- Te megörültél - ráncolta a szemöldökét Japer és úgy nézet az előtte álló lányra, mintha két fejet növesztett volna - határozottan ez a helyzet. Eltudod képzelni, hogy mit tenne velem Emi ha kitudódna, hogy ÉN ebben az aljas minden szempontból undorító tervben segítettem NEKED?! Ne értsd, félre szívem szerint segítenék neked, de a menyasszonyom nem ostoba sőt egyenesen zseniális. És ha rá jön, hogy szövetkeztem veled elenne, saját kezűleg tépné ki a szemfogaimat és döfne egy nyárfa karót a szívembe. Szóval felejtsd, el azt, hogy segítek neked, mert nem szándékozom meghalni és elveszíteni Emily-t, mert nem vagy képes magad mellé édesgetni a pasit, akit kiszúrtál magadnak. Próbálkozz csak szépen a szokásos praktikákkal és csábíts el Matt-et, rebegtesd a pilláidat, szimulálj ájulás vagy vesd be nőies vonzerődet- mutatott végig Japer a lányon és elhúzta a száját - már ha van neked ilyened, mert az én ízlésemnek nem felelsz meg.

- És még csodálkozol, hogy a lány nincs oda érted? Fortyant fel Lorraine és keresztbe tette a lábait ezzel jobban kivillantva a szoknyája alól a kecses lábait - szégyen, hogy rád nem hat a varázsom. Pedig te is az esetem vagy. Jóképű és fiatal.

- Minő szerencse, hogy immunis vagyok a hozzád hasonló kis nőcskékre. Dőlt a falnak Japer és undorodva elhúzta a száját.

- Pedig ha nem lenne Matt, te igazán jó parti lennél ugye tudod?

- Ugye tisztában vagy azzal, hogy akkor sem kellenél, ha te volnál az utolsó nő a földön? A kétszínű beteges ízlésű nők valahogy nem vonzanak.

- Mert neked a pattogó, nagyszájú és agresszív lányok jönnek be.

- Mert van bennük szenvedély - Mosolyodott el Japer és elővett a zsebéből egy zacskó cukorkát, majd ráérősen enni kezdte - na, szóval ott tartottunk, hogy nem segítek. Igazán aljas dolog lenne összetörni Emily szívét és cicázni Matt-el. Sőt nem is ajánlom, mert roppant ostoba lépés lenne tekintve, hogy átlát rajtad, ha jószerével megfenyegetett nem rég- Tényleg nem ajánlatos ujjat húzni vele, mert még én sem tudom mire képes főleg úgy, hogy Emily-t be szeretnéd keverni. És igazából nekem sem tetszik ez a része az ötletednek. Szóval találj ki valamit, amibe nincs Emily.

- Sokra megyek én veled Japer - horkant fel nőietlenül Lorraine - pedig azt ígérted, hogy segítesz, hogy megszerezd az Arrow lányt.

- Találj ki valami jobb ötletet, ami nekem is megfelel és segítek, de ami Emily-nek árthat abban nem.

- Hát legyen, megkérdezem a kuzinomat, pedig ő hozzá nem akartam menni. Húzta el a száját Lorraine és kihúzta magát - majd kereslek Japer.

- Csak győzzem kivárni aranyom - nevetett fel a vámpír ivadék és elment míg Lorraine a másik iránya tipegett. Mikor már elég messze jártak a fali kárpit megmozdult és Murdock lépet ki mögüle. Tekintette ádáz, haragos és veszedelmes volt.

- Nocsak, igaza volt Eminek ezek a titkos utak mindig meglepetéssel szolgálnak - húzta el undorodva a száját és a szeme sötétbe borult.

Liz egyenes tartással ült a székben, amire leült és árgus szemel figyelte azt a takarító szeres szekrényt ahová Rita Vitrol berángatta a Harry-t. Ludo Bumfolt aki történetesen engedélyezte az interjút kedélyesen Lizre pillantott és szélesen rá mosolygott. Liz felnyögött.

- Remélem tisztában vagy azzal, hogy Vitrol kiszínezi azt, amit Harry mond, már ha mond egyáltalán valamit. Szólalt meg Liz, mikor Ludo oda ért mellé.

- Ne csacsiskodj - legyintett a férfi.

- De ha így lesz, rád uszítom a koboldokat, akiknek tartozol - mosolyodott el Liz, mire Ludo idegesen felnevetett és kerülte a nő tekintetét - megjegyzem nekem is tartozol és nem szeretem, ha késnek a kölcsönökkel.

- Természetesen oda adom kedves Liz nem kell aggódnod - mondta idegesen - és nézd már meg is jött a negyedik kis bajnokunk. Jöhet is a pálcák próbája - csapta össze a kezét Ludo és elsietett. Liz nem vette le a pillantását Harry-ről, majd elkapta a tekintetét, mikor oda lépet hozzá Rita.

- Hát magát is lehet itt látni? Nem mondták, hogy maga is részt vesz az eseményen. A megnyitón nem volt ott.

- Dolgom akadt, de most már végig kísérem a tusát, mint Nemzetközi kapcsolattartó. Bűbájosan gyomorforgató, ahogyan lecsapott Harry-re.

- Valóban? Talán zavarja, hogy híres és kíváncsiak rá?

- Bárcsak ne lenne az, mert akkor nem lenne árva - felelte Liz - és most, hogy belekerült egy ilyen eseménybe még inkább aggasztó. Nem gondolod?

- nem igazán, de a véleménye igen csak érdekel...

- Ha meg mered írni neked véged - állt fel Liz - tudod, hogy nem ajánlatos velem ujjat húzni.

- Persze, ha nem kíván nyilatkozni megértem - nyelt nagyot a nő. Ismerte már annyira, hogy nem érdemes a nő sarkára lépni, mert könnyen bajba kerülhet. Egyetlen egyszer írt róla vagy is a családjáról egy tényfeltáró cikket, de ez majd, nem hogy az állásába került és kevés választotta el, hogy az Azkabanba kerüljön. Így letett róla, hogy bármi mondjon vagy a nő útjába kerüljön. Majd akkor fog róla írni, ha nem lesz akkora befolyása, de akkor minden róla szerzet anyagot a nyilvánosságra hoz, hogy aztán a kegyetlen nőszemély kerüljön a börtönbe.

- Nem kívánok - felelte a nő és figyelte, ahogyan Harry elteszi a pálcáját, majd Rita fényképezést követel rikácsoló hangján. Liz fél mosollyal figyelte a feszengő Harry-t aki annyira zavarban volt, hogy enyhén elpirult. Hosszúra nyúlt a fényképezés és még egyéni portrék elkészítése is időbe telt, hogy a riporter nőnek megfeleljen. Ahogyan befejezték a fotókat Liz elő lépet és Harry-re mosolygott.

- Ms. Arrow - lelkesült fel Harry és oda rohant a nőhöz - mit keress maga itt?

- Én felelek a külföldi diákok és tanáraik békés ittlétér és tolmácsolom a Minisztériumunk felé az óhajaikat. Felelte Liz - és ahogyan tudom meg vannak elégedve bár az angol konyháért nem igazán.

- Azt én is hallottam.

- Hogy vagy?

- Őszintén?

- Más nem is várhatnák.

- Hát nem a legjobban főleg, hogy most bajnok lettem. Senki sem örül neki főleg én nem. Emily még zászlót is szerzet és az orrom előtt lengetett a hugrabug-ot éltetve. Bevallom én is ezt tenném - nevetett fel Harry.

- Beszélek a fejével...

- Nem kell - mondta rémülten Harry - Emi-től szinte elvártam volna. Betegnek hitten volna, hogy ha nem teszi meg. Bár mostanában nincs is jól.

- Valóban? Ráncolta a szemöldökét Liz - Nem írta, hogy rosszul lenne. Sőt Matt és Morry sem írt erről nekem.

- Ginny szerint szerelmi bánat és a féltékenység terítette le.

- Charlie miatt van az egész?

- Szerintem nem, mert Matt-el nem beszél.

- Matt-el? Lepődött meg Liz - mi a fene történt pár hét alatt? Oh, istenem három kamasz anyjának lenni nem a legjobb. Jobb is lesz meg keresnem és egy kiadós fejmosásnak alá vetnem. Az égre még csak 13 éves és már ilyen gondjai vannak, mint a szerelem? Adok én neki. Tette csípőre a kezét Liz és Harry majd nem hogy felnevetett, mert abban a pillanatban meglátta benne a dacos és makacs Emily-t. Valóban nagyon hasonlóak.

Emily az ablakban ült és lógatta a lábát miközben majszolta a csoki békáját figyelte a távolban lévő tóban úszkáló orjás polipot így nem számította arra, hogy valaki a vállára teszi a kezét és megrázza.

- Mi a fene esett beléd édes lányom, hogy a tanulás mellett szerelmi bánatod is van? Hördült fel Liz és Emily majd nem megfulladt a csokitól annyira megijedt az anyjától.

- Mami? Te mit keresel itt?

- Ne mamiz itt nekem édes kislányom, hanem mond meg nekem azt, hogyan vagy képes az átlagodon rontani? Most beszéltem Minervával és szerinte is a szerelem vette el az eszedet.

- Én nem...

- Ne add itt nekem az ártatlan. Harry mondta és mikor erre jöttem találkoztam Ginny-vel és Lunával ők is megerősítették, de mikor Minerva mondta, hogy az átlagod is megsínylette ez a hóbort már el is hittem. Ki az a nyomorult, ha nem Charlie, aki miatt bánkódol?

- Nem szerelmi bánat - pirult el Emily - csupán féltékenység.

- Egy kutya mind - mondta dühösen Liz - Ki a fiú?

- Matt...

- Ki? Kérdezte vissza Liz, mert alig halotta a lányát.

- Matthias! Csattant fel Emily és Liz megdöbbent.

- Oh, hogy ő - mondta zavartan a nő - teljesen megértelek szinte már vártam is mikor veszed észre. Oh, egek most mit tegyek - tárta szét a karjait a nő - túlságosan jó parti az a gyerek, de kicsim még túl kicsik vagytok holmi szerelemre. Várjatok még pár évet.

- Tessék? Kerekedett el Emily szeme, mert nem akart hinni a fülének.

- Inkább Matti, mint Jay vagy Charlie. Egyik egy hatalmas féltékeny bolond a másik meg túl öreg hozzád, aki történetesen a húgaként tekint rád. Matt normális és minden szempontból megnyugtatja a lelkemet, mert képes arra, hogy a te konok, makacs és felelőtlen természetedet féken tartsa, amit a nagyfejű apádtól örököltél.

- Mert a nagyfejű anyámtól nem örököltem meg ugyan ezt mi? Húzta el a száját Emily.

- A felelőtlen természet apád sajátossága - vont vállat Liz, majd leült a lánya mellé - na, hogy most lebeszéltük térjünk át a szívügyekre.

- Apa szerint a tanulással kellene foglalkoznom.

- Te apádhoz fordultál szívügyben? Pont ahhoz a szerencsétlenhez - nyögött fel Liz.

- Most Reg bácsitól várom a tanácsot ő talán okosabb.

- Oh, a másik szerencsétlen - forgatta a szemét Liz - reméljük Zoe is a közelben lesz a válaszadásnál. Tanuld meg a lányos apák igazi rémálma az, mikor a picike lányuk pasizni kezd. Bevallom, én sem örülök, mert csupán 13 éves vagy, de ha Matt a jelölted, akkor nem aggódom, mert vele nem lesz gond.

- Miért?

- Mert nem cinkelt lapokkal játszik, mint Jay - húzta el a száját Liz és Emily felcsillanó szemekkel bólintott.

- Oh, így már értem. Jay-t soha nem veszem komolyan, mert hülye, de most Matt arra akar megtanítani, hogy nem mindig lehet az, amit én akarok.

- Mondom, hogy jó gyerek - bólogatott Liz - igazán okosan választotál.

- Nem vagyok belé szerelmes és ő sem belém anya.

- Persze a családunk meg tisztességes úton gazdagodott meg. Emily ne győzködjétek egymást arról, amiről már mindenki tudd... és most már én is, mert rá vezetek.

- Anya - húzta el a száját Emily - éppen ezért nem akartam neked erről írni, mert már tervezel is egy olyan dologról, ami nincs is főleg úgy, hogy Matt után egy francia liba szaladgál és mellesleg Matt olyan, mint a bátyám.

- Valóban? Nevetett fel Liz - eddig soha nem mondtam és te sem gondolod így. Mikor hazudsz, az orrod hegye kissé pirossá válik - csípte meg a lánya orrát Liz. Emily durcásak oda kapott - nem kell szégyellned a dolgot. Vannak olyan szerelmek, ami rövid ideig tartanak, vannak, amik hosszú ideig és vannak nagyon ritkán öröké tartóak. Mondta Liz halkan - az utolsó tényleg nagyon ritka és kívánom, megéld azt.

- Még mindig szereted apát vagy Sebit?

- Bastian mindig a szívemben él majd, de soha senki sem lehet olyan fontos számomra és kedves nekem, mint az apád. Amíg élek ő lesz az öröké tartó - mosolyodott el Liz.

- Jó volna egy olyan öröké tartó szerelem.

- Én előttem ott volt évekig a szemem előtt és egy fájdalmas csalódás kellet ahhoz, hogy felismerjem. Remélem, neked nem kell ezen végig menni.

- Talán elütöm, mint a nagypapa a nagyit - kuncogott fel Emily és Liz felnevetett.

- Hát kitudja azt sem kizárt. Majd elmondod, kit lökjek ki eléd - kacsintott Liz a lányra és Emily olyan hangosan nevetett fel, hogy a hangja visszhangot vert az üres folyosón.

- Na, ki is ez a francia liba? Mesélj nekem róla - mondta Liz és oldalba bökte Emilyt, aki elhúzta a száját, majd felcsillanó szemekkel nézet az anyjára.

- De csak akkor, ha eltüntetted.

- Mi vagyok én, hogy csak úgy elteszek mindenkit az útból? Én tisztességes asszony vagyok - mondta Liz és Emily nőietlenül felhorkantott - többnyire tisztességes, na. De picim nem ölhetem meg. Akármilyen szörnyű nem gyilkolászhatunk csak úgy kedvünkre, mert valakinek a fejszerkezete nem tetszik ez Voldemort sajátossága.

- Nem is azt mondtam, hogy tedd el láb alól anya.

- Oh, valóban - lepődött meg Liz őszintén - hát akkor, hogyan gondoltad?

- Húzzon haza, mint a vadlibák és lehetőleg V alakban. Utálom, gyűlölöm és megtépném, elakarja venni Matt-et. Morogta Emily és Liz felvonta a szemöldökét, majd lassan elmosolygott.

- Valóban féltékeny vagy - mondta halkan a nő teljesen ellágyuló hanggal.

- Anya!

- Bizony féltékeny vagy. Az én magzatom valóban szerelmes. Oh, ha ezt apádnak elmondom.

- Neee, tedd, akkor biztosan ide jön és felkoncolja Mattit

- Jaj, nem annak a marhának, ha nem Remusnak - legyintett Liz - meg a nagyapádnak. Istenem, de fognak örülni.

- Kétlem - felelte fagyosan Emily - ők eljönnek, hogy levadásszák.

- Beszélsz te itt butaságokat - ölelte magához a lányát Liz és homlokon csókolta - ugye tudod, hogy szeretlek?

- Tudom, anya és ígérem, hogy nem tépem meg Lorraine pedig annyira megtenném.

- Tudom, mit érzel aranyom. Hidd, el tudom. Sóhajtott fel Liz és úgy gondolta, hogy talán egy nap elmondja a lányának, mit is tette ő anno egy bizonyos kétszínű libával.

Egy újabb hosszabb szösz lett, mert homlokon csókolt a múzsa. Jó volt írni főleg az anya lánya beszélgetés lett a kedvencem :) Igyekszem a folytatással és remélem tetszett nektek ez a szösz :3