Lidérc fény I. 🎈
Patrick
Sötét volt, nagyon sötét. Büdös, nyirkos és minden úszott a mocsokban. Egyetlen fénysugár sem tört elő. Mindenem koszos volt és fájt a fejem. Vérzett.
"És most következzék Pennywise a táncoló bohóc"
-Baszki. Baszki.
Előugrott a kurva bohóc és ugrálni kezdett. Megláttam egy lépcsőt és elkezdtem futni. Már előttem állt a bohóc és a nyakamnál fogva felemelt. Kapálóztam, küzdöttem. Ő meg csak röhögött.
-Én nem félek tőled!
Mondtam mire elkomorodott, majd dühösen rám nézett.
-Mindjárt fogysz.
Kitárta a száját, tele volt fogakkal. A torkában három fény keringet körbe és körbe. Az idő elmosódott, szédültem és mintha egy álomba kerültem volna.
A tengerparton vagyok Roxie felé nyújtom a kezem. Kék ruhában van, nagyon csinos. A mosolya pedig sugárzó, ahogy rám néz. Boldog vagyok.
Azután magamat láttam csak idősebben. Ott volt egy gyönyörű szőke nő, hatalmas pocakkal.
-Roxie, jól vagy?
-Patrick csak terhes vagyok.
Nevetett és óvatosan felállt utána átölelt, vagyis az idősebb kiadásom. Ez a nő az én Roxie-m, az én gyerekem várja.
-Papa! Mama!
Egy kicsi fiú jött ki a szobából. Barnás hajjal, olyan volt mint én.
-Peter semmi baj, itt vagyunk.
Felkapta az idősebb verzióm és vigasztalni kezdte a kicsit. Roxie is odament és átölelte őket.
-Majmoca nincs semmi baj. Itt vagyunk.
Ez az én családom lesz? Roxie a feleségem lesz? Gyerekeink lesznek?
Ez nem fog megtörténni ha én a csatornában rohadok el. Roxie segíts!
Eltűntek és újra a bohóc állt előttem. Véres szájjal. Csalódottsággal.
-Miért nem félsz? Még mindig nem félsz, miért?
-Eljön értem. Eljön és megment. Roxie lesz a fény a sötétségben.
-Ha! Ha! Ha! Roxie és mind megfognak halni a félelem áztatta húsukon fogok élni majd elvonulok a pihenőmre! Én vagyok a világok felzabálója!
Csak néztem és próbáltam felidézni az előbbieket.
-Sosem fog megtörténni! Roxie nem fog felnőni.
Mondta és eltűnt. Újabb látomás jelent meg. A hűtő, Roxie doboza. A piros lufik és az öcsém a kiságyban. Inkább vigyáznék rá csak ne itt legyek.
Aztán újra Roxie-t láttam a fiúnkkal a karján és ott álltam én is egy fekete hajú kislánnyal a kezemben.
A szívem fájt, azt hiszem most először éreztem fájdalmat. Akarom ezt a jövőt. Kérlek, siess Rox!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro