Matt lábba alatt ropogott a hó és csípte az arcát a szél. Szeme a sötétet leste, ami az erdőben uralkodott és erősen fülelt a zajok között. Érzékei kiéleződtek és a pálcát tartó keze megfeszült, majd meg állt a tó közelében ahová Emilyvel olyan gyakran ki szoktad jönni. A megfagyott víz már tökéletes volt a korcsolyázáshoz. Úgy volt, hogy kijönnek, de jelek szerint lehet, hogy nem lesz rá lehetőségük. A szíve megsajdult a gondolatra, hogy talán nem látja Emily, nem halhatja a csivitelést, nem ölelheti, meg és soha többet nem csókolhatja meg. Lassan fájdalmasan elmosolyodott és arra gondolt, hogy az egész túl szépnek ígérkezett, hogy végre akadtak olyanok, akik szeretik és hogy egy boldogabb jövő felé halad. Keserűen sóhajtott fel és túrt a hajába, de a mozdulatban megdermedt, mikor kirázta a hideg.

- Hát megérezted a jelenlétemet öcsém - suttogta Matt fülébe egy vékony női hang.

- Nem vagyok az öcséd - mondta sötéten - az émelyítően gonosz jelenléted meg mérföldekre bűzlik. Szóval mi a célod? Meg akarsz ölni? Ha igen csak szólok nem hagyom csak úgy.

- Hát meghalni jöttél ide? Nevetett fel Barbelo és Matt elé táncolt - milyen lovagias milyen nemes. Képes lennél a kis korcsért eldobni az értékes életedet? Képes lennél harcolni érte? Kérdezte gúnyosan a nő.

- Bármikor meghalnék érte. Szóval, miért rontod itt a levegőt?

- Gondoltam megnézem a saját szememmel, hogy boldogul a mester teremtménye. És ahogyan látom egész ügyesen helyt álltál. Örömmel látom, hogy elfogadtad felsőbb rendű fajtádat és ki is használod a vele járó hatalmat.

- Nem vagyok olyan, mint te és a fivéred.

- Nem? Ne is tagad, hogy élvezed az erőt, ami felébredt benned.

- Tévedésben élsz.

- Valóban? Nevetett fel a nő - akkor miért is támadtál a Valentine kölyökre és villogtattad az agyaraidat rá?

- Bántotta a menyasszonyomat. De gondolom erről is tudsz, ha már megfigyelsz minket. Így újból megkérdezem miért is vagy itt igazából?

- Milyen feszült itt valaki - nevetett fel a nő - érzem, ahogyan uralkodni próbálsz a kitörni készülő haragodon és a fortyogó gyűlölettel, amit érzel irántam. Vajon, ha át jutok az akadályon és megfogom a kis korcsot, majd az öcsém elé vettem, had tegyen vele azt, amit akar... megmutatod az erődet én nekem Matt? Kérdezte a lány elhaló hangon és lassan elmosolyodott, ahogyan Matt szeme megvillant - te is tudod, mit tenne a testvérünk vele. Michael élvezettel játszana a te kis midnek is hivatal, oh, igen a menyasszonyoddal? Igen, bizony ez a te gyengéd... milyen szánalmas, mikor egy tárgy érezni kezd.

- Vagy ha kiszolgálja az urát minden tekintetben - vonta fel a szemöldökét Matt, mire Barbelo mosolya lehervadt és sápadtan nézet a fiúra - azt hiszed, csak te tudsz valamit? Olyan könnyű olvasni benned, mint egy könyvben. És ami a menyasszonyomat illeti, ha a közelébe mentek vagy bármi módon ártani akartok neki én, levadászlak benneteket és azért fogtok könyörögni, hogy megöljelek titeket.

- Hm, azt hiszed, megijesztesz? Húzta el a száját Barbelo - ostoba vagy és fiatal. A te tökéletesre teremtett éledetted, megosztanád egy olyannak, mint ő? Egy tolvaj szajha ivadékával? Nem tudom felfogni mit, esztek az öcsémmel rajta. Ám játéknak megfelelő ezt nem tagadom. Így üzletet ajánlok neked.

- Mifélét?

- Békén hagyom a lányt, ha oda adod az anyját.

- Szolgáltassam ki azt a nőt, aki felkarolt és meg mentett? Nem vagyok becstelen és áruló sem.

- Mit számít neked az a nő, ha megkaphatod idővel a lányát. Szabad lehetsz és élhetek. Csupán gondoskodnod kell arról, hogy a tolvaj nőt el tudjuk ragadni - mosolyodott el a nő. Matt szemöldök ráncolva figyelte Barbelot.

- Ha ezt megteszem Emily-nek nem lenne baja? nem jönne az öcséd, hogy elvegye tőlem?

- Megteszek mindent, hogy ez ne essen meg. Miénk a nő tiéd a lánya. Ez egy tisztességes ajánlat nem? Valamit valamiért.

- És ha nem teszek így?

- Akkor meghalsz, de előtte végig nézet, ahogyan a tolvaj nőt kivéreztetjük, és hogy a te drágalátosos menyasszonyod elszórakoztatja az öcsémet - mosolyodott el Barbelo - élvezni fogod, azt garantálhatom, de lehet, hogy ez az élvezet csak a részemről lesz jó... neked már nem - nevetett fel Barbelo, mire Matt torkon ragadta és felemelte a földről. Szemei aranyszíne vörösre színeződtek és szemfogai megnyúltak. Barbelo a fiú karját fogva tartotta magát és döbbenten meredt rá.

- Rég volt az mikor megtudtak félemlíteni és most, hogy valóban hatalmamban áll csupán az erőmmel ártani hidd el nem leszek rest megtenni. Rossz dolog volt felbosszantani engem kedves Barbelo kisasszony. Azt hiszed, kiadnám a szeretteimet nektek, miközben számomra ők a legértékesebbek a világon? A családomat fenyegetni roppant meggondolatlan tett volt és ilyenkor minden eszköz bevethető. Érteted mire célzok ugye?

- Mikor... tudtad... mikor? Tudod irányítani... hogy vagy... képes... rá? Nyögte a nő félelemmel remegő hanggal - hogy... hogy nem tudok... nem tudom használni az erőm.

- A hollóhátban osztott volna a süveg így nem gondolod, hogy hagyom, hogy csak besétáljanak ide olyan lények, mint te vagy én? Bár már rég állítottam, de egy kettő bűbájjal, átokkal és rontással megerősítve a birtok körüli védőmező az olyan szánalmasan gyenge lényeket, mint te azért meg tudja fogni. A pár hónappal ezelőtti összecsapásunkból meg tudtam állapítani, hogy nem vagy te olyan veszedelmes... ellenben a fivéreddel. Na, ő okozna gondot. Ezzel te is tisztában vagy, mert nem hoztad el. Sőt ez egy olyan magán akció, hogy ha sikeresen végződőt volna, tudj villogni a mesterednek, akinek a személyes, hogyan is fogalmazzak úgy, hogy ne tűnjek közönségesnek... meg van személyes szükségleteinek biztosításra szolgáló nő vagy oh, bocsánat... tárgy vagy.

- Engedj el...

- Még nem - ingatta mosolyogva a fejét Matt - ide pofátlankodtál azzal a szándékkal, hogy elvidd Emily anyukáját Elizabeth-et az én eljövendő anyósomat. Igen, ezért jöttél, mert a mesterednek kell ő, hogy ártson neki valamiért csak azt nem látom, miért böki a csőrét ő - ráncolta a szemöldökét a fiú.

- Mássz ki a fejemből...- Nyöszörögte a nő rémülten és próbált ki szabadulni a fiú markából, de sehogy sem ment.

- Miért akar ártani a te mestered Liznek?

- Csak nem... aggódsz a tolvajért? Nevetett fel a nő, majd elhalló hangon felsikoltott, mikor Matt megszorította a nyakát.

- Válaszolj!

- Ölj csak meg... én nem leszek... áruló.

- Másképpen is ki szedhetünk belőled információt - mosolyodott el Matt - Roymund itt vagy ugye? Pislantott félre Matt, mire az egyik fa mögül kilépet a vérfarkas és komótosan rá gyújtott a szivarjára.

- Hogyne én mindig ott vagyok, ahol kellek... bár nem igazán értékelem, mikor taknyos 14 évesek ugráltatnak - fújta ki a füstöt a férfi, majd felvonta a szemöldökét, mikor észrevette Matt vöröslő szemét - de persze el tudok tekintetni ettől főleg, mikor így néznek rám. Mi legyen a lotyóval?

- Sharlotte már várja... nagyon meg szeretné tudni mennyire is vagyunk mi testvérek Barbelo kisasszonnyal és az én kíváncsiságomat is nagyon felkeltette ez az úgymond rokonság. A nő vergődni kezdett a férfi kezében - félsz? Oh, de még mennyire és van okod is rá. Sharlotte már felettébb türelmetlen és nagyon meg akar ismerni... kedves rokon.

- Ezt...

- De hogy fogom megkeserülni - ingatta a fejét Matt, majd a közeli fához vágta a nőt, aki fennakadó szemmel elájult. Roymund szája tátva maradt és majd nem kiesett belőle a szivarja, de még időben ráharapott - most már könnyebben szállítható. Fordult a férfi felé Matt, aki elkerekedő szemmel meredt a földre eső nőre.

- Biztosan nem kell emlékeztető arról, hogy ne bosszantsalak fel. Indult el a nő felé Roymund - kurvára ijesztő vagy kölyök ugye tudod?

- Ha te mondod, elhiszem. De mond, olyan nehéz lenne kötő szavak nélkül beszélned?

- Rohatul nehéz lenne - nevetett fel a férfi és a vállára dobta az ájult nőt - amúgy okosan elrendezted a mai nap eseményeit. Ha Liz rá jön, hogy a háta mögött ügyködtél - ingatta a fejét a férfi.

- Dühös lesz?

- Valóban de, hogy rohadt büszke is az is biztos. Nem beszélve arról, hogy megerősíted abban, hogy tökéletes veje leszel pár év múlva természetesen. Amúgy mond, miért jöttél úgy ide, mint aki meghalni készül?

- Nem voltam abban biztos, hogy sikerül kicseleznem Barbelot. De most azért örülök, hogy visszamehetek a házba.

- A saját szobádba ugye? Ráncolta a szemöldökét Roymund, mire Matt a fejét ingatva elmosolyodott.

- Igen, a sajátomban.

- Nagyon helyes - indult el a férfi, mire Matt gonoszan elvigyorgott.

- Ahol Milly is tanyát ütött.

- Te akkora rohadék leszel, hogy méltó leszel arra a kurva baszott Arrow család irányítására - fordult meg a férfi és a szivarjával rá mutatott a fiúra - öröm lesz neked dolgozni.

- Örülök neki, de menj már és vitt Sharlotte-nak a csomagot - ripakodott a férfira Matt.

- Látom kezdet érezni az izét.

- Tűnj már el!

- Jól van, na megyek már. Na, pá - intett a férfi és megperdülve a sarkán eltűnt. Matt a hajába túrt és felnézet az égre ahol már felbukkantak a csillagok a hófelhők mögül. Még sem kellett ma meghalni. Megkönnyebbülten sóhajtott fel és indult el a ház felé. Gondolatai a jó melegben járt és már mosolygott, mikor belépet a kertbe. Megtorpant, mikor meglátta a köntösébe burkolózó Emily-t a Mardekáros mamuszában. Hosszú ideig csak nézték a másikat, míg végül elindultak egymás felé.

- Meg fogsz fázni - mondta halkan Matt és összébb húzta a lányon a köntöst - miért nem alszol?

- Ezt kérdezhetném tőled is. Mit keresel ide kint ilyenkor? Mit keresett itt Roy és mit keresett itt az a nő? A szaguk és a jelenlétüket még én is érzem Matt. Szóval? Kérdezte Emily szigorúan.

- Barbelo meg akart bizonyosodni, hogy mennyire is barátoztam meg önmagam szörnyetegével és végül egy gusztustalan ajánlatot tett, amit nem fogadtam el. Aztán Roy elvitte Sharlotte-hoz, hogy elbeszélgessenek egy kicsit. Nem történt semmi Milly, amiért aggódnod kellene. Tűrt el az egyik kóbort tincsét a lánynak a füle mögé.

- Hogy-hogy itt volt Roy? Kérdezte a lány.

- Én hívtam, mert éreztem, hogy Barbelo a közelbe van és el akartam kerülni az esetleges bajokat. Illetve ha tudom, elkapjam, hogy azután Sharlotte kezére adhassam.

- Hallgatott az rád, aki csak anyámtól fogadott el eddig parancsot? Igazán erélyesen kérheted meg őt - bólogatott Emily - Mond, valaha vissza kapom azt a Matt-et, akit megismertem bájitalon, és akivel bujdostam a lány wc-ben?

- Én majd nem mindig az vagyok, akit aznap megismertél csak akkor nem mikor te veszélyben vagy. Enged meg, hogy megvédjelek.

- Nem helyes, mikor mi már ezen gondolkodunk. Nem gondolod? Kérdezte szomorúan Emily - mind ketten hamar felnőttünk. Téged az élet vett rá engem az anyám. Matt ne csinálj semmi olyan, amit később meg bánnál... lehet, nem nekem kellene erre figyelmeztetnem, de féltelek. Fogta meg a fiú kezét Emily és gyengéden morzsolni kezdte miközben a könnyeit nyelte.

- Ne félts engem Milly. Ne feledd, én már rég nem vagyok ember, már ha valaha is voltam az.

- Nálad jobb embert nem ismerek Matt. Nem félek tőled. Nem tartalak gonosz szörnyetegnek. Nem vagy lelketlen és aljas sem. Te az én kedves gyengéd bestiám, vagy ahogyan én a tied. Nézet fel Mattre Emily és eleresztett egy mosolyt - szóval kérek egy Milly nevű nyakörvet.

- Én is kapok?

- Te? Soha - ingatta a fejét Emily - Hogyan tudnám megzabolázni a megzabolázhatatlan? Úgy érzem, sőt biztosra mondhatom, hogy te vagy az, aki engem próbál féken tartani... így úgy gondolom, én illetem meg az a nyakörvet. Matt kérlek, legalább te ne hagyj magamra. Ne menj sehová. Ne tedd az, amit apa tett anyával vagy mész el örökre, mint Sebi. Folytak le Emily könnyei az arcán - köszönés nélkül meg pláne. Most is csak úgy elmentél nem tudva mi lesz a vége.

- Úgy gondoltam jobb lesz így...

- Nem - ingatta a fejét Emily félbeszakítva Matt-et - attól féltél, hogy nem engedlek és szólok anyának. Most már egy család vagyunk és ez a család össze fog. Mond mi ez az egész valójában? Miért jött az a nő azon kívül, hogy megnézzen téged? Kérdezte kétségbe esetten Emily.

- Liz szeretnék elfogni. Azt mondta Barbelo, ha ki adom, anyukádat minket békén hagynak. Én visszautasítottam. Liz meg mentett, ahogyan te is így nem hagyhatom, hogy bajotok legyen. Ti az én családom vagytok. Anyukád, a nagyapád, Remus, Rorik az amerikai rokonaid és te. Az én hibám lehet az egész, hogy rátok vadásznak. Túrt a hajába Matt.

- Nem - ingatta Emily a fejét - Matt ezt te is tudod, hogy ez nem igaz. Anyának annyi ellensége van, mint az égen a csillag. Valaki vadászik rá ez igaz. De régebbről, talán a mi születésünk előttről nyúlik vissza ez egész és mi csupán a csalik vagyunk, a gyenge pontok semmi más. Egymásra kell vigyáznunk nem, akciózhatunk egyedül. Ne legyél olyan, mint anya. Ne veszítsd el az emberséged. Az-az út túl könnyű és túlságosan sötét tele szörnyűséggel. Én nem lépek az ő helyére nem akarok olyanná válni, mint ő és te sem legyél olyan. Látom anyám szemében a múlt keserű sebeit, amit annyi idősen karcoltak belé, mint mi most. Nem tudom vezetni a családot, ahogyan ő, de megvédeni megtudlak ettől, ha nem engem el a kezedet. Anya mellett nem volt senki olyan, aki időben észrevette volna a jeleket, amik megcsonkították a lelkét. Tudod miért? Matt, tudod miért nem volt ott senki?

- Nem.

- Mert anya elrejtette a sebeket a szíve és a lelke legmélyére. Mosollyal palástól el mindent, ahogyan most te is.

- És ha én egyetértek az anyáddal? És, ha ugyan nem mindennel, de sok mindennel egyezik, a nézetünk akkor mit teszel?

- El nem tűnők mellőled és minden alkalommal, mikor a sötétség rád telepedne felébresztelek.

- Nem akarok olyan lenni, mint Liz, de az sem akarok lenni, mint most. Nem akarok az a fiú lenni, akinek köze van ahhoz a családhoz, amibe bele született - Folytak a fiú könnyei - szabad akarok lenni Milly akármilyen néven. De ezektől a láncoktól meg akarok szabadulni.

- Arrow lennél? Ugye tudod, mivel járna az, ha az én nevemet viselnéd végül?

- Nem jelent már nekem rég semmit az apám neve... csupán egy átoknak tartom semmi másnak. És inkább leszek Arrow, mint Rosenwood.

- A névvel más is jár ugye tudod? Anyám fejében biztosan megfordult a dolog. Te becsületes és tisztességes lélek vagy. Mond képes lennél anyám, a dédapám és a szépapám nyomában járni?

- Érted igen. De az ő útjuk nem az én utam. Ők egyedül mentek... mond, te velem tartasz? Kérdezte Matt halkan és félve nézet Emilyre.

- Griffendélesként bátornak kell lennem és hűségesen követnem azt, akinek az életét meg kell majd keserítenem a folyamatos butaságaimmal. És majd nem Mardekárosként természetesen nem hagyhatom cserben a házam tagját és ravaszon rá kell vezetnem, hogy néha hallgasson rám. Szóval a válaszom igen - mosolyodott el Emily - de Matt.

- Igen?

- Nagyon hülyén fog hangzani a Matthias Arrow név neked. Nevetett fel halkan Emily és megölelte a fiút - imádkozom, hogy legyen fiútestvérem valahogy és akkor kombinálhatnák egy új vezetéknevet neked.

- Mint például - vonta fel a szemöldökét Matt.

- Blackwood? Rosenblack? Bár ezek emlékeztetnek apád nevére... de ugye tudod a név csupán egy név semmi több.

- Az Arrow-ra nincsen variánsod? Tudod csak a biztonság kedvéért.

- Akkor, majd kreálunk egy teljesen újat. De azért bízunk benne, hogy anyáék összehoznak egy fiút, aki viseli, majd az Arrow nevet - sóhajtott fel Emily és lebiggyedt a szája - de erről még ráérünk beszélni.

- Ez igaz. Nem fázol?

- Melletted? Olyan vagy, mit egy két lábon járó kályha. Ontod a hőt. Szerinted, miért szeretek többek között melletted aludni? Nem fázom nincsen hideg, mikor közel vagy hozzám.

- Csupán ennyi?

- Meg finom az illatod, megnyugtató a jelenléted és szeretek veled aludni.

- Hát akkor mennyünk is. Ma már sokat voltunk ide kint és a végén még megbetegszel nekem.

- Ápolnál és gondoskodnál rólam?

- Mindenképp, van egy jó gyógynövény szirup amivel a nagyanyám kúrált. Rettenetes az íze, de hatásos.

- Ismerem és nem akarok beteg lenni, még ha azzal járna is hogy te babusgatsz. Menjünk is aludni, de előtte nem ehetnék valamit? Kérdezte halkan Emily miközben belekarolt Matt-be - majd éhen halok. Zorro meg is ijedt, mikor megmordult a gyomrom.

- Akkor ezt orvosolni kell - mosolyodott el Matt.

- Amúgy képzeld megkergült Zorro és Kapitány. Nem akartak el engedni a szobából. Tiszta para volt - ingatta a fejét Emily, mire Matt alig láthatóan az ajkába harapott.

Liz az ajtóban állt és figyelte a mélyen alvó gyerekeket. Felvonta a szemöldökét és bele kortyolt a teájába, amit Heli hozott neki alig pár perce, majd a kezében lévő levélre lesett, amiben Lotte számolt be a női hibrid megszerzésének körülményeiről és arról mit vallott be. Ahogyan nézte Matt-et, akinek a karjaiban aludt Emily lassan elmosolyodott.

- Túlságosan is jó a szíved fiú. Túlságosan is. - húzta el a száját Liz és a kis asztalon megírta a válaszlevelet Lotte-nak.

„ Tüntesd el! Nyoma sem maradjon!"

Kész lett nagy nehezen ez a szöszfejezet XD. Piszok fárasztó hetem volt és a jelek szerint a jövő hetem sem lesz másképp. De igyekszem a folytatással ahogyan csak tudok és remélem tetszett nektek ez a rész. Itt Matt megmutatta a sötétebb tónusú oldalát és Emily a racionálisabb nyugodtabb felét. Érzelmesebb lett és felnőttesebb lettek. Tekintve, hogy Matt-et valóban az élettette értebbé míg Milly-t az anyja lásd: animágia, előbb tudott varázsolni mint a kortársai, párbajozni is jóval előbb tudod.  És Liz is kimutatja, hogy kegyetlenebb tudd lenni, mint sokan gondolnák lásd: Barbelo ítélete. Remélem ennek ellenére azért tetszett nektek a szösz :3

Illetve a végén van az, hogy Matt és Emi együtt alszanak. Nagy nehezen megrajzoltam - mert a digitális táblám halódik - és remélem azért tetszik nektek :3