- Emily - hajolt a lány elé váratlanul Harry, mire Emily nemes egyszerűséggel orrba vágta.

- Ne mássz az arcomba, mert irritál - csattant a lány és visszaért az olvasáshoz miközben Harry az orrát fogva feltápászkodott a földről - amúgy mit szeretnél tudni, amit Hermione nem tud neked elmondani?

- Sárkányok - nyögte ki nagy nehezen Harry és leült a lány mellé.

- Ja, hogy ők. Ezek szerint Hagrid elpletykálta neked.

- Te tudtad?

- Előbb, mint a többiek. Charlie volt olyan kedves és megmutatta nekem azokat a kis édes kis jószágokat. Lelkesült fel a lány - te is láttad a Magyar mennydörgőt? Szerinted is imádni valóan cuki?

- Hát igen veszedelmes. De most nem a lényeg Emi. Segítened kell nekem.

- Még is miben? Ráncolta a szemöldökét a lány és gyanakodva nézet Harry-re.

- Hogyan lehetne ártalmatlanná tenni egy ilyen hatalmas sárkányt?

- Hogy mi? Hördült fel Emily - te most komolyan tanácsot kérsz tőlem, hogy segítsek bántani egy sárkánykát?

- Vagy ő vagy én.

- Ugye nem vársz erre választ? Fintorgott Emily, mire Harry csak elhúzta a száját - nem segítek neked Harry. Ezt neked kell ki okoskodnod, mert nem teheti meg mindig más helyetted a dolgokat.

- Tanácsot csak adhatsz.

- Nehéz a tanács, ha az, akinek adjuk nem tudja mit kezdjen vele. Mosolyodott el Emily - ám ha könyvtár már nem jó próbálkozz máshol. Valahol aki sokat látott.

- Nem értelek.

- Igaza volt anyámnak... olyan értetlen vagy mint az apád - sóhajtott fel Emily - menj Alastor bácsihoz.

- Kihez? Kérdezte hirtelen Harry.

- ALASTOR MORDON PROFESSZORHOZ TE IGEN SÖTÉT!!! Emelete fel a hangját Emily és minden egyes szónál homlokon vágta Harry-t.

- Jól van már értem - lökte el Emily kezét a fiú és morcosan nézet a lányra - de igazán adhatnál valami célirányosabb dolgot.

- Ha kimész a porté lyukon indulj el a professzor szobája felé. Tessék cél irány.

- Nem így értettem.

- Tudom én, hogyan érteted, de azt hiszed, megkönnyítem a dolgodat? Egy francokat. Néha neked is kellene használnod a szürke állományodat ne hogy, elfásuljon.

- De Emily.

- Segíts magadon és isten is megteszi. legalább is Zoe nénikén szerint. Állt fel a lány és a könyvét a hona alá csapva elindult.

- Most hová mész?

- Semmi közöd - fortyant fel a lány.

- Üdvözlöm Matt-et vagy Jay-el lesz inkább titkos randevúd?- villantott egy vigyort Harry, mire Emily arca megrándult és egy erőteljes dobással a fiú fejéhez dobta a vastag könyvet.

- A sárkánynak fogok szurkolni Potter csak, hogy tudd. Ne okoz csalódást és burkoltasd be magad vele... bár lehet, jobban járna, ha rád ülne, mert azt a gyomor rontást, amit tőled kapna, nem tenné zsebre. Kiabálta a lány és kirohant a klubhelyiségből.

- Hivatalosan is szereztél egy újabb rajongót az utáljuk közöses Pottert elmenevezési csapatba. Gratulálok Harry.

- Nincs is ilyen klub. Nyögte Harry.

- Azt hiszem mától lesz, mert Emily örömmel alapít egy ilyet és hidd, el sok követője lenne - sóhajtott fel Hermione és megnézte a fiú fején lévő púpot - igaza volt Frednek.

- Miben?

- Hogy jó hajtó is lehetne Emily. Milyen szép találat.

Charlie felvonta a szemöldökét, mikor meglátta az egyik padon Emily-t aki éppen a sárkányokat nézegette felhúzott lábbakkal.

- Nem illik egy lánynak így ülnie ugye tudod? Belátni a szoknyád alá. Mosolyodott el Charlie, mire Emily vállat vont.

- Nem mindenki olyan perverz, hogy ez jussos először az eszébe, mint neked.

- Nekem sem jutott volna eszembe, de már ketten hasra vágottak miattad annyira néztek téged.

- Azért ennyire nem lehet érdekes a zöld bugyim.

- Na, tényleg ez az információ hiányzott még a napomból. Ingatta a fejét Charlie - mi a bajod Emi, hogy ilyen morcos és harapós vagy ma?

- Semmi különös - motyogta - mond nagyon gonosz dolog nem segíteni valakinek, aki arra kér minket.

- Attól függ - ült le a lány mellé Charlie - ha segítesz neki és ezzel megoldod a baját az jó, de ha közben nem tanul semmit az rossz. Ám, ha Harry-nek nem segítettél - somolygott a férfim mire a lány kínosan elhúzta a száját - bölcs dolog volt.

- Valóban?

- Igen. Nem várhatja el, hogy mindig valaki a segítségére siessen. Használnia kell a fejét is.

- Akkor nem lesz bűntudatom, mert hozzá vágtam a sárkány lexikonommal.

- De az vagy négy száz oldal. Kerekedett el Charlie szeme

- Azt mondják nehéz olvasmány - nevetett fel Emily mire Charlie csak a fejét ingatta.

- és mivel érdemelte ki ezt?

- Gonoszkodott. Biggyedt le Emily szája - arra utalt, hogy Jay-hez megyek Matti helyet.

- Jay is a barátod nem?

- De. Ám ő másra célzott.

- Ne vedd komolyan és te sem ezt az eljegyzéses dolgot. Még 13 éves vagy.

- 14 leszek.

- Jaj, bocsánat 14 vagy. Amit anyukád rendezett eljegyzés csak névleges szerintem...

- Én kértem meg Matt kezét - szakította félbe Charlie-t Emily - jobb lefoglalni a dolgokat előre mielőtt jön egy francia liba és lecsapja a kezemről. Jaj, Charlie amilyen jóképű vagy és menő állásod néha annyira pasi vagy. Ingatta a fejét Emily.

- Oh, én kérek elnézést. Nevetett fel a férfi, majd elkomorult - te kérted meg Matt kezét? Hát te valóban nem vagy átlagos lány.

- A sztereotípia rossz dolog Charlie.

- De azért egy fiú kezét megkérni 14 évesen kicsit erős.

- Várhatok én arra, hogy valaki megkérje a kezem, aki nem Jay. Valamiért félnek tőlem a legtöbben.

- Hát nem segít rajtad, ha könyvel, dobálózol.

- Kemény feje van, Potternek túl fogja élni - horkantott Emily.

- Ej, te Emily - sóhajtott fel Charlie. Hangos kiáltásra és puffanásra összerezzentek, majd a földön fekvő fiúra nézetek - nem akarsz te menni?

- Komolyan annyira prűd egy banda vagytok - forgatta a szemét Emily és felállt csípőre tett kézzel meredt Charlie-ra - a szülinapom február 7-én van csak, hogy tudd - mosolyodott el a lány és leplezetlen vágyódással nézet a sárkánytojások felé.

- Felejtsd el. Verd ki a fejedből. Ne is álmodozz róla, mert nem.

- Szörnyű egy alak vagy - horkant fel Emily - és még nekem tetszett az ábrázatod - emelte égnek a kezeit a lány és nagy sajnálkozás közepette elindult a kastély felé.

- Hogy ez a lány mekkora egy hebrencs - nevetett fel halkan.

- Mássz ki az arcomból Mark vagy orrba verlek - mondta halkan Matt miközben a karjával takarta el az arcát.

- De még mindig nem térek magamhoz, hogy te és Emi egy párt alkottok - villantott egy széles mosolyt a fiú és megrezegtette az újságot, amit már rongyosra olvasott - ez olyan romantikus, mint azok a kis ponyvák, amiket te annyira szeretsz.

- Dugulj be Mark.

- Milyen kis harapós vagy ma. Megtudhatom az okát?

- Nem.

- Na.

- Nem.

- Na.

- Nem.

- Na.

- Nem - villant meg Matt szeme.

- Ezt öröké tudom ám játszani csak, hogy tudd.

- Ha elmondom, békén hagysz?

- Nem, de igyekszem - vont vállat Mark és várakozóan nézet a barátjára.

- Láttam, ahogyan be megy az erdőbe Milly - mondta halkan és gyászosan a fiú. Mark hitetlenkedve nézet a barátjára.

- Ennyi?

- igen.

- bement az erdő és ennyi? Mi a gond?

- Charlie és a sárkányok.

- Te féltékeny vagy. Ez jó - nevetett fel Mark és el dőlt az ágyán - te piszkosul féltékeny vagy. Egyelek meg haver. Te reménytelenül féltékeny vagy.

- Akarod még fokozni?

- Rohadtul az vagy. Matt nem tudom megérteni mit depizel itt mikor, ahogyan mondtad Emi jószerével a kezedet kérte meg.

- Megkérte - fordult Matt a fiú felé - kicsit azért bánt. Nem így képzeltem.

- Hogy megkérik a kezed.

- nem, te marha. Valahogy az fordult meg a fejembe, hogy egy nap én kérem meg egy lány kezét valami romantikus módon és nem oda vágom neki, hogy hozzám jössz én kész.

- Hu, ez volt?

- Nem - húzta el a száját Matt.

- Még te is megteheted persze normális életkorban.

- Úgy gondolod?

- Hát bevallom kicsit hamari így 13 évesen a nősülésen gondolkodnod.

- 14 - mosolyodott el Matt.

- Ne kukacoskodj itt nekem egy nyamvadt évszámmal hallod-e - vágta Matthez a párnáját Mark - hol van még január?

- Kevesebb, mint két hónap múlva.

- Tudod mit te mocskosul összeilleszt Emivel... ugyan olyan szőr száll hasogató vagy mint ő. Menj inkább és keresd meg a menyasszonyodat és vont kérdőre, miért császkál nélküled és adta magát hűtlenségre mi szerint nem lélegezhet nélküled.

- Ugye nem azért akarsz elküldeni, hogy megedd a kekszet, amit nem rég Liz hozott?

- Milyen csokis kekszről beszélsz te? Pislogott ártatlanul Mark és kerülte barátja pillantását, aki harsány nevetésbe kezdett - komolyan nem tudom, miről van szó.

- Nem mondtam, hogy csokis. - Vigyorgott Matt és felállva az ágyról ki indult a szobából, miközben Mark erőteljesen az ajtó felé hadonászott.

Lehet nem lett a legjobb mert kicsit fáradtan írtam hozzá és bevallom éppen a Hobbit ficemhez írom a fejezeteket amíg van ihlet, de igyekszem ezzel is nem aggódjatok.  Remélem azért tetszett nektek a szösz.