről sem az enyémről - húzta el a száját Matt.

- Ne legyél szőrős szívű Matti neked nem áll jól - nézet vissza a lány és megcélozta a Griffendél asztalát.

- Nem lehetek mindig úriember - morgolódott Matt - apáddal soha nem jöttünk, ki sőt az első találkozásunk sem mondható kellemesnek és azóta jött levelei megerősítettek engem abban, hogy azt a csatabárdot nem, hogy elásni nem tudjuk, de még, ha az űrbe lőnénk, akkor is messze lennék a boldog elfogadástól. Bár kicsit megértem - pislogott a fiú - én sem örülnék, ha a lányom körül egy olyan legyeskedne, mint én. Rémes egyetértek apáddal - húzta el a száját Matt.

- Borzalmas lehet apámmal egy hullámhosszon lenni - forgatta a szemét Emily mosolyogva - találtál egy közös témát.

- Hidd el az. Apád bosszantóan agresszív és felelőtlen. Megfenyegetett úgy hogy alig ismer.

- És te mit válaszoltál apának?

- Udvariasan elküldtem nagyon messzire és közöltem vele, hogy ha tovább bosszant, akkor nem hogy az esküvőnkre nem hívom meg, de az unokáit sem engedem megnézni.

- Nocsak, milyen merész lettél vele. Bár levélben nekem is nagy mellényem lenne. Húzta el a száját Emily és kent magának egy vajas brióst - szóval erre mi volt drága apám válasza?

- Kaptam egy megátkozott levelet - húzta fel az inge ujját Matt és Emily kezéből kiesett a briós, ahogyan meg látta a fiú alkarján lévő égés nyomot - pár nap és eltűnik nyomtalanul.

- Az apám becsavarodott már bizonyos. Ezt miért nem mondtad anyának?! Sápítozott Emily és gyengéden megérintette Matt karját.

- Nem vagyok spicli és ez egy olyan meccs, amit le kell magunk között rendezni. Ezt a sebet is azért mutattam meg neked, mert folyton babrálod a karomat és biztosan kiszúrnád.

- De hát ... hápogott a lány.

- Jesszus, mi a fene történt veled? Kerekedett el Ginny szeme, aki akkor ült le velük szembe.

- Ügyetlen voltam - vont vállat Matt és vissza húzta az ingét.

- Te? Horkant fel Ginny - Mr. Tökéletes?

- Nem kellene túloznod - pirult el Matt - amúgy képzeljétek, ma veletek leszünk jóslástanon. A tanárnő azt mondta mindenkinek jósol.

- Ideje volt. Kíváncsi vagyok, hogy a mi évfolyamunkból ki adja be a kulcsot, mert eddig nem mondott semmit. Csillant fel Emily szeme.

- Nekem Mark azt mondta, hogy most szerelmi jóslást tart nagy közkívánatra.

- Mond, hogy te nem voltál köztük - sápadt el Ginny és Emily.

- Én? Még a horoszkópban sem hiszek nem hogy ebben. A jövő bizonytalan dolog, hogyan lehetne kiszámítani vagy egyáltalán megjósolni mi fog történni a következő percben. Ez olyan képtelenség, mint golyóval hatost dobni.

- Jogos. Szóval milyen képtelenséget kérdeztek? Kérdezte Ginny.

- Én semmit, mert engem már rég kiszemelt és biztos valami olyat mond, amitől sírva fakadok - biggyedt le Emily szája.

- Emlékeztesd ki az anyád és rögtön szivárványos hazugságokkal bombáz - vágódott le Fred a lány mellé - megeszed még ezt? Vette ki Emily tányérjából brióst és bele harapott.

- Már nem.

- Nyugi Emi, most minden a Tusa körül forog és ez a bolygó nagyobb, mint a te egód. Szóval nem forog most körülötted a figyelem - könyökölt az aszaltra George.

- Most mi ez már? Családi kupak tanács?

- Aranyom ez a vörös asztal nem a zöld. Amúgy nem zavar, hogy rossz pályán zabálsz Matt? Kérdezte Fred odafordulva, aki éppen akkor kente meg a kalácsát.

- Nem - mondta őszintén a fiú - oda adnád, kérlek a sajtot?

- Ijesztő még mindig számomra egy udvarias jó fej Mardekárosal haverkodni. Nyújtotta a fiúnak a sajtot Fred.

- Amilyen a családod nem csodálkoznék, ha örökbe fogadtak volna. Apa mesélt róluk - mondta Ginny - szar lehetett neked.

- Túléltem - vont vállat Matt szomorúan - ám most Milly-ék a családom.

- Milyen cukiii - nézet össze Fred és George - adj egy cuppanósát.

- Ha a közelembe jöttök lefejelek benneteket - harapott a kalácsába Matt mosolyogva mire az ikrek hangosan felnevettek.

Liz lustán szívta a cigarettáját és figyelte a kikötözött nőt, aki felpeckelt szájjal hörgött, míg szemei szorosan be voltak kötve. Lotte által adott ruha át vérzett és egyes részein már a feketére száradt. Nem sajnálta egy pillanatig sem, mert a Barbelonak nevezet nő igen is élvezetett talált abban, hogy Lotte vallatta. Undorodott a nőszemélytől és legszívesebben megölte volna, ahogyan először szerette volna, de túl sok hézag van az eddigi történetben, amire válaszokat keresett. És bár eddig sok dolgot nem mondott legalábbis olyat, amit eddig nem tudtak, de annyit csak elértek nála, hogy néha elhintett valamit bár ez legtöbbször zsákutcába torkolódtak. Ám most Liz kezében volt az igazi fegyver. Ő már tudta kicsoda a nő.

- Mennyire vagy biztos abban, hogy ez a cafka az ő gyerekük? Fordult Sharlotte-hoz Liz, aki a papírjaiba temetkezett.

- 99,8 %-ban biztos vagyok benne.

- És rokona Matt-nek?

- Éppen ez az, ami megdöbbent. Semmilyen egyezés nincs vele. Ami azért furcsa nem gondolod? Suttogta a nő.

- Különös - ráncolta a szemöldökét Liz - ez akkor csak is azt jelentheti, hogy Matt...

- Nem Rosenwood és nem is Burke - Nézet kétségbe esetten Lizre a vámpír - de akkor kicsoda Matt?

- Van egy gyanúm legalábbis most fészkelte el magát bennem. De amíg nem vagyok, biztos nem szeretnék szólni nekik.

- Egy egyszerű vizsgálat kiderítheti, mint most...

- Nem - ingatta a fejét Liz - mert ha valóban az ő gyerekük, akkor elviszik és azt nem szeretném. Ő már hozzánk tartozik.

- Liz...

- Nem - mondta sötéten a nő - még nem. Ha Matt az, akinek gondolom, kell lennie egy bátyjának és amig ő nincs, itt nem akarom őket feleslegesen izgatni.

- Egy bátyjának? Csak nem a másik hibrid?

- Minden bizonnyal az lehet. Gondolkodott el Liz.

- Liz úgy valóban ez az igazi okod? Mármint a testvéres dolog.

- Nem - ingatta a fejét Liz - Matt már a család tagja. Emily szerelme és ha most elmegy az mély seb lesz.

- Meg kicsúszik a kezedből egy erős családtag nem? Kérdezte hűvösen Sharlotte.

- Okkal teszek mindent Lotte, ahogyan te is régen ne feledd és miképpen Icha is tette. A múltunk véres és haláltól bűzös ezt a keresztet végig kell cipelnünk. És ezt az árnyékot néha a vérünkre is rá kell vetíteni. Szóval a fiúk keressék Michael-t illetve hozasd elém a Rosenwood család felnőtt tagjait. Úgy hiszem egy mélyebb és felettébb komolyabb beszélgetést kell lefojtatnom velük. Forgatta az ujjai között Liz a pálcáját, mire Sharlotte nagyot nyelt és még sápadtabb lett, mint általában.

- Igen is - bólintott a nő és már fordult volna ki, mikor Liz még utána szólt.

- És Lotte ez a beszélgetés ugye csak köztünk marad?

- Persze - felelte a nő miközben kiverte a víz, ahogyan figyelte Liz elsötétülő arcát - miért fecsegnék?

- Igen, miért tennél ilyen butaságot? Mosolyodott el Liz és Sharlotte sietve távozott - Nos, Barbelo, mit szólnál egy családi találkozóhoz?

Hát bízom benne, hogy tetszett nektek ez a szösz és tartogatott nektek nem kevés meglepetést a vége.  Kicsit hosszú ideig tartott megírni, mert fáradt voltam - vagyok is  - és nem igazán éreztem magamban az alkotás erős ívét. Na, szóval, de végül ide értem ><""" a következővel igyekszem :)