A Bál

Emily rá mosolygott az anyjára és vissza nézet a tükörbe. Meseszép királykék empire vonalú estélyiben állt, amiben ezüst kék virágokat hímeztek. Nyakában egy apró smaragd nyaklánc volt, amit még a nagyanyjáé volt. Hosszú fekete haját ezüst hajtűk fogták össze, amit az anyja nagy gonddal tűzött bele.

- Gyönyörű vagy kincsem - mondta lágyan Liz.

- Úgy gondolod? Matt-nek tetszem majd?

- Nem, Max a párod? Kérdezte somolyogva Liz.

- Anya - húzta el a száját bosszúsan Emily, mire az anyja felnevetett - te is tudod, hogy értettem.

- Na, ez az én kislányom. Ez a morcos pimasz arcocskát mutasd ne a bizonytalant. Megijeszted Matt-et - Simogatta meg a lánya arcát Liz - és igen nagyon fogsz neki tetszeni és remélem neked is Matt.

- Bizonyára - Pirult el Emily - mond, mama te is izgultál az első bálodon?

- Igen, de akkor jóval idősebb voltam, mint most te. Most is nehezen hiszem el, hogy ennyi idős vagy. 13 évesen bálozol, vőlegényed van és jóval érettebb, vagy mint én ennyi idősen. Hol van az én kislányom már.

- Nem változtam én semmit nyugalom anya - kacsintott az anyjára Emily - ha az a francia tyúk Matt közelébe megy, megtépem mindenki előtt. Liz harsányan felnevetett.

- Apád nagyon büszke lenne rád az biztos. Ingatta a fejét a nő és figyelte ahogyan a lánya vidám arca kissé elkomorult.

- Mond, ő hogy volt ezzel a bálos dologgal?

- Míg rám várt ösvényt járt a szőnyegbe és szóhoz sem tudott jutni, mikor meglátott, ám mikor végül megtalálta a szavakat kitört bele a poéta - mosolyodott el Liz, de Emily látta a könnyeket az anyja szemébe - majd megveszne, ha most látna téged.

- El sem engedett volna.

- De amilyen idegesítő tudsz lenni, ha akarsz valamit egy idő után bele ment volna. A saját bosszantó szokásait nehezen viselte, mikor ellene irányult. Elengedett volna... persze ő is itt lihegett volna, mert nem hagyta volna, hogy csak úgy rád nézzenek.

- Olyan kár, hogy nincs itt. Mond, hiányozhat valaki, akire nem emlékszünk? Hiányozhat olyan, akiről csak történeteket hallottam?

- Igen - felelte Liz gyengéden - de, ha nem is emlékszel rá a szíved igen is tudja, hogy az nagy mamlasz imádott téged és te is őt.

- Mit fog szólni, ha megtudja mit tettem? Mármint a jegyességet illetően. Akkor is így lesz? Szeretni fog?

- Nem lesz, elragadtatva kincsem ezt garantálhatom. Ő egy apa, aki imádja a kislányát, de a döntésedet ellenére szeretni fog. Akinek aggódnia kell igazából az Matt.

- Matt-et csak nem bántaná...

- Kicsim apádról van szó, aki egy Black. És milyennek ők?

- Zabolátlanok, merészek és bátrak - csillant meg Emily szeme.

- Forrófejűek Emily, forrófejűek. Ahogyan te is. Csípte meg gyengéden a lánya arcát Liz, majd lágyan elmosolygott - de ez nem is annyira rossz. Inkább apádra üss jobban, mint rám.

- Te jó vagy anya.

- Nem vagyok az ezt te is tudod, de kedves hazugságod örömet okoz.

- Nem hazudok anya - fordult teljesen az anyja felé Emily - vannak tettek, amik a nagyobb jót szolgálják.

- Nincsen olyan, hogy nagyobb jó Emi, mert akkor is azok a tettek, amivel a jót kívántam szolgálni csak is a rosszon át vezetett. Mondta szomorúan Liz, majd homlokon csókolta a lányát - de ez most nem a szomorúság napja, ha nem a boldogságé. Mosolyogj és neves ma. Ragyogj mindenkit túl.

- Úgy lesz mama... hiszen Arrow is vagyok - kacsintott az anyjára Emily - és ha már itt tartunk. Te kivel jössz a bálba? Itt van talán apus vagy a nagyapa?

- De hogy velük - legyintett a nő - Remus dolgozik és a nagyapádnak éppen megy a sorozata, amit semmi pénzért nem hagyna ott.

- Akkor Piton professzor?

- Per? Hitetlenkedett Liz ijedten - dehogy. Rorik volt, olyan kedves és beugrott kísérőnek. Ő lent várakozik.

- Itt? A klubhelyiségben?

- Igen mi olyan különleges ebben?

- Remélem nem közölte, hogy anno Mardekáros volt.

- Pedig ezt tette - nevetett fel Liz - még hozzá szétvetett karokkal elkurjantotta magát, hogy végre bejuthatott.

- Hát remélem, nem lincselik meg?

- Őt? Soha. Túlságosan bolond, de így szeretjük. Gyere, menjünk még mielőtt elkallódik Rorik nekem valahol a nagy izgalmában és nem lesz kivel be mennem a nagyterembe.

- Még mindig ott van Piton professzor - nevetett Emily, mire az anyja nőietlenül felhorkantott.

- Még mindig rejtély számomra, hogyan voltál képes te is meghívatni magadat Mark - nézet a barátjára, aki a tükör előtt tollászkodott.

- Megnyerő vagyok és ellenállhatatlan.

- Vagy inkább levakarhatatlan és bosszantó. Ingatta a fejét Matt.

- Nem lehet mindenki olyan csaj mágnes, mint te. Egyeseknek keményen kell küzdeniük egy kiszemelt lányért.

- De hiszen, te Emma-t szereted és nem Sue-t.

- De Emma Hollóhátas és az évfolyamtársam, de Sue a legjobb barátnője és mondta segít meghódítani.

- Még is, hogyan?

- Hát úgy, hogy Sue unokatestvérének a barátja hozza el Emma-t a bálba és az után párt cserélünk, hogy ők is meg mi is randizhassunk. Tárta szét a karjait Mark.

- Egek - ingatta a fejét - bonyolultabb nem volt?

- Lett volna, de Sue azt mondta, ha tovább kavarom, a szálakat megátkoz. Így maradtunk a mostani felállásnál. És te?

- Oda mentem Martha-hoz elmondtam mit szeretnék és ő azonnal kötélnek állt.

- Miért?

- Mert le akarja magának vadászni Max-et - röhögött fel Matt - komolyan sajnálom, mind kettőt. Egyik sem egy társasági ember.

- Mert te az vagy mi? A baráti köröd kimerül Emivel és velem. És amúgy te dumálsz kavarásról ti is kettős randit szerveztettek.

- De nem kavartuk össze vissza a szálakat... és amúgy Max nem tudja mi vár rá.

- Gonoszok vagytok - suttogta Mark.

- Csak amennyire egészséges - vont vállat Matt és eligazította az ingét - te nem izgulsz?

- De hogy nem - sápadt el a fiú - már kétszer öltöztem át. És te?

- Nagyon - felelte őszintén Matt - nem gondoltam volna, hogy ennyire várom majd, hogy táncolhassak Milly-vel.

- Mert szereted ez nem szégyen. Reméljük, ti nem jártok, úgy ahogyan Emi anyja.

- Ezt hogy érted? Kérdezte Matt szemöldök ráncolva.

- Az első vőlegényét úgy dobta, mint a forró fedőt anyám szerint.

- Miért?

- Mert halálfalónak állt, ami azért cinkes volt, mert Ms. Arrow szüleit is azok ölték meg. Így persze, hogy nem maradhatott a menyasszonya. Bár ez a veszély téged nem fenyeget, de riválisod csak akad Jay személyében. Pont, úgy ahogyan annak idején a vőlegénynek is akadt.

- És tudod ki csatáztak Liz kezéért?

- Itt a történet legnagyobb fénypontja - mondta izgatottan Mark - a Black testvérek. Regulus Black volt Ms. Arrow vőlegénye, akit végül elhajtott, mikor meglátta rajta a sötét jegyet. És akkor persze megjelent megvigasztalni Regulus bátyja Sirius a szomorú menyasszonyt. Az a Sirius Black, akit nagy erővel keresnek. De végül az a kapcsolat is zátonyra futott valamiért, mert Emily apukája nem Black lett. Amit anyám furcsállt is, mert azt mondta piszkosul jó képű volt a pasas és nagyon össze voltak hangolódva Ms. Arrowal. Tudod anya azt is mondta, hogy olyan lehet Emily apukája, akivel nem igazán dicsekedne senki sem.

- Például?

- Black gyilkos ez bizonyított, de ennél rosszabb is van és anya azt mondta nagy eséllyel lehet Emily apukája - vette suttogóra Mark a hangját - talán Mr. Lupin. Mivel ő vérfarkas érthető, ha nem verte nagydobra.

- Valóban - mondta kimérten Matt.

- Te tudod ki ugye? Te tudod ki Emi apukája ugye?

- Igen, de nem fogom elárulni neked, mert el pletykálod.

- Én, pletykálni? Hördült fel Mark, majd elhúzta a száját és felsóhajtott - valóban azt tenném a fenébe is. Na, mindegy egyszer csak kiderül.

- Egyszer biztos - mondta halkan Matt és megnézte magát a tükörben - én biztosan nem bénázom el, mint Black - mondta határozottan és elindult.

- Álljatok csak egymás mellé - utasította a két gyereket Rorik és izgatottan rájuk mosolygott a fényképezője mögött.

- TonTon - nyögte Emily - már annyit csináltál már.

- És mi van, ha elcsesztem? Méltatlankodót a fotós - karold át Matt a kis hisztist.

- Hisztis ám a jó... - villant meg Emily szeme, de Matt azonnal magához húzta a derekánál fogva és kicsit megszorította.

- Oh, remélem ez a kép jó lesz. Csillogót Rorik szeme - szépek vagytok.

- Mehetnék valamit inni vagy egész este fotózol? Kérdezte Emily - Már lekaptál Max-el, anyával, Nick-el, Ron-nak az ikrekkel és veled is készült már kép.

- Harry-vel még nem - csapott a homlokához Rorik.

- Felejtsd el - villant meg Emily szeme és karon ragadva Matt-et elviharzott.

- Nem értem a lányodat Lizi, olyan szép nagylány lett. Miért nem akar fotózkodni?

- Mert Matt-el akar táncolni azért. Forgatta a szemét a nő - és letöröm a kezedet, ha megint rám emeled azt a szart.

- Ne kezd már te is. Roppant csábos vagy ebben a ruhában és ezt veheted bóknak tőlem te is tudod, hogy neked ritkán osztogatom.

- Meg vagyok hatva.

- Ha előhívom, őket igazán küldhetnél a hortenzia szökevénynek is párat. Vigyorgott a férfi és Liz lágyan elmosolygott.

- Gonosz vagy TonTon.

- Tudom - nevetett fel a férfi és oda lépve Lizhez megölelte és kinyújtva a kezét fotózót miközben arcon csókolta a nőt - ez is csatoljuk, had egye meg a féltékenység.

- A halál listáján előre ugranál.

- Várom is hogy megjelenjen és képen töröljem, mert hülye volt. Bár nem állhatok meg egy orrba verésnél, mert Reginald és Zoe is küld neki egy-egy maflást.

- Szegényt félholtra vernék, ha minden beígért pofont megkapna.

- Nem igazán sajnálnád - somolygott Rorik.

- Hát kettős érzésem lenne - vont vállat Liz és oda nézet a tánc parketten keringőző lányára - igazad van... valóban szépek együtt.

- És még csak 13 évesek.

- 14 - helyesbített kuncogva Liz - legalábbis idősítik magukat főleg Emi... nem tudom mire ez a nagy sietség.

- Fiatalok. Mikor mi voltunk ennyi idősek minket is elszédített a szerelem.

- Még csak 34 éves vagyok Rorik - fortyant fel Liz - még fiatal, ha kérhetlek, ne beszélj úgy, mint egy vénember 40 vagy nem 140.

- Tudom, te időtlen vagy - pislogott ártatlanul a férfi - de azért ennyi kis gyerek mellett, na csak öregnek érzem magam. Főleg hogy látom Emi-t, ahogyan felcseperedve már a vőlegényével lassúzik.

- Még mindig kislány és csak táncolnak, nem családot terveznek.

- Ha így folytatja 17 évesen anya lesz - vonta meg a vállát Rorik - kérsz puncsot? Én megyek és vedelek egy nagyot, mert kiszáradt a szám. Liz döbbenten állt összefont karral és elsápadt.

- Én, megöllek Rorik, hogy ilyenekkel rémítgetsz - ingatta a fejét Liz és elindult a férfi után.

- Valóban jól táncolsz - mondta pirulva Emily - és roppantul fess vagy.

- Köszönöm - bólintott Matt - te is ügyesen táncolsz.

- És még? Kérdezte a lány és felnézet a fiúra, aki lassan elmosolygott.

- Gyönyörű vagy. Már sokaknak feltűnt köztük Jay-nek is, akinek feltett szándéka felkérni a következő táncnál.

- Valóban?

- Igen, de úgy sem adlak. Bár az ikrek nagyon szeretnének veled táncolni és a becsület úgy kívánja, hogy illene azért át engednem pár táncot másnak is. Főleg mivel megígértem anyukádnak, hogy egyszer megpörgettem - nevetett fel halkan.

- És TonTon is megsértődne, ha nem táncolnék vele. Összetörne a szíve - biggyedt le játékosan Emily ajka.

- Hát akkor van mind kettőnknek pár kötelezője. Mondta halkan Matt.

- Valóban. Dőlt a fiúnak Emily és boldogan elmosolygott, mikor észrevette a lassúzó Max-et és Martha-t - de most így nagyon jó.

- Nekem is.

- Amúgy Rorik elakarja küldeni a fényképeket apádnak.

- Tudom szóval jobb lesz, ha a tarkódra is szemet növesztesz. Sóhajtott fel Emily - mert apám biztosan agyvérzést kap, ha meglátja. Ahogy a leveleiből kihámoztam szerinte még mindig túl picike vagyok, hogy pasizak. Pedig ha tudná, milyen terveim vannak.

- Még is mifélék? Kérdezte mosolyogva Matt.

- Hát diplomás boszorkánynak lenni, majd a birtokomon egy sárkány rezervátumot nyitni, de ez előtt persze férjhez menni és legalább egy gyereket szülni úgy 18 vagy 19 évesen, mert bizony én nagy családot szeretnék.

- Oh, valóban - ráncolta a szemöldökét - nem sietted el ezt még?

- Nem is 21 évesen akarok anya lenni, mint anya. ha előbb születek, akkor lehetett volna kis testvérem.

- De akkor nem ismertük volna egymást. Nem dolgoztunk volna egymás mellett bájitalon és nem tudtál volna segíteni nekem így nem lettünk volna barátok.

- Valóban és az rossz lett volna - mondta halkan a lány - és mond akkor csak barátok vagyunk?

- Már nagyon régen nem. Mindig is tetszettél, mert annyira kis kotnyeles vagy és élet vidám, hogy még engem is meggyőztél, hogy érdemes élni. Nem beszélve arról, hogy már a vőlegényed is lettem általad.

- És a nagy hiszti a jegyesség miatt?

- Nem hisztiztem.

- Pedig igen.

- Pedig nem csak méltatlankodtam - forgatta a szemét Matt - milyen már, mikor a fiú kezét kérik meg?

- Modern - válaszolta Emily.

- A saját szavaimat fordított ellenem?

- Mit vártál tőlem, hm? Pislogott ártatlanul a lány és Matt halkan felnevetett - és amúgy anya is megkérte apa kezét. Szóval ez családi hagyománynak mondanám. Ez így van jól.

- Rakoncátlan vagy ma.

- Kikérem magamnak és mindig, mert még is csak Black vagyok - suttogta az utolsó szavakat.

- Le sem tagadhatnád. Legalábbis amiket az apádról és a nagybátyádról hallottam.

- Hát igen. Nagy kopék voltak. Nevetett fel halkan Emily. Hosszú ideig csend lett közöttük és végül Matt törte meg a közéjük férkőző csendességet.

- Nem is mondtad, hogy Reg bácsikád halálfaló volt és anyukád jegyese.

- Régen volt az Matt, de a bácsikám jó ember és igen valamikor szerették egymást anyával, de az elmúlt. Anya azt mondta talán nem is szerette annyira mélyen Reg-et, mert ha igen akkor megbocsátott volna neki. Úgy ahogyan apának is megbocsátotta a hülyeségeit. Őt nagyon szereti.

- De hozzá ment Sebastianhoz.

- Való igaz, de apa az igazi, ahogyan te nekem.

- Azért ne túloz, mind ketten gyerekek vagyunk... változhat minden. Teszem azt megszereted Jayt vagy Charlie vessz észre téged.

- Charlie a húgaként szeret és igazi jó barát, olyan lelki szemetes láda és rám zúdítja az idősebbek bölcsességét. Jay meg hülye és bosszantó. Persze nem mondom, hogy nem tudnék bele szereti, ha úgy adódna, de na ő Japer. Ingatta a fejét Emily.

- Hát akkor nincs is több jelölt.

- Azt nem mondtam. Az ikrek imádni valóan és pont nekem valóak lennének. Szép vörös hajúak, pimaszak, vakmerőek és móka mesterek.

- Most csak bosszantani akarsz ugye?

- Igen - kuncogott fel Emily - te neked nincs itt meleged amúgy?

- Ki menjünk egy kicsit, ha gondolod?

- Jól lenne - bólintott a lány és hagyta, hogy Matt ki kísérje a teremből az udvarra. Havazót és gyönyörű hótakaró borította be a tájat. A friss levegő ápolta a tüdőt és a gyenge szellő megborzongatta Emily bőrét. Matt levette a köpenyét és Emily-re terítette.

- Nem maradhatsz, sokáig mert megfázol.

- És te?

- Nem fázom, sőt valóban melegem van... szerintem valamit kevertek abba a puncsba.

- Whisky-t - mondta nyugodt hangon Emily - láttam, ahogyan pár felsőbb éves suttyomban beleöntötték.

- És nem szóltál?

- Minek tettem volna? Akkor nem engeded, hogy igyak belőle. Ennek jobb íze volt, mint annak, amit gyerekként kóstoltam. Tudod milyen csalódóssággal töltött el, mikor rá húztam, mert azt hittem szörp - méltatlankodott Emily - a konyak jobb ízű bár nem innám minden nap, mint anya.

- Remélem is. Nem örülnék neki, ha te alkoholista lennél.

- Anya már nem is iszik annyit,mert Lotte néni befenyítette és amúgy meg pia nélkül és bosszantó vagyok szóval nem kell aggódnod - nevetett fel Emily és eltűrte a füle mögé az egyik kusza tincsét.

- De így szeretlek sőt - nyúlt Emily hajához és sorban kihúzta a gondosan bele tűzött hajtűket egynek kegyelmezve, ami egy apró kin kontyot tartott a lány fején - jobban tetszel, ha le van engedve a hajad. - simította meg a lány haját Matt.

- Én is jobban szeretem - vörösödött el Emily - Matt.

- Igen?

- Fázom, átölelnél? Kérte halkan Emily.

- Nem volna jobb bemenni.

- Nem - mondta dacosan Emily - én azt akarom, hogy megölelj.

- Nem vagyok ám kandalló csak, hogy tudd - húzta magához a lány Matt, aki halkan duzzogott a karjaiban - de neked valami más célod van.

- Mássz ki a fejemből.

- Átlátszó vagy néha csak szólok.

- De csak te tudsz át látni rajtam - nézet fel Matt-re a lány - vagy tévednék?

- Nem - ingatta a fejét Matt és az ujjaival megsimogatta Emily arcát és hosszan nézte - megengeded? Kérdezte suttogta.

- Várom már egy ideje - kapaszkodott a fiú ingébe és lejjebb húzta - bosszantó tulajdonságaid közé tartozik ez az udvariasság. Mire vársz még?

- A pillanatra - hajolt Emilyhez mosolyogva Matt és gyengéden megcsókolta, miközben szorosan magához vonta.

Japer megdermedt, ahogyan figyelt Emily-t és Matt-et, aki édes kettesben voltak. Legszívesebben oda rohant volna, hogy agyon üsse a fiút, aki képes volt ellopni tőle Emily-t és most szemtelenül meg is merte csókolni. De nem volt képes megszakítani őket, mert a lány boldognak tűnt... egyenesen ragyogott a boldogságban és ilyenek soha sem látta.

- Oda kell menned - szólalt meg mellette Lorraine, de Japer nem mozdult - ha te nem, akkor majd én - fortyant fel a lány és elindult, de alig tett pár lépést Japer utána kapott és durván visszarántotta.

- Ha a közelükbe mész esküszöm, eltöröm a nyakadat - villant meg vörösen Japer szeme megdöbbentve a lányt - nem szeretném, ha te miattad Emi boldogtalan lenne, mert a beteges szokásaidat akarod továbbvinni.

- Hát ilyen könnyen lemondasz róla? Kérdezte gúnyosan - pedig te akartad nagyon szétválasztani.

- Ha ő boldog én is. És most Emily nagyon boldog - mutatott a párocska felé Japer - és ha te ezt nem tiszteled, vagy tönkre teszed, hidd nem üres fenyegetést hallottál az előbb.

- Azt hiszed, elhiszem, hogy bántanál?

- Rosszul hiszed, ha azt hiszed, engem meg tudsz ijeszteni? Húzta el a száját a lány - én kiszemeltem magamnak Matt-et és meg is szerzem, és ha kell, végig taposok a te Emily-den. Hidd el jól fog esni neked, mikor vigasztalod.

- Nem tudlak megijeszteni? Villantotta ki a szemfogait Japer és Lorainne szeme megrebbent, de ideje sem volt a lánynak, hogy felsikoltson, mert Japer megragadta a torkánál fogva - én nem vagyok olyan elnéző, mint a bátyám és az apám.

- En..engedj...el - nyöszörögte Lorraine. Japer felmordult, de a erőteljesen a földre hajította a lányt.

- El kell tüntetni a lányt - nézet a sötétségbe Japer.

- Valóban - szólalt meg Liz és a mellette álló Ichabodra és Rorik-ka nézet - intézzétek úgy, hogy haza menjen és balesetnek tűnjön. Nem kívánok bajt.

- Úgy lesz - bólintott Rorik - gyere kedvesen. Ígérem, nem fogsz érezni semmit és holnap már otthon leszel - mosolygott bűbájosan a férfi miközben Lorainne értetlenül nézet körbe és ijedten kapott a torkához, mert egy hang sem jött ki rajta.

- Örülj neki, hogy levegőt még vehetsz volt, aki nem volt ilyen szerencsés. Icha te, meg kérlek, intézd úgy, hogy a családja is megkapja a méltó büntetését, amiért a lányuk ilyen... mocskos lelkű.

- Örömmel - villant meg a vámpír szeme és követte a botladozó rémült lányt, akit Rorik fogott.

- Te meg örülnék, ha visszafognád magad. Nem szeretnék utánad takarítani.

- Tudtam, hogy itt vagytok - felelte halkan Japer és lopva a kastélyba sétál párocskára nézet - nem tettem volna semmit.

- Ezt te sem gondolod komolyan. Te és én nagyon hasonlítunk, éppen ezért kedvelek és aggódok érted egyszerre.

- Nem kell. Meg tudom védeni magam.

- Ezzel is tisztában vagyok - gyújtott rá a cigarettájára Liz - és ezért is kapsz tőlem pár feladatott persze kellő honoráriummal.

- Mi lenne az?

- Az első az, hogy vigyázz a lányomra és Matt-re elfogadva azt, hogy ők egy nap egypár lesznek.

- Valóban engednéd nekik?

- Nem lesz más választásuk. Matt túlságosan is értékes a családnak, hogy hagyjam kicsúszni a kezem közül. Mellesleg egy nap méltó párja lenne a lányomnak. Szóval védelmezd őket, ezt a te feladatod.

- Mi a másik?

- Arra majd akkor térek, mikor végzel az iskolával. Fújta ki a füstöt Liz - de addig is tedd, amit mondtam.

- Nem vagyok kutyád.

- Valóban nem csak egy jól megfizetett lélek. Most pedig távozz és élvezd a bált - mosolyodott el Liz, mire Jay kimérten és gunyoros arccal meghajolt a nő, majd elsietett. A nő hosszú ideig állt kint a hóesésben, majd lusta mosollyal az arcán visszasétált a kastélyba.

Hát ez nem szösz lett, ha nem egy jó kövér fejezet. Majd nem kemény 7 oldalnyi, remélem nem lett gond ez nektek :) Néhol komoly, néhol vicces és néhol bizony érzelem gazdag lett. Jó volt írni bár lehet nem lett a legjobb, de remélem tetszett nektek. Lorraine karakterétől el kell búcsúznotok - nem, nem hal meg - és vissza tér Japer is, de már nem a zöld szemű szörnyként és bizony be állt ő is a "család" kötelékébe ha nem is annyira önként.

És megrajzoltam Emily-t a báli ruhájában. Jóval idősebbnek tűnik, mit egy 13 éves elnézést 14 éves leányka, de ő azon kevéshez tartozik, akik korukhoz képest idősebbnek látszának. Bevallom majd nem ebből sem lett semmi, mert a digitális táblám és ceruzám fel lázad a rendszer ellen és egy ideig szünetre mentek. Már meg ijedtem, mert nem igazán akad volna rá felesleges pénzem egy újra. De most úgy tűnik, hogy működik... remélem így is marad.

Szeretnétek, hogy valakit vagy valakiket megrajzoljak?