Nem is értem mi a picsáért kellett bent lennünk mikor semmit se csináltunk. Vagyis én nem így nagyon sok órát megúszhattam volna, de otthon sem tudtam volna mit csinálni. Két okból jó volt, kicsíphettem magam és még ott volt Ő.

Patrick olykor feltűnőbben nézett vagy az ajkát nyalogatta, de nem szólt semmit sem. Így én sem törtem magam. Valami matek dolgozatot írtak és esküszöm a gyerek annyira lusta vagy csak szarja le, hogy az már művészi szinten űzi, de nem hülye. Elrajzolgattam majd a tanár beszedte a dogákat és elment.

-A rajzod nagyon jól mutat a szobámban hercegnőm.

-Wow, megszólaltál! Már otthon feltűnt a hiánya. Ennyire fogok hiányozni a nyáron, hogy kell valami ami rám emlékeztet?

Kérdeztem kicsit cinikusan mire a hajamba markolt amin meglepődtem. A tekintette csak úgy szikrázott majd finoman végig húzta az ujjait a hajamban.

-Ne aggódj hercegnőm, sokszor találkozunk.

-Most egy kő hullott le a szívemről. Mit is kezdenék ha lovagom nem falna fel a tekintetével.

Az arcomhoz hajolt mire megfagyott a vérem az ereimben. A többiek csendben vártak. Istenem ki a fene ez meg a többi srác, hogy ennyire fél mindenki tőlük?

-Más is lefog hullani rólad hercegnőm, megígérem ahogy azt is, hogy élvezni fogod.

-Fenyegetsz Patrick?

-Nem fenyegetlek. Ha tudnád, hogy húzod az agyam. Mikor kimondott a nevem másra se tudok gondolni, hogy milyen lesz mikor közben is mondogatod majd Roxie.

A szívem nagyot dobbant, ez volt az első alkalom, hogy a nevemen szólított. Zsibbasztó.

-Álmaidban.

Álltam fel és elmentem mosdóba. Megmostam az arcom és ott termett Greta a barátnőivel.

-Ó szegény Rox, ezen a nyáron elveszti a szüzességét. Ostoba vagy, a szívógép nem mesélte el kik ők?

Ekkor belerúgott az első wc ajtóba.

-Érzem a bűzöd szutyok. Megfognak dugni titeket te beképzeld picsa.

-Anyád után maximum.

Vontam vállat, mire kimentek nevetve én pedig mély levegőt vettem.

-Beverly?

-Itt vagyok.

Jött ki a wc-ből és ekkor vettem észre, hogy ezek a szemet Greta-ék ráöntötték a szemetet. Rendbe szedtük magunkat és elindultunk kifelé. Bev hátul ment én pedig a főbejárat felé. A bal oldalon a szekrénynek dőlve ott állt a teljes Bowers banda. Kényszerből visszapillantottam, Patrick kéjesen végignyalt a száján amitől a teljes gerincemen bizsergés futott végig.

Egy fa árnyékában megálltam, hogy normálisan felkössem a hajam. Ekkor lettem figyelmes, hogy a párhuzamos osztályba járó négy fiút kezdték csesztetni Bowers-ék. Patrick a zsidó fiú Stam sapka szerűségét a buszba dobta miután Henry Richie-t a földre rántotta. Böfi szegény Eddie arcába böfögött amitől majdnem hányt. Bill szólt be  Henry-nek aki visszafordult, de végül nem mert semmit sem tenni csak pofázott hiszen az apja a bejáratnál állt. Eltűnt egy lány és annak az anyja ott is ott volt összetörve. Patrick-et néztem aki végig futtatta rajtam a tekintetét. Most ahogy végig néztem rajtuk kialakult bennem egy kis félelem. Meg amit Greta mondott, ha ezek engem négyen elkapnak. Tényleg baszhatom, hogy honnan jöttem. Itt mások a játék szabályok.

-Jól vagytok?

Kérdeztem őket mire felém kapták a fejüket.

-I-igen, kösz. Te va-vagy az új lány.

-Igen, Roxie Grant. Ezek mindig ezt csinálják?

-Ja, mert nem elég jó ha otthon a saját anyukat basszák.

Vágott közbe Richie, mire Bill csúnyán rá nézett.

-Nyugi Bill, bírom a mocskos szájáért.

-Tu-tudod a nevem?

-Igen, Beverly Marsh a barátnőm szóval kb ismerek pár embert. Biológián Richie és Eddie is velem vannak szóval így egyszerű.

-Te ülsz Patrick Hockstetter mellett a többi órán. Bátor vagy.

Nézett rám Stan, mire nevettem.

-Más hülyének tart, de nem tudtam hogy ül e ott valaki és jobb mint Greta mellett.

-Lenne ked-kedved vasárnap kijönni a bá-bánya tóhoz?

-Persze. Sziasztok.

-Szia.

Mondták kórusban. Majd elhívom Beverly-t.

Végül elmentek és én is felvettem a nyúl cipőt. A utcánkban parkolt a kocsijuk, de nem láttam egyiket sem így reménykedtem.

A hétvégén egyedül leszek mert anyuék meglátogatják a nagynénémet és én inkább a vesztesekkel leszek. Ez mosolyt csak az arcomra végre nem vagyok egyedül. A kapun belépve máris megbánom, hogy hazaértem.

-Milyen szép kiscica.

Pillantottam meg Henry-t, aki csak mosolygott. Visszaléptem volna a kapuhoz, Böfi és Viktor elém álltak.

-Azt mesélik sokra tartja magát mert New Jersey-ből jött.

Vigyorgott rám Victor, mire Böfi csak mosolygott.

A szívem a torkomban dobogott mert akár, hogy nézzük ezt megszívtam. Az arányok nem mellettem állnak.