Matt a teraszon állt zsebre tett kézzel és a hatalmas fenyőfa alatt óriási hókupacot figyelte. Kezében gőzölgő tea volt, amibe Buddhai nyugalommal kortyolt bele, majd lenézet a várakozó Heli-re.

- Meddig hagyjuk őket a hókupac alatt úrfi? Kérdezte a manólány.

- Lyall-t már bevittétek szóval a többiek még maradhatnak, amíg megiszom a teámat addigra talán mind észhez tér.

- Ha maga mondja úrfi - vont vállat Heli.

- Amúgy a dugi csoki készletet költöztessétek el máshová ne, hogy Lyall megdézsmálja. A hó koma után nem hiányzik egy cukor.

- Azonnal - bólintott a manó - úrfi?

- Hallgatlak - nézet le Heli-re Matt.

- Szóljak azért Tonkin úrnak is a biztonság kedvéért? Már csak Lyall úr miatt.

- Ez jó ötlet - mosolyodott el Matt, majd lehúzva teájának maradékát és felsóhajtott - kiásom őket, te addig készítsd elő a vendégszobát Miss. Tonksnak.

- Ez természetes - hajolt meg Heli és elvéve a fiú bögréjét, majd bement a házba. Matt ruganyos kényelmes léptekkel haladt a hókupac felé, ami alig pár perce még a fenyőn volt. Mosolyogva állt meg a fenyő alatt és felnézet rá. Egy mókus család kíváncsian fürkészte a körülöttük lévő katasztrófát, majd mikor nem találtak semmi érdekest tovább haladtak az ágakon. Matt lehunyta a szemét és beleszimatolt a levegőbe.

- Komolyan néha elgondolkodom, hogyan lehetséges, hogy a tehetséges boszorkányok és varázslók ennyire gyerekesek legyenek - nyúlt a hókupac alá és egy rántással a karjánál fogva kirántotta az elalélt Remust. Pár lépéssel arrébb találta meg Lizt és Tonksot is, majd a fa tövében Emilyt a hó lavina elindítóját.

- Segítek bevinni őket Matt. Kiáltotta Hopi a botjára támaszkodva - micsoda szégyen, micsoda - ingatta a fejét a manó és egyet csettintett, mire a földön fekvő ájult Remus, Liz és Tonks a levegőbe emelkedtek és libasorba követék egymást. Matt a karjába tartott Emily-re nézet, aki résnyire nyitotta a szemét.

- Matt...

- Tudom, nem szólsz hozzám - mosolyodott el a fiú.

- Mi nyertünk? Kérdezte a lány.

- Senki sem nyert.

- A francba - biggyedt le Emily ajka - Matt?

- Mond.

- Olyan gyenge vagyok - sápítozott a lány - megfürdetsz? Kérdezte Emily és rá pislogott a megdermedő fiúra, aki elsötétült tekintettel nézet vissza rá.

- Oh, te már nagyon is jól vagy - horkant fel Matt és a hóba dobta Emily-t, majd átlépve felette ott hagyta - ha már befejezted a hülyéskedést gyere be és kapsz teát - kiáltott vissza Matt, mire Emily elhúzta a száját.

- Ez sem jött be. Csapott a hóba duzzogva és felült - sehogy sem lehet kizökkentetni. Hopi felvonta a bozontos szemöldökét és rosszallóan felhorkantott, majd fejbe vágta a földön ülő lányt. Emily méltatlankodva jajdult fel és dühösen nézet a manóra, aki a terasz lépcsőjén állt.

- Szégyentelen teremtés vagy... pont olyan, mint az apád. Nem gondolkodtál még azon, hogy mézzel több legyet tudnál fogni, mint ecettel?

- Minek nekem légy?

- Ostoba - verte fejbe újból Emily-t Hopi - Matt erkölcsös nevelést kapott nem, mint te. Szóval nem kellene ennyire kacérnak lenned főleg úgy, hogy csupán 13 éves vagy.

- 14.

- December van nem február szóval még 13 éves vagy. Szóval még ott az a bizonyos tojáshéj a fenekeden.

- Nem igaz - motyogta Emily

- Pedig így van. És, ha megfogadsz egy tanácsot öreg házi manótoktól, akkor az ajánlom, ne akarja gyorsan felnőni. Matt veled ellentétben türelmes.

- Honét veszed ezt?

- Mert elvisel téged, ami szerintem igen nagydolog.

- De most ledobott és átlépet rajtam.

- Megérdemelted. Na, de mindegy úgy is csak a levegőbe beszélek legyintett a manó - gyere be, mert felfázol.

- Szerinted Matt ápolna? Kérdezte Emily felcsillanó szemmel.

- Emlékeztetlek a szirupra, amit te annyira szeretsz - fordult meg kaján mosollyal Hopi, mire Emily-t kirázta a hideg.

- Pfúj azt már nem - dugta ki a nyelvét a lány és felállt - tudd meg te egy igen gonosz és dörzsölt manó vagy.

- Az Arrow családot szolgálom mit vártál? Nem lehet mindenki Dobby. Na, hess be, mert hideg van és már fáznak a bütykeim. Lépdelt fel a lépcsőn a manó Emilyvel a nyomában.

Liz lassan kinyitotta a szemét és szemöldök ráncolva nézet körbe. A szobájában volt. A hálóingében és mellette Remus feküdt és öt nézte.

- Mióta vagy ébren?

- Egy ideje - válaszolta csendesen - éjfél is elmúlt. Hopi szerit nagyon kiütött minket a hó zuhatag nem beszélve a megfázást megelőző tea keverékéről. Kis vendégünk még mindig alszik.

- Emily és Matt?

- Jól vannak. Az orgyilkos már alszik. Matt nem rég volt bent, hogy megnézzen minket, hogyan vagyunk. Elmondta, hogy apának nem lett semmi baja. Rorik megvizsgálta. Ez a Matt valóban egy koravén lélek - mosolyodott el Remus.

- Valóban az - fordult Liz Remus felé - jó kis nap volt azért... nem gondolod?

- Melyik része? Az mikor egymásról kiabáltuk le a keresztvizet vagy a hó csata?

- Együtt az egész. Kicsit olyan volt, mint régen Remus. Tudod mikor gyerek voltunk.

- Csak akkor James-el kiabáltál és nem velem.

- Igaz, de lényegében testvérek vagyunk, még ha örökbe fogadtuk egymást - forgatta a szemét Liz mire Remus halkan felnevetett - hiányoznak. Hiányzik Lily és Jamie. Hiányoznak a gondtalan boldog idők.

- Nekem is Beth. De hiszem, hogy egy nap minden rendbe jön. A bolond kutyád is vissza talál, Emily-t is megneveli Matt - nevetett fel halkan Remus - és te is nyugodt leszel.

- Ahogyan te is.

- Nem fogok udvarolni Tonks-nak.

- Figyeld, meg nem kell öt félteni, ha rá jön, hogy nincs közöttünk semmi úgy rád fog tapadni, mint a tépőzár.

- Miért tennél.

- Mert okos vagy és jó képű is nem beszélve arról a hihetetlenül nyugodt természetedről... amiből ma természetesen nem mutattál semmit.

- Ahogyan te is bebizonyítottad, hogy nem vagy olyan amilyen mutatott magad. Hol van a szívtelen érzéktelen nőszemély, akitől retteg a Minisztérium.

- Hát igen romboltam a hírnevem. Bólogatott a nő.

- Ha már jó híred soha sem volt.

- Szemét vagy.

- Nálad nem nagyobb.

- Hízelgéssel akarod elérni, hogy ne rúgjalak ki az ágyamból?

- Kirúgnád a gyereked apját? Biggyedt le játékosan Remus ajka, mire Liz csak mosolyogva a fejét ingatta.

- Hogyan merészelném én - mondta csendesen Liz - mond, hogyan tovább? Mi lesz a családunkkal? Mit tegyünk? Mancs nem írt semmit.

- Írni fog az a marha meglásd, és úgy érzem, a következő karácsonyt már együtt fogjuk ünnepelni a fa alatt. Szóval ne sírj Beth - törölte le a nő szemeiből kibuggyanó könnyeket - még fogunk vitázni, de remélem a következőnél a hógolyót nem tányérra váltod.

- Most komolyan? A száz éves tányérjaimat csak nem fogom hozzád vagy máshoz vágni.

- Boszorkány vagy Beth az égre. Uccu, egy kis reparo és rendbe is van. Kacsintott a nőre Remus, mire Liz felnevetett.

- De most komolyan honnét jött ez az uccu mond?

- Anyám szava járása volt - vont vállat Remus - mindig ezzel zavart aludni, mikor éjszakába nyúlóan próbáltam olvasni.

- Így már számomra is aranyosabb ez a szó. Na, hát akkor, uccu Remus aludjunk, mert holnap hosszan kell magyarázkodnom Dora-nak és kell majd a segítség.

- Jó éjt Beth - mosolyodott el Remus és homlokon csókolva a nőt megszorította a kezét - álmodj szépeket, hugi.

Matt gyengéden simogatta az ölében alvó Emily-t miközben egy halk altatót dúdolt, amit még a nagyanyjától tanult. Szélvész a kis szikláján szuszogott ép olyan nyugodtan, mint a párnáját hortyogó Zorro is Kapitánnyal. Az egész házban csendesség honolt csak a szél fújt kint felkavarva a frissen esett porhót. Valahol a távolban felvijjogott egy madár megborzongatva Matt minden érzékét. Óvatosan kikászálódott az ágyából és gyengéden elhelyezte az ágyon Emily-t.

- Aludj - suttogta Matt a lány fülében, mint egy bűvöletet és Emily békésebben elhelyezkedett és magához ölelte a fiú pólóját, amit az ágyon hagyott. Zorro kinyitotta a szemét és kiegyenesedett ezzel legurítva a hátáról az egeret - ti vigyázzatok Emi-re és ne engedjetek be senkit a házba, aki nem ide való - szólt az ébredező állatoknak. Zorro beleegyezően nyávogott egyet. Matt visszanézet Emily-re és ökölbe szorult a keze, majd visszament hozzá és gyengéden maga felé fordította. Egy ideig nézte végül lehajolt hozzá és megcsókolta - ne haragudj rám. Döntötte a homlokát a lányéhoz, majd kinézet az ablakon és szemei zöldje aranyra színeződtek.

Hát ez a szösz jóval rövidebb lett, mint az előző de a következőt már hosszabbra tervezem. Az sötétebb lesz, ami azért beharangozta az utolsó bekezdés. Szerintetek mi lesz?

És talán már láttátok, de végül sikerül felraknom a kis történetem bevezetését és első fejezetét, amit megtaláltok a Vérhold varázsa cím alatt. Aki szereti a fantasy-t, humorral fűszerezve, amiben démonok, elfek és más kis lények vannak modernebb köntösben az lesse meg bátran ;)