Emily pipacs vörös arccal nyújtotta Matt felé a becsomagolt karácsonyi ajándékot, miközben kerülte a fiú pillantását.

- Személyesen akartam oda adni neked - motyogta Emily, mire Matt lágyan elmosolyodott és elvette tőle és kissé megrázta.

- Vajon mi van benne?

- Ha kibontod megtudod, de előre közlöm nem valami nagy ajándék, de azt hiszem hasznos lesz.

- Te csináltad?

- Igen - vörösödött el jobban Emily.

- Akkor már biztos, hogy tetszeni fog - ült le a folyosó egyik padjára Matt és óvatosan bontani kezdte az ajándékot. Emily a kezét tördelve figyelte a fiút és lélegzet visszafojtva várta, hogy végre meglássa Matt az ajándékot. A fiú óvatosan szétnyitotta a csomagoló papírt és kinyitotta a dobozt, amiben egy vastag könyv pihent. Kézzel kötött és egyszerűen díszes. Lapjai kissé sárgák voltak, ahogyan bele lapozott, és mint üres. Kérdőn nézet fel a lányra, aki ijedten rezzent össze.

- Nem tetszik ugye? Kérdezte kétségbe esetten nyúlt a könyv után, de Matt elrántotta előle és gyorsan felállva fel is emelte a magasba, hogy Emily ne érje el.

- Hogyne tetszene Milly. Te készítetted én nekem, csak azt nem értem miért nem írtad bele, hogy tőled kaptam.

- Akkor csak ennyi a baj?

- Igen - nevetett fel Matt - na, szóval pennát elő és írd bele, hogy tőled van.

- Jó bele írom, hogy Emily-tól sok-sok szeretettel.

- Nem lesz így jó - ingatta a fejét Matt és a lány kezébe nyomta a könyvet és lehajolt hozzá - Millytől a menyasszonyodtól, aki csőbe húzott, hogy egy nap elved - kacsintott Matt a lányra, aki csak hang nélkül tátogott zavartan.

- Azért na, ez... na - szólalt meg Emily és pirulva írta le a diktált szöveget - nem így volt ám.

- Akkor még is, hogyan?

- Jaj, lehet, hogy úgy volt, de azért nem így kell majd elmesélnünk pár év múlva - fortyant fel Emily mire Matt elmosolyodott - majd megengedem, hogy megkérd a kezemet, ha kell oda kiálthatsz nekem, hogy a nejem leszel és kész.

- Csak ugyan? Kérdezte szemöldök ráncolva Matt gyanakodva és a lány táskájára nézet, amiből kilógott egy könyv - nem is tudtam, hogy érdekel Tolsztoj Anna Karenina-ja.

- Hát megtetszett a történet leírása - tekintett félte a lány.

- Sőt ez a kötet pont olyan, mint az enyém - kapta ki a lány a táskából a könyvet és felugrott a padra, mikor Emily utána kapott - no lám mit is rejt ez a könyv? - csapta fel Matt - Hát te csented el a semmit mondó ponyvámat! Mark segített? - lépet le a földre Matt.

- Igen. Ne csináld már Matti idéztél belőle egyszer és furdalta a kíváncsiság az oldalamat, hogy ki az a Garrick és mit csinált meg minden. Persze, hogy elloptam, mikor módom nyílt rá. Szóval ad vissza, mert egy nagyon izgalmas résznél vagyok.

- Valóban?

- Igen - sziszegte Emily és a kezét nyújtotta a könyvért, amit Matt nagy kegyesen visszaadott.

- Ugye tudod, hogy ez a harmadik kötet és még van négy.

- Valóban? Csillant fel Emily szeme, majd zavartan köhintett egyet - és meg vannak neked? Kérdezte már kevésbé lelkesen.

- Persze. Elolvasnád?

- Ha lehetséges, mert sok a kérdő jel, mert hát még is csak a harmadik kötet olvasom ezek szerint. Te sem szeretnéd, hogy kétségek között legyek nem? Pislogott ártatlanul a lány.

- Ez igaz. Szóval mikor kéred őket?

- Lehetne, hogy most? Persze csak azért, hogy ne legyen elfelejtve - karolt a fiúba Emily.

- Azért jó tudni - nézet a lányra Matt.

- Mit?

- Hogy neked is van kis romantika utáni vágyódásod.

- El ne merd mondani Matti vagy orrba gyűrlek. Nem szabad rombolni a rossz híremet holmi lányos ábrándokról.

- Nem is fogom ez a kettőnk titka - kacsintott a fiú a lányra - és köszönöm.

- Mit?

- Az ajándékokat.

- Csak egyet adtam.

- Nem - ingatta a fejét Matt - egy közös titkot is.

- Téged milyen könnyű boldoggá tenni. És ha már itt tartunk, tőled mit kapok? Rebesgette a pilláit Emily.

- Kölcsön adom a könyveket.

- Matt! Csapot a fiú mellkasára Emily dühösen.

- Hát ezek szerint nem kaptad meg? Döbbent meg Matt.

- Nem - rémült meg a lány- én megtépem Sarah-t, ha eldugta - indult el Emily nagy léptekkel a folyosón, de Matt utána kapott.

- Meg ne lincseld olyanért, amit el se követett. Csak vicceltem. Itt van nálam.

- Hát velem ne viccelődj Matthias, mikor ajándékokról van szó. Na, mit kapok? Kérdezte izgatottan Emily és körbe nézet ám, mikor nem talált semmi ajándékra utaló jelet a közelébe szemtelenül végig tapogatta.

- Na, de Milly - tolta el magát elpirulva Matt - ez illetlen.

- Hol az ajándékom? Nincs is mi? Tette csípőre a kezét Emily.

- Persze, hogy van, minek nézel te engem? Ráncolta a szemöldökét Matt és a mellénye zsebébe nyúlt és elővett egy apró dobozkát.

- Ugye nem gyűrű? Kérdezte nőietlen horkantással Emily.

- Nem - forgatta a szemét Matt - azt tőled várom, ha már a kezemet te kérted meg.

- Helyes - bólintott Emily - amúgy tényleg kapsz, de anya még nem küldte el nekem.

- Én csak vicceltem.

- Én nem. Tudod a nagyapámnak volt két gyűrűje, amit folyton viselt, mint a család feje - vette el az ajándékát Emily - az egyik apámhoz került, de a másikat elkunyeráltam anyától neked. Nagyon szép darab ám egy díszes pecsétgyűrű a családom címerével. Jól fog állni neked. Na, mit rejt a dobozka? Nyitotta ki Emily és döbbenten nézet vele - ez egy talizmán?

- Igen - bólintott Matt - megvéd a rossz dolgoktól az ártó szándéktól. Legalábbis Miss. Momorina ezt írta nekem.

- Te képes voltál Momo nénivel levelezni ezért? Emelte fel a nyakláncot a lány - jaj, Matti biztosan kifosztott az-az anyagias nyanya.

- Nem fontos mennyit költöttem rá - legyintett Matt - remélem, tetszik.

- Igen - somolygott Emily - szeretem az apró dolgokat és ezt különösen meg fogom vigyázni, mert tőled van. Becsatolod?

- Persze - vette ki a lánykezéből a nyakláncot és át vetve Emily feje felett óvatosan becsatolta, majd eligazgatta rajta - jól áll.

- Köszi - mondta szem lesütve Emily, majd és várakozóan felpislantott rá óráknak tűnő percig - jaj, te néha annyira merev vagy - ragadta meg a fiú nyakkendőjét és azzal magához húzva meg csókolta.

- Nem is értem miért feszengsz azért, mert nincs párkapcsolatod Joe, de tényleg. Nem rég váltál el.

- De a lányomnak kellene egy anya, asszonyom.

- Hidd, el az igazi anyja után kevésbé vágyik arra, hogy anya szerűség legyen a közelében. Ha jól emlékszem az anyádnál van, és ő teljesen kielégíti az anya képet a kicsi Cecilia-nak. Nála gondosabb és féltő anyát nem ismerek.

- Ez igaz, de anyám már nem fiatal - Igazította a lépteit Lizhez - ahogyan én sem.

- Fiatalabb vagy nálam - horkant fel Liz és megfordult.

- Ez igaz, de maga már mióta özvegy és elvált. Egyedül van mint az ujjam. Semmiféle kapcsolata sincs mióta a férje meghalt.

- Az azért túlzás - Húzta fel a orrát Liz.

- Ha nem számoljuk persze Mr. Mancsot.

-  Mond ki a nevét nyugodtan Joe, mert a te szádból halva piszkosul irritáló a férjem beceneve.

- De nincs igazam? Remélem, tudja, hogy ha lebukik mindet elveszíthet köztük a szabadságát.

- Tudom, de nem hagyhatom cserben azt a mamlaszt. De eltértünk a tárgytól. Miért akarsz valóban nőt magad mellé, ha meg vagy nélküle is.

- Erre őszintén válaszoljak? Kérdezte Joseph és bekanyarodtak Liz utcájába - a nejemmel két éve váltam el vagy is az nem most volt, ahogyan emlékszik és hát azért hiányzik egy kapcsolat egyes részleti, ha érti mire akarok kilyukadni.

- Menj prostihoz, Joe.

- Na, de asszonyom - hördült fel meghökkenve a férfi.

- Sokan teszik, szóval nem kell mit szégyellni. A vágyak azok vágyak.

- Maga is vett ilyen szolgáltatást igénybe, hogy ilyen szakértő? Ráncolta szemöldökét Joseph. Liz felsóhajtott és neki támaszkodott az ajtójának.

- Nem, Joe. Az utolsó élvezetes kalandom a férjemmel volt.

- Melyikkel? Kérdezte Joseph őszinte kíváncsisággal és követte a nőt a házába.

- Joe - forgatta a szemét Liz - szia, apa, hogy vagy? Kérdezte a nappaliban tévéző Lyalltól a nő.

- Kicsikém - csendült boldogan a hangja Lyall-nak - nem úgy volt, hogy később jössz?

- De, csak itthon maradtak a papírjaim.

- Szétszórt vagy kincsem - ingatta a fejét Lyall - amúgy megkaptuk sárkányka képeit. Imádni valóan aranyos, hogy nagylányként próbál viselkedni miközben még picike - nézet szúrósan Lizre a férfi.

- Ne most apa - forgatta a szemét Liz és elindult a dolgozó szobája felé. Lyall felpattant a fotelból és a nő után sietett.

- Vigyázz az utamból fiam - tolta el Joseph-et Lyall - Elizabeth hogyan hagyhattad, hogy az unokám ilyen fiatalon jegyességbe járjon. Először valami ostobaságnak tartottam, de mikor kifagadtam Japert megvilágosodtam, hogy ezt teljesen komolyan gondolod, hogy áldásoddal történjen ez a borzalom. Tisztában vagy vele ennek mi lesz a következménye?

- A legtöbb estben a jegyesség vége a házasság.

- Elizabeth! Csattant fel Lyall.

- Még mi történhet apa? Kérdezte Liz miközben a papírjait rendezte egy dossziéba.

- Emily végül hozzá megy Matthias-hoz.

- És ezzel mi a baj apa?

- Mert a fiú nem hozzá való. Elizabeth hallasz engem? Figyelsz én rám? Perdült meg a sarkán Lyall, mikor Liz elsietett mellette - Emi-t nem engedheted a fiúhoz.

- Mert? Emi szereti és addig tarthatják ezt a jegyességet ameddig csak jó nekik. Természetesen kulturális kereteken belül. Egy vagy két csókon kívül komolyabb dolog nem történt közöttük és egy ideig ez a legkevesebb. Szóval ne aggódj annyira Emily erényeiért... inkább Matt-ét féltsd.

- Hát persze, mert olyan, mint te.

- Meg az apja vére is benne van, szóval nem aggódnék. Mondom, Matt-ért aggódj. És ami pedig ki illik a lányomhoz az hadd döntse el Emily. Jó?

- Te is azért támogatod ezt a kapcsolatot, mert a fiú hasznodra válhat - kiáltott a nő után a férfi. Liz megdermedt és Joseph lehunyta a szemét, mikor Liz visszafordult. Tekintette jeges volt és fenyegető.

- Hogyan? Kérdezte a nő és lassan visszafelé sétált miközben asszisztense kezébe nyomta a dossziét, amit a kezében tartott - Hogyan is mondtad az előbb Lyall, hm? Azt hiszed, hogy Matt csak arra kell, hogy felhasználjam az ügyeim érdekében? Erre gondoltál ugye? Valóban megfordult a fejemben ez igaz, de a legfontosabb számomra, hogy Matt megtudja védeni a lányomat, és ha közben hasznos lehet az csak még jobb. Emily boldog és ez a fontos amit szándékomban áll meg is védeni.

- Lehet, hogy megtudja védeni a fiú...

- Matt.

- Akkor Matt, de milyen áron? Mond Elizabeth tudod milyené válhat Matthias? Nem tudunk semmit a hozzá hasonlókról és akit úgy mond ismerünk azok örültek.

- Matt nem az. És itt az a lényeg. Megbízom Mat-be, mert jó gyerek, okos, figyelmes és bátor. Szeretem azt a fiút és hiszek abban, hogy mindent megtenne Emilyért.

- De...

- És igen nagyon ajánlom neked, hogy mikor viszont látod őket a túlbuzgó aggódásodat félre dobod és úgy viselkedsz, ahogyan kell Lyall! Értve - villant meg Liz szeme és szorosan a férfi elé állt - fájó dolog lenne számomra, ha a figyelmeztetésem ellenére másképpen viselkednél. Értetted?

- Igen - felelte a férfi és nagyot nyelt.

- Nagyon helyes - mosolyodott el Liz és megperdülve kirohant a szobából - gyere, Joe le kell üvöltenem a nagyra becsült miniszterünk fejét. Lyall te pedig légy jó - nézet vissza Liz.

- Mint mindig - mosolyodott el idegesen a férfi és mikor távoztak a mellkasához kapva lassan elindult a nő irodájában lévő bárszekrényhez és kivéve a konyakját. Egy ideig nézte, majd rá húzott.

- Hát csak olyanná válsz, mint az a vén róka Plutos. Mi lesz itt?

Hosszabb lett, de gondolom nem bánjátok :) Az eleje vidám és aranyos miközben kiderül, hogy Emily valójában szereti a romantikus történeteket és Matt szereti húzni az agyát XD A vége hát szép szóval sem kedves. Lyall kicsit be lett fenyítve. Illetve sikerült beszereznem az utolsó füzetemet, hogy teljes legyen a jegyzet füzetem sorozata. A hollóhátasra hónapok óta vadásztam mire sikerül a héten beszereznem :) Ilyen mintájuk plédet kaptam karácsonyra az egyik barátnőmtől ami plusz öröm :)

És egy kis hír. Van egy történetem, amit ideje húzom akár egy rétes tésztát. Ha minden jól megy ma vagy holnap - ahogyan visszakapom - felteszem. Hobbit fejezet nagyságúak lesznek a részek. Maga a történet egy fantasy komédia szeretetre méltó suta démonokkal, akiknek a halandó világ maga az igazi csoda...