- Hajrá sárkányka! Üvöltötte Emily és egy sárkányokkal díszített zászlót lengetett, amit ő maga készített. Matt somolyogva figyelte és türelmesen húzta folyton vissza maga mellé, mikor felpattant a lány - Matti, hát nem édesek? Fordult csillogó szemmel a fiú felé Emily, aki csak felvonta a szemöldökét.

- Bizonyára - válaszolta halkan, mikor Harry éppen egy lángcsóva elől húzódott fedezékbe - de neked nem Harrynek kellene szurkolnod?

- És a sárkányoknak ki fog? Ők smafuk? Jaj, Matt nem foroghat minden Harry körül.

- És a többi bajnok?

- Nekik is aranyos sárkánykák jutottak. Mond, szerinted Charlie megengedi, hogy megint megnézem őket?

- Ha nemet mondana, azt úgy sem hallanád meg - vette ki a zászlót Emily kezéből és meglengette - bár ez a Magyar mennydörgő valóban szép egy bestia.

- Te kis álszent - húzta el a száját Emily - te is szereted a sárkányokat.

- Esélyem sincs nem megszeretni melletted - kacsintott a fiú, mire Emily elpirult.

- Nézd... öhm... Harry elrepült - dadogta zavartan Emily - invitot használt. Egyszerű dolog. A repülési ügyességére épít... biztosan valaki erre az ötletre terelte.

- Honnét veszed?

- Mert annyi sütni valója nincs - vont vállat Emily és neki dőlt Mattnek - tőlem is segítséget kért, de én elhajtottam.

- Ez nem volt szép ötlet.

- Az nem szép, hogy az apám csak is miatta aggódik. Az eddigi leveleiben arra biztat, hogy segítsem a kis Harry-t - mondta gunyoros hangon Emily - de rólam szinte semmi.

- Írtad volna meg, hogy összeverekedtünk érted Jay-el.

- Hogy aztán szétszed, ha ide jön? Szeretlek benneteket és nem akarok fél árva lenni és bánatos menyasszony, mert bevágnak téged az Azkabanba. Szóval nem írók arról a butaságról.

- Igen jó véleménnyel vagy az apádról, hogy azt hiszed, képes lennék legyőzni egy tehetséges varázslót.

- Lehet, hogy jó varázsló, de anya azt mondta a közelharcban nem a legjobb. Reg bácsikám jobb ököl vívó.

- Hol tanult meg harcolni?

- A kocsmában - felelte a lány - Zoe néni szerint az első állása után hamar meg tanult verekedni. És te, akinek eszméletlenül lenyűgöző ereje van - fogta meg a fiú felkarján Emily - simán kettétöröd az apámat akár csak egy gallyat.

- Azért nem bántanám az apádat, hiszen még is csak a jövendőbeli apósom - mosolyogta Matt - bár egy két jól irányzott öklös nem ártana neki.

- Tudtam én, hogy számíthatok rád - karolt a fiúba Emily és mosolyogva figyelte a közeledő füstölgő seprűt - nézd, jön is a kis hős.

- Milly - szólt Matt játékos haraggal a lányra, de Emily csak nevetett.

Emily az ablakpárkányon ült és nézte a sötétséget, míg lent nagy volt a vigadalom az elnyert aranytojásért és, hogy Harry holtversenyben van Krum-mal. Nem akart velük ünnepelni már elege volt Harryből. A könnyeit nyelve húzta fel a lábait és átkarolva tovább bámult ki az ablakon.

- Miért gubbasztasz itt kincsem? Szólalt meg Liz.

- Semmi kedvem lent lenni és ünnepelni, mert Harry szerencsésen kijátszott egy sárkányt.

- Ennyire nem szoktál rossz indulatú lenni a bátyád felé. Ráncolta a szemöldökét Liz.

- Nem a testvérem, nem a rokonom nekem ő semmi.

- Pedig az és illene úgy is viselkedned.

- Nem a bátyám, ahogyan az apja sem volt az öcséd. Morogta Emily. Liz arca elsötétült és fenyegetően a lánya felé lépet, de az meg sem rettent tőle - azért mert a szülei meghaltak és kapott egy sebet a fejére nem teszi különlegesé.

- Nem ő választotta lányom. Belegondoltál valaha is mit érezhet Harry? Tisztában azzal milyen árvaként felnőni?

- Tudom...

- Egy francokat tudod lányom! Neked ott van Remus, Lyall, Rorik, Lotte-k, a nagybátyádék és én is. De Harrynek? Mond neki mi jutott? Egy kapzsi mocsok család, akik semmibe veszik. És a mi világunkba olyanért istenítik, amire nem emlékszik.

- Akkor sem tudom sajnálni. Motyogta.

- Még mindig az a fránya féltékenység őröl téged. Szerinted apád miért biztat ara, hogy vigyázz Harry-re?

- Mert jobban szereti.

- Nem, csak tisztában van azzal, hogy Harry olyan, mint az apja vonzza a bajt, te meg az én lányom vagy és több eszed van, mint az unokabátyádnak és a barátainak együtt véve. Érted is aggódik nem is keveset Emily, de bízik benned és most nagyolt csalódott lenne, ha látna és hallana téged.

- De Harry miatt képes volt a kandallón keresztül beszélni. Miattam nem - remegett a lány ajka és megállíthatatlanul potyogtak a könnyei - hallottam a hangját mikor Harryvel beszélt. Engem nem akar látni anya? Kérdezte Emily és Liz szíve megsajdult, ahogyan figyelte a kétségbe esett lányát.

- Hidd, el nagyon szeretne téged látni és megölelni, de veszélybe téged biztosan sodorni. Kincsem, ha eddig nem tűnt volna, fel neked megfigyelnek minket. Remus, a nagyapádat, engem, téged, a testvéredet és mindenkit, aki közel áll hozzánk.

- Apa meg tudta volna oldani.

- Minden bizonnyal. De nem kockáztat, ami számomra is meglepő ült le a lányával szemben Liz - de hidd el nekem azt, ha azt mondom, hogy szeret téged. Nem egy levelet kaptam tőle, hogy aggódik érted.

- Miért?

- Mert a lánya vagy azért, meg a közeledben van Jay és Matt. Szerinte még picike vagy és nem kellene azon gondolkodnod, hogy fiúz legalább 30 éves korodig.

- Olyan öregen már nem fogok pasizni - hüledezett a lány és Liz kikerekedő szemel meredt a lányára, majd homlokon vágta.

- Mi az, hogy öreg?

- Nem rád értettem anya bár való igaz nem vagy már fiatal. Pislogott ártatlanul Emily.

- Megírhatom apádnak, hogy eljegyezted Matt-et.

- Hogy aztán ide csörtessen?

- Te akartad látni.

- De nem így. Még a végén szétszedik egymást - húzta el a száját Emily.

- Te valóban kedveled Matt-et - mosolyodott el Liz lágyan.

- Hát persze - pirult el Emily - mond anya te mikor tudtad, hogy apa az akivel leélnéd az életed.

- Hát még erről ne igen gondolkozz kicsim kérlek.

- Anya.

- Nem tudom a választ, de arra emlékszem, hogy sokszor gondoltam arra, hogy elkapnám a dús fél hosszú bozótját és módszeresen bele verném a fejét egy falba.

- De soha nem tetted.

- De hogy nem csak nem tudta, hogy én voltam és nem is vertem a fejét a falba csak megátkoztam... bár mindig más vitte el a balhét. Sóhajtott fel Liz és Emily elnevette magát.

- És apa?

- Ő mindig engem szeretett csak nem tudta - húzta ki magát Liz és rá kacsintott a lányára - de ne siettesd a dolgot. A szerelem majd jön magától és vele minden szép dolog is. Élvezd a gyerek korod és élvezd a bulikat.

- Hát nem is tudom.

- Én lemegyek és iszok egy jó nagy korsó vajsört, amit az ikrek szereztek, majd mesélek a diákéveimről, mert olyan mocskos öreg vagyok - állt fel Liz és rá nézet a lányára - elmesélhetem azt is mikor a keresztapád és a fiúk, hogyan mutatták be tűzriadót a klubhelyiségben, de csak akkor, ha lejössz.

- Megyek - pattant fel Emily és kiszaladt a szobából - srácok anya mesélni fog! Kurjantotta.

- Olyan akár az apja könnyű megvesztegetni.

Nem lett a legjobb. Ezt is több napig írtam, mert nagyon fájt a fejem és még most sem a legjobb. Az óra átállítás meg még fokozta a sz.r közérzetemet és kis híján elaludtam a munkahelyemen míg a buszra vártam. De erőt vettem magamon és befejeztem ezt a kusza kis szöszt. Emily össze vissza érzései a kamaszodókra jellemző hangulat ingadozást eleveníti meg. Minden kamasz olvasómtól utólagosan is elnézést kérek ><ˇˇ

Ha nekem nem is tetszett annyira amit írtam, de azért bízok benne, hogy ti találtatok benn valami jót. És egy kis segítséget kérnék. Az extrás kis gyűjteményébe írnák. Van valami amiről szívesen olvasnátok?